A globális környezeti válságok sorában van egy, amely gyakran a háttérben marad, de hatása messze túlmutat a látványos jegesmedvék és korallzátonyok sorsán. Ez a rovarválság, egy csendes, de katasztrofális hanyatlás, amely az ökoszisztémák alapjait ássa alá. A jelenség drámai mértékét egy németországi kutatás, az úgynevezett krefeldi tanulmány tárta fel, amely szerint egyes területeken az elmúlt harminc évben a repülő rovarok biomasszája akár 75%-kal is csökkenhetett. Ez a szám nem pusztán statisztikai adat; ez egy vészharang, amely azt jelzi, hogy a természetes rendszerek, amelyek fenntartják az emberi civilizációt, kritikus terhelés alá kerültek.
A rovarok eltűnése nemcsak a biológusokat aggasztja, hanem mindannyiunkat érint. Ők alkotják a földi élet gerincét: beporoznak, lebontanak, és a tápláléklánc elengedhetetlen láncszemei. Ha ők eltűnnek, az ökológiai dominóhatás elkerülhetetlenül összeomláshoz vezet. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutottunk el ide, és mit tehetünk a fordulat érdekében, mélyen bele kell ásnunk magunkat a modern mezőgazdaság, a kémiai szennyezés és a klímaváltozás komplex kölcsönhatásába.
A krefeldi sokk: a 75%-os csökkenés tudományos háttere
A rovarok hanyatlásáról szóló legmegrázóbb adatok az Észak-Rajna-Vesztfáliai Krefeld Entomológiai Egyesület munkájának köszönhetőek. Bár a rovarok pusztulása már évtizedek óta aggasztja a szakembereket, ez a 2017-ben publikált tanulmány volt az, amely globális figyelmet kapott, mert először mutatta ki a drámai biomassza-csökkenést egy hosszú időtávon, tudományos módszertannal alátámasztva.
A kutatók 27 éven keresztül, 1989 és 2016 között gyűjtötték a repülő rovarokat 63 németországi természetvédelmi területen, az úgynevezett Malaise-csapdák segítségével. Ezek a csapdák hatékonyan gyűjtik össze a terület felett repülő rovarokat. A vizsgálat eredménye letaglózó volt: a rovarok száma és össztömege (biomassza) átlagosan 76%-kal, a nyári időszakban pedig 82%-kal esett vissza. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a csökkenés nem a fajok számát (diverzitást), hanem a rovarok mennyiségét mutatja, ami közvetlenül jelzi az ökoszisztéma funkcionális összeomlását.
A krefeldi adatok jelentősége abban rejlik, hogy a hanyatlás még a védett területeken is bekövetkezett. Ez azt sugallja, hogy a probléma nem csupán a közvetlen emberi beavatkozás (pl. építkezés) eredménye, hanem valamilyen nagyobb, regionális vagy akár globális hatásé, amely a védett zónák falain is áthatol. A tudományos közösség azóta számos más kutatással erősítette meg, hogy ez a jelenség nem egyedi németországi probléma, hanem globális trend, amely Európától Észak-Amerikáig és azon túl is megfigyelhető.
A rovarok biomasszájának 75%-os csökkenése egyértelműen jelzi, hogy az ökoszisztéma motorja akadozik. Ez nem egy jövőbeli katasztrófa, hanem egy jelenleg zajló, aktív összeomlás, amely a földi élet alapjait érinti.
A rovarok ökoszisztémabeli szerepe: miért nem engedhetjük meg a vesztüket?
A rovarok gyakran észrevétlenek maradnak, vagy rosszabb esetben kártevőként tekintünk rájuk. Pedig az ízeltlábúak jelentik a földi élet szövőanyagát. Három kritikus ökológiai szolgáltatást nyújtanak, amelyek nélkül az emberi élet és a mezőgazdaság, ahogy ma ismerjük, lehetetlen lenne.
Bőrzés és élelmiszer-biztonság
A rovarok leginkább ismert és gazdaságilag legfontosabb szerepe a beporzás. A Földön termesztett növények mintegy 75%-a, beleértve a legtöbb gyümölcsöt, zöldséget és olajos magvat, részben vagy egészben rovarok beporzásától függ. A méhek, a poszméhek, a lepkék, sőt, egyes legyek és bogarak is nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a növények szaporodhassanak és termést hozzanak. E szolgáltatás gazdasági értéke világszerte több százmilliárd dollárra tehető. Ha ez a szolgáltatás leáll, az élelmiszer-ellátás minősége és mennyisége drámaian csökken.
A lebontók és a talaj egészsége
A rovarok kulcsszerepet játszanak a szerves anyagok lebontásában. A ganajbogarak, a termeszfélék, és a talajban élő apró rovarok felelnek azért, hogy az elhalt növényi és állati anyagok újra bekerüljenek a tápanyagkörforgásba. Eltűnésük esetén a biomassza felhalmozódna, a talaj tápanyagtartalma drasztikusan lecsökkenne, ami ellehetetlenítené a növénytermesztést és a természetes regenerációt. A rovarok tevékenysége biztosítja a talaj szellőzését és a vízmegtartó képességét is.
A tápláléklánc alapja
A rovarok állnak a legtöbb szárazföldi tápláléklánc alján. Ők biztosítják a fehérjében gazdag táplálékot számos madárfaj, kétéltű, hüllő és emlős számára. A rovarállomány csökkenése közvetlenül összefüggésbe hozható a madárpopulációk drámai hanyatlásával, különösen azokkal a fajokkal, amelyek fiókáikat kizárólag rovarokkal táplálják. A rovarok eltűnése nemcsak a rovarvilágot érinti, hanem egy teljes ökológiai összeomlás előfutára.
A fő bűnös: az intenzív mezőgazdaság és a monokultúra
A rovarválság legfőbb kiváltó oka az a módszer, ahogyan az elmúlt évtizedekben az élelmiszertermelést optimalizáltuk. Az intenzív mezőgazdaság, a hatékonyságra és a maximális hozamra összpontosítva, drámaian átalakította a tájképet, elpusztítva a rovarok természetes élőhelyeit és táplálékforrásait.
Élőhelyvesztés és fragmentáció
A rovaroknak nem csupán táplálékra, hanem menedékre és szaporodóhelyre is szükségük van. A modern mezőgazdasági gyakorlatok hatalmas, homogén táblákat hoztak létre (monokultúrák), ahol egyetlen növényfajt termesztenek. A táblák közötti sövények, mezsgyék, virágos rétek, fás ligetek és vizes élőhelyek, amelyek korábban a rovarok számára kritikus menedékül szolgáltak, eltűntek. Ez a habitat fragmentáció (élőhely feldarabolódása) elszigeteli a megmaradt rovarpopulációkat, megnehezítve a génkeveredést és növelve a helyi kihalás kockázatát.
A szántóföldek szélén korábban burjánzó gyomnövények és vadvirágok, amelyek létfontosságú táplálékforrást jelentettek a beporzók számára, mára szinte teljesen eltűntek a gyomirtók és a precíziós művelés miatt. A rovarok így nemcsak megmérgeződnek, hanem egyszerűen éhen halnak, mert a tápláléklánc alsó szintje, a növényi diverzitás megszűnt.
A fűnyíró-effektus és a talajművelés
A rovarok jelentős része a talajban, növényi maradványokban vagy fűcsomókban telel át. Az intenzív talajművelés (például a mélyszántás) és a túl gyakori, túl alacsonyra vágott fű (a kertekben és a mezőgazdasági területeken egyaránt) elpusztítja ezeket a telelőhelyeket. A talajzavarás mechanikusan pusztítja el a lárvákat és bábokat, megakadályozva a következő generáció kifejlődését. Ez különösen súlyosan érinti azokat a beporzókat, amelyek a földbe fúrva építik fészkeiket, mint például a földi méhek.
A kémiai hadviselés: a neonikotinoidok és más peszticidek hatása
A rovarválság legközvetlenebb és legpusztítóbb tényezője a széles spektrumú peszticidek, különösen a neonikotinoidok mértéktelen használata. Ezek a vegyi anyagok nemcsak a kártevőket, hanem a hasznos rovarokat is elpusztítják, gyakran hosszú távú, szubletális dózisokban.
A neonikotinoidok rendszerszintű mérgei
A neonikotinoidok (gyakran csak „neonik”-nak nevezik) az 1990-es években jelentek meg, és gyorsan a világ legszélesebb körben használt rovarirtóivá váltak. Fő jellemzőjük, hogy szisztémás mérgek: ahelyett, hogy csak a növény felületén maradnának, a vetőmagok kezelésével beépülnek a növény minden részébe, beleértve a pollent és a nektárt is. Így a növény maga válik mérgezővé minden rovar számára, amely táplálkozik rajta.
A neonikotinoidok a rovarok központi idegrendszerét támadják meg. Bár a dózis gyakran nem elegendő ahhoz, hogy azonnal elpusztítsa a méhet vagy más beporzót, a szubletális hatások súlyosak:
- Zavarják a tájékozódási képességet, így a méhek nem találnak vissza a kaptárhoz.
- Gyengítik az immunrendszert, érzékenyebbé téve a rovarokat a betegségekre és parazitákra (például a Varroa destructor atka).
- Csökkentik a szaporodási sikert és a királynők tojásrakó képességét.
Ezek a hatások lassan, csendben vezetik a kolóniák pusztulásához, megmagyarázva a méhészettel foglalkozó gazdák által tapasztalt tömeges méhpusztulást.
A gyomirtók rejtett hatásai
Nem csupán a rovarölő szerek jelentenek veszélyt. A gyomirtók (herbicidok), mint például a Roundupban található glifozát, bár elvileg csak a növényeket célozzák, közvetett módon súlyos kárt okoznak. A glifozát elpusztítja a gyomokat és a vadvirágokat, amelyek a rovarok táplálékát képezik, ezzel éhezést okozva. Ezen felül egyes kutatások kimutatták, hogy a glifozát közvetlenül is károsíthatja a méhek bélflóráját, gyengítve immunrendszerüket és ellenálló képességüket.
| Vegyületcsoport | Fő cél | Főbb nem-célzott hatás |
|---|---|---|
| Neonikotinoidok (pl. Imidakloprid) | Rovarok idegrendszere | Méhek tájékozódási zavara, immunrendszer gyengülése, szisztémás mérgezés. |
| Piretroidok | Rovarok idegrendszere | Széles spektrumú ölő hatás, vízi rovarok pusztulása. |
| Glifozát (Herbicid) | Gyomok pusztítása | Élőhelyvesztés, táplálékforrás eltűnése, közvetett hatás a bélflórára. |
A klímaváltozás rejtett hatásai a rovarokra
A rovarválság nem csupán a helyi gazdálkodási gyakorlatok eredménye; a globális klímaváltozás is jelentős stressztényezőként hat. A hőmérséklet emelkedése és az időjárási minták megváltozása alapvetően felborítja a rovarok érzékeny életciklusát és interakcióit.
Fenológiai eltérés (Mismatch)
Az egyik legveszélyesebb hatás a fenológiai eltérés. A fenológia a biológiai események (például virágzás, kelés, vándorlás) időzítését vizsgálja. A rovarok és a növények evolúciósan finomhangolt időzítéssel kapcsolódnak egymáshoz: a beporzó akkor kel ki, amikor a növény virágzik. A klímaváltozás miatt azonban a növények gyakran korábban kezdenek virágozni, mint ahogy a rovarok kikelnek a telelésből. Amikor a rovar végül megjelenik, a virágzás már véget ért, ami éhezéshez vezet. Ez a szinkronvesztés különösen súlyos a specialisták esetében, amelyek csak egy-két növényfajtól függenek.
Hőtűrés és elterjedési területek megváltozása
A rovarok hidegvérűek, így testhőmérsékletük szorosan összefügg a környezeti hőmérséklettel. A hőhullámok és a magasabb átlaghőmérséklet közvetlenül pusztíthatja el a rovarokat, különösen a lárva és báb állapotban lévőket. A fajok megpróbálnak északabbra vagy magasabbra húzódni, hogy megtalálják a számukra optimális hőmérsékleti zónát. Ez azonban nem mindig lehetséges, különösen a fragmentált élőhelyek miatt, ráadásul a vándorlás során számos faj elszigetelődik vagy helyben kihal.
A klímaváltozás növeli az extrém időjárási események gyakoriságát és intenzitását is. A hirtelen jött, intenzív esőzések elmoshatják a talajban lévő fészkeket, míg az aszályok kiszáríthatják a nedvességtől függő rovarokat és lárvákat. Ezek az események jelentős populációvesztést okoznak, amelyből a megmaradt, legyengült populációk nehezen tudnak regenerálódni.
Fény, zaj és fragmentáció: a városi és infrastrukturális terhelés
Nem csak a mezőgazdaság jelenti a rovarokra leselkedő veszélyt. A modern, urbanizált környezet is számos „csendes gyilkost” rejt, amelyek jelentősen hozzájárulnak a populációk csökkenéséhez. Ezek az antropogén hatások gyakran figyelmen kívül hagyottak a peszticid viták árnyékában.
A fényszennyezés tragédiája
A mesterséges éjszakai világítás, a fényszennyezés, katasztrofális hatással van a nagyszámú éjszakai rovarra, különösen a lepkékre. A rovarok navigációjuk során természetes fényforrásokhoz (Hold, csillagok) igazodnak. A mesterséges fények (utcai lámpák, épületek világítása) megzavarják ezt a navigációt, csapdába ejtve a rovarokat, amelyek körözve kimerülnek, vagy könnyű prédává válnak. Becslések szerint évente több milliárd rovar pusztul el a fényszennyezés miatt, ami súlyosan érinti az éjszakai beporzókat és a tápláléklánc éjszakai szakaszát.
Közlekedés és úthálózat
Ki ne tapasztalta volna a „szélvédő-effektust”? Régebben a hosszabb autós utazások után a szélvédő tele volt rovarokkal, ma ez sokkal ritkább jelenség. Ez a megfigyelés nem csupán anekdotikus, hanem a rovarállomány csökkenésének egyik legszemléletesebb jele. Az utak és a közlekedés közvetlenül pusztítja el a rovarokat, de ami ennél is fontosabb, az infrastruktúra fragmentálja az élőhelyeket. Az utak akadályt jelentenek a rovarok mozgásában, elvágva a populációkat, és megakadályozva a fajok természetes terjedését és génkeveredését.
A fényszennyezés a rovarok számára egy globális csapda. Az éjszakai fények megzavarják a navigációt, kimerítik az energiát, és megakadályozzák a beporzási ciklusok teljesülését. Ez a csendes éjszakai pusztítás súlyosbítja a mezőgazdasági területeken zajló veszteségeket.
A dominóhatás: hogyan érinti a rovarválság az emberi társadalmat?
A rovarok eltűnése nem csupán ökológiai probléma; ez egy közvetlen fenyegetés az emberi jólétre, az élelmezésbiztonságra és a gazdaságra nézve. A rovarok által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztése felbecsülhetetlen kárt okoz.
Az élelmezésbiztonság megingása
Ha a beporzók eltűnnek, a betakarítható termények fajtája és mennyisége drámaian csökken. Bár a fő gabonafélék (rizs, búza, kukorica) szélbeporzásúak, a változatos étrendhez szükséges gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak és kávétermés a rovaroktól függ. A rovarok hiánya minőségi éhezéshez vezethet, amelyben az emberek nem jutnak hozzá a szükséges vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz. A mezőgazdasági termelékenység csökkenése élelmiszerár-emelkedést és globális ellátási láncok zavarait vonja maga után.
A madarak pusztulása és a láncreakció
Amint a rovarok száma csökken, a rájuk támaszkodó ragadozók is eltűnnek. Európában a rovarokkal táplálkozó madárfajok populációi drámaian csökkentek az elmúlt évtizedekben. Ez a ornitológiai válság egyértelműen a rovarok elérhetőségének hiányához köthető. Hasonlóképpen, a békák, denevérek és számos kisebb emlős is szenved a táplálékhiánytól. Ez a láncreakció végül az ökoszisztéma stabilitásának teljes elvesztéséhez vezet.
Gazdasági költségek
A beporzás elvesztése hatalmas gazdasági terhet jelent. Az emberi beavatkozással történő mesterséges beporzás rendkívül költséges és időigényes, és nem helyettesítheti a természetes folyamatokat nagy léptékben. A becslések szerint a beporzók által nyújtott szolgáltatások világgazdasági értéke évente 235 és 577 milliárd dollár között mozog. Ennek a szolgáltatásnak a pótlása vagy elvesztése pénzügyileg fenntarthatatlan.
Megoldási javaslatok I.: makroszintű változások és szakpolitikai lépések
A rovarválság megoldása megköveteli a gondolkodásmód radikális megváltoztatását, különösen a mezőgazdasági szakpolitikában és a vegyi anyagok szabályozásában. A probléma mérete miatt az egyéni erőfeszítések mellett elengedhetetlenek a nagyszabású, állami és nemzetközi szintű beavatkozások.
A peszticidek szigorú szabályozása és betiltása
A legfontosabb lépés a neonikotinoidok és más, széles spektrumú, szisztémás rovarirtók teljes és végleges betiltása. Az Európai Unió már megtett lépéseket, korlátozva a neonikotinoidok használatát a szabadföldi kultúrákban, de a mentességek és a kiskapuk továbbra is lehetővé teszik a használatukat bizonyos esetekben. Szükséges a „megelőző elv” alkalmazása: ha egy vegyi anyag potenciálisan károsítja a beporzókat, használatát fel kell függeszteni, amíg biztonságosnak nem bizonyul.
Továbbá, a gyomirtók használatának csökkentése is kritikus. Támogatni kell azokat a mezőgazdasági technikákat, amelyek mechanikus vagy biológiai gyomirtást alkalmaznak, minimalizálva a glifozát és más herbicidek használatát, amelyek közvetetten éhezést okoznak a rovarok körében.
A közös agrárpolitika (KAP) reformja
Az EU Közös Agrárpolitikája (KAP) hatalmas összegeket fordít a mezőgazdasági támogatásokra, de a támogatási rendszernek sokkal jobban kellene ösztönöznie a rovarbarát gazdálkodást. A támogatásoknak nem a termelési mennyiségen, hanem az ökológiai szolgáltatások nyújtásán kell alapulniuk. Ez magában foglalja:
- A gazdálkodók pénzügyi ösztönzése arra, hogy a táblák szélén virágos sávokat, sövényeket és fás ligeteket tartsanak fenn.
- A talajkímélő művelési módszerek (pl. no-till, minimális talajzavarás) támogatása.
- A diverzifikált növénytermesztési rendszerek előnyben részesítése a monokultúrákkal szemben (pl. vetésforgó, vegyes kultúrák).
A fényszennyezés szabályozása
A városi és infrastrukturális fejlesztések során kötelezővé kell tenni a rovarbarát világítástechnológiák alkalmazását. A LED-es világítás esetében a spektrumot úgy kell megválasztani, hogy az minél kevésbé vonzza a rovarokat (pl. sárga vagy borostyán színű fény, amely kevés UV-fényt bocsát ki). Ezenkívül a szükségtelen éjszakai világítást, különösen a természetvédelmi területek közelében, szigorúan korlátozni kell.
Megoldási javaslatok II.: a mikrokörnyezet védelme és egyéni felelősség
Bár a makroszintű változások elengedhetetlenek, az egyének és közösségek szintjén végrehajtott mikroszintű beavatkozások is kritikusak, mivel ezek hozzák létre a rovarok számára szükséges élőhely-mozaikokat. Minden egyes kert, erkély és park hozzájárulhat a rovarpopulációk túléléséhez.
A rovarbarát kert kialakítása
A legfontosabb elv a diverzitás és a „rendetlenség” engedélyezése. A steril, gondosan nyírt pázsit helyett a rovaroknak menedékre és folyamatos táplálékforrásra van szükségük. Néhány kulcsfontosságú lépés:
1. Hagyjuk a gyep egy részét nőni (No Mow May és azon túl): A rövidre nyírt fű sivatag a rovarok számára. Hagyjunk meg részeket a kertben, ahol a fű felnőhet és kivirágzik a pitypang, a lóhere és más vadvirágok. Ez különösen tavasszal létfontosságú az ébredő beporzók számára.
2. Ültessünk őshonos növényeket: Az egzotikus dísznövények gyakran nem nyújtanak táplálékot a helyi rovarfajoknak. Az őshonos növények, amelyek evolúciósan együtt fejlődtek a helyi rovarokkal, sokkal hatékonyabb táplálékforrást jelentenek. Válasszunk olyan növényeket, amelyek a teljes szezonban virágoznak, biztosítva a nektár és pollen folyamatos ellátását.
3. Kerüljük a vegyszereket: A háztartási kertekben és balkonokon teljes mértékben meg kell szüntetni a peszticidek, rovarirtók és gyomirtók használatát. A kártevőket biológiai úton (pl. természetes ragadozók, mint a katicabogarak) vagy mechanikus módszerekkel kell kezelni.
Menedékhelyek biztosítása
A rovaroknak telelőhelyre és fészkelőhelyre van szükségük. Hagyjunk felhalmozott faleveleket, elhalt fadarabokat vagy szalmacsomókat a kert eldugott részein. Az úgynevezett „rovarhotelek” hasznosak lehetnek a magányos méhek és más rovarok számára, feltéve, hogy megfelelő anyagokból és helyen készülnek (pl. fúrt fadarabok, nem pedig műanyag csövek).
A magányos méhek számára létfontosságú a homokos, napos, zavartalan talaj, ahol fészket építhetnek. A kertészeknek érdemes kijelölniük ilyen apró területeket, és megóvniuk azokat a talajzavarástól.
Az élelmiszer-beszerzés tudatos választásai
A fogyasztói döntések közvetlen hatással vannak a mezőgazdasági gyakorlatokra. A rovarbarát mezőgazdaság támogatása a pénztárcánkon keresztül valósul meg.
Az ökológiai gazdálkodás támogatása
Az ökológiai gazdálkodás (bio/organikus) alapvető célja a szintetikus peszticidek és műtrágyák elkerülése, ami jelentősen csökkenti a rovarok mérgezésének kockázatát. Bár a bio gazdálkodás sem tökéletes, általában sokkal nagyobb biodiverzitást enged meg, mivel megmaradnak a táplálékforrások és az élőhelyek. A helyi, kis termelőktől való vásárlás, akik hiteles, rovarbarát gyakorlatokat alkalmaznak, szintén segíti a fenntartható rendszerek kiépítését.
A táplálék eredetének ismerete
Tájékozódjunk arról, honnan származik az élelmiszerünk. A méhészek támogatása, akik nem használnak neonikotinoidokat és nem viszik vándoroltatják méheiket monokultúrákba, kulcsfontosságú. Válasszuk azokat a mézeket és termékeket, amelyek fenntartható forrásból származnak.
A tudományos kutatás szerepe és a hiányzó adatok
Bár a krefeldi tanulmány sokkoló volt, a rovarpopulációk globális helyzetéről még mindig számos adat hiányzik. A rovarok rendkívüli sokfélesége és kis mérete miatt nehéz a monitorozásuk. Szükség van a tudományos kutatás állami támogatására, amely a következőkre fókuszál:
1. Globális standardizált monitorozás: Szükséges egy nemzetközi hálózat kiépítése, amely egységes módszertanokkal (pl. Malaise-csapdák) gyűjti az adatokat, lehetővé téve a regionális és globális trendek pontos összehasonlítását.
2. A szubletális hatások feltárása: Mélyebb vizsgálatok szükségesek a peszticidek és a klímaváltozás alacsony dózisú, hosszú távú hatásainak megértésére. Nem elég tudni, hogy mi öli meg a rovart azonnal; azt is tudni kell, mi akadályozza meg a szaporodását.
3. Specialisták védelme: Külön figyelmet kell fordítani a ritka és specialistának számító rovarfajokra, amelyek gyakran sokkal érzékenyebbek az élőhelyük elvesztésére, mint a széles körben elterjedt generalista fajok.
A jövő forgatókönyvei: cselekvés vagy ökológiai csend?
A 75%-os rovarállomány-csökkenés nem egy távoli fenyegetés, hanem egy ma is zajló folyamat, amely az ökoszisztémák teljesítőképességét veszélyezteti. A rovarok pusztulása egyértelmű jele annak, hogy a jelenlegi élelmiszertermelési és fogyasztási modellünk fenntarthatatlan.
A jövő forgatókönyve két irányba mutat. Az egyik a tehetetlenség és a rövid távú gazdasági érdekek dominanciája, amely az ökológiai csendhez vezet, ahol a beporzás leáll, a talaj termékenysége összeomlik, és a biodiverzitás drasztikusan lecsökken. Ez a forgatókönyv hosszú távon az emberi civilizáció stabilitását is veszélyezteti.
A másik út a radikális ökológiai reform: a peszticidek száműzése, a fenntartható mezőgazdaság támogatása, és a rovarok számára létfontosságú élőhelyek helyreállítása a mezőgazdasági területeken és a városokban egyaránt. Ez a rovarbarát jövő megköveteli a gazdálkodók, a politikusok, a tudósok és a fogyasztók összehangolt, sürgős fellépését. A rovarok megmentése nem pusztán környezetvédelmi cél, hanem az emberi faj túlélésének alapfeltétele.
