A hivatalos statisztikák minden évben aggasztó képet festenek a hazai munkahelyi biztonságról. Ezek a számok azonban csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A munkahelyi balesetek valós száma sokkal magasabb, mint amit a hatósági nyilvántartások mutatnak. Egy csendes, de kiterjedt jelenségről van szó, ahol a sérülések, a betegségek és a traumák rejtve maradnak, gyakran mind a munkáltató, mind a munkavállaló hallgatólagos beleegyezésével. Ez a látens valóság súlyos társadalmi, gazdasági és etikai problémákat vet fel, aláásva a munkavédelem alapvető céljait.
A probléma mélyreható megértéséhez nem elegendő a jogszabályokat böngészni; bele kell látni a munkahelyi kultúrába, a gazdasági kényszerekbe és a munkavállalói félelmekbe. A be nem jelentett üzemi balesetek nem csupán statisztikai hibák, hanem a bizalomhiány, a retorziótól való félelem és a rövid távú gazdasági érdekek szomorú eredményei.
A látens jéghegy: a be nem jelentett balesetek típusai és mértéke
Amikor munkahelyi balesetekről beszélünk, általában a súlyos, azonnali beavatkozást igénylő események jutnak eszünkbe: leesés, gépi sérülés, égési sérülés. Ezek azok az események, amelyek nagy valószínűséggel eljutnak a hatósági eljárásig, már csak a kórházi kezelés szükségessége miatt is.
A látens jéghegyet azonban a kisebb, látszólag jelentéktelen sérülések, az úgynevezett mikrosérülések alkotják. Egy vágás, egy zúzódás, egy rándulás, ami pár napos otthoni pihenéssel vagy gyógyszertári krémmel orvosolható. Ezeket az eseteket gyakran a munkavállaló maga sem akarja bejelenteni, mondván, „ez csak egy apróság, nem akarok miatta papírozni”.
A statisztikai torzítások másik jelentős forrása a foglalkozási megbetegedések alulreprezentáltsága. A hosszú távú, ismétlődő terhelésből (RSI – Repetitive Strain Injury), a vegyi anyagoknak való kitettségből vagy a tartós stresszből eredő egészségkárosodások sokszor csak évek múlva derülnek ki, és rendkívül nehéz bizonyítani a közvetlen munkahelyi eredetet. Ezért ezek szinte soha nem jelennek meg a munkahelyi baleseti statisztikákban.
A rejtett balesetek valós mértékét nehéz pontosan megbecsülni, de a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hivatalos adatokhoz képest 3-5-szörös szorzóval kell számolni. Ez azt jelenti, hogy minden bejelentett súlyos vagy halálos munkahelyi balesetre több tucat, ha nem száz, be nem jelentett esemény jut, amelyek potenciálisan súlyosabb kimenetelűek is lehettek volna.
A csend kultúrája: miért félnek a munkavállalók a jelentéstől?
A munkavállalói félelem a legfőbb motorja a baleset bejelentésének elmulasztásának. A gazdasági bizonytalanság és a munkaerőpiaci helyzet sok embert arra kényszerít, hogy a saját egészségét és biztonságát is háttérbe szorítsa a munkahely megtartása érdekében.
A retorziótól való félelem és a bizonytalan jogi helyzet
A munkavállalók jelentős része attól tart, hogy ha bejelenti a balesetet, akkor „bajkeverőnek” vagy „problémásnak” bélyegzik, ami rövid úton a felmondáshoz vezethet. Ez különösen igaz azokra a szektorokra, ahol magas a fluktuáció, vagy ahol a dolgozók feketén, esetleg szürkezónában, bizonytalan szerződésekkel dolgoznak.
Gyakori gyakorlat, hogy a munkáltató nyomást gyakorol a sérült munkavállalóra, hogy a balesetet ne munkahelyi eseményként, hanem otthoni vagy szabadidős sérülésként tüntesse fel. Ennek oka egyszerű: ha a baleset nem üzemi, akkor nem indul hatósági vizsgálat, nem kell kifizetni az esetleges bírságot, és nem romlik a cég statisztikája.
A félelemkultúra mélyen beágyazódott: sokan inkább elviselnek egy kisebb sérülést, minthogy kockáztassák a jövedelmüket. Ez a rövid távú döntés azonban hosszú távon súlyos egészségügyi és gazdasági terhet ró az egyénre és a társadalomra is.
A „hős” mentalitás és a kollektív nyomás
Bizonyos iparágakban – különösen az építőiparban, a mezőgazdaságban és a nehéziparban – elterjedt a „hős” mentalitás. Aki egy kisebb sérülés után azonnal visszatér a munkához, anélkül, hogy orvoshoz menne, azt kitartónak és megbízhatónak tartják. Ez a kollektív nyomás arra ösztönzi a sérült dolgozókat, hogy minimalizálják a történteket, nehogy gyengének lássák őket a kollégáik.
Továbbá, ha egy üzemi baleset miatt leáll a gyártósor vagy késik egy projekt, a munkavállaló érezheti a kollégák felől érkező passzív agressziót, ami szintén hozzájárul a bejelentési hajlandóság csökkenéséhez. A munkavállaló nem akarja megzavarni a munkafolyamatot, még a saját egészsége árán sem.
A munkáltatói érdekek hálójában: a bejelentés elmulasztásának okai
A munkáltatók részéről a bejelentés elmulasztásának okai szinte mindig gazdasági és reputációs jellegűek. Bár a jogszabályok egyértelműen előírják a munkabaleset azonnali, részletes kivizsgálását és jelentését, a gyakorlatban számos kiskapu és motiváció létezik ennek elkerülésére.
Pénzügyi következmények és a biztosítási díjak
Minden bejelentett baleset közvetlen pénzügyi terheket ró a vállalatra. Az első és legnyilvánvalóbb a potenciális bírság, amelyet a munkavédelmi hatóság szabhat ki, ha hiányosságokat talál a kivizsgálás során. Ez a bírság a súlyosság mértékétől függően milliós nagyságrendű is lehet.
A másik jelentős tényező a biztosítási díjak emelkedése. A cégeknek fizetniük kell a baleseti járulékot, és ha a baleseti statisztikájuk romlik, a biztosítók magasabb kockázati kategóriába sorolhatják őket. Ez hosszú távon jelentős költségnövekedést eredményez. Ezért a cégek racionálisnak tekinthető lépése (bár etikailag elítélendő) a balesetek eltitkolása, hogy megőrizzék kedvező biztosítási besorolásukat.
Reputációs károk és az ügyfélszerződések
Különösen a nagyvállalati szektorban és a beszállítói láncokban van kiemelt szerepe a reputációnak. Egy nagy számú súlyos üzemi balesetet felmutató cég elveszítheti a tendereket, vagy partnerei felülvizsgálhatják a velük kötött szerződéseket. A partnerek ma már egyre inkább megkövetelik a magas szintű EHS (Environment, Health, Safety) sztenderdek betartását.
Ha egy cég statisztikailag „túl biztonságosnak” tűnik, az nem feltétlenül a kiváló balesetmegelőzési gyakorlatot jelzi, hanem sokkal inkább a rejtett balesetek nagyszámú előfordulását sugallhatja a hozzáértő külső szemlélő számára. A transzparencia hiánya hosszú távon sokkal nagyobb kárt okozhat, mint egy-egy bejelentett baleset.
A bürokratikus terhek elkerülése
Egy bejelentett munkabaleset kivizsgálása rendkívül időigényes, összetett és bürokratikus folyamat. Magába foglalja a helyszíni szemlét, tanúk meghallgatását, a dokumentációk elkészítését, a hatósági megkeresésekre való válaszadást, valamint a belső vizsgálat lefolytatását.
A kis- és középvállalkozások (KKV-k), ahol gyakran nincs dedikált munkavédelmi szakember, különösen nagy terhet éreznek emiatt. Számukra egyszerűbbnek tűnik a sérült dolgozót „betegszabadságra” küldeni, vagy fizetett szabadsággal otthon tartani, minthogy belemerüljenek a hónapokig tartó adminisztratív folyamatba. Ezzel azonban súlyosan megsértik a munkavédelmi törvény (Mvt.) előírásait.
Jogi és etikai következmények: amikor a csend törvényt szeg
A munkabaleset bejelentésének elmulasztása nem csupán egy etikai vétség, hanem a magyar jogszabályok súlyos megsértése. A munkáltatók számára kötelező a balesetek kivizsgálása és jelentése, melyet a Munka Törvénykönyve (Mt.) és a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) részletez.
A munkavédelmi törvény egyértelmű előírásai
Az Mvt. 64. §-a és a 22/1998. (IV. 17.) NM rendelet pontosan meghatározza, mikor és hogyan kell bejelenteni egy üzemi balesetet. A bejelentési kötelezettség azonnali, ha a baleset súlyos sérülést vagy halált okozott, de kisebb sérülések esetén is dokumentálni kell az eseményt.
Ha a munkáltató elmulasztja a bejelentést, vagy szándékosan hamis adatokat szolgáltat, súlyos jogi következményekkel néz szembe. A munkavédelmi hatóság (jelenleg a Kormányhivatalok Munkavédelmi és Munkaügyi Főosztályai) szankciókat alkalmazhat, amelyek magukba foglalják a jelentős mértékű bírságokat és a tevékenység felfüggesztését is.
A bejelentés elmulasztása nem csak a bírság kockázatát rejti magában. A sérült munkavállaló elveszítheti a jogát a teljes körű baleseti táppénzre és a későbbi kártérítésre, ha a baleset munkahelyi eredete nem bizonyítható hivatalosan.
Büntetőjogi felelősség és a gondatlanság
Súlyosabb esetekben, különösen ha a be nem jelentett baleset halállal vagy maradandó egészségkárosodással jár, felmerülhet a munkáltató vezető tisztségviselőinek büntetőjogi felelőssége is. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye akkor állapítható meg, ha bebizonyosodik, hogy a munkáltató szándékosan vagy gondatlanul mulasztotta el a szükséges védelmi intézkedéseket, és ez vezetett a balesethez.
A jogi precedensek azt mutatják, hogy a bíróságok egyre szigorúbban ítélik meg azokat az eseteket, ahol a munkáltató szándékosan próbálta elfedni a baleset tényét. A bejelentés elmulasztása súlyosító körülménynek minősül, mivel akadályozza a hatósági vizsgálatot és a tények feltárását.
Az etikai deficit és a bizalom eróziója
A jogi szempontokon túl, a rejtett balesetek rendszere etikai deficitet képez a munkahelyi kapcsolatokban. Ha a munkáltató elvárja a dolgozótól, hogy titkolja el a sérülését, azzal aláássa a bizalmat, ami hosszú távon rombolja a munkahelyi morált és a lojalitást.
Az a cég, amelyik nem hajlandó felelősséget vállalni a saját működéséből adódó kockázatokért, nem tekinthető felelős gazdasági szereplőnek. Ez a hozzáállás ellentétes a modern munkabiztonsági elvekkel, amelyek a prevenciót és a transzparenciát helyezik előtérbe.
A rejtett kockázatok anatómiája: túl a fizikai sérüléseken
A munkahelyi balesetek fogalma mára jelentősen kibővült. Nem csak a fizikai sérülések tartoznak ide, hanem az egészségkárosodás minden olyan formája, amely a munkavégzéssel összefüggésben keletkezik. Ennek a kiterjesztett értelmezésnek a legfontosabb területei a pszichoszociális kockázatok és a közelbalesetek.
Pszichoszociális kockázatok és a stressz, mint baleseti ok
A modern munkahelyek egyik legnagyobb rejtett kockázata a tartós stressz, a kiégés és a munkahelyi erőszak (verbális vagy fizikai) jelensége. Bár ezeket nehéz „balesetként” definiálni, a stressz közvetlenül hozzájárul a fizikai balesetekhez. A fáradt, stresszes munkavállaló figyelmetlenebb, lassabb a reakcióideje, és hajlamosabb a hibák elkövetésére.
Ha valaki azért szenved üzemi balesetet, mert krónikus alváshiányban szenved a túlzott túlórák miatt, a baleset kivizsgálásának ki kell terjednie a pszichoszociális tényezőkre is. Ezt a tényezőt azonban szinte soha nem vizsgálják, így a baleset gyökéroka rejtve marad.
A be nem jelentett balesetek növelik a stresszt, mivel a sérült munkavállaló gyakran kénytelen a sérülés ellenére is dolgozni, ami tovább rontja az állapotát és növeli az újabb balesetek kockázatát. A munkavédelmi szakembereknek egyre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a mentális egészségre, mint a balesetmegelőzés kulcsfontosságú elemére.
Mikrosérülések és a közelbalesetek szerepe
A „near miss” (közelbaleset) olyan esemény, amely során nem következett be sérülés vagy anyagi kár, de a potenciál megvolt rá. Ezek az események rendkívül értékes információt szolgáltatnak a munkabiztonsági rendszer hiányosságairól.
Azonban a közelbalesetek bejelentése még a tényleges baleseteknél is ritkább. A munkavállalók attól félnek, hogy ha bejelentik a majdnem bekövetkezett eseményt, akkor őket okolják a figyelmetlenségért. Ezért a legtöbb cég elveszíti azt a lehetőséget, hogy a kisebb incidensekből tanulva megelőzze a súlyos katasztrófákat.
A megelőzés egyik alapvető tétele, hogy ha azonosítunk 100 közelbalesetet, az segít megelőzni egy súlyos balesetet. Ha a csend kultúrája uralkodik, ez a megelőzési lánc megszakad, és a súlyos baleset elkerülhetetlenné válik. Ezért a kockázatértékelésnek ki kell terjednie a közelbalesetek proaktív gyűjtésére is.
A megelőzés új paradigmája: a proaktív munkavédelem
A rejtett balesetek elleni küzdelem nem a szigorúbb ellenőrzésről, hanem a bizalomra épülő, proaktív balesetmegelőzési kultúra kiépítéséről szól. A hangsúlynak a hibák elrejtése helyett a hibákból való tanuláson kell lennie.
A kockázatértékelés mint élő dokumentum
A jogszabályok előírják a kockázatértékelés rendszeres felülvizsgálatát. A gyakorlatban azonban ez gyakran csak egy statikus, évente egyszer elővett dokumentum. A proaktív megközelítés szerint a kockázatértékelésnek élő dokumentumnak kell lennie, amelyet minden közelbaleset, minden bejelentett mikrosérülés vagy munkakörnyezeti változás után frissíteni kell.
A rejtett kockázatok feltárásához a kockázatértékelési folyamatba be kell vonni a munkavállalókat is, akik a munkaterületen szerzett tapasztalataik alapján tudják a legpontosabban azonosítani a valós veszélyforrásokat. A „padló szintű” tudás beépítése kulcsfontosságú a munkabiztonság javításához.
Különös figyelmet kell fordítani a nem rutinszerű feladatokra és a karbantartási munkákra, mivel a statisztikák szerint a legtöbb súlyos baleset ezek során következik be. A munkavégzés megkezdése előtt kötelezővé kell tenni az utolsó pillanatban elvégzett kockázatelemzést (Last Minute Risk Analysis – LMRA).
A biztonsági kultúra kiépítése: a bottom-up megközelítés
A biztonsági kultúra nem felülről, a menedzsment utasítására érkezik, hanem alulról, a munkavállalók aktív részvételével épül fel. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalóknak joguk és kötelességük is van a veszélyes helyzetek jelzésére, anélkül, hogy retorziótól kellene tartaniuk.
Egy erős munkavédelmi kultúra esetén a dolgozók nem azért tartják be a szabályokat, mert félnek a büntetéstől, hanem azért, mert hisznek abban, hogy a biztonság a közös érdekük. Ehhez a cégvezetésnek egyértelműen kommunikálnia kell, hogy a bejelentés, még ha hibát is leplez le, mindig pozitív lépésnek számít.
A legfőbb mutatója egy biztonságos munkahelynek nem a nulla bejelentett baleset, hanem a magas számú bejelentett közelbaleset és a transzparens kommunikáció. Ez jelzi, hogy az emberek bíznak a rendszerben, és hajlandóak megosztani a hibákat a közös tanulás érdekében.
Technológiai megoldások a rejtett balesetek ellen
Az Ipar 4.0 és a digitalizáció új eszközöket kínál a balesetmegelőzéshez. Az IoT (Internet of Things) szenzorok, viselhető technológiák és a mesterséges intelligencia képesek valós időben figyelni a munkakörnyezetet és a dolgozók viselkedését.
Például, ha egy építőipari dolgozó pulzusa hirtelen megemelkedik a hőség miatt, vagy ha egy targoncavezető túl gyorsan kanyarodik, a rendszer figyelmeztetést küldhet. Ezek az adatok anonimizáltan gyűjtve segítenek feltárni azokat a rejtett kockázati mintákat, amelyek emberi megfigyeléssel nem lennének észlelhetők, így megelőzve a munkabaleseteket.
A virtuális valóság (VR) alapú tréningek lehetővé teszik a veszélyes helyzetek gyakorlását valós kockázat nélkül. Ez különösen hasznos az új belépők számára, akik statisztikailag a leginkább kitettek a baleseteknek. Az ilyen innovatív képzések növelik a tudatosságot és csökkentik a baleseti hajlamot.
Konkrét lépések a változáshoz: munkáltatói és munkavállalói feladatok
A rejtett valóság felszámolása megköveteli a munkáltatók és a munkavállalók közötti szoros együttműködést, valamint a munkavédelmi hatóság proaktív fellépését.
A transzparencia és a bizalomépítés mechanizmusai
A munkáltatónak hivatalos, írásos garanciát kell adnia arra, hogy a baleset bejelentése nem jár negatív következményekkel, még akkor sem, ha a balesetben a munkavállaló is hibázott. A fókusz a hiba okán, nem a hiba elkövetőjén kell, hogy legyen.
Anonim bejelentési rendszerek bevezetése létfontosságú. Ez lehet egy egyszerű doboz, vagy egy digitális platform, ahol a dolgozók név nélkül jelenthetik a közelbaleseteket, a veszélyes körülményeket vagy a már bekövetkezett, de be nem jelentett mikrosérüléseket. Ez a módszer segít áttörni a csend kultúráját.
A kivizsgálás minőségének javítása
A kivizsgálásoknak minden esetben az ok feltárására kell irányulniuk, nem a felelős keresésére. A „gyökérok” elemzése (Root Cause Analysis) elengedhetetlen. Gyakran kiderül, hogy a baleset oka nem a dolgozó figyelmetlensége, hanem a rossz géptervezés, a nem megfelelő munkavédelmi oktatás, vagy a túlzott termelési nyomás.
A kivizsgálás eredményeit transzparensen kell kommunikálni a teljes dolgozói állomány felé, hogy mindenki tanulhasson a hibákból. A tanulságok levonása és a szükséges korrekciós intézkedések azonnali bevezetése mutatja a vezetés elkötelezettségét a munkabiztonság iránt.
A munkavállalók edukációja a jogaikról
Sok munkavállaló azért nem jelenti be a balesetet, mert nincs tisztában a jogaival, vagy nem tudja, mi minősül pontosan üzemi balesetnek. Rendszeres, interaktív tréningek szükségesek, amelyek nem csak a biztonsági szabályokat ismertetik, hanem részletesen bemutatják a baleset bejelentésének folyamatát, a munkavállalót megillető juttatásokat és a bejelentés elmulasztásának rájuk nézve negatív következményeit.
A munkavállalói képviseleteknek (üzemi tanács, szakszervezet) aktív szerepet kell vállalniuk a munkavédelmi ellenőrzések támogatásában és a sérült dolgozók érdekeinek védelmében, biztosítva, hogy a bejelentés ne vezessen retorzióhoz.
A rejtett költségek: a be nem jelentett balesetek gazdasági hatása
Bár a munkáltatók rövid távon pénzt takarítanak meg a balesetek eltitkolásával, a hosszú távú gazdasági költségek sokkal magasabbak. Ezek a költségek gyakran rejtve maradnak a könyvelésben, de súlyosan érintik a vállalat eredményességét.
Közvetlen és közvetett költségek
A be nem jelentett balesetek közvetlen költségei közé tartozik a nem hivatalos távollét (fizetett szabadság a gyógyulásra), a helyettesítő munkaerő felvétele és betanítása, valamint az esetlegesen sérült berendezések javításának költsége.
A közvetett költségek jóval jelentősebbek: a csökkent termelékenység, a rossz morál miatti minőségi problémák, az alacsonyabb munkavállalói elkötelezettség és a magas fluktuáció. Egy olyan munkahely, ahol a dolgozók tudják, hogy a baleseteket eltitkolják, sokkal kevésbé vonzó a képzett munkaerő számára. Ez hosszú távon rontja a cég versenyképességét és növeli a munkaerőhiányt.
Egy súlyos munkahelyi baleset, még ha el is titkolják, belső vizsgálatokat és leállásokat eredményez, amelyek jelentős termelési veszteséget okoznak. A rejtett balesetek tehát nem „ingyenesek”; csak áthelyezik a költségeket a statisztikákból a termelékenységi mutatókba és a humánerőforrás-költségekbe.
A társadalmi teher és a felelősség
Amikor egy üzemi balesetet otthoni sérülésként kezelnek, a sérült dolgozó nem baleseti táppénzt, hanem normál betegszabadságot kap, vagyis a költségeket a társadalombiztosítás viseli, nem a kockázatot okozó munkáltató. Ez tisztességtelen előnyhöz juttatja a felelőtlen munkáltatókat a jogkövető cégekkel szemben.
A társadalmi költség magában foglalja a hosszú távú egészségügyi ellátás terheit és az elvesztett munkaidőt. A munkavédelmi törvény célja éppen az lenne, hogy a kockázatot okozó fél viselje a költségeket, ösztönözve ezzel a prevenciót. A bejelentés elmulasztása ezt az alapelvet sérti meg.
A fekete és szürke gazdaság hatása a baleseti statisztikákra
A feketén dolgozók helyzete a rejtett balesetek legkritikusabb és legkevésbé feltárt területe. Azok a munkavállalók, akik bejelentés nélkül, vagy minimális bejelentéssel dolgoznak, gyakorlatilag teljesen védtelenek egy baleset esetén.
Ha egy feketén foglalkoztatott személy szenved munkabalesetet, a munkáltató azonnal megpróbálja eltüntetni az esemény nyomait, és a sérültet távozásra bírja, gyakran pénzügyi kompenzáció ígéretével. Ezzel a munkáltató elkerüli a feketefoglalkoztatásért és a baleset eltitkolásáért járó súlyos bírságokat.
A munkavállaló pedig általában beleegyezik, mivel ha kiderül a feketemunka, akkor neki is számolnia kell a jogi következményekkel, és elveszíti az esélyt a gyors, bár nem hivatalos kártérítésre. Ez a helyzet rendkívül sebezhetővé teszi a dolgozókat, és biztosítja, hogy ezek az esetek soha ne jelenjenek meg a hivatalos hatósági eljárások során.
A szürke gazdaságban rejlő munkavédelmi kockázatok felszámolása megköveteli a munkaügyi ellenőrzések szigorítását, de még inkább a legális foglalkoztatás vonzóbbá tételét és a munkavállalói tudatosság növelését arról, hogy a feketemunka milyen súlyos jogi és egészségügyi kockázatokat rejt magában.
A hatósági ellenőrzés kihívásai és lehetőségei
A munkavédelmi hatóságok alapvető feladata a jogszabályok betartásának ellenőrzése és a balesetek kivizsgálása. A rejtett balesetek azonban komoly kihívás elé állítják a rendszert, mivel a hatóság csak arról tud, amit bejelentenek.
Egyik lehetséges megoldás a hatósági ellenőrzések fókuszának áthelyezése. Ahelyett, hogy kizárólag a bejelentett balesetekre koncentrálnának, a hatóságnak proaktívan vizsgálnia kell azokat a munkahelyeket, ahol a munkakörnyezetük vagy iparáguk alapján magas a kockázat, de a baleseti statisztikájuk irreálisan alacsony.
A hatósági eljárás során a tanúk védelme és az anonimitás biztosítása elengedhetetlen. Ha a munkavállalók nem érzik magukat biztonságban a hatóságnak tett vallomásuk során, továbbra is a csendet fogják választani. A hatóságnak eszközöket kell biztosítania a rejtett információk gyűjtésére, például anonim bejelentő vonalak működtetésével.
A munkavédelmi ellenőrzés során a hatóságnak nem csak a papírokat kell vizsgálnia, hanem a valós munkahelyi kultúrát is fel kell mérnie. Ez magában foglalja a dolgozók bizalmas meghallgatását, a közelbaleseti adatok elemzését, és a pszichoszociális kockázatok felmérését, melyek mind a rejtett baleseti hajlandóságra utalnak.
