Sokan gondolják, hogy a kivi (Actinidia deliciosa) kizárólag a szubtrópusi vagy mediterrán éghajlat privilégiuma, egy egzotikus gyümölcs, melyet csak távoli kontinensekről importálhatunk. Ez a feltételezés azonban már régóta téves. A modern nemesítésnek és a megfelelő fajtaválasztásnak köszönhetően a kivi termesztése Magyarországon is egyre elterjedtebbé válik, és megfelelő gondozással a saját kertünkben is bőséges, lédús termést takaríthatunk be. A siker kulcsa a részletes tervezésben, a növény igényeinek pontos ismeretében és a fagyvédelem szigorú betartásában rejlik.
A kivi, bár szokatlanul hangzik, valójában egy erőteljes, fás szárú kúszónövény, amely a szőlőhöz hasonlóan igényli a megfelelő támrendszert és a szakszerű metszést. Ha megértjük a növény botanikai hátterét és alkalmazkodunk a kontinentális klíma kihívásaihoz, a saját kivi nevelése nem csupán álom, hanem valósággá váló kerti projekt lehet.
A kivi nem csupán déligyümölcs: botanikai alapok és a magyarországi klíma kihívásai
A kivi, vagy hivatalos nevén az Actinidia nemzetség, eredetileg Kínából származik, ahol több ezer éve ismerik. A ma ismert, nagyméretű, szőrös gyümölcsöt adó faj (Actinidia deliciosa) azonban Új-Zélandon vált világhírűvé, innen kapta a kivi madárról elnevezett nevét is. Magyarországon a termesztés fő korlátja a téli fagyok és a késő tavaszi, rügyfakadáskor jelentkező hideg időszak.
A kivi viszonylag nagy hidegtűréssel rendelkezik a vegetációs időszakon kívül. A jól beérett vesszők és az idősebb fás részek fajtától függően akár a -15°C és -20°C közötti hőmérsékletet is elviselik. A legnagyobb veszélyt nem a mély téli fagy, hanem a hirtelen hőmérséklet-ingadozás, valamint a tavaszi fagyok jelentik, amikor a rügyek már megindultak. Ekkor a -1°C is végzetes lehet a termést hozó rügyek számára. Emiatt a helyszín megválasztása rendkívül fontos.
A kivi sikeres termesztésének alapfeltétele a megfelelő fajta megválasztása. Csak olyan fajok és hibridek jöhetnek szóba, amelyek bizonyítottan ellenállnak a magyarországi téli körülményeknek.
A kivi növekedése rendkívül gyors; képes akár 4-6 métert is nőni egyetlen szezonban, ha optimális körülményeket biztosítunk számára. Ennek az intenzív növekedésnek köszönhetően a növénynek nagy szüksége van a támasztékra és a folyamatos, szakszerű metszésre, hogy energiáját ne a vegetatív növekedésre, hanem a gyümölcsképzésre fordítsa.
A megfelelő fajta kiválasztása: a siker kulcsa az Actinidia családban
Mielőtt belekezdenénk a telepítésbe, el kell döntenünk, melyik típusú kivit szeretnénk termeszteni. Az Actinidia nemzetségnek két fő csoportja van, amelyek a magyar kertekben szóba jöhetnek:
Actinidia deliciosa: a klasszikus, szőrös kivi
Ez a faj adja a boltok polcain megszokott, nagyméretű, barna, szőrös gyümölcsöt. Ezek a fajták igénylik a legtöbb gondoskodást és téli védelmet. A legelterjedtebb és viszonylag jól alkalmazkodó fajta a Hayward, amelynek nagy gyümölcsei vannak, de termesztéséhez hímivarú porzóra van szükség. A télállósága némileg gyengébb, mint a mini kivié.
Actinidia chinensis: az arany kivi
Ez a faj adja az édesebb, szőrtelen, sárga húsú arany kivit. Bár ízben felülmúlhatja a zöld kivit, általában még érzékenyebb a fagyra, így hobbi szinten a magyar klímán kevésbé ajánlott, csak rendkívül védett fekvésű helyeken érdemes próbálkozni vele.
Actinidia arguta: a mini, vagy téltűrő kivi (kiwi berry)
Az Actinidia arguta a magyarországi kivi termesztés legbiztosabb és legnépszerűbb választása. Ez a fajta sokkal jobban tűri a fagyot, a beérett vesszők akár a -25°C-ot is elviselik. Gyümölcsei aprók, szőrtelenek, így héjastól fogyaszthatók, ízük pedig intenzíven édes. Bár a gyümölcs kisebb, a terméshozam gyakran rendkívül bőséges. A legnépszerűbb fajták:
- Issai: Ez egy részben öntermékeny fajta, ami azt jelenti, hogy hímivarú növény nélkül is hoz termést, de a hozam jelentősen nő, ha van mellette porzó. A gyümölcsei aprók, nagyon édesek.
- Weiki: Erős növekedésű, kiváló télállóságú fajta. Szüksége van hím és nőivarú párra.
- Ananasnaya: Nagy termőképességű, ananászra emlékeztető ízű fajta.
Ha a klasszikus, nagyméretű kivit szeretnénk, válasszunk olyan öntermékeny fajtát, mint a ’Jenny’. Bár az öntermékeny fajták megkönnyítik a termesztést, általában kisebb a terméshozamuk, mint a hím- és nőivarú párban ültetett növényeknek. Mindig ellenőrizzük a vásárolt növény nemét, kivéve, ha öntermékeny fajtáról van szó.
Helyszín kiválasztása és a talaj igénye: a kivi napos otthona
A kivi alapvetően napfényigényes növény, amelynek napi legalább 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége a gyümölcsök éréséhez és a megfelelő cukortartalom eléréséhez. Magyarországon a fagyveszély miatt azonban nem elegendő a napfényes fekvés, védelemre is szükség van.
Védett mikroklíma kialakítása
A kivi nevelése során keressünk olyan helyet, amely védett az északi és keleti hideg szelektől. Ideális lehet egy déli fekvésű fal vagy kerítés előtti terület, amely tárolja a meleget, és mérsékli a téli hőmérsékleti ingadozásokat. A kivi érzékeny a szélre, amely kiszáríthatja a leveleket és károsíthatja a fiatal hajtásokat.
A kivi ültetési helyének megválasztásakor a legfontosabb szempont a fagyvédelem és a jó vízelvezetés. A pangó víz gyökérrothadáshoz vezet, a tavaszi fagy pedig elpusztítja a termést.
Talaj és pH igény
A kivi a laza, humuszban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. A talaj pH-értéke ideális esetben enyhén savanyú vagy semleges (pH 5,5–7,0) legyen. A meszes, lúgos talajon a növény gyakran klorózisban szenved, ami a vas és más mikroelemek felvételi zavarából adódik. Amennyiben a talaj túl lúgos, érdemes savanyító anyagokat (pl. kén, savanyú tőzeg) bevinni a telepítés előtt, vagy folyamatosan savanyú műtrágyával pótolni a hiányt.
A kivi gyökérzete sekély, de terjedelmes, ezért érzékeny a talaj kiszáradására. A talaj folyamatosan nedvesen tartása elengedhetetlen, különösen a nyári hónapokban. A telepítés előtt érdemes a talajt mélyen, legalább 50-60 cm mélységben feljavítani komposzttal és érett marhatrágyával.
A telepítés művészete: mikor, hová és hogyan ültessük a kivit?
A kivi telepítésére a legalkalmasabb időszak a tavasz, a fagyveszély elmúltával (március vége – május eleje), de konténeres növényeket nyáron is ültethetünk, feltéve, hogy gondoskodunk az intenzív öntözésről. Az őszi ültetés (szeptember-október) is lehetséges, de ekkor fokozott téli védelemre szorul a fiatal növény.
Ültetési távolság és elrendezés
Mivel a kivi kúszónövény, jelentős helyet igényel. A növények közötti ideális távolság fajtától és támrendszertől függően 3-5 méter. A sorok közötti távolság 4-5 méter legyen, ha több növényt ültetünk.
A legfontosabb elrendezési szempont a porzók elhelyezése. Mivel a kivi kétlaki növény (dioecious), a hím- és nőivarú virágok külön növényen fejlődnek (kivéve az öntermékeny fajtákat). Egy hímivarú növény általában 5-8 nőivarú növény beporzására is alkalmas. Ügyeljünk arra, hogy a porzó növény a nőivarúak közelében helyezkedjen el, és virágzása egy időben történjen a termőképes növényekkel.
Lépések az ültetés során
- Ássunk egy legalább kétszer akkora gödröt, mint a gyökérlabda.
- Keverjünk a kiásott földhöz komposztot, érett trágyát és esetlegesen savanyú tőzeget.
- Helyezzük a növényt a gödörbe úgy, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy vonalban legyen. A kivi érzékeny a túl mély ültetésre.
- Tömörítsük a talajt, és alakítsunk ki öntözőgödröt.
- Alaposan öntözzük be, majd takarjuk be a talajt mulccsal (szalma, fakéreg), ami segít megőrizni a nedvességet és stabilizálni a talajhőmérsékletet.
A fiatal növények rendkívül érzékenyek a téli fagyra, ezért az első 2-3 évben a törzset és a gyökérnyakat vastag rétegű mulccsal, szalmával vagy jutaszövettel kell védeni a hideg ellen. A kivi gondozása a kezdeti években elsősorban a fagyvédelemre és a támrendszer kialakítására koncentrálódik.
A beporzás kritikus kérdése: hím- és nőivarú növények harmonikus együttélése
A kivinek – ha nem öntermékeny fajtát választunk – szüksége van hímivarú porzóra a gyümölcsképzéshez. A hímivarú növények csak virágot hoznak, gyümölcsöt nem, de elengedhetetlenek a termő növények számára. A virágzás általában május végén, június elején történik.
A hím- és nőivarú virágok felismerése
A kivi virágai jellegzetesek, de a nemük könnyen megkülönböztethető:
- Nőivarú virágok: Jól fejlett, fehéres-zöldes bibeszálak találhatók a közepén, amelyeket körbevesznek a sárga porzók. A nőivarú virágok porzói steril polleneket tartalmaznak, így nem képesek önbeporzásra.
- Hímivarú virágok: Hiányzik belőlük a bibe. A virág közepét nagy mennyiségű, élénksárga, termékeny porzó tölti ki. Ezek a virágok termelik a szükséges pollent.
A beporzást elsősorban a méhek és más rovarok végzik. A kivi virágai nem tartalmaznak sok nektárt, így nem vonzzák olyan erősen a méheket, mint más gyümölcsfák. Ezért kulcsfontosságú, hogy a hím- és nőivarú növények virágzási ideje egybeessen, és elegendő számú porzó növény álljon rendelkezésre. Ha kevés a beporzó rovar, szükség lehet a mesterséges beporzásra, amikor a hímvirágokról összegyűjtött pollent ecsettel visszük át a nőivarú virágok bibéjére.
Támrendszer építése: a kivi szőlőhöz hasonló nevelése
A kivi egy rendkívül erőteljes, akár 10 méter magasra is felkúszó lián, amelynek a szőlőhöz hasonló, de annál robusztusabb támrendszerre van szüksége. A támrendszernek hosszú távon kell tartania a növény súlyát, valamint a termés és a lombozat terhét, ami egy kifejlett tövön több száz kilogramm is lehet.
A két leggyakoribb támrendszer
A hobbi és kisüzemi termesztésben két fő rendszert alkalmaznak:
1. T-oszlopos (T-bar) rendszer
Ez a legelterjedtebb módszer, amely hasonlít a szőlő magas műveléséhez. Erős, 2,5-3 méter magas oszlopokat kell telepíteni 4-5 méterenként. Az oszlopok tetején 1,2–1,8 méter széles keresztgerenda található, amelyre 3-5 párhuzamos huzalt feszítünk ki. A növényt felneveljük a törzsön, majd a huzalokon vízszintesen vezetjük a tartóágakat. Ez a rendszer jó levegőellátást és könnyű metszhetőséget biztosít.
2. Pergola rendszer
A pergola rendszer esztétikusabb, és nagyobb termőfelületet biztosít. A támrendszer vízszintes tetőt képez, amelyre a kivi lombozata ráterül. Bár a metszése és a betakarítása némileg nehezebb lehet, a pergola alatt árnyékos teret is nyerhetünk. Ez a rendszer különösen alkalmas az Actinidia arguta fajták számára, amelyek kevésbé igénylik a szigorú metszést, és a lombozatukkal dekoratív árnyékolást biztosítanak.
A támrendszer huzalainak rozsdamentes acélból vagy erős horganyzott drótból kell készülniük. A huzalok feszességét évente ellenőrizni kell, mivel a növekvő fás részek hatalmas terhelést jelentenek.
A kivi metszése: a bőséges termés titka (télen és nyáron)
A kivi metszése az egyik legfontosabb, de gyakran félreértett része a termesztésnek. A kivi, mint minden lián, hajlamos az elburjánzásra, és ha nem metsszük szakszerűen, a termés a lombozat szélére szorul, vagy elmarad. A metszés célja kettős: a növény formájának kialakítása és a termő részek megújítása.
1. Kialakító metszés (az első 3 év)
A fiatal növényt az első években arra ösztönözzük, hogy egyetlen erős törzset neveljen. Minden oldalsó hajtást eltávolítunk, amíg a törzs eléri a támrendszer magasságát. Ekkor hagyjuk, hogy két fő tartóág (kordonkar) fejlődjön, amelyeket vízszintesen vezetünk a drótok mentén. Ez a vázágrendszer maradandó lesz.
2. Téli metszés (nyugalmi időszakban)
A téli metszést (január-február, fagymentes időben) a lombozat lehullása után végezzük. Ekkor távolítjuk el a letermett, régi vesszőket, és választjuk ki azokat a fiatal hajtásokat, amelyek a következő évi termést hozzák. A kivi a tavalyi évben nőtt vesszőkön hozza a gyümölcsöt.
A metszés fő szabályai:
- Régi termővesszők eltávolítása: Azok a vesszők, amelyek az előző szezonban már gyümölcsöt hoztak, elöregedtek. Ezeket a vázághoz közel, 1-2 rügyre vágjuk vissza, hogy új, fiatal termővesszők fejlődjenek belőlük.
- Termővesszők ritkítása: A 1-2 éves, ceruza vastagságú vesszők a legalkalmasabbak a termésre. Ezeket megtartjuk, de a végüket visszavágjuk 8-12 rügyre, hogy a növény energiáját a gyümölcsök fejlesztésére fordítsa.
- Hímivarú növények metszése: Mivel ezek csak pollent szolgáltatnak, metszésük kevésbé szigorú. A virágzás után, nyáron metsszük őket, hogy helyet csináljunk a következő évi virágrügyeknek.
- Túl erős hajtások eltávolítása: A függőlegesen felfelé törő, nagyon erős hajtásokat (vízhajtások) teljesen eltávolítjuk, mivel ezek nem hoznak termést.
3. Nyári metszés (zöld metszés)
A nyári metszés elengedhetetlen a megfelelő termésminőség és a lombozat átszellőzésének biztosításához. Ezt a virágzás után, júniusban és júliusban végezzük. A cél a túlzott vegetatív növekedés visszaszorítása és a termővesszők napfényhez juttatása.
A termővesszőkön a gyümölcsök felett hagyjunk 4-6 levelet, majd vágjuk vissza a hajtás végét. Ez arra ösztönzi a növényt, hogy a tápanyagot a gyümölcsökbe koncentrálja. Eltávolítjuk azokat a hajtásokat is, amelyek a földre lógnak vagy árnyékolják a többi termést.
Öntözés és tápanyagellátás: a kiváló minőségű gyümölcsért
A kivi rendkívül vízigényes növény, különösen a nyári hónapokban és a gyümölcsfejlődés időszakában. Mivel gyökérzete sekély, nem képes mélyről vizet felvenni, így a száraz időszakokban a rendszeres és bőséges öntözés kritikus. A vízhiány nem csupán a termés mennyiségét csökkenti, hanem a gyümölcs méretét és lédússágát is befolyásolja.
A legjobb módszer a csepegtető öntözés alkalmazása, amely biztosítja a gyökérzóna folyamatos, de nem túlzott nedvességét. Kerüljük a felülről történő öntözést, ami növelheti a gombás betegségek kockázatát.
Tápanyagellátás
A kivi gyors növekedése miatt nagy tápanyagigénnyel rendelkezik. Különösen a nitrogénre, káliumra és foszforra van szüksége, de a mikroelemek, mint a vas és a magnézium, hiánya is gyakori, különösen lúgos talajon.
| Tápanyag | Szerepe | Pótlás ideje |
|---|---|---|
| Nitrogén (N) | Erőteljes vegetatív növekedés, levélképzés. | Kora tavasszal, a rügyfakadás előtt, majd virágzás után. |
| Kálium (K) | Gyümölcsminőség, cukortartalom és télállóság javítása. | Nyáron, a gyümölcsfejlődés alatt. Különösen fontos. |
| Foszfor (P) | Gyökérfejlődés, virágzás. | Kora tavasszal, de általában kevesebb pótlás szükséges. |
A kivi trágyázása során érdemes szerves trágyákat (komposzt, érett marhatrágya) alkalmazni kora tavasszal, a talaj felszínére terítve, majd beöntözve. Kiegészítésként használjunk komplex műtrágyát, amely magas káliumtartalommal rendelkezik. A lúgos talajon a vashiány megelőzésére alkalmazhatunk vas-kelátot is.
A téli védelem nélkülözhetetlen lépései: fagyvédelem Magyarországon
Bár a télálló kivi fajták a fás részeken elviselik a hideget, a magyarországi telek és a tavaszi fagyok elleni védekezés a kivi termesztés legkényesebb pontja.
Fiatal növények védelme
Az első 2-3 évben a fiatal növények, különösen a törzs és a gyökérnyak, rendkívül érzékenyek. Szeptember végén, október elején a talaj fagymentességét biztosítandó, vastag réteg mulcsot (szalma, fenyőkéreg) terítsünk a tő köré. A törzset tekerjük be jutazsákba vagy speciális téli védőfóliába, ami megvédi a hirtelen hőmérséklet-ingadozástól és a napégéstől is.
Késő tavaszi fagyok elleni védekezés
Ez a legnagyobb veszély a kifejlett növények számára. Ha a rügyek már megindultak, de fagyot jeleznek, muszáj védekezni. A leggyakoribb védekezési módszerek:
- Öntözés: Fagyveszély esetén a talaj öntözése enyhén emeli a talaj hőmérsékletét.
- Füstölés/Fűtés: Nagyobb ültetvényeken alkalmazzák, de a házikertben is segíthet a tőkék közé helyezett égő mécses vagy fagyvédelmi gyertya.
- Takargatás: Kisebb növények esetén ideiglenesen takarjuk le a lombozatot fátyolfóliával vagy jutaszövettel a hideg éjszakára.
A téli védelem nemcsak a fagy ellen véd, hanem a téli napsütés okozta kiszáradás ellen is, ami a fás részek megrepedését okozhatja.
Kártevők és betegségek elleni védekezés: a megelőzés szerepe
Szerencsére a kivi Magyarországon viszonylag ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, mivel a legtöbb kártevő még nem szokott hozzá ehhez az egzotikus növényhez. Azonban van néhány probléma, amire érdemes odafigyelni.
Gombás betegségek
A legnagyobb problémát a Phytophthora okozhatja, ami gyökér- és törzsrothadást okozó gomba. Ez akkor jelentkezik, ha a talaj rosszul vízelvezető, és a víz hosszú ideig pang a gyökérnyak körül. A megelőzés kulcsa a megfelelő talajelőkészítés és a túlöntözés kerülése.
Kártevők
Néhány rovar, például a tripszek és a levéltetvek időnként megtámadhatják a fiatal hajtásokat, de általában nem okoznak komoly kárt. A pajzstetvek azonban megtelepedhetnek a fás részeken, különösen, ha a növény túlzsúfolt. Esetükben az olajos lemosó permetezés a nyugalmi időszakban segíthet.
Egyéb problémák: a macskák vonzalma
Az Actinidia nemzetség, különösen az Actinidia arguta, illata rendkívül vonzó a macskák számára (hasonlóan a macskagyökérhez). A macskák előszeretettel dörzsölik magukat a fiatal törzshöz, ami súlyos károkat okozhat, sőt, akár a fiatal növény pusztulásához is vezethet. A fiatal tő körül fizikai védelmet (pl. dróthálót) kell kialakítani a macskák távoltartására.
A betakarítás időzítése és a gyümölcs utóérlelése
A kivi gyümölcse hosszú ideig fejlődik, és általában csak késő ősszel, október végén, november elején éri el a betakarítási érettséget. Fontos tudni, hogy a kivi gyümölcse a fán nem puhul meg. A teljes érettséget és a kellemes ízt csak utóérleléssel éri el.
A szedés megfelelő időpontja
A betakarítás akkor kezdhető meg, amikor a gyümölcs cukortartalma (brix érték) eléri a 6,5–7,0-et. Hobbi kertészetben ez nehezen mérhető, ezért inkább a következő jelekre hagyatkozunk:
- A gyümölcsök elérték a fajtára jellemző méretet.
- A magok a gyümölcs belsejében teljesen feketék.
- A szőrös kivinél (deliciosa) a szőrök könnyen leválnak dörzsölés hatására.
- A korai fagyok előtt be kell takarítani a termést, mivel a -2°C már károsíthatja a leszedetlen gyümölcsöt.
A gyümölcsöket óvatosan, a kocsánnyal együtt szedjük le, hogy elkerüljük a sérüléseket.
Tárolás és utóérlelés
A frissen szedett, kemény kivi hűvös, sötét helyen (0–1°C-on, magas páratartalom mellett) több hónapig is eltartható. A puhulási folyamat elindításához a kivit szobahőmérsékletre kell vinni. A folyamat felgyorsítható azzal, ha a kivit etilént kibocsátó gyümölcsök, például alma vagy banán mellé tesszük, egy papírzacskóba zárva. Néhány nap alatt a kivi megpuhul és fogyaszthatóvá válik.
A kivi optimális ízét és lédússágát csak a fáról leszedve, kontrollált utóérleléssel éri el. Sose várjuk meg, hogy a fán megpuhuljon, mert a fagy elpusztítja a termést.
Az Actinidia arguta (mini kivi) sajátosságai: a téltűrő alternatíva
Az Actinidia arguta, vagy közismert nevén a mini kivi, egyre népszerűbb a magyar kertekben, mivel sokkal kevésbé igényes a télállóság szempontjából, mint a nagyméretű rokona. Ez a fajta a kivi termesztése során a kezdők számára is ideális választás lehet.
Előnyei a klasszikus kivivel szemben
- Kiváló télállóság: A fás részek akár -25°C-ig is fagytűrők.
- Szőrtelen héj: A gyümölcsök héjastól fogyaszthatók, nem igényelnek hámozást.
- Korábbi termőre fordulás: Gyakran már a 2-3. évben hoz termést.
- Intenzív íz: A gyümölcsök édesebbek és aromásabbak.
Bár az arguta télállóbb, mégis érzékeny a tavaszi fagyokra. Mivel korábban fakad, mint a deliciosa, a késői fagyok könnyen károsíthatják a rügyeket. Ezért az arguta fajtákat is érdemes védett helyre ültetni.
Metszés és támrendszer
Az arguta is igényli a metszést, de a növekedési erélye miatt a nyári zöld metszés különösen fontos. A pergola típusú támrendszer ideális számára, mivel a szőlőhöz hasonlóan, a leveleket a vízszintes felületen teríti szét, ami maximalizálja a napfény hasznosítását.
A mini kivi esetében is szükség van hím- és nőivarú párra (kivéve az Issai fajtát), de egy hímivarú növény akár 8-10 nőivarú növényt is beporozhat, ha azok közel vannak egymáshoz. A mini kivi nevelése során a legfontosabb gondozási feladat a folyamatos öntözés és a támrendszer karbantartása.
Gyakori problémák és megoldások a kivi termesztése során
Bár a kivi viszonylag ellenálló, a magyar klímán néhány jellegzetes probléma felmerülhet, amelyek akadályozhatják a bőséges termést.
1. Miért nem terem a kivi?
Ez a leggyakoribb kérdés. Ennek több oka is lehet:
- Nincs porzás: A legvalószínűbb ok. Ellenőrizni kell, hogy van-e hímivarú növény a közelben, és hogy a virágzása egybeesik-e a nőivarú növényével. Ha van, de nem terem, lehet, hogy kevés a beporzó rovar.
- Túl fiatal a növény: A kivi általában a 3-5. évben kezd el teremni. A türelem elengedhetetlen.
- Fagy: A tavaszi fagy elpusztíthatja a virágrügyeket, még mielőtt kinyílnának.
- Túlzott metszés: A téli metszés során túl sok termővesszőt vágtunk le.
2. Klorózis (sárgulás)
Ha a levelek sárgulnak, de az erek zöldek maradnak, az általában vashiányt jelez, amit a túl lúgos talaj okoz. Megoldás: talaj savanyítása, vagy vaskelátos tápanyagok adagolása a levélen keresztül vagy a talajba.
3. Gyenge növekedés és levélperzselés
A gyenge növekedés általában tápanyaghiányra (különösen nitrogénhiányra) vagy vízhiányra utal. A levélperzselés (a levélszélek megbarnulása) súlyos vízhiány vagy túl erős, közvetlen napsütés jele lehet, különösen, ha a növény nem kap elegendő vizet.
A kivi termesztése tehát egy hosszú távú elkötelezettség, amely megköveteli a gondos tervezést, a szakszerű metszést és a téli védelem biztosítását. Azonban az eredmény, a saját kertben termett, lédús és ízletes gyümölcs, minden fáradozást megér. A megfelelő fajta kiválasztásával és a helyes gondozási technikák alkalmazásával a kivi igazi ékessége és termő csodája lehet a magyarországi házikertnek.
