Az almafa metszése nem csupán egy kerti feladat, hanem a gyümölcsfa gondozásának legfontosabb, sőt, a termés minőségét és mennyiségét alapvetően meghatározó eleme. Sok amatőr kertész számára a metszés misztikus, sőt, ijesztő beavatkozásnak tűnik, pedig helyesen végezve ez az a művelet, amely segít az almafának hosszú életűnek, ellenállónak és bőségesen termőnek maradnia. A cél nem a fa megkurtítása, hanem a belső egyensúly megteremtése a növekedés, a fényellátás és a terméshozam között.
A metszés lényege a növekedési energia átcsoportosítása. Egy szakszerűen metszett almafa sokkal kevesebb betegségnek van kitéve, jobb a légáramlás a koronájában, így a gombás fertőzések esélye is csökken. A metszési naptár pontos betartása elengedhetetlen, hiszen egy télen elvégzett, jól időzített vágás egészen más hatást vált ki, mint egy nyári, zöld metszés.
A metszés alapvető céljai és szerepe a fa életében
Mielőtt élesre köszörülnénk a metszőollót, tisztában kell lennünk azzal, hogy miért is avatkozunk be a fa természetes növekedési folyamatába. Az almafák esetében a metszésnek három alapvető célja van, amelyek a fa életkorától függően változnak.
A koronaalakítás és a vázágrendszer kialakítása
Fiatal korban a legfőbb feladat a koronaforma kialakítása. Ez a szerkezeti alap határozza meg, hogy a fa később milyen terhelést bír el, milyen könnyen lesz szüretelhető, és hogyan jut el a fény a korona belsejébe. A leggyakoribb formák a sudaras (központi tengelyes) vagy a váza (üstök) koronaforma. A cél, hogy erős, jól elhelyezett vázágakat hozzunk létre, amelyek ellenállnak a termés súlyának és a szélnek.
A termőre fordítás és a terméshozam szabályozása
A metszés segítségével tudjuk befolyásolni, hogy a fa energiáját inkább a vegetatív növekedésre (hajtások, levelek) vagy a generatív növekedésre (virágok, gyümölcsök) fordítsa. A túl sűrű korona árnyékos belső részein lévő termőrészek elöregednek, minőségük romlik. A ritkító metszéssel biztosítjuk, hogy a megmaradó termőrészek elegendő fényt és tápanyagot kapjanak, így az alma mérete és íze is javul. A metszés segít megelőzni a szakaszos termést (alternancia), amikor a fa egyik évben túl sokat, a következőben pedig szinte semmit sem terem.
Az egészség megőrzése és az élettartam növelése
A metszés eltávolítja az elhalt, beteg vagy sérült ágakat, amelyek potenciális behatolási pontot jelentenek a kórokozók számára. A ritkítás javítja a légáramlást a lombkoronában, ami elengedhetetlen a gombás betegségek (pl. monília, varasodás) megelőzéséhez. Egy jól karbantartott, szellős korona sokkal ellenállóbb és tovább él, mint egy elhanyagolt, sűrű fa.
A metszés nem a fa büntetése, hanem a vele való kommunikáció. Minden vágás egy döntés a fa jövőjéről, ami befolyásolja a termés minőségét a következő évben.
Almafa metszési naptár: Mikor nyúljunk a fűrészhez?
Az almafa metszésének helyes időpontja talán a legkritikusabb tényező. Két fő időszak van, a téli (nyugalmi) és a nyári (zöld) metszés, amelyek célja és hatása alapvetően eltérő.
Téli metszés: A szerkezeti alapok megteremtése
A téli metszés a legfontosabb, fő metszési időszak. Ezt a fák nyugalmi állapotában, a lombhullás és a rügyfakadás közötti időszakban végezzük. Magyarországon ez általában január végétől március elejéig tart.
Időpont és feltételek: Ideális esetben a metszést fagymentes, enyhe napokon kell végezni. Kritikus, hogy a hőmérséklet ne essen -5 °C alá, mert a fagyban a fa ágai törékennyé válnak, és a vágási sebek nehezen gyógyulnak, ami növeli a fertőzésveszélyt. A nyugalmi időszakban végzett metszés serkenti a vegetatív növekedést, tehát erőteljes hajtásnövekedést vált ki tavasszal.
Célja: A korona szerkezetének kialakítása, a vázágak megerősítése, az elöregedett termőrészek eltávolítása, valamint az ifjítás. Ez az időszak ideális a radikálisabb beavatkozásokra.
Nyári metszés (Zöld metszés): A termés optimalizálása
A nyári metszés (vagy zöld metszés) a vegetációs időszakban zajlik, június végétől augusztus közepéig. Ez a kiegészítő metszés sokkal finomabb, mint a téli, és elsődlegesen a termés minőségére és a következő évi rügyképzésre koncentrál.
Célja: A korona belső részeinek fényellátásának javítása. A nyári metszés gátolja a vegetatív növekedést, így a fa energiáját a meglévő gyümölcsök érlelésére és a termőrügyek differenciálódására fordítja. Ekkor távolítjuk el a túlságosan erőteljes vízhajtásokat, és ritkítjuk a lombozatot, hogy a termést napfény érje.
Összehasonlító metszési naptár
A helyes időzítés kulcsfontosságú. Az alábbi táblázat segít eligazodni a metszési időszakok között:
| Időszak | Hónapok | Cél | Hatás a fára |
|---|---|---|---|
| Téli (Fő) metszés | Január vége – Március eleje | Szerkezeti alakítás, ifjítás, vázágrendszer kialakítása. | Erős vegetatív növekedést serkent, mélyebb beavatkozásokat tesz lehetővé. |
| Nyári (Zöld) metszés | Június vége – Augusztus közepe | Fényellátás javítása, vízhajtások eltávolítása, termőrügy képzés serkentése. | Gátolja a vegetatív növekedést, optimalizálja a termést. |
| Késő őszi metszés | November – December | TILOS! A sebek nem gyógyulnak be, megnő a fagy- és fertőzésveszély. | Nagy fertőzésveszély, fagykárosodás. |
Fontos szempont: Sose metsszünk közvetlenül a rügyfakadás idején, amikor a nedvkeringés beindul, mert ekkor a fa a legérzékenyebb a sebekre, és a nedvveszteség is jelentős lehet. A téli metszés befejezésének felső határa általában az őszi fagyok elmúlta utáni első enyhe időszak.
A helyes eszközök és a metszés technikai alapjai
A szakszerű metszéshez elengedhetetlenek a megfelelő, éles és tiszta eszközök. Egy rossz minőségű vagy tompa olló roncsolja a szöveteket, ami lassítja a sebgyógyulást és utat nyit a kórokozóknak.
A szükséges szerszámok
- Metszőolló: Kisebb, egyéves hajtások vágásához. Mindig tiszta és éles legyen.
- Ágvágó olló: Vastagabb, 2-3 cm átmérőjű ágakhoz, amelyekhez a normál metszőolló ereje már nem elegendő.
- Kézi fűrész (gömbölyű fűrész): A vastagabb vázágak vagy elöregedett részek eltávolításához. Csak kifejezetten fák metszésére tervezett fűrészt használjunk, amely tiszta, sima vágási felületet hagy.
- Fertőtlenítőszer: A szerszámok fertőtlenítése elengedhetetlen, különösen, ha beteg fát metszettünk előzőleg. Használhatunk hígított alkoholt vagy hipóoldatot.
- Sebkezelő anyag: A 2 cm-nél vastagabb vágási felületeket speciális sebkezelő anyaggal (pl. fasebpaszta, méhviasz tartalmú készítmény) kell bevonni a kiszáradás és a fertőzés megelőzése érdekében.
A vágás alapvető szabályai
A metszés művészete a helyes vágási technika elsajátításán múlik. Kétféle vágást különböztetünk meg: a visszametszést (rövidítést) és a ritkítást (eltávolítást).
1. A rügy feletti vágás (Visszametszés):
Amikor egy hajtást rövidítünk, mindig egy kifelé néző rügy felett vágjunk, körülbelül 0,5–1 cm távolságra. A vágás szöge ferde legyen, a rüggyel ellentétes irányba dőlve. Ez biztosítja, hogy a rügyből kihajtó új hajtás kifelé növekedjen, és a víz lefolyjon a vágási felületről, megelőzve a rothadást. A befelé néző rügy feletti vágás sűrűsödést és rossz légáramlást eredményez.
2. A gallér feletti vágás (Ritkítás):
Amikor egy teljes ágat távolítunk el, soha ne hagyjunk csonkot (stub). A vágást az ág tövénél lévő ággyűrűnél (branch collar) kell elvégezni. Ez a megvastagodott rész tartalmazza azokat a szöveteket, amelyek gyorsan beforrasztják a sebet. A csonk hagyása elhalást és fertőzésveszélyt okoz. A nagy ágak eltávolítását három lépésben végezzük, hogy elkerüljük az ág leszakadását és a kéreg felszakítását.
A metszés aranyszabálya: Minden vágásnál törekedjünk arra, hogy a sebfelület a lehető legkisebb legyen, és a fa öngyógyító mechanizmusát támogassuk.
I. Fiatal almafa metszése: A koronaalakítás művészete
A fiatal almafa metszése (általában az 1. és 4. év között) nem a termés maximalizálásáról szól, hanem a hosszú távú szerkezeti stabilitás megteremtéséről. A fa élete első éveiben elkövetett hibákat később rendkívül nehéz korrigálni.
Az ültetéskori metszés (1. év)
Az almafa ültetésekor azonnal metszeni kell, függetlenül attól, hogy szabadgyökerű vagy konténeres példányról van szó. Ez a metszés kiegyenlíti a gyökérzet ültetéskor elszenvedett veszteségét a korona méretével.
Lépések:
- Ha a csemete egyetlen vessző, vágjuk vissza a kívánt törzsmagasság felett 4-5 rüggyel. Ez serkenti az elágazások képződését.
- Ha már vannak oldalhajtások, válasszuk ki a leendő sudárhajtást (központi vezérágat). A többi hajtást vágjuk vissza 2-3 rügyre.
- Minden esetben távolítsuk el azokat a hajtásokat, amelyek túlságosan alacsonyan, a törzsön helyezkednek el, vagy befelé nőnek.
A nevelő metszés (2. – 4. év)
A nevelő metszés célja a koronaforma (pl. sudaras korona) kialakítása és az első stabil vázágak kiválasztása. A sudár (központi tengely) megtartása a legtöbb almafajta esetében ajánlott, mivel ez biztosítja a fa stabilitását.
A vázágak kiválasztása: Keressünk 3–4 olyan ágat, amelyek ideális szögben (kb. 45–60 fok) nőnek a törzshöz képest, és egyenletesen oszlanak el a törzs körül. A túl hegyes szögben növő ágak könnyen kiszakadnak később a termés súlya alatt.
Metszési technika:
- Sudár visszametszése: A sudarat mindig vágjuk vissza, hogy körülbelül 20-30 cm-rel magasabb legyen, mint a vázágak vége. Ez biztosítja a vertikális dominanciát.
- Vázágak rövidítése: A kiválasztott vázágakat is vágjuk vissza körülbelül egyharmadukkal, mindig kifelé álló rügyre. Fontos, hogy a vázágak végei azonos magasságban legyenek, ezzel kiegyenlített növekedést biztosítunk.
- Konkurens hajtások eltávolítása: Metszzük ki azokat a hajtásokat, amelyek a sudárral versengenek a függőleges növekedésért, valamint a befelé növő, sűrítő ágakat.
A fiatal almafa metszésénél érvényes az a tétel, hogy a kevesebb néha több. Túl erős visszametszés esetén a fa túlzott vegetatív növekedéssel reagálhat, ami késlelteti a termőre fordulást.
A fiatal fa esetében a metszés a jövőbe való befektetés. Egy rosszul kialakított vázágrendszer évtizedekig negatívan befolyásolja a fa egészségét és termőképességét.
II. Termő almafa metszése: A fenntartó metszés
Amikor az almafa termőre fordul (általában az 5. évtől), a metszés fókuszpontja áthelyeződik a szerkezeti kialakításról a termőrészek fenntartására és a korona szellőztetésére. Ez az ún. fenntartó metszés, amelyet évente, télen kell elvégezni.
A termőrészek anatómiája
A metszés hatékonyságához elengedhetetlen a termőrészek felismerése. Az almafák a kétéves vagy annál idősebb fás részeken hozzák a termést. A legfontosabb termőképletek:
- Termőbog (Termőnyárs): Rövid, vastag, 2-10 cm hosszú hajtás, amelynek végén termőrügy található.
- Dárda: Nagyon rövid, 1-2 cm-es hajtás, szintén termőrüggyel a végén.
- Vessző: Az előző évi hosszú hajtás, amelyen főként vegyes rügyek találhatók.
A fenntartó metszés célja, hogy ezeket a termőrészeket megfiatalítsuk, és biztosítsuk, hogy ne árnyékolják le egymást.
A fenntartó metszés lépései
A termő almafa metszése elsősorban ritkító jellegű.
1. A „három D” eltávolítása: Kezdjük a metszést az elhalt, beteg, sérült (Dead, Diseased, Damaged) ágak eltávolításával. Ez az alapvető higiéniai lépés.
2. Versengő ágak és vízhajtások eltávolítása: Metszzük ki a befelé növő, egymást keresztező ágakat, valamint azokat, amelyek túl hegyes szögben nőnek a törzshöz képest. A vízhajtások (erőteljes, függőlegesen növő, terméketlen hajtások) eltávolítása elengedhetetlen, mivel ezek sűrítik a koronát és elvonják az energiát a termőrészek elől. A téli metszés során a vízhajtásokat tőből távolítsuk el.
3. Termőrészek megújítása (Ritkítás): A termőrészek 3–4 év után elöregednek. A termőbogokat és nyársakat úgy újítjuk meg, hogy a túl hosszúra nyúlt, elágazó részeket visszavágjuk egy fiatalabb, oldalirányú elágazásra vagy egy erős rügyre. Ez a visszametszés serkenti az új, fiatal termőrészek képződését.
4. A korona magasságának szabályozása: A fenntartó metszés során korlátozzuk a fa magasságát is. Ha a sudár túl magasra nő, vágjuk vissza egy alacsonyabban lévő, oldalirányú elágazásra. Ez biztosítja, hogy a korona kezelhető magasságban maradjon, és minden gyümölcs szüretelhető legyen.
A metszés intenzitása
A metszés intenzitása függ a fa kondíciójától és a fajtától. Az erősen növekedő, vegetatív túlsúlyú fát erősebben kell metszeni a terméshozam érdekében. A gyengén növekedő, már termő fát óvatosabban metsszük, csak a sűrítő részeket távolítva el, hogy ne serkentsük túlzottan a hajtásnövekedést a termés rovására.
III. Idős, elhanyagolt almafa ifjító metszése
Az idős, évtizedek óta elhanyagolt almafák gyakran sűrű, kusza koronával rendelkeznek, ahol a termés a korona külső szélére szorul, a belső részek pedig árnyékban vannak, és elhaltak. Az ilyen fák revitalizálása (ifjító metszés) több évig tartó, fokozatos folyamat.
Az ifjítás célja és veszélyei
Cél: A korona magasságának és szélességének csökkentése, a fény bejuttatása a fa belsejébe, valamint az elöregedett vázágak egy részének lecserélése. Ez a beavatkozás újraindítja a vegetatív növekedést és serkenti az új termőrészek képződését.
Veszély: A túl radikális, egyszerre végrehajtott ifjítás sokkot okozhat a fának, ami a törzsön és a fő ágakon nagy mennyiségű vízhajtás megjelenéséhez vezethet, vagy ami még rosszabb, a fa pusztulásához. Az ifjítást mindig fokozatosan kell végezni, 3-4 évre elosztva.
Az ifjító metszés lépései
1. Az első év (Szerkezet tisztítása):
Kezdjük a legvastagabb, legproblémásabb ágakkal. Távolítsuk el az elhalt, beteg, talaj felé növő ágakat, és azokat, amelyek keresztezik a vázágakat. Csökkentsük a fa magasságát úgy, hogy a sudarat egy alacsonyabban lévő, oldalirányú elágazásra vágjuk vissza. Egy év alatt ne távolítsuk el a korona térfogatának több mint 25–30%-át.
2. A második év (Fény bejuttatása):
Koncentráljunk a korona belső részeire. Metszzük ki a sűrűsödéseket, ritkítsuk az elöregedett termőrészeket. Kezeljük az első évben megjelent vízhajtásokat: hagyjunk meg néhányat, amelyeket oldalirányban elterelhetünk, hogy új, fiatal vázágak vagy termőrészek alapjává váljanak. A többit tőből távolítsuk el.
3. A harmadik év (Finomhangolás):
Ekkorra a fa már reagált az ifjításra. Folytassuk a termőrészek megújítását és a vízhajtások átalakítását. A cél, hogy a fa stabilan teremjen, ne pedig folyamatosan vízhajtásokat termeljen.
Az ifjító metszés során a vastag ágak eltávolításakor mindig ügyelni kell a helyes ággyűrű feletti vágásra, és a sebeket azonnal, gondosan kezelni kell, mivel a nagy sebfelületek a fertőzés elsődleges forrásai.
IV. Speciális metszési helyzetek és fogalmak
A hagyományos fenntartó metszés mellett számos speciális technika létezik, amelyekkel optimalizálhatjuk a fa teljesítményét.
A vízhajtások (sarjak) kezelése
A vízhajtások (vagy sarjak) erős, függőlegesen növő, vastag hajtások, amelyek gyakran a vastagabb ágak tetején vagy a vágási sebek közelében jelennek meg. A fa ezzel reagál a túl erős metszésre vagy a stresszre.
Kezelés:
- Téli metszés során: A legtöbb vízhajtást tőből, a gallér felett távolítsuk el. Ha a korona egy része hiányos, néhány vízhajtást meghagyhatunk, és oldalirányban elterelve, visszametszve új vázágnak nevelhetünk.
- Nyári metszés során: A fiatal, még zöld vízhajtások eltávolítása a nyugalmi időszakban történő metszésnél hatékonyabban gátolja a fa vegetatív növekedését, és energiát irányít a gyümölcsök felé.
A vízhajtások nagymértékű megjelenése jelzi, hogy a fa túl erős metszést kapott a korábbi évben, vagy túl sok a nitrogén a talajban.
Termőrügy differenciálódás és a nyári metszés
A nyári metszés kulcsszerepet játszik a termőrügyek differenciálódásában. A vegetatív növekedés leállítása révén a fa energiát tud a következő évi termést biztosító rügyek kialakítására fordítani.
Júliusban és augusztusban a hajtásokat visszacsípve (pl. a hajtás 5-6 levelének eltávolításával) lassítjuk a növekedést. Ez a technika különösen fontos a sűrűn ültetett, intenzív gyümölcsösökben, de a házi kertekben is alkalmazható a korona belső részeinek fényellátásának javítására.
Az oltott fák és az alanyhajtások
Az almafákat szinte mindig oltványként ültetik. Fontos, hogy a metszés során felismerjük és eltávolítsuk az alanyból (a gyökérzetből vagy a törzs alsó részéből, az oltási pont alatt) fakadó hajtásokat. Ezek az alanyhajtások elvonják a tápanyagot az oltott nemes résztől, és tőből ki kell metszeni őket.
V. Metszési hibák, amiket kerülni kell
A metszés során elkövetett hibák hosszú távú károkat okozhatnak, csökkentve a terméshozamot és a fa élettartamát. A leggyakoribb hibák elkerülése kulcsfontosságú a sikeres almafaneveléshez.
1. A csonkolás (Stub cutting)
Ez az egyik leggyakoribb hiba, amikor az ág eltávolításakor egy néhány centiméteres csonkot hagyunk. A csonk nem képes beforrni, elhal, rothadásnak indul, és a bomlási folyamat bejut a törzsbe, ami fatest-rothadáshoz vezet. Mindig az ággyűrűnél, csonk nélkül metsszünk!
2. A rossz időzítés
A metszés fagyban vagy késő ősszel történő elvégzése hatalmas kockázatot jelent. A fagyban a fa törékeny, a sebek nem gyógyulnak, és a kórokozók könnyen megtelepednek. Hasonlóan káros lehet a kora tavaszi, nedvkeringés beindulásakor végzett erős metszés, ami a fa „elvérzését” okozhatja.
3. Túl erős visszametszés (Túlzott vegetatív reakció)
Különösen a fiatal fák esetében, ha túl sokat vágunk vissza, a fa túlzott vegetatív növekedéssel reagál. Ez azt jelenti, hogy rengeteg vízhajtást és levelet fejleszt, ahelyett, hogy termőrügyeket képezne. A túl erős metszés késlelteti a termőre fordulást.
Sokan attól tartanak, hogy túl sokat metszenek, pedig a metszés igazi művészete abban rejlik, hogy ne hagyjunk hátra semmit, ami a fának árthat: se csonkot, se beteg ágat, se sűrűséget.
4. A korona sűrűn hagyása (Elégtelen ritkítás)
Ha a téli metszés során elmulasztjuk a sűrűsödések eltávolítását, a korona belső része árnyékossá válik. Az árnyékban lévő termőrészek elöregednek, a gyümölcsök kicsik és színtelenek maradnak. Ráadásul a rossz légáramlás melegágya a gombás fertőzéseknek.
5. A sebkezelés elhanyagolása
A 2 cm-nél vastagabb ágak eltávolításakor keletkező sebeket mindig kezelni kell. A sebkezelő paszta nem gyorsítja a gyógyulást (az a fa belső mechanizmusa), de védő réteget képez a kórokozók, a kártevők és a kiszáradás ellen. Ha elhanyagoljuk a sebkezelést, a seb felülete kiszárad, megrepedezik, és utat nyit a farontó gombáknak.
VI. Metszés fajtafüggő különbségei
Bár az almafa metszésének alapelvei univerzálisak, az egyes fajták eltérő növekedési habitusa és termőképessége megkövetel bizonyos különbségeket a metszési technikában.
A termőrészek elhelyezkedése
Az almafajtákat két nagy csoportba oszthatjuk a termőrészek elhelyezkedése szerint:
1. Csúcsi termők: Ilyenek például a Golden Delicious, Idared, Jonagold. Ezek a fajták a hajtásvégeken és a hosszabb termőnyársakon hozzák a termést. Ezeknél a fajtáknál a fenntartó metszés során óvatosabban kell bánni a visszametszéssel, mert a túlzott rövidítés eltávolítja a termőrügyeket. Inkább a ritkításra kell helyezni a hangsúlyt.
2. Oldalrügyön termők: Ilyenek például a McIntosh, Jonathan. Ezek a fajták hajlamosak a termőnyársak és dárda formájában a kétéves fán teremni, és kevésbé a hajtásvégeken. Esetükben a termőrészek intenzívebb megújítására, visszametszésére van szükség, hogy elkerüljük a termőrészek elöregedését.
A növekedési erély figyelembe vétele
Az erőteljesen növekedő fajták (pl. Fuji, Gala) hajlamosak sok vízhajtást képezni és sűrűsödni. Ezeknél a fajtáknál erősebb, intenzívebb ritkító metszés szükséges, különösen a korona belsejében. Ezzel szemben a gyengébb növekedésű fajtáknál (pl. a törpe alanyra oltottak) a metszésnek kíméletesebbnek kell lennie, nehogy túlzottan leállítsuk a vegetatív növekedést.
VII. A metszés utáni gondozás
A metszés befejezésekor a fa gondozása még nem ér véget. A sebkezelés és a tápanyag-utánpótlás kritikus a fa regenerálódásához.
Sebkezelés és fertőtlenítés
Minden 2 cm-nél vastagabb vágási felületet azonnal kezelni kell. A fasebpaszta felvitele ecsettel történik, gondosan befedve a vágás teljes felületét. Ez megvédi a fát a kiszáradástól és a gombás fertőzésektől. Ha metszés közben beteg, pl. tűzelhalással fertőzött ágat távolítottunk el, a szerszámot minden vágás után fertőtleníteni kell, mielőtt egy egészséges ághoz ér.
Tápanyag-utánpótlás
A metszés serkenti a növekedést, amihez a fának elegendő tápanyagra van szüksége. Különösen a téli metszés után érdemes a gyökérzóna környékén, a korona szélességében szerves trágyát vagy kiegyensúlyozott, lassan oldódó műtrágyát kijuttatni. Az ifjító metszésnél, ahol sok fás anyagot távolítunk el, a tápanyagpótlás kulcsfontosságú a regenerációhoz.
A ritkítás szerepe a termés minőségében
Bár ez nem szigorúan metszés, a tavaszi-nyári termésritkítás szorosan kapcsolódik a metszés céljaihoz. Ha a fa túl sok gyümölcsöt köt, a gyümölcsök kicsik maradnak, és a fa energiája kimerül, ami szakaszos termést okoz. Május végén, június elején érdemes a fürtökben lévő almákat 1–2 darabra ritkítani, így a megmaradó gyümölcsök nagyobbak, jobb minőségűek lesznek, és a fa termőrügyet tud képezni a következő évre.
A szakszerű almafa metszés tehát egy folyamatos gondozási lánc része. A precíz időzítés, a helyes technika és a fa életkorának megfelelő célok kijelölése biztosítja, hogy az almafa ne csak túléljen, hanem évről évre bőséges és kiváló minőségű termést hozzon.
