A humor az emberi kultúra egyik legösszetettebb és leginkább meghatározó eleme. Képességünk arra, hogy felismerjük és élvezzük a váratlan, abszurd vagy ellentmondásos helyzeteket, régóta a kognitív felsőbbrendűségünk bizonyítéka. De mi van akkor, ha a nevetés és a játékos szándék nem kizárólag a mi privilégiumunk? Az elmúlt évtizedekben az etológia és a kognitív viselkedéskutatás egyre nagyobb figyelmet szentelt annak a kérdésnek, vajon a kutyák, a legközelebbi társállataink, rendelkeznek-e valamilyen szintű humorérzékkel, vagy legalábbis olyan mechanizmusokkal, amelyek a mi humorunkkal rokon affektív állapotokat idéznek elő.
A köznyelvben gyakran halljuk, hogy egy kutya „vicces”, vagy hogy „megtréfálta” a gazdáját. Azonban a tudomány szigorú szűrőjén keresztül nézve a kutyák humorérzéke nem azonos a bonyolult, nyelvi alapú, szarkasztikus emberi humorral. Inkább a játékosság, a meglepetés, a téves elvárások és a metakommunikáció olyan kifinomult elegyét jelenti, amely mélyen gyökerezik a szociális interakciókban és a kötődésben. Ez a cikk arra vállalkozik, hogy feltárja a kutya „nevetésének” tudományos hátterét, bemutassa a játékos viselkedés legfontosabb jelzéseit, és gyakorlati tippeket adjon ahhoz, hogyan teremthetünk olyan helyzeteket, amelyekben a kutyánk örömteli izgalmat és feltétel nélküli vidámságot él át.
Az antropomorfizmus csapdája és a kutyák alapvető játékossága
Amikor a kutyák érzelmeiről beszélünk, elengedhetetlen, hogy különbséget tegyünk az antropomorfizmus, azaz az emberi tulajdonságok állatokra vetítése és a valódi, tudományosan igazolt kognitív képességek között. Az a tény, hogy a kutyánk nevetni látszik, amikor egy vicces helyzetbe kerül, még nem jelenti azt, hogy érti a helyzet komikumát a mi értelmünkben. Viszont azt jelenti, hogy a helyzet egy olyan affektív állapotot vált ki belőle, amely az örömhöz és a felszabadultsághoz kapcsolódik.
A kutyák a játékot a kölyökkoruktól kezdve használják a szociális tanuláshoz, a vadászati készségek gyakorlásához és a hierarchia kialakításához. A játékos interakciók során elsajátítják a fajtársaikkal és az emberekkel való kommunikáció szabályait. A játék nem pusztán időtöltés; létfontosságú neurobiológiai funkciót tölt be. A játék során felszabaduló endorfinok és dopamin felelősek a pozitív megerősítésért, ami azt jelenti, hogy a kutyák aktívan keresik a játékos, örömteli helyzeteket.
Egyes kutatók szerint a humorérzék a meglepetés és a biztonságos környezet kombinációjából születik. Ha egy elvárás hirtelen felborul (pl. a gazda elesik egy labda után), de ez a helyzet nem jelent veszélyt, az élőlény felszabadult örömmel reagálhat. A kutyák kognitív képességei lehetővé teszik, hogy felismerjék az elvárásmintákat, így a minták szándékos megszegése vagy a váratlan fordulatok számukra is élvezetesek lehetnek.
A kutyák esetében a humor nem az agykéreg bonyolult nyelvi központjaiban születik, hanem az agy mélyebb, limbikus rendszereiben, ahol az öröm, a meglepetés és a szociális kötődés érzései keletkeznek.
A játékos viselkedés tudományos nyelve: a kutya nevetése
Ha a kutyák nem nevetnek a szó szoros értelmében, akkor mi az a hang és viselkedés, amit mi a vidámsággal azonosítunk? A kutya játékos viselkedésének megértéséhez kulcsfontosságú a metakommunikáció, azaz a kommunikációról szóló kommunikáció megfigyelése.
A játékos meghívás: a „play bow” jelentősége
A leggyakoribb és legtisztábban értelmezhető jele annak, hogy a kutya játszani hív, a játékos meghívás, vagy angolul a „play bow”. Ez a testtartás univerzális jelzés a kutyák világában: az elülső lábak a talajra simulnak, a hátsó rész megemelkedik, a fark csóvál, és gyakran egy rövid ugatás vagy zihálás kíséri. Ezzel a mozdulattal a kutya azt üzeni: „Amit most teszek vagy tenni fogok, az nem fenyegetés, hanem játék.”
A játékos meghívás kritikus a humor és a játék szempontjából, mert ez demarkálja a helyzetet. Egy harcnak tűnő kergetőzés vagy egy erős harapás a játékos meghívás után már nem agresszióként, hanem szándékos, szabályok szerinti interakcióként értelmeződik. Ez a kontextus adja meg a szabadságot a kutyának, hogy a „normális” viselkedési szabályokat áthágja anélkül, hogy konfliktusba keveredne.
A játékos zihálás: a kutya „nevetése”
Patricia Simonet, a Sierra Nevada College viselkedéskutatója úttörő munkát végzett a kutya nevetésének, vagyis a játékos zihálás (play pant) tanulmányozásában. Megfigyelte, hogy a kutyák játék közben egy speciális légzési mintát alkalmaznak, amely különbözik a normál zihálástól. Ez a hang nem egyenletes, hanem egy szélesebb frekvenciaspektrumot fed le, és gyakran egy „hhéé-hháá” hangzásra emlékeztet.
Simonet kutatásai kimutatták, hogy ha ezt a speciális zihálást felvették és visszajátszották a menhelyi kutyáknak, a stresszszintjük csökkent, és a játékos viselkedésük nőtt. Ez azt sugallja, hogy a hang nem csupán a fizikai aktivitás mellékterméke, hanem egyfajta affektív kommunikációs eszköz, amely pozitív érzelmi állapotot jelez és vált ki. Ez a hang a kutyák legközelebbi megfelelője a mi nevetésünknek, mivel a szociális kohéziót és az örömöt szolgálja.
A játékos zihálás és a zihálás közötti különbség a frekvenciában rejlik. A normál hőleadó zihálás monoton és gyors, míg a játékos zihálás szakaszos, rekedtesebb, és a hangszálak aktívabb mozgásával jár. Érdemes megfigyelni, hogy a kutyánk mikor ad ki ilyen hangokat, mert ez a biztos jele annak, hogy a lehető legfelszabadultabb állapotban van.
A komikum elemei a kutyák viselkedésében
A humorérzék egyik alapja a kognitív disszonancia vagy a téves elvárás felismerése. Bár a kutyák nem értenek egy szójátékot, kiválóan reagálnak azokra a helyzetekre, amelyek eltérnek a megszokottól, különösen, ha a gazda vagy egy fajtárs viselkedése furcsa módon megváltozik.
Szándékos baklövések és figyelemfelkeltés
Számos anekdotikus bizonyíték szól amellett, hogy a kutyák képesek szándékosan „baklövésbe” esni vagy komikus helyzeteket teremteni. Gondoljunk csak arra a kutyára, amelyik mindig megpróbálja ellopni a zoknit, majd amikor utolérik, drámaian elbotlik, és a földön fekve várja a kergetőzés folytatását. Ez a viselkedés gyakran nem a zokni megszerzéséről szól, hanem a közös játékos interakció fenntartásáról.
Amikor egy kutya látja, hogy egy bizonyos viselkedés (pl. egy tárgy furcsa helyre dobása, vagy a gazda lábánál való megbotlás imitálása) pozitív reakciót, nevetést vagy izgalmat vált ki a gazdából, hajlamos ezt megismételni. Ez a viselkedés a szociális tanulás és a megerősítés eredménye. A kutya nem feltétlenül érti a humor fogalmát, de tökéletesen érti az ok-okozati összefüggést: „Ez a furcsa dolog örömet okoz a gazdámnak, és én is élvezem az ebből fakadó figyelmet és játékot.”
A bújócska mint kognitív játék
A bújócska az egyik legtisztább példája annak, hogyan élvezik a kutyák a meglepetést és a téves elvárásokat. Amikor a kutya keresi a gazdáját, majd hirtelen megtalálja, az ezzel járó hirtelen öröm és a feszültség feloldása a humorérzék primitív formájának tekinthető. A kutya láthatóan élvezi, ha a gazda „rosszul csinálja” a bújócskát, és látványosan kilóg a függöny mögül. Ez a fajta interakció erősíti a kutyák kognitív rugalmasságát és a probléma megoldó képességét is.
A játékos ijesztgetés, amikor a gazda hirtelen előugrik a sarok mögül, szintén az örömteli meglepetés kategóriájába tartozik, feltéve, hogy a kutya biztonságban érzi magát. Ha a kutya a játékos meghívást megelőzően vagy közben adja ki a játékos zihálást, az azt jelzi, hogy a meglepetés a játék részét képezi, nem pedig fenyegetést jelent.
| Viselkedés | Emberi megfelelője (Humor) | Etológiai magyarázat | Kognitív funkció |
|---|---|---|---|
| Játékos meghívás (Play Bow) | A „Figyelj, ez most csak vicc” jelzés | Metakommunikációs keret felállítása | Kontextuális rugalmasság |
| Játékos zihálás (Play Pant) | Nevetés, felszabadultság | Pozitív affektív állapot jelzése | Szociális kohézió erősítése |
| Szándékos botlás/esés | Slapstick (fizikai komédia) | Figyelemfelkeltés, játék fenntartása | Megerősítés keresése |
| Tárgyak eltulajdonítása, majd menekülés | Tréfálás, csínytevés | Kergetőzés indítása | Vadászati ösztön játékos gyakorlása |
Hogyan nevettessük meg a kutyát? A kölcsönös öröm művészete
A kutyák humorérzéke szorosan kapcsolódik a velük való interakciónk minőségéhez. A kutyát megnevettetni (azaz játékos zihálást és örömteli viselkedést kiváltani) azt jelenti, hogy olyan helyzeteket teremtünk, amelyekben a kutya elvárásai felborulnak, de a biztonság és a szeretet érzése megmarad.
A meglepetés és a kontraszt ereje
A kutyák élvezik a kontrasztot, különösen akkor, ha az a megszokott rutinnal ellentétes. Ha a gazda, aki általában szigorú és fegyelmezett, hirtelen bolondos mozdulatokat tesz, furcsán énekel vagy négykézláb kergeti az ebet a lakásban, az erős pozitív reakciót válthat ki. Ez a szerepcsere a kutyának azt jelzi, hogy a gazda is részt vesz a játékos keretben, és hajlandó feladni a domináns szerepet a közös örömért.
A hanggal történő meglepetés is hatékony lehet. Próbáljunk meg szokatlan, vicces hangokat kiadni, vagy utánozzuk a kutya zihálását. Amikor a kutya felismeri a hangot, és a gazdától hallja azt, a helyzet komikussá válhat a számára. Fontos, hogy a hang ne legyen fenyegető, hanem lágy, magas hangszínű, amely a játékos interakciókhoz kapcsolódik.
A „butaság” szándékos imitálása
A kutyák rendkívül érzékenyek a gazda szándékaira és képességeire. Egy kutya, amelyik tudja, hogy a gazdája általában ügyes és kompetens, rendkívül élvezheti, ha a gazda szándékosan tehetetlenséget vagy bénaságot imitál. Ez a szándékos önironikus játék a kutyák számára rendkívül szórakoztató. Például, ha a kutya elkapja a labdát, de a gazda látványosan „elrontja” a visszaszerzést, és a labda mellé kap, a kutya gyakran megemelt farokkal és játékos zihálással reagál.
Ez a jelenség a kutyák és az emberek közötti kognitív kölcsönhatás egyik legérdekesebb pontja. A kutya felismeri a szituáció abszurditását – a „falkavezér” nem képes egy egyszerű feladatra –, és mivel a helyzet nem veszélyes, a feszültség nevetésbe (játékos zihálásba) oldódik.
A kutyák nevetése a bizalom és a meglepetés tökéletes egyensúlyát igényli. Ahol a biztonság garantált, ott a váratlan események örömteli izgalmat szülnek.
A fordított szerepjáték
A játékos interakciókban a szerepcsere elengedhetetlen a szórakozáshoz. A fordított szerepjáték (például ha a gazda bújik el, vagy ha a gazda a „kergetett” szerepét veszi fel) lehetővé teszi a kutyának, hogy dominánsabb, kezdeményezőbb pozícióba kerüljön a játék idejére. Ezt a kutyák általában hatalmas örömmel fogadják.
A kutyák játékos viselkedése során a felnőtt kutya gyakran hagyja, hogy a kölyök „győzzön”, ezzel is erősítve a kölyök magabiztosságát és a játék folytatásának motivációját. Ugyanezt a technikát alkalmazhatjuk mi is: hagyjuk, hogy a kutyánk „nyerjen” a kötélhúzásban, vagy hagyjuk, hogy hirtelen elkapja a labdát, amikor már azt hitte, elvesztette. Az ebből fakadó győzelmi öröm a humorérzék szempontjából is releváns, mivel a kognitív erőfeszítés pozitív kimenetellel zárul.
Etológiai mélyfúrás: A játék és a konfliktus feloldása
A humor, mind az emberi, mind a feltételezett kutyahumor szempontjából, szorosan kapcsolódik a feszültség feloldásához. A kutyák esetében a játékos viselkedés az agresszió és a konfliktusok elkerülésének kifinomult eszköze.
A játékos harapás és a gátlás
A kutyák kölyökkoruktól kezdve megtanulják a harapásgátlást, ami a szociális interakciók alapja. A játékos harapás (melynek során a kutya száját használja, de nem okoz kárt) a humor és a játék keretén belül marad. Ha a kutya túl erősen harap, a másik kutya (vagy a gazda) hirtelen megszakítja a játékot, ami azonnali visszajelzést ad a határokról.
Ez a folyamat tanítja meg a kutyát arra, hogy a játék fenntartása érdekében szabályoznia kell az erejét. Amikor a kutya sikeresen navigál ezen a finom határon, és a játék folytatódik, az élmény felszabadító és örömteli. A humor ebben az esetben a feszültség (a harapás potenciális veszélye) és a feloldás (a biztonságos folytatás) közötti kontrasztból fakad.
A metakommunikáció finom jelzései
A kutyák a testbeszéd szinte észrevehetetlen árnyalatait használják annak jelzésére, hogy a helyzet játékos. Ezek közé tartozik a „puha száj” (a száj ellazítása), a gyors szemkontaktus megszakítása, a fül hátrahúzása (de nem laposan a fejhez szorítva, ami félelmet jelezne), és a farok laza, széles csóválása.
A gazdának meg kell tanulnia olvasni ezeket a finom jeleket. Ha a kutya játékos testbeszédet mutat, akkor van lehetőség a „viccelődésre”. Ha azonban a kutya merev, mereven néz, vagy a farok csóválása rövid és szaggatott, az stresszt jelezhet, és a humorosnak szánt interakció ijesztővé válhat.
A kutyák a feszültség és a feloldás ritmusára élnek. A játékos kommunikáció egyfajta szociális biztonsági szelep, amely lehetővé teszi a szociális kötelékek megerősítését a konfliktusmentes interakciók révén.
A kutya és a kognitív humor: A téves elvárások szerepe
Bár a kutyák nem értenek egy szellemes megjegyzést, a legújabb kognitív kutatások azt sugallják, hogy képesek felismerni az inkonzisztenciát és a téves elvárásokat, ami a humor alapját képezi.
Az elme elmélete és a szándék felismerése
Az „elme elmélete” (Theory of Mind, ToM) arra a képességre utal, hogy egy élőlény képes legyen mások mentális állapotát (hitét, vágyát, szándékát) tulajdonítani, és megérteni, hogy ezek eltérhetnek a sajátjától. Bár a kutyák nem rendelkeznek teljes ToM-mel, számos tanulmány (például a tekintet követésével és a szándék felismerésével kapcsolatos kísérletek) azt mutatja, hogy képesek értelmezni az emberi szándékot, különösen, ha az élelmiszerrel vagy játékkal kapcsolatos.
Ha a gazda szándékosan téves szándékot imitál (például elrejti a labdát, de látványosan rossz helyre mutat), a kutya a viselkedéséből fakadóan gyakran jelzi, hogy felismerte a „trükköt”. Ez a felismerés, ha örömteli interakció követi, a kutyák kognitív élvezetét jelenti, ami a humor egy alacsonyabb szintű formájának tekinthető. A kutyák élvezik, ha „túljárhatnak” a gazda eszén, vagy ha a gazda viselkedése kiszámíthatatlanul vicces.
A fajtabeli különbségek a játékosságban
Nem minden kutyafajta egyformán hajlamos a játékos, „humoros” interakciókra. A retrieverek, a terelőkutyák és a spánielek általában magas játékösztönnel rendelkeznek, és aktívan kezdeményezik a játékot és a vicces helyzeteket. Ezzel szemben egyes őrző-védő fajták vagy a molosszusok kevésbé mutatnak spontán, „bolondozó” viselkedést, bár ők is élvezik a kontrollált, strukturált játékot.
A fajta adottságai mellett a nevelés is kulcsfontosságú. Azok a kutyák, akiket kölyökkoruktól kezdve sok pozitív, játékos interakcióval neveltek, sokkal nyitottabbak és kreatívabbak lesznek a humoros helyzetek teremtésében és felismerésében.
Gyakorlati tippek a kutya megnevettetéséhez: Interaktív játékok és technikák
Ahhoz, hogy a kutyánk felszabadult örömet éljen át, nem kell bonyolult trükköket tanítanunk neki. Sokkal fontosabb a jelenlétünk, a spontaneitás és a készségünk arra, hogy mi magunk is bolondot csináljunk magunkból.
1. A hangszín és a testbeszéd eltúlzása
A kutyák kiválóan reagálnak az eltúlzott gesztusokra és a magas hangszínre, mivel ez utóbbi a fajtársaiknál is a játékosságot jelzi. Amikor játszunk, használjunk „bababeszédet”, magas, izgatott hangot, és túlozzuk el a mozdulatainkat. Pattanó mozdulatok, hirtelen megállások és a játékos meghívás imitálása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kutya játékként értelmezze a helyzetet.
Próbáljunk meg „rosszul” játszani. Ha a kutya elkapja a játékot, tegyünk úgy, mintha összetörne a szívünk, és drámaian essünk a földre. A kutyák élvezik a dramatikus, de biztonságos interakciókat, és a gazda „gyengesége” vagy „bánata” gyakran újabb játékos rohamot vált ki belőlük.
2. A kutyák kedvenc „viccei”: A rutin megszegése
A humor egyik legfőbb forrása a megszokott rend felborítása. Ha a kutyánk pontosan tudja, hogy a vacsorát mindig este 6-kor kapja, próbáljuk meg néha 5:30-kor, de egy szokatlan helyen (pl. a fürdőszobában) adni neki. Vagy ha a sétát mindig ugyanazon az útvonalon kezdjük, hirtelen forduljunk a másik irányba, és közben adjunk ki egy vicces hangot.
Ez a fajta kiszámíthatatlanság, ha pozitív eredménnyel jár, izgalmat és örömöt vált ki. A kutya agya aktívan dolgozik a helyzet feldolgozásán, és a jutalom (játék vagy étel) megerősíti a szokatlan interakció pozitív voltát.
3. Az interaktív kergetőzés – a szerepcsere
A kergetőzés alapvető játékforma, de a kutyák számára a legviccesebb, ha a gazda is részt vesz benne, és néha a gazda a kergetett. Amikor a kutya kerget minket, lassítsunk le, hagyjuk, hogy utolérjen, majd hirtelen forduljunk meg, és mi kezdjük el kergetni őt. Ez a gyors szerepcsere rendkívül izgalmas a kutyák számára, és gyakran eredményezi a játékos zihálást.
Fontos, hogy a kergetőzés soha ne legyen túl intenzív vagy fenyegető. Mindig adjunk a kutyának lehetőséget a „menekülésre” vagy a megadásra a játékos meghívás formájában, hogy a helyzet ne forduljon át valódi stresszé.
4. Tárgyak szándékos félrehelyezése
Használjuk ki a kutya kiváló szaglását és a tárgyak hollétére vonatkozó elvárásait. Ha a kutya kedvenc játékát (pl. a labdáját) látványosan, de nem teljesen elrejtjük (pl. a takaró alá, hogy egy része kilógjon), majd látványosan „keressük” azt, a kutya gyakran azonnal rámutat a rejtett tárgyra, vagy maga hozza elő, mintegy jelezve: „Itt van, te buta!”
Ez a fajta interakció, ahol a kutya érzi, hogy ő az „okosabb” a szituációban, rendkívül pozitív megerősítést ad, és felszabadult örömet okoz. A humor itt a kognitív fölény és a szeretett gazda ártalmatlan „hibájának” felismeréséből fakad.
A humor mint stresszoldó mechanizmus
A humor nemcsak az öröm forrása, hanem a feszültség és a stressz hatékony oldója is. Ez a megfigyelés a kutyák viselkedésére is igaz, különösen a menhelyi környezetben végzett kutatások alapján.
A játékos zihálás terápiás hatása
Patricia Simonet kutatásai azt mutatták, hogy a menhelyi kutyáknak lejátszott játékos zihálás hangfelvételei csökkentették a stresszhormonok szintjét, és növelték a játékos interakciók számát. Ez azt jelenti, hogy a hang – még ha csak felvételről is hallják – képes megteremteni egy biztonságos, játékos környezet illúzióját.
A kutyák képesek egymást megnyugtatni játékos viselkedéssel. Amikor egy stresszes helyzetben (például egy állatorvosi váróban) az egyik kutya játékos meghívást tesz, az gyakran enyhíti a többi kutya feszültségét is. A humorérzék, ebben az értelemben, egy szociális fegyver a stressz ellen.
A gazda nevetése mint megerősítés
A kutyák rendkívül érzékenyek az emberi érzelmekre, és gyorsan megtanulják összekapcsolni a gazda nevetését a pozitív eseményekkel. Amikor mi nevetünk a kutyánk vicces viselkedésén, a kutya a nevetést a játék folytatására való felhívásként értelmezi. A kutya-ember kapcsolat mélységét mutatja, hogy a kutya aktívan keresi azokat a viselkedéseket, amelyek a gazda részéről vidámságot váltanak ki.
Ez a kölcsönös megerősítés rendkívül fontos a kutyák mentális egészsége szempontjából. Ha a kutyánk tudja, hogy a „bolondozás” elfogadott, sőt, jutalmazott, az növeli az önbizalmát és a biztonságérzetét. A közös nevetés (vagy annak kutyamegfelelője) a legerősebb köteléképítő eszközök egyike.
A kutyahumor evolúciós gyökerei
A humor evolúciós szempontból valószínűleg a ragadozó-zsákmány interakciók gátlásának képességéből fejlődött ki. A játék, amely a humor alapja, lehetővé teszi a veszélyes viselkedési minták gyakorlását biztonságos keretek között. Ez a képesség nem korlátozódik a kutyákra; számos más emlős (például a primáták, patkányok, delfinek) is mutat játékos viselkedést és a nevetéshez hasonló hangokat.
Az etológusok úgy vélik, hogy a kutyák humorérzéke az evolúciós idők során nem a viccek megértésére, hanem a szociális intelligencia fejlesztésére és a falkán belüli konfliktusok elkerülésére specializálódott. A játékosság az, ami lehetővé teszi, hogy egy falka (akár fajtársakból, akár kutyából és emberből áll) harmonikusan együttműködjön.
A kutya és a kontrasztos megerősítés
A modern viselkedésterápiában egyre nagyobb szerepet kap a kontrasztos megerősítés, amely a kutyák humorérzékének alapjait is érinti. Ha a kutya egy trükköt hibásan hajt végre, de mi ahelyett, hogy kijavítanánk, elkezdünk nevetni és bolondozni, ezzel megtanítjuk a kutyát arra, hogy a hibázás is lehet játékos és pozitív élmény. Ez különösen fontos a szorongó kutyák esetében, akiknek a hibázás a stressz forrása lehet.
A humoros interakciók révén a kutya megtanulja, hogy a tökéletesség helyett az interakció és a közös öröm a cél. Ez a felismerés felszabadítja a kutyát a teljesítménykényszer alól, és növeli a spontaneitását. A kutyák humorérzéke tehát nem pusztán a mi vetítésünk; a játékos zihálás és a meghívások egy mélyen gyökerező, evolúciósan megerősített szociális mechanizmus kifejeződése, amely a közös boldogságot szolgálja.
Ahhoz, hogy valóban megnevettessük a kutyánkat, el kell fogadnunk, hogy a humoruk más, mint a miénk. Lényegében arról van szó, hogy mi magunk is visszatérünk a játékos, kölyökkori, feltétel nélküli öröm állapotába, és megosztjuk ezt a felszabadultságot a négylábú társunkkal. A kutya a tükrünk, és ha mi nevetünk, ők is nevetni fognak.
