Amikor a kert kialakításáról, felújításáról vagy egyszerűen csak kerti bútorok vásárlásáról van szó, a faanyag kiválasztása kritikus pont. A külső térben használt faanyagoknak sokkal nagyobb igénybevételnek kell megfelelniük, mint a belső terekben alkalmazott társaiknak. Itt nem csupán az esztétika, hanem a hosszú távú tartósság, az időjárás elleni védelem és a biológiai ellenállóképesség játssza a főszerepet. Egy rosszul megválasztott fafajta nemcsak pénzpazarlás, de néhány éven belül komoly szerkezeti problémákhoz, elszíneződéshez, gombásodáshoz és rothadáshoz vezethet.
A kerti projektek során a kísértés nagy lehet, hogy a legolcsóbb, legkönnyebben beszerezhető fát válasszuk, különösen, ha nagy mennyiségre van szükségünk kerítéshez vagy magaságyáshoz. Azonban a spórolás itt általában duplán bosszulja meg magát. A kültéri fafelületek folyamatosan ki vannak téve a nedvességnek, a hőmérséklet-ingadozásnak, a fagynak, a napsugárzásnak és a farágó rovarok támadásának. Csak azok a fafajták képesek tartósan ellenállni ennek az agresszív környezetnek, amelyek rendelkeznek a megfelelő természetes védelemmel vagy speciális kezelést kaptak.
A tartósság fogalma: Miért rothad el a fa a kertben?
A faanyag tartósságát elsősorban a szívóssága, a sűrűsége és a benne található természetes anyagok – elsősorban a tanninok és más kivonatok – határozzák meg. A rothadásért felelős gombák számára a fa sejtjei táplálékforrást jelentenek, de csak akkor tudnak megtelepedni és szaporodni, ha a fa nedvességtartalma meghaladja a 20%-ot. Mivel a kertben ez a feltétel szinte állandóan adott, a faanyag természetes ellenálló képessége válik a kulcsfontosságú tényezővé.
Az európai szabványok (EN 350) öt tartóssági osztályba sorolják a fafajtákat, ahol az 1. osztály jelenti a leginkább időjárásállót, míg az 5. osztályba tartoznak a legkevésbé tartós fák. A kültéri, talajjal érintkező használatra kizárólag az 1. és 2. osztályba tartozó fák vagy megfelelően kezelt 3. osztályú anyagok alkalmasak. A 4. és 5. osztályú fák használata a kertben, megfelelő védelem nélkül, szinte garancia a rövid élettartamra.
A faanyag kiválasztásánál mindig azt az elvet kell követni: a legolcsóbb faanyag kültéri alkalmazása a legdrágább megoldás lehet hosszú távon.
Öt fafajta, amit kerülni kell a kertben
Számos fafajta létezik, amelyek a belső terekben kiválóan teljesítenek, esztétikusak és könnyen megmunkálhatók, de amint kihelyezzük őket a szabad ég alá, gyorsan feladják a harcot az elemekkel szemben. Az alábbiakban öt olyan fafajtát mutatunk be, amelyeket kezeletlen formában szinte tilos a kertben használni, különösen ott, ahol tartós nedvességnek és közvetlen talajérintkezésnek vannak kitéve.
1. Kezeletlen lucfenyő és erdeifenyő (Picea abies és Pinus sylvestris)
A fenyőfélék a leggyakrabban használt építőanyagok közé tartoznak világszerte, főként alacsony áruk és könnyű megmunkálhatóságuk miatt. A legtöbb kerti termék – olcsó kerítések, pergolák, kerti házak – gyakran kezeletlen lucfenyőből készül. Ez a fajta azonban a tartóssági osztályok sereghajtói közé tartozik, jellemzően a 4-5. osztályba sorolható.
A kezeletlen fenyő rendkívül magas arányban tartalmaz szijácsot (a fa fiatal, külső rétege), amely nagyon porózus és tápláló a gombák számára. A fenyőnek alacsony a természetes gyanta- és tannin tartalma, így biológiai védekezőképessége minimális. A talajjal érintkező fenyőanyag akár 1-2 éven belül is megkezdheti a rothadást, különösen, ha rosszul szellőzik.
Miért kerüld? Gyors rothadás, gombaérzékenység, könnyű vetemedés a nedvesség hatására. Csak akkor használható kültéren, ha nyomás alatt lévő, mélyen telített tartósító kezelést kapott (pl. kerti bútoroknál).
2. Bükk (Fagus sylvatica)
A bükk keményfa, rendkívül nagy sűrűségű, ami beltérben kiváló padló- vagy bútoranyagot eredményez. A nagy sűrűség azonban a kültéri használat során hátránnyá válik. A bükkfa sejtstruktúrája olyan, hogy a nedvességet rendkívül gyorsan veszi fel és adja le. Ez a folyamatos ciklus hatalmas belső feszültségeket okoz az anyagban.
Amikor a bükk nedvességnek van kitéve, hajlamos a szélsőséges vetemedésre, repedésre és csavarodásra. Ráadásul, annak ellenére, hogy keményfa, a gombákkal szembeni ellenállása csekély (5. tartóssági osztály). Ha a bükk nedves marad, gyorsan penészedik és rothad. Kerti padok, teraszburkolatok vagy bármilyen tartószerkezet építésére teljesen alkalmatlan.
Miért kerüld? Extrém vetemedési hajlam, gyors biológiai lebomlás, rendkívül érzékeny a nedvességre.
3. Nyárfa és fűzfa (Populus spp. és Salix spp.)
A nyárfa és a fűzfa gyorsan növő, puha fafajták, amelyek gyakran a legolcsóbb alapanyagok közé tartoznak. Sűrűségük alacsony, szerkezetük laza és rostos. Ez a laza szerkezet azt jelenti, hogy a víz könnyen bejut a fa belsejébe, és ott megreked. Tartóssági osztályuk az 5. kategóriába esik.
A nyárfát gyakran használják raklapokhoz vagy ideiglenes szerkezetekhez, de kültéri, tartós felhasználásra alkalmatlan. Néhány év alatt a rostok szétesnek, a fa elpuhul, és a farontó gombák pillanatok alatt elpusztítják. Még fűrészpor formájában is gyorsan bomlik. Magaságyások belső burkolására sem ajánlott, mivel a folyamatosan nedves talajjal érintkezve néhány hónap alatt tönkremegy.
Miért kerüld? Nagyon alacsony sűrűség, nulla természetes ellenállóképesség, gyors fizikai szétesés.
4. Hársfa (Tilia spp.)
A hársfát a fafaragók kedvelik, mivel rendkívül puha, könnyen faragható és homogén szerkezetű. Éppen ezek a tulajdonságok teszik alkalmatlanná kültéri használatra. A hárs a legkevésbé tartós fafajták közé tartozik, 5. osztályú besorolással.
A faanyag gyorsan szívja magába a nedvességet, és mivel nincs természetes védelme (tanninok, gyanta), a rothadási folyamat rendkívül gyorsan beindul. Ha hársléceket használunk kerti díszítésre vagy bútorra, számolni kell azzal, hogy a fa az első pár esős szezon után elszíneződik, megpuhul és szerkezetileg instabillá válik. Szinte azonnal támadhatóvá válik a rovarok és a gombák számára.
Miért kerüld? Nagyon puha, könnyen szívja a vizet, nulla természetes védelem a rothadás ellen.
5. Kezeletlen nyírfa (Betula spp.)
A nyírfa szép, világos színű, és beltérben gyakran használják furnérként vagy bútorlapként. A nyírfa azonban, hasonlóan a bükkhöz, rendkívül gyorsan veszi fel a nedvességet, és nagyon gyenge a természetes ellenállóképessége (4-5. osztály).
A nyírfa egyik legnagyobb problémája a gyors penészedés. Ha nedves környezetben tároljuk, már hetek alatt megjelenhetnek rajta a penészfoltok. Különösen a szijácsa (ami a nyírfa esetében nagy arányú) érzékeny. Kerítések, teraszok vagy talajjal érintkező elemek esetén a nyírfa használata abszolút kerülendő, mivel élettartama kültéren alig haladja meg az 1-2 évet.
Miért kerüld? Gyors penészedés, alacsony sűrűség és rothadásállóság, nagy szijács arány.
A tartóssági osztályok tudománya: Az EN 350 szabvány
Ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhassunk a kültéri faanyagok kiválasztásánál, elengedhetetlen a fafajok tartóssági osztályozásának ismerete. Az EN 350-2:1994 szabvány (amit azóta frissítettek az EN 350:2016-ra) határozza meg a faanyagok biológiai lebomlással szembeni ellenálló képességét, különösen a farontó gombák ellen. Ez az osztályozás az anyag szívfájára (heartwood) vonatkozik, mivel a szijács minden fafajnál gyenge ellenálló képességű.
A tartóssági osztályok (Durability Classes) a következőképpen oszlanak meg, az 1-es a legjobb:
| Osztály (EN 350) | Leírás | Várható élettartam (talajjal érintkezve) | Példák |
|---|---|---|---|
| 1. osztály | Nagyon tartós | 25+ év | Ipe, Teak, Akác (szívfa) |
| 2. osztály | Tartós | 15–25 év | Tölgy (szívfa), Vörösfenyő (szívfa) |
| 3. osztály | Közepesen tartós | 10–15 év | Duglászfenyő, Kezelt fenyő (megfelelő telítéssel) |
| 4. osztály | Kevéssé tartós | 5–10 év | Fenyő (kezeletlen), Jegenyefenyő |
| 5. osztály | Nem tartós | < 5 év | Bükk, Nyír, Nyár, Hárs |
Látható, hogy az 5 fafajta, amelyet kerülni kell a kertben, szinte mind a 4. vagy 5. osztályba tartozik. Ezért kültéri projektekhez, különösen a talajjal érintkező szerkezetekhez (oszlopok, kerítéslábak, magaságyás keretek), kizárólag az 1. és 2. osztályú anyagok jöhetnek szóba, vagy speciálisan kezelt faanyagok.
Az időjárásálló fafajták: A megbízható alternatívák
Amikor a kültéri tartósság a tét, három fő kategória közül választhatunk: a természetesen tartós hazai fák, a trópusi keményfák és a hőkezelt vagy kémiailag módosított faanyagok. Mindegyik kategóriának megvannak az előnyei és hátrányai, de ami közös bennük: mindegyik ellenáll a 4. és 5. osztályú fák gyors lebomlásának.
Az akác: A magyar teakfa (Robinia pseudoacacia)
Az akác az egyik legkiválóbb hazai fafajta, ha kültéri tartósságról van szó. Szívfája az 1. tartóssági osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy talajjal érintkezve is 25 év feletti élettartamra számíthatunk. Ez a tartósság a rendkívül magas tannin- és kivonatanyag-tartalomnak köszönhető, ami természetes módon védi a fát a gombák és a rovarok ellen.
Az akác sűrűsége rendkívül magas, nehéz és kemény fa, ami kiválóan alkalmas kerítésoszlopokhoz, játszótéri eszközökhöz, teraszburkolathoz és bármilyen olyan elemhez, amely folyamatos nedvességnek van kitéve. Bár megmunkálása nehézkesebb, mint a puhafáké, a befektetett energia a hosszú élettartam miatt megtérül. Figyelni kell azonban arra, hogy csak a szívfa rendelkezik ezzel a tartóssággal; a szijácsot el kell távolítani.
Az akácfa a kültéri felhasználásban felveszi a versenyt a trópusi fajokkal, miközben hazai forrásból származik, ami a fenntarthatóság szempontjából jelentős előny.
A tölgy: A klasszikus erő (Quercus spp.)
A tölgyfa évszázadok óta bizonyítja tartósságát, legyen szó hajóépítésről vagy gerendaházakról. A tölgy szívfája a 2. tartóssági osztályba tartozik, ami még mindig rendkívül magas ellenálló képességet jelent. A tölgy is gazdag tanninokban, amelyek természetes védelmet nyújtanak a rothadás ellen, emellett nagy a sűrűsége és szilárdsága.
A tölgyet gyakran használják teraszburkolatnak vagy kerti bútoroknak, mivel idővel gyönyörűen öregszik, és szürke patinát kap. Fontos megjegyezni, hogy bár a tölgy nagyon ellenálló, érzékeny az elszíneződésre, ha fémtárgyakkal érintkezik (a tanninok reakcióba lépnek a vassal, fekete foltokat okozva). Ezért kültéri tölgy szerkezetek építésekor rozsdamentes acél kötőelemek használata elengedhetetlen.
Vörösfenyő: A hegyek tartós puhafája (Larix decidua)
A vörösfenyő a puhafák közül a leginkább időjárásálló. A szívfa a 2-3. tartóssági osztályba esik, ami jelentősen jobb, mint a luc- vagy erdeifenyőé. Ennek oka a magas gyantatartalom és a sűrűbb szerkezet. A vörösfenyő gyantája természetes vízlepergető hatással bír, és gátolja a gombák növekedését.
A vörösfenyő az egyik legnépszerűbb választás homlokzatburkolatokhoz és kevésbé terhelt teraszokhoz. Bár tartósabb, mint a többi fenyő, a talajjal való közvetlen érintkezést kerülni kell, vagy legalábbis megfelelő talajszigetelést kell biztosítani. A vörösfenyővel végzett munka során a gyanta kiválása problémát okozhat, de ez a fa természetes védekezési mechanizmusa.
A faanyagok felületkezelésének és módosításának jelentősége
Még a kevésbé tartós, 3. vagy 4. osztályú fák is használhatóvá válnak kültéren, ha speciális kezelésen mennek keresztül. A kezelés célja, hogy a fa sejtjeit olyan anyagokkal telítse, amelyek mérgezőek a farontó gombákra és rovarokra nézve, vagy fizikailag megváltoztatják a fa szerkezetét, hogy az ne tudjon nedvességet felvenni.
Kémiai telítés (nyomás alatti impregnálás)
A leggyakoribb eljárás a fenyőfélék esetében a nyomás alatti telítés, amely során krómmentes rézalapú vegyületeket (CCA, ACQ vagy Tanalith) juttatnak mélyen a fa szerkezetébe. Ez a kezelés a 4-5. osztályú fenyőfát a 3. osztály szintjére emeli, sőt, megfelelő telítettséggel a 2. osztályt is megközelítheti.
Ez elengedhetetlen, ha kezeletlen fenyőfát szeretnénk használni például kerítésoszlopnak vagy támfalnak. Fontos azonban, hogy a vágott felületeket is utólag kezeljük, mivel a vágás megszünteti a védőréteget a fa belsejében. A modern telítőanyagok már környezetbarátabbak, mint a korábbi nehézfém tartalmú változatok.
Thermo-fa (Hőkezelt faanyag)
A hőkezelés egyre népszerűbb, fenntartható megoldás a kültéri faanyagok tartósítására. A faanyagot magas hőmérsékleten (180°C és 230°C között) gőzben vagy inert gázban kezelik. Ez a folyamat kémiai változásokat okoz a fa sejtfalában.
A hőkezelés során a faanyag nedvességfelvevő képessége drasztikusan csökken, és a gombák számára táplálékot jelentő cellulóz komponensek lebomlanak. Ennek eredményeként a puhafák, mint például a thermo-fenyő, a 2. tartóssági osztályba kerülnek, ellenállóvá válnak a rothadással szemben, és stabilitásuk is jelentősen javul. A hőkezelt fa kevésbé vetemedik és repedezik. A thermo-fa ideális teraszburkolatnak vagy szaunaépítéshez.
A hőkezelés nemcsak a fa tartósságát növeli, hanem mély, gazdag barna színt is ad neki, ami a trópusi fákra emlékeztet.
A tartósság buktatói: Szívfa és szijács, nedvességcsapdák
Még a legdrágább, legellenállóbb fafajta is tönkremehet, ha nem megfelelő módon használjuk, vagy ha nem vesszük figyelembe a fa természetes szerkezetét. Két alapvető szempontot kell mindig szem előtt tartani: a szívfa és szijács arányát, valamint a szerkezeti kialakítást.
A szívfa kontra szijács kérdése
Minden fafajta tartóssági besorolása a szívfára vonatkozik. A szijács (a fa fiatal, külső része) minden fafajta esetében, még a teaknál is, rendkívül érzékeny a gombákra és a rovarokra, mivel itt zajlik a vízszállítás, és magas a tápanyagtartalma. Az akác esetében a szijács a 4-5. osztályba tartozik, míg a szívfa az 1. osztályú.
Amikor tartós kültéri faanyagot vásárolunk, győződjünk meg arról, hogy az anyag túlnyomórészt szívfából készült. A szíjácsot vagy el kell távolítani, vagy csak ott szabad felhasználni, ahol nem érintkezik nedvességgel, vagy ha mélyen telítették. A kezeletlen fenyőfáknál a nagy szijács arány a gyors rothadás egyik fő oka.
A szerkezeti nedvességcsapdák kiküszöbölése
A fa élettartama nagymértékben függ attól, hogy mennyire tud kiszáradni az eső vagy a páralecsapódás után. A tervezési hibák, amelyek lehetővé teszik a víz megrekedését, jelentősen lerövidíthetik még a tartós fák élettartamát is. Ezeket hívjuk nedvességcsapdáknak.
- Talajérintkezés: Soha ne helyezzünk fát közvetlenül a talajra, hacsak nem 1. osztályú szívfáról vagy megfelelően telített oszlopról van szó. Használjunk beton alapot, kő távtartókat vagy acél oszloptartókat.
- Rossz vízelvezetés: Teraszok építésénél biztosítsunk minimális lejtést (1-2%), hogy a víz ne álljon meg a deszkákon.
- Szellőzés: A teraszburkolat alatt biztosítani kell a folyamatos levegőáramlást. Ha a levegő nem tud cirkulálni, a faanyag állandóan magas nedvességtartalmú marad, ami ideális környezetet teremt a gombáknak.
- Szegecsek és csavarok: A víz hajlamos megállni a csavarfejek körül. Mindig használjunk rozsdamentes acél kötőelemeket, és a csavarokat süllyesszük el, majd zárjuk le a lyukat kültéri fagyantával vagy tömítőanyaggal.
Trópusi fafajták: A kompromisszumok kérdése
A trópusi keményfák, mint például az Ipe, Teak, Bankirai vagy a Cumaru, a tartóssági rangsor élén állnak (1. osztály). Ezek a fák hatalmas mennyiségű olajat és kivonatot tartalmaznak, amelyek gyakorlatilag immunissá teszik őket a farontó gombákkal és rovarokkal szemben. Néhány trópusi fafajta élettartama talajjal érintkezve is meghaladhatja a 40 évet.
Azonban a trópusi fák használata etikai és fenntarthatósági kérdéseket vet fel. Bár a tartósságuk vitathatatlan, érdemes a FSC vagy PEFC tanúsítvánnyal ellátott anyagokat választani, amelyek garantálják, hogy a fa felelős erdőgazdálkodásból származik. Azonban a szállítási távolság és az ökológiai lábnyom miatt sokan inkább a hazai, tartós alternatívák (akác, tölgy) felé fordulnak.
Teak (Tectona grandis)
A teak a luxus anyagok közé tartozik, rendkívüli tartósságának és stabilitásának köszönhetően. Magas olajtartalma szinte vízhatlanná teszi. Bár drága, kerti bútorokhoz, hajófedélzetekhez és prémium teraszokhoz ideális. Kezelést alig igényel, idővel szép ezüstös patinát kap, ha nem olajozzák.
Ipe és Cumaru
Ezek a dél-amerikai fafajták rendkívül kemények és sűrűek. Az Ipe a legkeményebb fák közé tartozik, olyannyira, hogy megmunkálásához speciális szerszámok szükségesek. Tartósságuk kiváló, de a sűrűségük miatt hajlamosak a repedésre, ha nem megfelelően szárítják ki őket. Teraszburkolatként verhetetlenek, de a környezeti hatások miatt érdemes megfontolni a használatukat.
A kártevők elleni védekezés részletes stratégiái
A faanyagot nem csak a gombák, hanem számos rovar is támadhatja. A kártevők elleni védekezés a nem időjárásálló fafajták esetén a túlélés záloga. Két fő csoportot kell megkülönböztetni: a száraz fa kártevőit (pl. szúfélék) és a nedves, rothadó fa kártevőit (pl. termeszek, hangyák).
Rovarok elleni védelem
A legtöbb farontó rovar a szijácsot támadja, mivel az könnyebb, táplálóbb és kevésbé védett. Az 5. osztályú fák, mint a nyár vagy a hárs, könnyű prédát jelentenek. A megelőzés két úton történhet:
- Kémiai védelem: A már említett nyomás alatti telítés a leghatékonyabb, mivel a rovarok számára mérgező anyagokkal itatja át a fát.
- Természetes védekezés: Az 1. osztályú fák (akác, teak) magas kivonatanyagai természetes rovarriasztóként működnek.
Ha már megjelent a kártevő, például a házicincér vagy a szú, a fertőzött részeket el kell távolítani, és speciális rovarirtó szerekkel kell kezelni a faanyagot. Ez a folyamat azonban a szerkezet belsejébe ritkán hatol be hatékonyan, ezért a megelőzés mindig olcsóbb és egyszerűbb.
Gombák elleni védelem
A farontó gombák (barnakorhadás, fehérkorhadás) a legnagyobb fenyegetést jelentik a kültéri fára. A gombák spórái mindenhol jelen vannak, csak a megfelelő környezetre várnak (nedvesség > 20%, hőmérséklet 20-30°C).
- Vízelvezetés: A legjobb gomba elleni védekezés a fa szárazon tartása. A megfelelő szellőzés és vízelvezetés kulcsfontosságú.
- Felületkezelés: Olajok, lazúrok és festékek segítenek megakadályozni, hogy a víz behatoljon a fa rostjaiba. A lazúrok mélyebben beszívódnak, míg a festékek bevonatot képeznek. Fontos, hogy a kezelést rendszeresen, általában 1-3 évente megismételjük.
- Fungicidek: Különösen érzékeny helyeken (pl. talajjal érintkező részek) használhatunk gombaölő adalékot tartalmazó festékeket vagy impregnáló szereket.
Kerti alkalmazások és a megfelelő fafajta kiválasztása
A faanyag kiválasztása függ a tervezett felhasználás módjától és attól, hogy az anyag milyen mértékben lesz kitéve az elemeknek és a mechanikai igénybevételnek. Más szempontok érvényesülnek egy teraszburkolatnál, mint egy díszkerítésnél.
Teraszburkolatok (Decking)
A teraszburkolat nagy mechanikai igénybevételnek, állandó nedvességnek és közvetlen UV-sugárzásnak van kitéve. Itt a stabilitás és a tartósság (1. vagy 2. osztály) a legfontosabb. Népszerű választások:
- Akác: Nagyon tartós, kemény, de hajlamos a repedésre, ha nem megfelelően szárított.
- Thermo-fenyő/kőris: Stabil, jó tartósságú, könnyebb, mint a trópusi fák.
- Trópusi fák (Ipe, Teak): Maximális tartósság és minimális karbantartás igény.
A kezeletlen bükk, nyír vagy lucfenyő használata teraszra katasztrofális eredményt hozna 2-3 éven belül, mivel a folyamatos terhelés és nedvesség hatására a szerkezet szétesik.
Kerítések és pergolák
Ezek a szerkezetek általában kevésbé terheltek, de az oszlopok és a talajjal érintkező részek kritikusak. A kerítés deszkái (ha nem érintkeznek talajjal) készülhetnek 3. osztályú, telített fenyőből vagy vörösfenyőből. Az oszlopoknak azonban 1. vagy 2. osztályúaknak kell lenniük, vagy mélyen telített fenyőnek.
A kezeletlen nyárfa vagy hársfa kerítésdeszkaként is csak rövid élettartamú megoldás. A nap és a szél gyorsan kiszárítja ugyan a felületet, de a nedvesség a rostokba jutva gyorsan megkezdi a lebomlást.
Magaságyások és támfalak
A magaságyások esetében a faanyag folyamatosan nedves talajjal és szerves anyagokkal érintkezik, ami a gombásodás legideálisabb környezete. Itt csak a legellenállóbb fák (1. osztály) jöhetnek szóba, mint például az akác vagy a vastagon telített fenyő. A kezeletlen 4-5. osztályú fák nem bírják ki a folyamatos nedvességet és a szerves lebomlást.
A bükk vagy a nyírfa ilyen alkalmazásban a legrosszabb választás lenne, mivel a talaj nedvessége és a gombaspórák aktivitása miatt a faanyag 1 éven belül látványosan megrohadna, és szétesne a szerkezet.
A faanyag nedvességtartalmának ellenőrzése
Végül, de nem utolsósorban, a faanyag kiválasztásakor ügyelni kell annak nedvességtartalmára is. A kültéri felhasználásra szánt faanyag ideális nedvességtartalma 12-18% között van. Ha ennél magasabb (pl. frissen vágott fa), akkor a beépítés után jelentős mértékben zsugorodni, repedezni és vetemedni fog.
Ha olyan fafajtát használunk, amelyik hajlamos a vetemedésre (mint például a bükk vagy a nyírfa), de még magas nedvességtartalmú is, a szerkezet deformációja szinte garantált. Az akác is hajlamos a repedésre, ha nem megfelelően szárított, ezért mindig légszáraz vagy műszárított anyagot válasszunk. A nedvességmérő használata a vásárlás előtt alapvető lépés a minőségi munkához és a hosszú élettartam biztosításához.
A kültéri faanyag tartóssága nem csupán a felületkezelésen múlik, hanem a fafajta természetes biológiai ellenálló képességén és a szerkezet megfelelő tervezésén. Az 5. osztályú, kezeletlen fák kerülése a kertben nem luxus, hanem a hosszú távú stabilitás és az értékállóság alapfeltétele.
