A cukorbetegség és az elhízás globális járványának árnyékában a light és zero üdítők robbanásszerűen törtek be a piacra, mint a bűntudat nélküli élvezet ígérete. A fogyasztók milliói fordulnak ezekhez a termékekhez, remélve, hogy csökkenthetik a kalóriabevitelt anélkül, hogy lemondanának a megszokott, intenzív ízélményről. A csábítás nyilvánvaló: nulla cukor, nulla kalória. De vajon az egészségügyi egyenlet ilyen egyszerű, és valóban elkerülhetjük a cukor okozta metabolikus terhelést?
Az elmúlt években egyre több kutatás és médiabeszámoló vet fel aggályokat a mesterséges édesítőszerek hosszú távú hatásaival kapcsolatban, különös tekintettel a szervezet létfontosságú szűrő- és méregtelenítő szervére, a májra. A kérdés, hogy a májunk hogyan reagál ezekre a szintetikus vegyületekre, messze túlmutat a puszta kalóriaszámláláson. Ahhoz, hogy alaposan megvizsgáljuk a zero üdítők valódi kockázatát, el kell merülnünk a kémiai összetevők, a bélmikrobiom és a máj anyagcsere-folyamatainak komplex kölcsönhatásában.
A mesterséges édesítőszerek anatómiája: mit iszunk valójában?
Ahhoz, hogy megértsük a zero üdítők potenciális hatásait, először is tisztában kell lennünk azzal, mi adja az édes ízt a cukor hiányában. Ezek a termékek nem cukrot tartalmaznak, hanem nagy intenzitású édesítőszereket, amelyek ízükben sokszorosan felülmúlják a szacharózt, így elenyésző mennyiség is elegendő belőlük a kívánt édesség eléréséhez. A leggyakrabban használt trió a széles körben vizsgált aszpartám, a klórozott cukorszármazék szukralóz és az aceszulfám-K.
Az aszpartám (E951) az egyik legrégebben és legtöbbet vizsgált édesítőszer. Bár kalóriatartalma megegyezik a cukoréval, édessége miatt elhanyagolható mennyiségben használják. A szervezetben két aminosavvá (fenilalanin és aszparaginsav) és egy kis metanollá bomlik. A máj feladata ennek a metanolnak a feldolgozása, amely toxikus anyag, de a kis dózisban történő bevitel elvileg nem jelent azonnali problémát. A hosszú távú, nagy mennyiségű fogyasztás azonban kérdéseket vet fel a máj méregtelenítő kapacitásának krónikus terhelésével kapcsolatban.
A szukralóz (E955), egy módosított cukormolekula, rendkívül stabil vegyület, amelyet 600-szor édesebbnek tartanak a cukornál. A gyártók gyakran hangoztatják, hogy a szukralóz nagy része emésztetlenül távozik a szervezetből. Azonban a legújabb kutatások szerint a bevitt mennyiség egy kis része mégis felszívódik, és metabolitjai a májba kerülnek. Ez a folyamat – még ha csekély mértékű is – befolyásolhatja a májban zajló enzimaktivitást és a zsírsavak anyagcseréjét, különösen a P450 enzimek szintjén, amelyek kulcsszerepet játszanak a méregtelenítésben.
Bár a mesterséges édesítőszerek nagy része nem a májban metabolizálódik elsődlegesen, a máj mégis kulcsszerepet játszik a metabolitok és a potenciális toxikus vegyületek eliminálásában, vagy azok további feldolgozásában.
A máj anyagcsere-szerepe és a nem alkoholos zsírmáj kialakulása
A máj a szervezet központi laboratóriuma, amely felelős a tápanyagok feldolgozásáért, a glükózszint szabályozásáért, a zsírok anyagcseréjéért és a méregtelenítésért. Amikor a light üdítők potenciális hatásairól beszélünk, nemcsak az édesítőszerek közvetlen toxicitását kell vizsgálni, hanem azt is, hogyan befolyásolják ezek az anyagok a máj normál anyagcsere-folyamatait, különös tekintettel a zsírmáj kialakulására.
A hagyományos cukros üdítők esetében a mechanizmus egyértelmű és jól dokumentált: a nagy mennyiségű fruktóz közvetlenül a májban metabolizálódik, ami elősegíti a de novo lipogenezist (zsírképződést), és hosszú távon nem alkoholos zsírmájhoz (NAFLD), illetve annak gyulladásos változatához, a NASH-hoz (nem alkoholos szteatohepatitis) vezet. A zero üdítők elvileg ezt a közvetlen fruktózterhelést kerülik el, de a kutatók szerint a mesterséges édesítőszerek más, indirekt úton is hozzájárulhatnak a májproblémákhoz.
A kulcs a homeosztázis, vagyis a belső egyensúly megzavarásában rejlik. Bár a mesterséges édesítőszerek nem emelik meg közvetlenül a vércukorszintet, egyes vizsgálatok szerint az intenzív édes íz kivált egy úgynevezett „cekefalikus” választ, ami inzulin felszabadulását indukálja. Ez a fiziológiai válasz a szervezet azon kísérlete, hogy felkészüljön a cukor beérkezésére. Ha ez a válasz gyakran ismétlődik, hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához, amely a NAFLD egyik fő előszobája. A máj inzulinérzékenységének csökkenése gyulladást és zsírlerakódást eredményezhet, függetlenül a kalóriabeviteltől.
Közvetlen toxicitás vagy anyagcsere-zavar? Tudományos eredmények tükrében
A mesterséges édesítőszerek májra gyakorolt hatását vizsgáló tudományos eredmények nem egységesek, ami a kutatás módszertani nehézségeiből adódik. Az állatkísérletek gyakran mutatnak aggasztó jeleket, de ezeket óvatosan kell értelmezni.
Patkányokon és egereken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nagy dózisú aszpartám vagy szukralóz fogyasztása összefüggésbe hozható a májenzimek (ALT, AST) szintjének emelkedésével, ami a májsejtek károsodására utal. Különösen a szukralóz esetében találtak arra utaló jeleket, hogy felhalmozódást okozott a májban, amely oxidatív stresszt generált, megzavarva a lipidprofilt és a májsejtek mitokondriális működését.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az állatkísérletekben használt dózisok gyakran jóval meghaladják azt a mennyiséget, amit egy átlagember napi szinten elfogyaszt. Az édesítőszerekre vonatkozó Elfogadható Napi Bevitel (ADI) értékeket ezek alapján határozták meg, és a legtöbb ember messze e határérték alatt marad. A tudományos konszenzus szerint a mérsékelt fogyasztás rövid távon biztonságosnak tekinthető, de a krónikus, évtizedeken át tartó expozíció hatásai még nem teljesen feltérképezettek.
Az emberi populációkra vonatkozó nagyszabású epidemiológiai tanulmányok eredményei vegyesek, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Egyrészt néhány kohorsz vizsgálat összefüggést talált a mesterségesen édesített italok rendszeres fogyasztása és a NAFLD megnövekedett kockázata között. Más tanulmányok viszont nem mutattak ki közvetlen ok-okozati összefüggést a light üdítők és a májfunkció romlása között, ha a résztvevők kalória- és életmódbeli tényezőit precízen kontrollálták.
A kutatásokban tapasztalható inkonzisztencia egyik fő oka az, hogy a zero üdítők fogyasztói gyakran olyan emberek, akik már eleve túlsúlyosak, vagy metabolikus szindrómával küzdenek, és ezért választják a kalóriamentes alternatívát. Ez a fordított oksági összefüggés (reverse causation) megnehezíti annak eldöntését, hogy a májkárosodást maga az édesítőszer okozza-e, vagy az édesítőszert fogyasztó populáció alapbetegségei. Az életmódbeli tényezők, mint a mozgásszegény életmód és a magas zsírtartalmú étrend, sokkal erősebb prediktorai a NAFLD-nek.
A legfőbb aggály nem feltétlenül az édesítőszerek közvetlen toxicitása, hanem az, hogy hogyan befolyásolják a bélrendszert és az anyagcserét, ami hosszú távon megterheli a májat és elősegíti a gyulladásos folyamatokat.
A bélmikrobiom, a máj és a light üdítők titkos kapcsolata
A modern gasztroenterológia egyik legfontosabb felfedezése a bél-máj tengely szerepe. A bélben élő mikroorganizmusok (mikrobiom) nemcsak az emésztést segítik, hanem metabolitokat termelnek, amelyek közvetlenül, a portális vénán keresztül hatnak a májra. A bél egészsége kritikus a máj egészségének fenntartásában, és a mesterséges édesítőszerek leginkább ezen a csatornán keresztül fejthetik ki negatív hatásukat.
Itt kezd bonyolódni a kép, és itt válik a zero üdítők fogyasztása potenciálisan problematikussá. Számos in vitro és in vivo vizsgálat bizonyította, hogy a mesterséges édesítőszerek, különösen a szukralóz és a szacharin, megváltoztathatják a bélflóra összetételét (diszbiózis). Elpusztíthatnak bizonyos jótékony baktériumtörzseket, amelyek a rövid láncú zsírsavak (pl. butirát) termeléséért felelnek, és elősegíthetik a gyulladáskeltő baktériumok elszaporodását.
A mikrobiom egyensúlyának felborulása növelheti a bélfal permeabilitását, amit gyakran „szivárgó bél” néven emlegetnek. Ekkor a baktériumokból származó toxikus anyagok, például az endotoxinok (lipopoliszacharidok, LPS), nagyobb mennyiségben jutnak a portális keringésbe és onnan a májba. A májnak extra munkát kell végeznie ezen toxinok semlegesítésére, ami krónikus gyulladást és oxidatív stresszt okozhat. Ez a folyamat direkt módon hozzájárulhat a NAFLD progressziójához, mivel a gyulladás az első lépés a máj zsírosodásának fibrózissá válásában.
A szukralóz esetében különösen aggasztó, hogy egyes kutatások szerint zavarhatja a glükóz anyagcserét szabályozó bélbaktériumok működését, ami közvetve glükóz intoleranciához és csökkent inzulinérzékenységhez vezethet, még kalóriabevitel nélkül is. Ez egy erős láncszem az inzulinrezisztencia és a máj zsírosodása között, és alátámasztja azt a tézist, hogy a kalóriamentesség nem jelent automatikusan anyagcsere-semlegességet.
Az aszpartám, a fenilalanin és a májbetegségek speciális kockázatai
Térjünk vissza az aszpartámra, amely a feldolgozás során fenilalaninná, aszparaginsavvá és metanollá bomlik. A fenilalanin egy esszenciális aminosav, de nagy mennyiségben problémás lehet. A legnyilvánvalóbb ellenjavallat a ritka genetikai betegség, a fenilketonuria (PKU). A PKU-ban szenvedő betegek nem képesek megfelelően metabolizálni a fenilalanint, ami felhalmozódva toxikus hatásokat okozhat.
A metanol bomlásából származó formaldehid egy ismert toxin. Bár az aszpartám fogyasztásából származó metanol mennyisége elenyésző egy gyümölcsléhez vagy alkoholhoz képest, a krónikus expozíció hatása még vita tárgya. A májnak kell feldolgoznia ezt a metanolt, ami elvileg növeli a máj méregtelenítő terhelését. Ez a terhelés különösen problémássá válhat olyan egyének esetében, akiknek a mája már eleve kompromittált valamilyen krónikus betegség (pl. hepatitis vagy cirrózis) miatt.
Egy 2022-es, nagyszabású kínai vizsgálat, amely a hosszú távú édesítőszer-fogyasztást elemezte, összefüggést talált a mesterséges édesítőszerek, különösen az aszpartám, nagy mennyiségű fogyasztása és a májrák (hepatocelluláris karcinóma) fokozott kockázata között olyan betegek esetében, akik már eleve krónikus májbetegségben szenvedtek. Bár ez a korreláció nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést, felhívja a figyelmet a már károsodott máj fokozott érzékenységére és arra, hogy a light termékek sem jelentenek teljes biztonságot a veszélyeztetett csoportok számára.
A „diéta paradoxon”: súlykontroll és zsírmáj összefüggése
A light és zero üdítők legfőbb vonzereje a súlykontrollban rejlik. A fogyasztók arra számítanak, hogy a cukor kalóriamentes édesítőszerre cserélésével csökkentik a napi kalóriabevitelt, és ezáltal fogynak. A valóság azonban sokkal összetettebb, és ez a komplexitás közvetve érinti a máj egészségét is.
A kutatások azt mutatják, hogy az édes íz érzékelése kalória nélkül összezavarhatja a szervezet anyagcsere-szabályozó mechanizmusait. Az agy édes ízt érzékel, de nem kap kalóriát, ami megzavarhatja a telítettség érzetét szabályozó hormonok (pl. GLP-1, leptin) felszabadulását. Ennek eredményeként egyes fogyasztók hajlamosak kompenzálni: a light üdítő fogyasztása után röviddel újra éhesek lesznek, és többet esznek a nap folyamán, vagy különösen a szénhidrátokban és zsírokban gazdag ételeket kívánnak, ami növeli a teljes kalóriabevitelt.
Ha a zero üdítők fogyasztása nem jár együtt a teljes kalóriabevitel csökkenésével, hanem csak a cukros italokat helyettesíti, miközben a többi ételbevitel változatlanul magas, akkor a májra nehezedő terhelés nem csökken. A súlygyarapodás, a hasi zsír növekedése és az inzulinrezisztencia a NAFLD-t súlyosbító tényezők. A light üdítők ekkor inkább egy „hamis biztonságérzetet” nyújtanak, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a fogyasztó kevésbé figyeljen oda az étrendjének egészére.
A diétás italok fogyasztása gyakran együtt jár a megnövekedett sóvárgással és az energia-kompenzációval, ami indirekt módon is hozzájárulhat a metabolikus zavarok, így a zsírmáj kialakulásához vagy súlyosbodásához.
Reguláció és biztonsági határok: az adi jelentősége a máj szempontjából
A világ vezető élelmiszerbiztonsági hatóságai, mint az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), évtizedek óta vizsgálják a mesterséges édesítőszereket. Általános álláspontjuk szerint az engedélyezett édesítőszerek biztonságosak az emberi fogyasztásra, feltéve, hogy a fogyasztás nem lépi túl az Elfogadható Napi Bevitelt (ADI). Ez az a mennyiség, amelyet egy ember naponta, élete során fogyaszthat anélkül, hogy káros egészségügyi hatás jelentkezne.
Például, az aszpartám ADI-ja 40 mg/testtömeg-kilogramm/nap az EFSA szerint. Egy 70 kg-os felnőttnek körülbelül 2800 mg aszpartámot kellene fogyasztania naponta. Mivel egy doboz zero kóla kb. 180-200 mg aszpartámot tartalmaz, ez azt jelenti, hogy naponta 14-15 dobozt kellene meginnia ahhoz, hogy elérje az ADI-t. Ez a szám statisztikailag rendkívül magas, és a legtöbb fogyasztó sosem éri el ezt a küszöböt.
A kritikus hangok azonban rámutatnak, hogy az ADI-t elsősorban akut toxicitási adatok alapján határozzák meg, és nem veszik figyelembe teljes mértékben a krónikus, alacsony dózisú expozíció hosszú távú anyagcsere-hatásait, különösen a bélmikrobiomra gyakorolt finom, kumulatív változásokat. A krónikus mikrobiom diszbiózis pedig, mint láttuk, jelentős terhelést jelenthet a máj számára, függetlenül az ADI-tól.
Ezen túlmenően, az ADI-t egyetlen édesítőszerre vonatkozóan határozzák meg. A modern zero üdítők gyakran tartalmaznak édesítőszer-keverékeket (pl. aszpartám és aceszulfám-K), amelyek szinergikus hatásai, különösen a bélflórára, még kevésbé ismertek. A kumulatív expozíciót több forrásból (rágógumi, joghurtok, édesítőtabletták) is figyelembe kell venni a teljes kép megrajzolásához.
Az édesítőszerek és a gyulladásos folyamatok erősítése
A NAFLD és a NASH alapvetően krónikus, alacsony szintű gyulladásos állapotok, amelyek a májsejtek károsodásához vezetnek. A zsírlerakódás mellett a gyulladásos citokinek felszabadulása okozza a májsejtek károsodását (steatohepatitis). Bármely tényező, amely fokozza a szisztémás gyulladást, növeli a májbetegség kockázatát.
Néhány kutatás felveti, hogy bizonyos mesterséges édesítőszerek közvetlenül is elősegíthetik a gyulladásos markerek növekedését a szervezetben. A már említett bélflóra változásokon túl, a szukralóz metabolitjai befolyásolhatják az immunsejtek működését, és növelhetik az oxidatív stresszt. Az oxidatív stressz a májban a sejtkárosodás egyik elsődleges motorja, amely a májsejtek elhalásához és fibrózishoz vezethet.
Az édes íz folyamatos, intenzív stimulációja fenntartja az agyban a cukor utáni sóvárgást, ami nehezíti az egészséges étrendre való teljes átállást. Ha az egyén továbbra is magas cukortartalmú ételeket fogyaszt a zero üdítők mellé, a máj terhelése megmarad, sőt, súlyosbodhat, mivel a szervezet nem tud elszakadni a hiperédes ízektől. Ezt a jelenséget nevezik ízfüggőségnek.
Különleges esetek: Milyen májbetegségek esetén kell különösen óvatosnak lenni?
Míg az egészséges májjal rendelkező átlagfogyasztó számára a kockázat alacsony, bizonyos egészségügyi állapotok esetén a light üdítők fogyasztása fokozott óvatosságot igényel, vagy akár kerülendő is lehet.
Krónikus májbetegségek: Azok számára, akik már szenvednek krónikus májbetegségben (pl. cirrózis, hepatitis B vagy C, vagy előrehaladott NAFLD), a máj méregtelenítő és metabolikus kapacitása már eleve csökkent. Bármilyen anyag, amely extra terhelést jelent, vagy amelynek metabolitjait a májnak nehezen kell feldolgoznia (mint a metanolt az aszpartám esetében), potenciálisan nagyobb kockázatot jelenthet. Ezen betegek számára a zero üdítők mértéktelen fogyasztása kerülendő, és a folyadékpótlást elsősorban vízzel kell megoldani.
Metabolikus szindróma és inzulinrezisztencia: Mivel a mesterséges édesítőszerek gyaníthatóan hozzájárulhatnak az inzulinérzékenység csökkenéséhez a bél-máj tengelyen keresztül, azoknak, akik már inzulinrezisztensek vagy prediabéteszesek, érdemes korlátozni a fogyasztást. A folyamatos inzulinválasz, még kalóriabevitel nélkül is, károsíthatja a máj inzulinszabályozó képességét, elősegítve a zsírosodást.
Gyógyszerkölcsönhatások: Bár ritka, az édesítőszerek és a májenzimek interakciója elméletileg lehetséges. A szukralóz metabolitjai befolyásolhatják bizonyos gyógyszerek lebontásáért felelős P450 enzimek működését. Ez a kölcsönhatás megváltoztathatja a gyógyszerek hatékonyságát vagy toxicitását. Bár a gyakorlati klinikai jelentőség csekélynek tűnik, a polifarmáciában szenvedő betegeknek érdemes konzultálniuk orvosukkal vagy gyógyszerészükkel.
A kumulatív hatás: amikor a mikrodózis makroproblémát okoz
A máj egészségét vizsgáló kutatások egyik legnagyobb kihívása a hosszú távú, kumulatív hatások mérése. A máj rendkívül ellenálló szerv, amely képes regenerálódni, de a krónikus, alacsony szintű stressz évtizedeken keresztül végül kimerítheti a tartalékait, és elősegítheti a fibrózis kialakulását.
A metabolikus szindróma – amely magában foglalja a hasi elhízást, a magas vérnyomást, a diszlipidémiát és az inzulinrezisztenciát – jelentősen növeli a NAFLD kockázatát. Az a nézet, miszerint a zero üdítők segítenek a metabolikus szindróma kezelésében, megkérdőjelezhető, ha figyelembe vesszük azokat a kutatásokat, amelyek szerint a mesterséges édesítőszerek megzavarhatják a glükóz anyagcserét és fokozhatják a bélpermeabilitást. A light üdítők így nem oldják meg az alapvető metabolikus zavarokat, hanem potenciálisan hozzájárulhatnak azok fenntartásához.
A legújabb tudományos irányzatok az epigenetikai változásokat vizsgálják. Lehetséges, hogy a mesterséges édesítőszerek befolyásolják a génexpressziót, különösen azokat a géneket, amelyek a máj zsíranyagcseréjét és gyulladásos válaszait szabályozzák. Bár ez még a kutatás korai fázisa, a hosszú távú, generációkon átívelő hatásokra vonatkozó kérdések rendkívül relevánsak. Ha a vegyületek módosítják a máj zsírfelhalmozási mechanizmusait, az potenciálisan növeli a tartós károsodás kockázatát.
Hogyan minimalizálható a kockázat? A tudatos fogyasztás elvei
A tudományos adatok alapján a legfontosabb tanács a mértékletesség. Ha valaki naponta egy doboz light üdítőt fogyaszt, valószínűleg nem lépi túl az ADI-t, és a közvetlen toxikus hatások kockázata alacsony. A probléma ott kezdődik, ahol a zero üdítők a napi folyadékbevitel elsődleges forrásává válnak, folyamatosan stimulálva a bélrendszert és az anyagcsere-válaszokat.
A legbiztonságosabb és legegészségesebb ital továbbra is a tiszta víz. Akik nehezen szoknak le az édes ízről, azok számára a szénsavas víz friss citrommal, vagy természetes, alacsony kalóriatartalmú édesítőszerekkel ízesített italok jelenthetnek áthidaló megoldást. Fontos azonban megjegyezni, hogy még az olyan népszerű alternatívák, mint a stevia (sztívia glikozidok) vagy az eritrit hatásait is folyamatosan vizsgálják a bélflórára vonatkozóan, és nagy mennyiségben ezek is okozhatnak emésztési zavarokat.
Ha választani kell, érdemes megfontolni, melyik édesítőszert preferáljuk, és kerülni a túlzott mennyiségű fogyasztást. A diverzifikáció lehet a kulcs: ne csak egyfajta zero terméket fogyasszunk folyamatosan. A legfontosabb lépés a máj egészségének megőrzésében azonban az ízérzékelés újra kalibrálása, vagyis a függőség csökkentése az intenzív édes íztől. A zero üdítők folyamatos fogyasztása fenntartja az agyban azt a küszöböt, ami alatt a természetes ízek már nem tűnnek elég édesnek.
Végül, ne feledkezzünk meg a zero üdítők savasságáról sem. Ezek az italok gyakran tartalmaznak foszforsavat vagy citromsavat, amelyek erodálhatják a fogzománcot. Bár ez nem közvetlen májkárosító hatás, a krónikus savas terhelés az általános egészségre és a csontok ásványianyag-egyensúlyára gyakorolt hatása miatt sem elhanyagolható szempont.
A light üdítők nem csodaszerek, és nem szabad őket a helytelen táplálkozás és a mozgáshiány okozta metabolikus károk ellensúlyozására használni. A máj egészségének megőrzése komplex életmódbeli döntéseket igényel, amelyek messze túlmutatnak a nulla kalórián.
Összetevők szinergiája: az édesítőszeren túli adalékanyagok
A zero üdítők nem csak édesítőszerekből és vízből állnak. Számos más adalékanyagot tartalmaznak, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a máj működését. Ezek közé tartoznak a tartósítószerek, színezékek és ízfokozók. A leggyakrabban használt tartósítószerek, mint a nátrium-benzoát vagy a kálium-szorbát, a májban metabolizálódnak, ami extra terhelést jelent a méregtelenítő rendszerek számára.
A nátrium-benzoát például a májban a glicin aminosavval kombinálódva hippursavvá alakul. Bár ez a folyamat a méregtelenítés része, a krónikus, nagy mennyiségű terhelés – különösen a mesterséges édesítőkkel és egyéb adalékanyagokkal együtt – hozzájárulhat a májsejtek oxidatív stresszéhez. Az adalékanyagok szinergikus hatását, vagyis azt, ahogyan együtt hatnak a szervezetre, még kevésbé vizsgálták, mint az egyes édesítőszerekét.
A light üdítők fogyasztói gyakran nem csak egy terméket fogyasztanak, hanem egy egész édesítőszer-koktélt, amelynek teljes metabolikus hatása a májra nézve ismeretlen. A tudatos fogyasztónak érdemes nem csupán a kalóriát, hanem az összes mesterséges adalékanyagot figyelembe vennie, ha a máj hosszú távú egészségét védeni szeretné.
A tudományos álláspont és a jövőbeli kutatások iránya
A jelenlegi tudományos konszenzus szerint a mesterséges édesítőszerek a hivatalosan meghatározott ADI határértékek alatt fogyasztva nem jelentenek közvetlen toxikus veszélyt az egészséges májra. A hangsúly azonban egyre inkább áthelyeződik a közvetlen toxicitásról az indirekt metabolikus zavarokra.
A jövőbeli kutatásoknak három fő területre kell fókuszálniuk a zero üdítők májra gyakorolt hatásainak megértése érdekében. Először is, pontosan meg kell határozni, hogy az egyes édesítőszerek milyen mértékben befolyásolják a bélmikrobiom összetételét, és hogyan változtatja meg ez a változás a máj gyulladásos és zsírosodási folyamatait. Másodszor, hosszú távú, nagyszabású humán intervenciós vizsgálatokra van szükség, amelyek képesek elkülöníteni a light üdítők hatását a többi életmódbeli tényezőtől, elkerülve a fordított oksági összefüggések csapdáját.
Harmadszor, mélyebben meg kell érteni a metabolikus szindrómában vagy már kialakult NAFLD-ben szenvedő betegek érzékenységét. Lehetséges, hogy egy már kompromittált máj sokkal érzékenyebben reagál a bélből érkező toxikus terhelésre, mint egy egészséges szerv. A személyre szabott táplálkozás elveinek megfelelően, a zero üdítők fogyasztásának ajánlását is egyénre szabottan kellene kezelni.
A light és zero üdítők tehát egyfajta hidat képeznek a cukros italok elhagyása felé, de nem tekinthetők a végleges megoldásnak a máj egészségének védelmében. A legmegbízhatóbb módszer a máj védelmére továbbra is a kiegyensúlyozott, teljes értékű étrend, a rendszeres fizikai aktivitás, valamint a tiszta víz és a cukormentes, természetes italok fogyasztásának előtérbe helyezése.
