A modern gazdasági környezetben mind az állami, mind a magánszektor szereplői folyamatosan szembesülnek olyan komplex kihívásokkal, amelyek megoldásához speciális, eseti szakértelemre van szükség. Amikor egy szervezet elérkezik arra a pontra, ahol a belső kapacitás vagy tudás hiányosnak bizonyul – legyen szó digitális transzformációról, jogi megfelelőségről, hatékonysági auditról vagy nagyszabású infrastrukturális projektről –, felmerül a kérdés: megéri-e megvásárolni ezt a tudást? A külső tanácsadók ára gyakran horribilisnak tűnik első pillantásra, de a valódi mérlegelés a befektetés megtérülésén (ROI) és a hosszú távú stratégiai előnyökön alapul.
A tanácsadói szolgáltatások igénybevétele nem egyszerű kiadás, hanem egyfajta stratégiai injekció, amely célzottan orvosolja a szervezeti hiányosságokat vagy katalizálja a növekedést. A döntéshozóknak meg kell érteniük, hogy a tanácsadói díj nem csupán az elvégzett munka óradíja, hanem a felhalmozott iparági tudás, a bevált módszertanok és a gyors eredmények garanciája. Ez a cikk azt vizsgálja, milyen feltételek mellett válik ez a befektetés elengedhetetlenné, és hogyan mérhető a valódi gazdasági haszon az állami és a vállalati szférában egyaránt.
Miért merül fel egyáltalán a külső szakértelem igénye?
A belső erőforrásokra támaszkodás alapvető elvárás, de vannak olyan helyzetek, amikor ez egyszerűen nem elegendő. Az elsődleges ok gyakran a tudáshiány. Egy vállalat vagy állami szerv nem tarthat fenn állandóan olyan szakértői gárdát, amely minden felmerülő, rendkívüli helyzetre fel van készülve. Például, egy vállalatnak szüksége lehet egy hónapra egy fúziós és akvizíciós (M&A) szakértőre, de fenntartani egy ilyen drága szakembert hosszú távon indokolatlan terhet jelent.
A második lényeges tényező a sebesség és a hatékonyság. A külső tanácsadók gyakran rendelkeznek olyan bevált keretrendszerekkel és benchmark adatokkal, amelyek segítségével hetek alatt tudnak megoldást szállítani, amire a belső csapatoknak hónapokig tartó kutatásra és kísérletezésre lenne szükségük. Ez különösen igaz a gyorsan változó területeken, mint az IT biztonság, a mesterséges intelligencia implementációja vagy a nemzetközi jogi megfelelőség.
Harmadik okként az objektivitás említhető. A belső érdekek, a szervezeti politika és a megszokás gyakran elhomályosítják a valós problémák felismerését. Egy független külső szakértő, aki kizárólag a megbízó céljaira fókuszál, képes pártatlanul átvilágítani a folyamatokat, és olyan fájdalmas, de szükséges javaslatokat tenni, amelyeket a belső vezetés nem merne felvállalni.
A külső tanácsadó nem csak tudást ad el, hanem egyfajta katalizátort is, amely felgyorsítja a belső változási folyamatokat és áttöri a szervezeti ellenállást.
A belső kapacitások korlátai mellett szólnak a projekt alapú feladatok is. Ha egy feladat egyszeri, jól definiált projekt (például egy új ERP rendszer bevezetése vagy egy nagyszabású beszerzési tender lebonyolítása), sokkal költséghatékonyabb egy dedikált, külső projektcsapatot bevonni, mint a belső erőforrásokat elvonni a napi működéstől, vagy felvenni, majd elbocsátani a feladathoz szükséges, speciális tudású munkatársakat.
A tanácsadói piac komplex díjszabása: mit fizetünk valójában?
Amikor a tanácsadás költségei szóba kerülnek, sokan azonnal a napi vagy óradíjakra gondolnak. Ezek a díjak azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A tanácsadói piac díjazási modelljei rendkívül diverzek, és a választott modell nagyban befolyásolja a végső megtérülést.
A leggyakoribb díjazási formák közé tartozik az időalapú díjazás (Time & Material), ahol a tanácsadó a projektben töltött órák vagy napok alapján számláz. Ez a modell akkor ideális, ha a projekt scope-ja még nem teljesen tiszta, vagy ha a feladat természete folyamatos finomítást igényel. Hátránya, hogy a megbízónak viselnie kell a projekt elhúzódásának kockázatát.
Ezzel szemben áll a fix díjas megállapodás (Fixed Fee), ahol a teljes projekt költsége előre meghatározott. Ez nagyobb biztonságot nyújt a megrendelőnek, de a tanácsadó cég csak akkor vállalja, ha a projekt keretei és a várható teljesítmény pontosan definiálható. A fix díj általában tartalmaz egy kockázati prémiumot is, mivel a tanácsadó viseli az esetleges túlmunka terhét.
Egyre népszerűbb, különösen a teljesítményt maximalizáló projekteknél, a sikerdíjas modell (Success Fee). Ebben az esetben a tanácsadó díjazása részben vagy egészben az elért eredményekhez (pl. költségmegtakarítás, bevételnövekedés) kötődik. Ez a modell a legjobban garantálja az érdekazonosságot, de a megbízónak képesnek kell lennie az eredmények pontos, objektív mérésére.
| Díjazási modell | Előnyök a megbízó számára | Kockázatok | Ideális felhasználás |
|---|---|---|---|
| Időalapú (T&M) | Rugalmas, változó igényekhez igazítható. | Költségek elszállása, projekt elhúzódása. | Kutatási fázisok, komplex, nem egyértelmű feladatok. |
| Fix díjas | Költségvetési biztonság, előre tervezhetőség. | Kisebb rugalmasság, a scope változása felárat generál. | Jól definiált IT rendszerek bevezetése, auditok. |
| Sikerdíjas | Érdekeltség a maximális teljesítményben, garantált ROI. | Nehézkes mérés, a tanácsadó túl sok kockázatot vállalhat. | Költségcsökkentési programok, értékesítési folyamatok optimalizálása. |
Fontos látni, hogy a díjak nemcsak a tanácsadó fizetését fedezik. A díj tartalmazza a cég üzemi költségeit, a módszertani fejlesztések árát, a belső képzéseket, a piackutatást, és ami a legfontosabb: a cég hírnevét és garanciáját a szakértelem minőségére. Egy nagy, globális tanácsadó cég magasabb díjat számol fel, mert magával hozza a világméretű tapasztalatot és a bejáratott, validált folyamatokat.
A díjak mögötti valós érték: a tudás transzfer és a gyorsaság
A szakértelmet vásárolni nem pusztán munkát jelent, hanem tudás- és kapacitásbővítést. A tanácsadói munka igazi értéke abban rejlik, hogy a bevont szakértők nem csak megoldanak egy problémát, hanem a megoldás folyamatát is átadják a megbízó belső csapatainak. Ez a tudás transzfer (knowledge transfer) hosszú távon csökkenti a jövőbeli függőséget a külső erőforrásoktól.
Gondoljunk csak egy komplex pénzügyi átvilágításra. Egy belső könyvelő csapat elvégezheti a feladatot, de egy külső szakértő csapat (pl. egy Big Four cég) nem csak a számokat vizsgálja, hanem bevezeti azokat a legújabb nemzetközi standardokat és módszereket, amelyekkel a belső csapat a jövőben hatékonyabban dolgozhat. Ebben az esetben a tanácsadói díj nem egy költség, hanem egy befektetés a belső humán tőkébe.
A másik kritikus értékfaktor a gyorsaság. Időnként a piaci körülmények vagy a jogszabályi változások megkövetelik az azonnali cselekvést. Egy vállalatnak hirtelen meg kell felelnie egy új adatvédelmi rendeletnek, vagy egy állami szervnek sürgősen le kell bonyolítania egy nagy értékű közbeszerzést. A belső kapacitások kiépítése túl sok időt venne igénybe, ami versenyhátrányt vagy súlyos jogi következményeket okozhat. A tanácsadók azonnal bevethetők, és képesek rövid idő alatt fókuszált eredményt szállítani.
Ha a külső szakértelem időben történő bevonásával elkerülhető egy 100 milliós bírság vagy megnyerhető egy 500 milliós tender, akkor a tanácsadó 50 milliós díja is kiváló befektetésnek minősül.
A tanácsadói díjak magasak, mert az általuk hozott kockázatcsökkentés és az elszalasztott lehetőségek elkerülése messze meghaladja a projekt költségeit. A legdrágább tanácsadó is olcsó, ha megakadályoz egy katasztrofális stratégiai hibát.
A vállalati szektor dilemmája: belső fejlesztés vagy külső erőforrás bevonása?
A magánszférában a döntés a belső kapacitások fejlesztése és a külső tanácsadás bevonása között szinte mindig pénzügyi megtérülésen alapul. A cégeknek folyamatosan mérlegelniük kell, hogy egy adott projekt, feladat vagy tudásterület esetében érdemes-e állandó munkatársat felvenni, aki hosszú távon rendelkezésre áll, vagy egy eseti, magasabb díjú külső szakértőt alkalmazni.
Kockázatok és megtérülés (ROI)
A tanácsadás ROI-ja nem mindig egyszerűen kiszámítható, de elengedhetetlen a döntéshozatalhoz. A ROI kalkulációjához figyelembe kell venni a tanácsadó által generált közvetlen bevételnövekedést, a költségcsökkentést, és az elkerült veszteségeket. Ha egy management tanácsadó cég 20%-kal csökkenti a logisztikai költségeket, az éves megtakarításból könnyen kalkulálható, hány hónap alatt térül meg a tanácsadói díj.
A belső fejlesztés mellett szól, hogy a tudás a szervezeten belül marad. Ugyanakkor ennek jelentős kockázatai vannak: a megfelelő szakember megtalálása és betanítása hosszú folyamat, és ha a projekt véget ér, a speciális tudású munkatárs kihasználatlanná válhat, vagy elhagyja a céget, magával víve a befektetett tudást.
A külső tanácsadó bevonásának legnagyobb előnye a skálázhatóság. Egy növekvő e-kereskedelmi vállalatnak szüksége lehet egy hónapra egy szakértőre a nemzetközi terjeszkedési stratégia felállításához. Ezt követően a stratégia implementációját már a belső csapat végezheti. A tanácsadó tehát egyfajta „turbófeltöltőként” működik, amely a kritikus fázisban maximalizálja a teljesítményt.
Esettanulmányok: Mikor hoz azonnali hasznot a tanácsadó?
A leggyakoribb területek, ahol a külső szakértelem gyorsan megtérül, a következők:
- IT biztonsági átvilágítás: Egy kiberbiztonsági incidens költségei (bírságok, adatvesztés, reputációs kár) messze meghaladják egy magas díjazású etikus hacker csapat díját. Az átvilágítás azonnali kockázatcsökkentést eredményez.
- Fúziók és akvizíciók (M&A): Egy sikertelen felvásárlás súlyos pénzügyi veszteséget okoz. Jogi, pénzügyi és üzleti tanácsadók bevonása garantálja a due diligence (átvilágítás) pontosságát, minimalizálva a rejtett kötelezettségek kockázatát.
- Beszerzési optimalizálás: Egy beszerzési tanácsadó cég, amely specifikusan erre a területre fókuszál, képes lehet olyan beszállítói hálózatokat és szerződési feltételeket kialakítani, amelyek azonnal, nagyságrendi megtakarítást eredményeznek a nyersanyagok vagy szolgáltatások beszerzésében.
Ezekben az esetekben a tanácsadó által generált pénzügyi haszon vagy elkerült veszteség akár tízszeresen is meghaladhatja a tanácsadói projekt teljes költségét. Ez a fajta számviteli megtérülés teszi igazolhatóvá a magas díjazást a vállalati döntéshozók számára.
Az állami szektor speciális kihívásai és a tanácsadók szerepe
Az állami szférában a külső tanácsadók bevonása más szempontok alapján történik, mint a privát szektorban. Itt a hangsúly nem kizárólag a profit maximalizálásán van, hanem a közpénzek hatékony felhasználásán, a jogi megfelelőségen és a politikai/társadalmi elfogadottságon.
Az állam gyakran szorul külső szakértelemre nagyszabású infrastrukturális projektek (útépítés, egészségügyi reform, energetikai átállás) megtervezéséhez és menedzseléséhez. Az állami hivatalok belső humánerőforrásai általában a napi operatív feladatokra vannak optimalizálva, és hiányoznak a rendkívül speciális kompetenciák, mint például a komplex projektmenedzsment vagy a nemzetközi jogi környezet ismerete.
A külső tanácsadók ára itt különösen érzékeny kérdés, mivel a forrás közpénz. Ezért az állami megbízásoknál a transzparencia és a közbeszerzési eljárások szigorú betartása kulcsfontosságú.
A közbeszerzési eljárások árnyoldalai és a transzparencia kérdése
Az állami tanácsadás megvásárlása során a leggyakoribb kritika a közbeszerzési eljárások lefolytatásának módja és a díjak indokoltsága. Míg egy magáncég szabadon dönthet arról, kit bíz meg, az államnak szigorú szabályokat kell követnie a verseny biztosítása és a túlárazás elkerülése érdekében.
Sok esetben a kiírt pályázatok olyan specifikusak, hogy csak egy-két tanácsadó cég képes teljesíteni a feltételeket, ami a versenyt korlátozza. Ez a jelenség növeli a gyanút, hogy a magas tanácsadási költségek mögött nem mindig csak a szakértelem, hanem a politikai kapcsolatok is állhatnak. A transzparencia hiánya súlyosbítja a helyzetet, még akkor is, ha a tanácsadói munka szakmailag kifogástalan.
Az állami szerveknek ezért kiemelten fontos, hogy ne csak a legolcsóbb ajánlatot válasszák, hanem azt a megoldást, amely a legnagyobb társadalmi-gazdasági megtérülést ígéri. A legolcsóbb tanácsadó, aki hibás stratégiát vagy nem működő rendszert szállít, hosszú távon sokkal drágább lehet, mint egy magasabb díjazású, de garantáltan sikeres projektet vezető szakértő.
Stratégiai tervezés és uniós források felhasználása
Az állami szektorban a tanácsadói szakértelem leginkább a stratégiai tervezésben és az uniós források lehívásában nélkülözhetetlen. Az EU-s pályázati ciklusok bonyolult szabályrendszere, a jogi megfelelőségi követelmények és a projektek menedzselése olyan speciális tudást igényel, amelyet a belső apparátus ritkán birtokol teljes mértékben.
A tanácsadók feladata itt gyakran az, hogy hidat képezzenek a politikai célok és a technikai megvalósíthatóság között. Segítségükkel maximalizálható a rendelkezésre álló források felhasználása, minimalizálható az elutasítás kockázata, és biztosítható a projektek időben történő, szabályszerű lebonyolítása. Ebben az esetben a tanácsadó díja közvetlenül a lehívott uniós pénzek arányában térül meg.
Az állami tanácsadás igazi értéke a központi stratégiai célok megvalósításában és a közpénzek célirányos, hatékony felhasználásában rejlik, nem pedig a napi adminisztrációban.
A tanácsadási projektek teljes költsége: a rejtett tényezők
Amikor a külső tanácsadók ára kerül szóba, a megbízók gyakran csak a számlán szereplő összeget látják. Pedig minden tanácsadási projektnek vannak jelentős, nem pénzügyi vagy rejtett költségei, amelyeket figyelembe kell venni a teljes ROI kalkuláció során.
Az egyik legfontosabb rejtett költség a belső erőforrások leterheltsége. A tanácsadók nem dolgoznak vákuumban. Szükségük van adatokra, interjúalanyokra, helyi tudásra és belső támogatásra. A belső csapatok tagjait gyakran el kell vonni napi feladataikról, hogy a tanácsadókkal együttműködjenek. Ez a belső munkaerőráfordítás (internal time) jelentős költséget jelent, még ha nem is szerepel a tanácsadó számláján.
Egy másik fontos tényező az implementáció költsége. A tanácsadók általában stratégiát, tervet és ajánlásokat szállítanak. Ezeknek az ajánlásoknak a tényleges megvalósítása, a szoftverek beszerzése, a folyamatok átalakítása, és a munkatársak átképzése további, gyakran jelentős költségeket generál. Ha a tanácsadó díja 50 millió forint, de az általa javasolt rendszer bevezetése 200 millió, a teljes befektetés 250 millió forint. Ezt a teljes összeget kell összevetni a várható megtérüléssel.
A szervezeti ellenállás és a morál csökkenése is rejtett költség. A külső tanácsadók bevonása gyakran félelmet kelt a belső munkatársakban (pl. munkahelyek elvesztése, folyamatok drasztikus megváltozása). Ha a tanácsadói projekt nem megfelelően kommunikált, az ellenállás ellehetetlenítheti a változást, és a befektetett pénz elveszik. Ezért a projektmenedzsmentnek és a belső kommunikációnak kritikus szerepe van a sikerben.
Hogyan maximalizálható a tanácsadói befektetés megtérülése (ROI optimalizálás)
A magas tanácsadói díjak csak akkor igazolhatóak, ha a megbízó aktívan dolgozik a befektetés megtérülésének maximalizálásán. Ez nem passzív folyamat; a megbízónak legalább annyira elkötelezettnek kell lennie, mint a tanácsadónak.
Először is, pontosan definiálni kell az elvárásokat és a mérőszámokat. A projekt megkezdése előtt tisztázni kell, mi számít sikernek. Ez lehet konkrét költségmegtakarítás, a folyamat átfutási idejének csökkenése, vagy egy új piaci szegmens elérése. Ha a célok homályosak, az eredmény is az lesz, és a tanácsadói díj kidobott pénznek tűnik.
Másodszor, biztosítani kell a szoros együttműködést és a tudás transzfert. A tanácsadóknak nem szabad hagyni, hogy „szigetként” dolgozzanak a szervezeten belül. Dedikált belső kapcsolattartókat kell kijelölni, akik aktívan részt vesznek a folyamatban, és megtanulják a tanácsadó módszertanát. Ez biztosítja, hogy a projekt lezárása után a szervezet képes legyen fenntartani a bevezetett változásokat.
Harmadszor, a szerződéses feltételek optimalizálása. Ha lehetséges, érdemes a díjazás egy részét teljesítményhez kötni (sikerdíj). Ez motiválja a tanácsadót, hogy ne csak a tanácsot adja, hanem aktívan segítse az implementációt is, ami növeli a projekt sikerességének valószínűségét.
Végül, a belső vezetés teljes támogatása létfontosságú. A tanácsadók gyakran nehéz, radikális változásokat javasolnak. Ha a felső vezetés nem áll teljes mellszélességgel a javaslatok mögött, a belső ellenállás megbénítja a folyamatot. A tanácsadói projekt csak akkor lehet sikeres, ha a változás iránti elkötelezettség felülről érkezik.
A hosszú távú partnerség előnyei és buktatói
Sok vállalat és állami szerv dönt úgy, hogy nem eseti jelleggel, hanem hosszú távú stratégiai partnerség keretében von be tanácsadókat. Ennek a modellnek megvannak a maga jelentős előnyei és veszélyei is, különösen a külső tanácsadók ára szempontjából.
A hosszú távú partnerség legnagyobb előnye a mélyebb szervezeti ismeret. Egy tanácsadó cég, amely éveken keresztül dolgozik egy megbízóval, alaposan ismeri a kultúrát, a belső folyamatokat és a stratégiai célokat. Ez lehetővé teszi a gyorsabb és pontosabb beavatkozást, csökkentve a felkészülési fázis idejét és költségeit.
Másrészt, a hosszú távú kapcsolatok néha függőséget okozhatnak. Ha a szervezet túlzottan támaszkodik a külső szakértelemre, elveszítheti a képességét a belső problémamegoldásra. Ez nem csak a tanácsadási költségeket tartja magasan, de gyengíti a belső tehetségek fejlesztését is. A megbízónak folyamatosan figyelnie kell arra, hogy a tanácsadó valóban tudás-transzfert végez-e, vagy csak fenntartja a saját pozícióját.
A hosszú távú szerződések gyakran tartalmaznak kedvezőbb díjszabást, mivel a tanácsadó cég számára kiszámíthatóbb bevételt jelentenek. Azonban itt is fennáll a veszélye az „autopilóta” üzemmódnak. A tanácsadó cég elkényelmesedhet, és rutinszerűen alkalmazhat régi megoldásokat új problémákra. Ezért a szerződéseket rendszeresen felül kell vizsgálni, és teljesítménymutatókhoz kell kötni.
Egy jól működő hosszú távú partnerségben a tanácsadó már nem külső erőforrás, hanem a megbízó stratégiai kiterjesztése, amely kritikus pillanatokban képes a szükséges szakértelmet biztosítani.
Esetleges etikai dilemmák és a függetlenség megőrzése
A tanácsadói piac nem mentes az etikai kihívásoktól, különösen, ha nagy értékű állami szerződésekről vagy kritikus vállalati döntésekről van szó. A szakértelem ára magában kell, hogy foglalja a függetlenség és a feddhetetlenség garanciáját.
Az egyik leggyakoribb dilemma az érdekellentét. Mi történik, ha egy tanácsadó cég a megbízó versenytársának is dolgozik? Vagy ha a tanácsadó olyan szoftverrendszer bevezetését javasolja, amelyet egy kapcsolt vállalkozás fejlesztett? Az ilyen helyzeteket transzparensen kell kezelni, és a szerződésben rögzíteni kell a titoktartási és az összeférhetetlenségi szabályokat.
Az állami szektorban az etikai kockázat még magasabb. Ha a tanácsadók túl közel kerülnek a politikai döntéshozókhoz, felmerülhet a gyanú, hogy a szakmai javaslatok helyett a politikai érdekek érvényesülnek. Ezért a közbeszerzések során a szakmai referencia és a függetlenség szempontjának legalább olyan súllyal kell szerepelnie, mint az árnak.
A megbízónak aktívan biztosítania kell a tanácsadó függetlenségét, de egyúttal ellenőriznie kell a folyamatot. A külső szakértelmet vásárló szervezetnek rendelkeznie kell azzal a belső kompetenciával, hogy megkérdőjelezze a tanácsadó javaslatait, és ne fogadja el azokat vakon, csak a magas díj miatt. A függetlenség megőrzése kulcsfontosságú a hosszú távú hitelesség és a sikeres implementáció szempontjából.
A technológiai tanácsadás robbanása: a digitális transzformáció ára
Az elmúlt évtizedben a technológiai és digitális tanácsadás piaca exponenciálisan növekedett. A legtöbb cég és állami szerv ma már nem engedheti meg magának, hogy ne vegyen igénybe külső segítséget a digitális transzformáció komplex folyamatainak menedzseléséhez. Ebben a szegmensben a tanácsadás költségei különösen magasak lehetnek, mivel a kereslet messze meghaladja a kínálatot a magasan képzett szakemberek terén.
A mesterséges intelligencia (AI) és a big data elemzés bevezetése olyan szaktudást igényel, amelynek belső kiépítése szinte lehetetlen egy közepes méretű vállalat számára. Egy AI tanácsadó nem csak a technológiát ismeri, hanem az iparági best practice-eket is, tudja, hogyan lehet az AI-t illeszteni a meglévő üzleti folyamatokba, és hogyan mérhető a bevezetés ROI-ja.
Ezekben a projektekben a tanácsadói díj a jövőbeni versenyképesség megvásárlásába fektetett pénz. Ha egy vállalat nem digitalizálódik időben, elveszíti piaci pozícióját. Egy sikeres digitális stratégia, amelyet külső szakértők segítségével dolgoztak ki, olyan mértékű hatékonyság- és bevételnövekedést eredményezhet, hogy az eredeti tanácsadói díj rövid időn belül eltörpül az elért haszon mellett.
HR és szervezeti tanácsadás: a belső hatékonyság felmérése
A külső tanácsadók nem csak technológiában és pénzügyekben nyújtanak segítséget, hanem az emberi erőforrások (HR) és a szervezeti felépítés területén is. A szervezeti átvilágítás során a tanácsadó feladata a belső struktúrák, a munkakörök és a teljesítményértékelési rendszerek elemzése. Ez a munka gyakran kényes, hiszen a belső munkatársak érzik, hogy a pozíciójukat vizsgálják.
Egy tapasztalt HR tanácsadó képes azonosítani azokat a rejtett hatékonysági tartalékokat, amelyek belsőleg már nem láthatók. Például, a munkafolyamatok átszervezésével, a duplikációk megszüntetésével vagy a tehetséggondozási programok bevezetésével jelentős költségmegtakarítás érhető el. Itt a megtérülés nem közvetlen bevételnövekedésben, hanem a hosszú távú működési költségek csökkenésében és a munkavállalói elégedettség növekedésében mérhető.
Az állami szektorban a HR tanácsadás különösen fontos lehet a bürokrácia csökkentésében és a szolgáltatások minőségének javításában. A közszolgálati feladatok optimalizálása, a belső képzési rendszerek modernizálása és a teljesítményalapú értékelés bevezetése mind olyan területek, ahol a külső szakértelem jelentős hozzáadott értéket képvisel, igazolva a külső tanácsadók árát.
A kockázatelemzés szerepe: mikor drága a nem-tanácsadás?
A döntés arról, hogy megéri-e a magas áron szakértelmet vásárolni, gyakran nem a lehetséges nyereségen, hanem a lehetséges veszteségek elkerülésén alapul. A kockázatkezelési tanácsadás (risk management consulting) pontosan ebbe a kategóriába tartozik.
A globális piac volatilitása, a jogszabályi környezet folyamatos változása és a gazdasági bizonytalanság mind indokolják a kockázatelemzők bevonását. Egy pénzügyi intézmény számára például egy új banki szabályozás be nem tartása, vagy egy rosszul kezelt hitelportfólió sokszorosan meghaladó veszteséget okozhat, mint amennyi a tanácsadó díja.
A „nem-tanácsadás” költsége (Cost of Inaction) gyakran a legmagasabb. Ha egy cég vagy állami szerv nem reagál időben a piaci vagy jogi változásokra, az elszalasztott lehetőségek vagy a felhalmozódó bírságok formájában jelentkezik. A külső tanácsadók ára tehát egyfajta biztosítási díjként is felfogható, amely a kritikus, katasztrofális hibák ellen véd.
Végső soron, a tanácsadás bevonásának mérlegelése során a döntéshozóknak nem szabad a díjat abszolút értékben vizsgálni. A valódi kérdés mindig az, hogy a külső szakértelem által generált nettó gazdasági, stratégiai vagy társadalmi haszon milyen arányban áll a befektetett összeggel. Ha a tanácsadó képes olyan eredményt szállítani, amely belsőleg elérhetetlen, vagy amelynek eléréséhez szükséges időt drámaian le tudja rövidíteni, akkor a magas díj egy racionális és elengedhetetlen stratégiai befektetés.
