A karácsonyi időszak, a téli ünnepek és a szilveszteri mulatságok kulturálisan szorosan összefonódnak a bőséges étkezéssel, a családi lakomákkal és a gasztronómiai élvezetekkel. Ez a néhány hét az év azon szakasza, amikor a legtöbb ember enged a szigorú étrendi korlátoknak, és a kulináris élvezetek kerülnek előtérbe. Szinte közhely, hogy az ünnepek után plusz kilókkal indulunk neki az új évnek. A kérdés azonban nem az, hogy hízunk-e, hanem az, hogy mennyit is hízunk valójában, és ez a súlygyarapodás milyen mértékben tekinthető tartósnak, szemben az átmeneti testsúly-ingadozással.
A közvélekedés és a média gyakran riogat túlzó számokkal, melyek szerint az emberek 3-5 kilogrammot is felszedhetnek a decemberi időszakban. Ez a dramatikus kép nagymértékben hozzájárul a január eleji bűntudathoz és a drasztikus, gyakran fenntarthatatlan méregtelenítő kúrák népszerűségéhez. A tudományos kutatások azonban egy sokkal árnyaltabb képet festenek, ami bár kevésbé hangzik riasztóan, hosszú távon mégis komoly egészségügyi kockázatot rejt.
A tudományos megközelítés: a mítosz és a valóság dichotómiája
Ahhoz, hogy megértsük a karácsony utáni súlygyarapodás valós mértékét, érdemes különbséget tenni a rövid távú testsúly-ingadozás és a valódi, zsírtömegben mért tartós testsúlygyarapodás között. Az ünnepi időszakban mért súlygyarapodás jelentős része ugyanis nem feltétlenül zsírszövet felhalmozódásából ered.
Az ünnepek alatt jellemzően megnövekszik a szénhidrát- és a sóbevitel, ami elkerülhetetlenül megnöveli a szervezet vízvisszatartását. Minden gramm szénhidrát (glikogén formájában tárolva) körülbelül 3-4 gramm vizet köt meg. Mivel a karácsonyi menü tele van cukros süteményekkel, tésztákkal és sós húsokkal, az első napokban mért 1-2 kilogramm növekedés nagy része egyszerűen a megnövekedett glikogénraktárak és a hozzájuk kapcsolódó folyadékmennyiség számlájára írható. Ez a súly gyorsan, néhány nap alatt eltűnik, amint a normál étkezési rend visszaáll.
A karácsonyi súlygyarapodás első 1-2 kilogrammja gyakran csupán „illúzió”, melyet a fokozott szénhidrát- és sóbevitel okozta folyadék-visszatartás generál. A valódi kihívás a maradék, zsírtömegben megmaradó felesleg.
A valódi zsírtömeg-gyarapodás az, ami hosszú távon számít. Egy kilogramm testsúlygyarapodáshoz elméletileg körülbelül 7700 többletkalóriát kell bevinnünk. Ahhoz, hogy a hetek alatt több kilogrammnyi zsír rakódjon le, drasztikus és folyamatos kalóriatöbblet szükséges. Ha valaki 5 kg zsírt hízna 10 nap alatt, az azt jelentené, hogy napi szinten 3850 többletkalóriát (a normál szükségleten felül) fogyasztott. Ez már szinte kivitelezhetetlen mennyiség a legtöbb ember számára.
A klasszikus kutatások eredményei: mennyit mutatnak a mérlegek?
Számos nemzetközi kutatás vizsgálta már ezt a jelenséget, elsősorban az Egyesült Államokban (ahol a hálaadás és a karácsony is egybeesik) és Európában. Az eredmények következetesen azt mutatják, hogy a tömeghisztéria eltúlozza a valós számokat.
A leggyakrabban idézett longitudinális tanulmányok, mint például a New England Journal of Medicine-ben publikált áttekintések, arra a következtetésre jutottak, hogy az átlagos amerikai felnőtt a hálaadás és az újév közötti időszakban (kb. 6 hét) átlagosan 0,5 kg és 1 kg közötti súlyt szed fel. Európában a karácsonyra és a szilveszterre koncentrálódó rövidebb időszak miatt (kb. 2-3 hét) ez a szám jellemzően az átlag 0,4 kg és 0,8 kg közötti tartományba esik.
Bár ez a szám elsőre csekélynek tűnhet, a probléma abban rejlik, hogy az emberek többsége ezt a minimális súlyt nem adja le a következő hónapokban. Ez az apró, de kumulatív testsúlygyarapodás az, amely évtizedes távlatban jelentős elhízáshoz vezethet. Ha valaki minden évben 0,7 kg-ot hízik az ünnepek alatt, és azt nem adja le, 10 év alatt 7 kg felesleg halmozódik fel pusztán a decemberi szokások miatt.
A súlygyarapodás mértéke: valós adatok és becslések
A súlygyarapodás mértéke nagymértékben függ az egyén kiindulási állapotától és a genetikai hajlamtól. Azok, akik már eleve túlsúlyosak vagy elhízottak, hajlamosabbak nagyobb súlyt felszedni, mivel náluk a telítettség érzése kevésbé működik hatékonyan, és a környezeti triggerek erősebben hatnak.
| Testsúly kategória | Átlagos súlygyarapodás (kg) | A súly megtartásának valószínűsége |
|---|---|---|
| Normál testsúlyú felnőttek | 0,4 – 0,7 | Közepes (kb. 50% megtartja) |
| Túlsúlyos/elhízott felnőttek | 0,8 – 1,5 | Magas (kb. 70% megtartja) |
| Testsúlyukat aktívan kontrollálók | 0,2 – 0,5 | Alacsony |
A táblázat adatai világosan mutatják, hogy bár az átlagos hízás nem éri el a 3-5 kg-ot, a túlsúlyos populációban a kockázat jelentősen megnő. Számukra az ünnepi időszak igazi kritikus pont, ami tovább nehezíti a súlykontrollt.
A karácsonyi kalóriacsapda anatómiája
Mi teszi lehetővé ezt a kumulatív súlygyarapodást, ha nem a drámai mértékű hízás? A válasz a kalóriák sűrűségében és a megnövekedett kalóriabevitel időtartamában rejlik.
1. Az étkezési sűrűség növekedése
Karácsonykor nemcsak az elfogyasztott ételek mennyisége nő, hanem azok kalória- és zsírtartalma is. A hagyományos magyar karácsonyi menü (halászlé, töltött káposzta, bejgli, zsíros húsok) rendkívül magas energia-sűrűségű. Egy tipikus karácsonyi ebéd vagy vacsora könnyen elérheti a 1500–2000 kalóriát, ami önmagában fedezi egy felnőtt napi szükségletének nagy részét, vagy akár egészét is.
A probléma nem az egyetlen bőséges étkezés, hanem az, hogy ez a bőség több napon, sőt, akár heteken keresztül is tart. A bejgli, a szaloncukor és a maradék sütemények folyamatosan elérhetőek, ami állandó nassolásra ösztönöz, gyakran tudattalanul. A kismértékű, de folyamatos kalóriatöbblet (napi 300-500 extra kalória) a legveszélyesebb, mert nem okoz azonnali teltségérzetet, de hetek alatt összeadódik.
2. Alkoholos italok szerepe
Az ünnepek alatt jelentősen megnő az alkoholfogyasztás. A bor, a sör, a likőrök és a koktélok mind „üres kalóriákat” jelentenek, amelyek nem adnak teltségérzetet, de gyorsan megemelik a napi energiabevitelt. Egy-két pohár forralt bor vagy egy adag krémlikőr könnyedén tartalmazhat 200–350 kalóriát. Az alkohol emellett lelassítja a zsír oxidációját, azaz a szervezet először az alkoholt bontja le, miközben a zsír raktározódik. Az alkohol továbbá gátolja az ítélőképességet, ami gyakran vezet kontrollálatlan nassoláshoz vagy a késő esti evéshez.
3. A szociális evés kényszere
Az ünnepek alatt szinte minden szociális interakció az étel körül forog. Családi látogatások, baráti összejövetelek, céges partik. Mindenhol kínálnak, és a visszautasítás udvariatlanságnak tűnhet. Ez a szociális nyomás arra kényszerít, hogy akkor is együnk, amikor már jóllaktunk. Ezt nevezzük affektív evésnek, amikor az étel elfogyasztása nem a fiziológiai szükségletet elégíti ki, hanem a társas kötelezettséget vagy az érzelmi szükségletet.
Az ünnepi étkezési szokások pszichológiája
A karácsonyi hízás nemcsak fiziológiai, hanem mélyen pszichológiai jelenség is. Az ételhez való viszonyunk az ünnepek alatt megváltozik, és ez komoly hatással van a súlyunkra.
A „mindent vagy semmit” mentalitás
Sok ember az ünnepeket egyfajta „szabad kártyának” tekinti. Úgy gondolják, hogy ha már egyszer elkezdték a diétát megszegni, akkor már mindegy, folytatják a túlevést, mondván, majd január 1-jén mindent helyrehoznak. Ez a kognitív torzítás, vagy más néven a „feloldozási hatás”, rendkívül veszélyes. Ahelyett, hogy egy-egy bőséges étkezés után visszatérnének a normális kerékvágásba, napokig tartó kontrollálatlan evésbe kezdenek.
A legnagyobb pszichológiai csapda az a gondolat, hogy az ünnepek alatt ‘mindent megengedhetünk magunknak’, ami valójában azt jelenti, hogy feladjuk a tudatos kontrollt. A kulcs nem a tökéletes étkezés, hanem a gyors visszatérés a tudatossághoz.
A jutalmazási rendszer aktiválása
A karácsony a jutalmazás és a kényeztetés időszaka. Az édes és zsíros ételek fogyasztása dopamint szabadít fel az agyban, ami rövid távú boldogságot és elégedettséget okoz. A stresszes év végi hajtás után ez a kémiai jutalom különösen vonzóvá válik. Az emberek hajlamosak az élelmiszerhez fordulni, mint stresszcsökkentő mechanizmushoz, ami az ünnepek alatt elérhetővé válik a bőséges kínálat miatt.
A szezonális affektív zavar (sad) és az evés
A téli hónapok rövidebb nappalai és a kevesebb napfény sok embernél kiválthatja a szezonális affektív zavart (SAD), vagy legalábbis a hangulat romlását. A csökkent szerotoninszint gyakran édesség és szénhidrát utáni vággyal párosul, mivel ezek az ételek ideiglenesen emelik a szerotonin prekurzorainak, a triptofánnak a szintjét. Ez a biológiai késztetés tovább erősíti az ünnepi evés kényszerét, függetlenül a valós éhségtől.
A téli anyagcsere és a hormonális változások szerepe
Bár a karácsonyi hízás fő oka a kalóriatöbblet, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a téli időszak maga is hajlamosít a súlygyarapodásra, függetlenül az ünnepektől.
Az anyagcsere lassulása
A hidegebb hónapokban a szervezet anyagcseréje kissé lelassulhat, részben az evolúciós örökség, részben a fizikai aktivitás csökkenése miatt. Bár a modern fűtött otthonokban nincs szükségünk a barna zsírszövet aktiválására a hőtermeléshez, a szervezet mégis hajlamosabb a raktározásra, készülve a „szűkebb” időkre, még ha ez a modern társadalomban már irreális is.
A D-vitamin hiány és a zsírraktározás
A D-vitamin szintje télen drasztikusan lecsökken a napfény hiánya miatt. Egyre több kutatás mutat összefüggést az alacsony D-vitamin szint és a testsúlygyarapodás között, különösen a hasi zsír felhalmozódásában. A D-vitamin receptorok számos zsírsejtben megtalálhatók, és a vitamin hiánya befolyásolhatja a zsíranyagcserét és az inzulinérzékenységet. Az ünnepek alatt, amikor a táplálkozás amúgy is kiegyensúlyozatlan, a vitaminhiány fokozódhat, ami kedvez a zsírsejtek növekedésének.
A melatonin és a leptin kölcsönhatása
A téli sötétség megnöveli a melatonin termelést, amely a cirkadián ritmusunkat szabályozza. Bár a melatonin maga nem okoz hízást, a leptin nevű telítettségi hormonnal való kölcsönhatása megváltozhat. Egyes kutatások szerint a melatonin szint növekedése befolyásolhatja a leptin érzékenységet, ami azt eredményezheti, hogy a szervezet kevésbé hatékonyan jelzi a telítettséget, így hajlamosabbak vagyunk a túlevésre, különösen este.
A folyadék-visszatartás és a glikogénraktárak hatása
Amikor a mérleg nyelve az ünnepek után hirtelen megugrik, a pánik elkerülése érdekében elengedhetetlen a fiziológiai háttér megértése. A glikogénraktárak feltöltése és a nátrium-bevitel növekedése a leggyakoribb okai a gyors súlygyarapodásnak.
A szénhidrátok varázsa (és a víz)
A karácsonyi menüben dominálnak a szénhidrátok: bejgli, zserbó, burgonya, rizs, tészta. Amikor nagy mennyiségű szénhidrátot fogyasztunk, a szervezet glikogén formájában tárolja azokat az izmokban és a májban, mint azonnali energiaforrást. Egy felnőtt átlagosan 400-500 gramm glikogént képes tárolni. Mivel minden gramm glikogén 3-4 gramm vizet köt meg, ha valaki az ünnepek alatt feltölti a glikogénraktárait (ami alacsony szénhidráttartalmú étrendről érkezve különösen jelentős lehet), a testsúlya 1,5–2 kg-mal is megemelkedhet pusztán a megkötött víz miatt.
Amint a normál diéta visszaáll, és a glikogénraktárak kiürülnek (például edzés vagy alacsony szénhidráttartalmú napok után), ez a súly gyorsan távozik. Ezért látunk sokszor drámai súlycsökkenést az újévi fogyókúra első hetében.
A nátrium-túladagolás
A sós ételek, a füstölt sonka, a sós rágcsálnivalók és az éttermi ételek magas nátriumtartalmúak. A szervezet a nátrium-egyensúly fenntartására törekszik, és ehhez vizet tart vissza. A megnövekedett sóbevitel azonnali extracelluláris folyadék-visszatartást okoz, ami duzzadtsághoz és súlygyarapodáshoz vezet. Ez a hatás különösen szembetűnő lehet azoknál, akik egyébként alacsony sótartalmú diétát követnek.
Ez a jelenség hangsúlyozza, hogy a mérleg mutatója az ünnepek után nem feltétlenül tükrözi a zsírtömeg valós növekedését, hanem a szervezet ideiglenes homeosztatikus reakcióit.
A tartós hízás kockázata: a „csúszó” súlygyarapodás
Ha a karácsonyi hízás átlagosan csak 0,5–1 kg, miért jelent mégis komoly közegészségügyi problémát? A válasz a súly megtartásának tendenciájában rejlik, amit a szakirodalom gyakran „creep”-nek vagy csúszó súlygyarapodásnak nevez.
A súlyvesztés elmaradása
A legtöbb ember leadja a glikogén és vízvisszatartás okozta kezdeti felesleget, de a valódi zsírtömegben mért 0,5–1 kg-ot nem. Ennek oka, hogy a súlyvesztéshez tudatos kalóriadeficitre van szükség, amit a legtöbben nem tartanak fenn. Az ünnepek utáni „vissza a normál kerékvágásba” nem elegendő a többlet leadásához, mivel a normál bevitel csak a súly megtartásához elegendő, nem a korábbi állapot visszaállításához.
Egy 2000-es évek elején végzett amerikai vizsgálat kimutatta, hogy az ünnepi időszakban felszedett súly 51%-át a résztvevők még a következő nyárra sem adták le. Ez a tendencia azt jelenti, hogy évtizedes távlatban a testsúly 5–10 kg-mal is növekedhet pusztán a szezonális ingadozások miatt.
Az alapanyagcsere csökkenése
A karácsonyi időszakban nemcsak az evés növekszik, hanem a fizikai aktivitás is drámaian csökken. A hideg időjárás, a pihenés igénye és a megnövekedett irodai szabadság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mozgás háttérbe szorul. A csökkent mozgás (NEAT – nem edzéshez kapcsolódó termogenezis) és az izomtömeg esetleges csökkenése együttesen csökkenti az alapanyagcserét. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek kevesebb kalóriára van szüksége a súly megtartásához, így a normál étkezés is könnyebben vezethet kalóriatöbblethez.
Különbségek a demográfiai csoportok között
Nem mindenki hízik egyformán. A testsúlygyarapodás mértéke szorosan összefügg az életkorral, a nemmel és a szocioökonómiai státusszal.
Életkor és anyagcsere
A fiatalabb felnőttek (20-as éveik) gyakran jobban tolerálják az ünnepeket, mivel anyagcseréjük gyorsabb, és általában magasabb az izomtömegük. A hízás tendenciája az életkor előrehaladtával nő. A 40 év feletti egyének, különösen a nők a menopauza közeledtével, hormonális változások miatt eleve nehezebben dolgozzák fel a zsíros és cukros ételeket. Náluk az ünnepi időszakban felszedett súly sokkal makacsabb és nehezebben adható le.
A nemek közötti különbségek
A kutatások némi eltérést mutatnak a nemek között, de általánosságban elmondható, hogy a férfiak hajlamosabbak nagyobb mennyiségű ételt és alkoholt fogyasztani egy-egy alkalommal, ami nagyobb kezdeti súlygyarapodást eredményezhet (főleg folyadék és glikogén). A nők viszont hajlamosabbak az érzelmi alapú evésre, és a nassolásra, ami folyamatos, kisebb kalóriatöbbletet jelent, ami a zsírraktározás szempontjából veszélyesebb lehet.
A szocioökonómiai tényezők
Az alacsonyabb jövedelmű csoportoknál nagyobb a valószínűsége a jelentősebb testsúlygyarapodásnak. Ennek oka, hogy a megengedőbb időszakokban hajlamosabbak a magas kalóriatartalmú, de olcsóbb ételeket fogyasztani, és a súlykontroll érdekében szükséges tudatos táplálkozási ismeretek kevésbé elérhetők.
A mozgáshiány és az alvásminőség romlása
A karácsonyi testsúlygyarapodás képletének kulcsfontosságú eleme a mozgás csökkenése és az alvásciklus felborulása.
A NEAT drámai csökkenése
A NEAT (Non-Exercise Activity Thermogenesis), vagyis a nem edzéshez kapcsolódó energialeadás teszi ki a napi kalóriaégetés jelentős részét. Ez magában foglalja a sétálást, a házimunkát, a felállást, a gesztikulálást. Az ünnepek alatt a legtöbben sok időt töltenek ülve, pihenéssel, tévénézéssel, ami drasztikusan csökkenti a NEAT-et. Még ha valaki edz is, a napi 30 perces edzés nem kompenzálja azt, ha a nap többi 16 órájában inaktív.
A mozgáshiány kettős hatású: egyrészt csökken a kalóriaégetés, másrészt az izmok glikogéntároló kapacitása is csökken, ami arra kényszeríti a szervezetet, hogy a felesleges kalóriákat zsírrá alakítsa.
Az alvás és a hormonok
A késői fekvés, a társasági események és az alkohol fogyasztása felborítják a normális alvási ciklust. A nem megfelelő minőségű alvás közvetlenül befolyásolja az étvágyat szabályozó hormonokat:
- Ghrelin (éhséghormon): Az alváshiány növeli a ghrelin szintet, ami fokozza az éhségérzetet.
- Leptin (telítettségi hormon): Az alváshiány csökkenti a leptin szintet, ami azt jelenti, hogy a jóllakottság érzése elmarad.
Ez a hormonális egyensúly felborulása arra készteti az embert, hogy a következő napon magasabb kalóriatartalmú, gyors energiát adó ételeket keressen, ami tökéletes táptalaj a karácsonyi súlygyarapodásnak.
Módszerek a karácsonyi súlygyarapodás minimalizálására
A megelőzés mindig hatékonyabb, mint a januárban kezdődő küzdelem. A cél nem a kalóriák teljes tiltása, hanem a tudatos kármentés és a mértékletesség.
A kompenzáció elve
Ha tudjuk, hogy este bőséges vacsora vár ránk, napközben érdemes kompenzálni. Ez nem azt jelenti, hogy éhezni kell, hanem azt, hogy a nap első felében könnyű, fehérjedús ételeket fogyasszunk, amelyek hosszan tartó telítettséget biztosítanak (pl. tojás, zöldségek, sovány hús). A kalóriákat a nap fénypontjára tartogatjuk.
A „jóllakottság” trükkje
Ne üljünk éhesen az ünnepi asztalhoz. Közvetlenül az étkezés előtt fogyasszunk el egy nagy pohár vizet, vagy egy tál zöldséglevest, esetleg egy nagy adag zöldsalátát. A magas rost- és víztartalmú ételek elfogyasztása segít a gyomorban lévő térfogat növelésében, ami hamarabb jelzi a telítettséget az agynak, így kevesebb hely marad a nagy kalóriatartalmú ételeknek.
A „minőségi falatok” elve
Engedélyezzük magunknak a kedvenc ételeinket, de szigorúan csak a legfinomabbakat és a legkülönlegesebbeket. Ha a bejgli az igazi szerelem, akkor abból együnk egy szeletet, de a bolti kekszeket, a felesleges rágcsálnivalókat és a közepesen ízletes ételeket hagyjuk ki. Ez a stratégia segít maximalizálni az élvezetet, miközben minimalizálja a felesleges kalóriák bevitelét.
A mozgás fenntartása: Ahelyett, hogy megpróbálnánk órákat edzeni a túlevés kompenzálására, a cél a napi aktivitás fenntartása. Egy 30-45 perces séta az ebédek után nemcsak a kalóriaégetést segíti, de az emésztést is, és csökkenti a vércukorszint ingadozását. A karácsonyi időszakban a NEAT fenntartása sokkal fontosabb, mint a nagy intenzitású edzés.
A januári méregtelenítés mítosza és valósága
Az ünnepek után a média tele van „gyors detox” és „méregtelenítő” diétákkal. Ezek a programok gyakran drasztikus kalóriamegvonáson vagy egyetlen élelmiszer (pl. lé) fogyasztásán alapulnak. Bár a mérleg mutatója gyorsan csökkenhet az első héten, ez szinte kizárólag a glikogén és a víz elvesztése miatt történik.
Miért veszélyes a drasztikus detox?
A drasztikus kalóriamegvonás gyakran izomtömeg-vesztéshez vezet, nem zsírégetéshez. Az izomtömeg elvesztése pedig hosszú távon rontja az anyagcserét, ami megnehezíti a súly megtartását a detox után. Ráadásul a hirtelen megszorításokat általában hirtelen visszatérés követi a korábbi rossz szokásokhoz (jo-jó effektus), ami tovább növeli a tartós hízás kockázatát.
A máj és a vesék tökéletesen elvégzik a méregtelenítést, nincs szükség „lé-kúrára”. A szervezetnek az ünnepek után nem méregtelenítésre, hanem kiegyensúlyozottságra van szüksége.
Az ünnepek utáni egészséges visszatérés stratégiái
Ahelyett, hogy a drasztikus diétákba vetnénk magunkat, a sikeres súlykontroll kulcsa a fokozatos, fenntartható változtatásokban rejlik, amelyek célja az elvesztett 0,5–1 kg zsírtömeg leadása.
1. A fehérje hangsúlyozása
Térjünk vissza a magas fehérjetartalmú étrendhez. A fehérje a leginkább telítő makrotápanyag, ami segít csökkenteni a nassolás iránti vágyat. Emellett a fehérje termikus hatása (TEF) magasabb, azaz több energiát igényel a megemésztése, mint a szénhidrátoké vagy a zsíroké. A reggeli fehérjebevitel (pl. tojás, túró) különösen fontos a nap folyamán érezhető éhség csökkentésében.
2. A rostbevitel növelése
Fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt és teljes kiőrlésű gabonát. A rostok segítenek stabilizálni a vércukorszintet, ami csökkenti a hirtelen éhségrohamokat, és támogatja az emésztőrendszer normál működését, amit az ünnepi zsíros ételek megterheltek.
3. A folyadékpótlás fontossága
Fogyasszunk bőségesen vizet és cukrozatlan teát. A megfelelő hidratáció segít kiüríteni a felesleges sót és csökkenti a folyadék-visszatartást. Ezenkívül a szervezet gyakran összetéveszti a szomjúságot az éhséggel, így a vízivás megelőzheti a felesleges nassolást.
4. A tudatos evés újraindítása
Térjünk vissza az étkezési napló vezetéséhez, vagy legalább a tudatos étkezés gyakorlatához. Figyeljünk a telítettségi jelekre, és hagyjuk abba az evést, amikor 80%-osan jóllakottnak érezzük magunkat. A tudatos evés segít feloldani az ünnepek alatt kialakult kontrollvesztési mintákat.
A karácsony utáni testsúlygyarapodás valós jelenség, de mértéke általában mérsékelt, átlagosan 0,5–1 kg. A valódi veszély nem a drámai hízásban, hanem ennek a kis feleslegnek a tartós megtartásában rejlik, ami éveken át kumulálódva jelentős egészségügyi problémákat okozhat. A helyes megközelítés a pánik elkerülése, a folyadék-visszatartás okozta súlykülönbség tudatosítása, és a fokozatos, fenntartható életmódbeli változtatások bevezetése a kiegyensúlyozottság visszaszerzése érdekében.
