A vezetés biztonsága messze túlmutat a mechanikai karbantartáson és a KRESZ szabályok betartásán. A legfontosabb láncszem maga a sofőr, és az a fizikai kapcsolat, amely az autó és az ember között létrejön. E kapcsolat kulcsa pedig a kormányfogás és az ülésbeállítás. Sokan hajlamosak alábecsülni a kéztartás jelentőségét, pedig egy vészhelyzetben a másodperc törtrésze alatt dőlhet el, hogy kontrollálni tudjuk-e a járművet, vagy elveszítjük felette az uralmat. A helytelen kormányfogás nem csupán a reakcióidőt rontja, de a modern autók légzsákrendszerét is halálos fegyverré változtathatja.
A szakemberek egyöntetűen állítják: a volán mögött elfoglalt pozíció nem kényelmi kérdés, hanem egy aktív biztonsági intézkedés. Egy profi pilóta is tudja, hogy a tökéletes beállítás az alapja annak, hogy az autó a kiterjesztett végtagunkká váljon. Vizsgáljuk meg részletesen, miért életveszélyes a hanyag kéztartás, és hogyan érhetjük el a maximális kontrollt a kormánykerék felett, a modern biztonsági rendszerek teljes kihasználásával.
A kormányfogás evolúciója: 10 és 2 óra kontra 9 és 3 óra
Generációk nőttek fel a régi, jól ismert tanács hallatán: a kormányt a 10 és 2 óra pozícióban kell fogni, mintha egy óralapot tartanánk magunk előtt. Ez a technika a szervokormány nélküli, nagy átmérőjű kormánykerekek korában volt releváns, amikor a nagyobb erőkifejtés és a szélesebb fogás teret engedett a hatékony manőverezésnek. A modern gépjárművek azonban gyökeresen megváltoztatták ezt a paradigmát.
A mai autók szervokormánya rendkívül érzékeny, a kormánykerekek átmérője kisebb, és ami a legfontosabb: szinte mindegyik rendelkezik légzsákrendszerrel. Ez utóbbi tényező tette szükségessé az áttérést a 9 és 3 óra pozícióra. Ebben a kéztartásban a kezek a kormánykerék vízszintes szimmetriatengelyén helyezkednek el, ami számos előnnyel jár a biztonság és a kontroll szempontjából.
A 9 és 3 óra pozíció lehetővé teszi a karok enyhe behajlítását, ami elengedhetetlen a gyors és pontos kormánykorrekciókhoz. Amikor a karok kissé hajlottak, a vállak és a hát izmai kevésbé feszülnek, így a sofőr hosszabb ideig képes fenntartani a koncentrációt anélkül, hogy a fáradtság miatt lassulna a reakcióideje. Ezen túlmenően, a kezek ebben a pozícióban vannak a legideálisabb helyen ahhoz, hogy vészhelyzet esetén elkerüljék a légzsák robbanásszerű kibontakozásának erejét.
A 9 és 3 óra pozíció nem csak ergonomikusabb, de kritikus fontosságú a légzsák aktiválódásakor. A kezek a kormány két oldalán maradnak, minimalizálva az esélyt, hogy a légzsák a sofőr arcába vagy mellkasába taszítsa a karokat.
A hüvelykujjak elhelyezése szintén létfontosságú. Ideális esetben a hüvelykujjaknak lazán kell pihenniük a kormánykerék külső peremén kialakított illesztéseken vagy mélyedéseken. Ezt hívjuk „fogásnak, ami enged”. A hüvelykujjak teljes körbefogása (ún. „majomfogás”) túlzott feszültséget okoz, és megnehezíti a gyors elengedést, ha például hirtelen ellenkormányzásra van szükség. Továbbá, bizonyos extrém helyzetekben, mint a hirtelen defekt vagy úthiba miatti rántás, a hüvelykujjak sérülhetnek, ha szorosan körbefogják a küllőket.
A biztonságos kormányfogás alapelve: lazán, de határozottan. A karoknak készen kell állniuk a gyors mozdulatokra, nem pedig a kormánykerékbe merevedniük.
A helytelen kormányfogás rejtett életveszélyei
Amikor a „helytelen kormányfogás” kifejezést használjuk, nem csak az óra pozíciójára gondolunk. Ide tartozik az egykezes vezetés, a kormánykerék belső peremének fogása, vagy a kezek pihentetése a kormány tetején. Ezek a szokások nem csupán rossz beidegződések, hanem statisztikailag is növelik a baleseti kockázatot, különösen hirtelen fellépő vészhelyzetekben.
A légzsák halálos fegyverré válhat
A modern autókban a vezető oldali légzsák rendkívül nagy sebességgel fúvódik fel (akár 320 km/h feletti sebességgel) annak érdekében, hogy a másodperc töredéke alatt megvédje a sofőrt. Ha a sofőr kezei a légzsák fedelén, annak útjában, vagy a kormánykerék belső felén vannak (például 10 óránál, vagy a kezét a kormánykerék felső ívén pihenteti), az aktiválódó légzsák a sofőr felé katapultálja a karokat.
Ez a jelenség súlyos, akár életveszélyes sérüléseket okozhat, beleértve a csukló, a kar törését, a kulcscsont sérülését, de akár a fejet vagy a nyakat is érintheti a visszacsapódó erő. A 9 és 3 óra pozíció biztosítja, hogy a légzsák a kezek alatt és mellett bontakozhasson ki, ezzel megvédve a sofőrt a robbanás közvetlen erejétől.
Csökkentett kontroll és reakcióidő
Az egykezes vezetés, különösen kanyarodáskor, jelentősen csökkenti a sofőr képességét a gyors korrekcióra. Ha csak az egyik kéz tartja a kormányt, a nyomaték és az erőátvitel egyenetlen lesz. Egy hirtelen úthiba, egy oldalszél vagy aquaplaning esetén szinte lehetetlen egy kézzel megtartani a kormányt és megakadályozni a jármű kisodródását. A két kézzel, 9 és 3 óránál történő fogás maximális erőt és precizitást biztosít mindkét irányba történő korrekcióhoz.
A túl szoros fogás szintén hátrányos. Ha a sofőr görcsösen markolja a kormányt, az alkar izmai gyorsan elfáradnak, ami csökkenti a finommotoros képességet és a reakcióidőt. A lazább, de határozott fogás lehetővé teszi, hogy a sofőr érezze az autó reakcióját az útfelületen, és finom, azonnali korrekciókat hajtson végre anélkül, hogy túlzottan beavatkozna a menetdinamikába.
Az életmentő ülésbeállítás: a kormányfogás alapja
A tökéletes kormányfogás mit sem ér, ha a sofőr helytelenül ül. A biztonságos ülésbeállítás a vezetés alapja, mivel ez határozza meg a pedálokhoz, a kormányhoz és a visszapillantó tükrökhöz való hozzáférést. Egy rosszul beállított ülés fáradtságot, fájdalmat okoz, és ami a legveszélyesebb: drámaian rontja a vészhelyzeti manőverek végrehajtásának esélyét.
Távolság a pedáloktól
A megfelelő távolság beállításakor először a pedálokhoz való hozzáférést kell optimalizálni. A bal lábnak képesnek kell lennie arra, hogy teljesen benyomja a kuplungpedált (automata váltós autóknál a fékpedált) anélkül, hogy a térd teljesen kiegyenesedne. A térdnek még a pedál teljes benyomása esetén is enyhén hajlítva kell maradnia. Ez a hajlítás kulcsfontosságú, mivel baleset esetén ez a rugalmasság védi meg a lábakat és a medencét a súlyos sérülésektől, elnyelve az ütközés energiájának egy részét.
A háttámla dőlésszöge
Sokan szeretnek hátradőlve, „lazán” vezetni, de ez a pozíció a kontroll elvesztésével jár. A háttámlának közel függőlegesen kell állnia, ideális esetben 90 és 100 fok közötti szögben. Ez a szög biztosítja, hogy a hát egyenes maradjon, a vállak pedig teljesen érintkezzenek az üléssel. Ha túl nagy a dőlésszög, a sofőr előre csúszik, és a vállak elszakadnak a támasztéktól, ami azt jelenti, hogy a kormányzás fő ereje a karokból és a vállakból fog származni, ahelyett, hogy a hát- és törzsizmok is részt vennének a stabilizálásban.
A kormánykerék távolsága és magassága
Miután a pedálok és a háttámla beállítása megtörtént, jöhet a kormánykerék beállítása. A karok megfelelő távolságának ellenőrzésére a csuklóteszt a legmegbízhatóbb módszer: nyújtsuk ki a karunkat a kormánykerék fölé. A csuklónknak a kormánykerék felső pereménél kell lennie, miközben a vállunk a háttámlához ér. Amikor a kezeket visszatesszük a 9 és 3 óra pozícióba, a könyökünknek enyhén hajlítottnak kell lennie. Ez a hajlítás biztosítja a gyors, teljes fordulatot igénylő manőverekhez szükséges mozgásteret és erőt.
A kormánykerék magasságát úgy kell beállítani, hogy az ne takarja el a műszerfalat, és a kezek ne ütközzenek a térdekkel kanyarodás közben. Ugyanakkor fontos, hogy a kormánykerék közepe, ahol a légzsák található, legalább 25–30 centiméterre legyen a mellkastól. Ez a távolság abszolút minimum a biztonságos légzsáknyitáshoz.
| Elem | Ideális Beállítás | Biztonsági Indoklás |
|---|---|---|
| Pedáltávolság | A térd enyhén hajlított, még a pedál teljes benyomásakor is. | Ütközéskor a lábak védelme, energiaelnyelés. |
| Háttámla | 90-100 fok között, a vállak érintkeznek a támlával. | Törzs stabilitása, jobb reakcióerő a kormányzáshoz. |
| Kormánytávolság | Csukló a kormány felső peremén (karok nyújtva), 25-30 cm távolság a mellkastól. | Légzsák biztonságos nyílása, megfelelő karhajlítás a manőverekhez. |
| Fejtámla | A támla teteje egy vonalban a fej tetejével. | Ostorcsapás sérülés (whiplash) megelőzése. |
A precíziós kormányzás technikái: toló-húzó módszer
A biztonságos vezetés nem csak a fogásról szól, hanem arról is, hogyan használjuk a kormányt a manőverek során. A régi, autósiskolákban tanított módszer, az ún. keresztező kormányzás, amikor a kezünket átvisszük a kormány középvonalán, mára elavultnak és veszélyesnek minősül a modern autókban.
A keresztező kormányzás hátránya, hogy egyrészt vészhelyzetben a karok keresztezése miatt elveszíthetjük a precíz kontrollt, másrészt, ha a légzsák éppen a karok keresztezése közben nyílik, a karok beszorulhatnak vagy súlyosan megsérülhetnek. A professzionális vezetéstechnika a toló-húzó (push-pull), vagy más néven csúsztatós kormányzást részesíti előnyben.
Hogyan működik a toló-húzó technika?
Ez a módszer biztosítja, hogy a kezek soha ne keresztezzék egymást, és mindig a kormánykerék oldalán maradjanak, a 9 és 3 óra pozíció közelében. Kanyarodáskor az egyik kéz húzza a kormányt lefelé, míg a másik kéz tolja felfelé a kívánt irányba, majd a kezek felváltva csúsznak a kormány külső peremén, fenntartva a fogást, de nem keresztezve azt.
Ha például jobbra kanyarodunk: a jobb kéz enyhén felengedi a fogást, a bal kéz húzza lefelé a kormányt a 9 óra pozícióból a 6 óra pozíció felé. Amikor a bal kéz már túl mélyen van, a jobb kéz feljebb csúszik (körbefogás nélkül!), és átveszi a húzó mozdulatot. Ezzel a módszerrel a sofőr folyamatosan érzi a kormány reakcióját, és maximális erőt tud kifejteni, miközben a légzsákzóna biztonságos marad.
A toló-húzó technika különösen hatékony nagymértékű kormányelfordításoknál, például szűk kanyarokban vagy parkoláskor, de a legnagyobb előnye vészhelyzetben mutatkozik meg. Ha hirtelen ellenkormányzásra van szükség, a kezek már a megfelelő pozícióban vannak a gyors korrekcióra, minimalizálva a kontrollvesztés kockázatát.
Vészhelyzeti forgatókönyvek: a helyes fogás szerepe
Amikor a másodpercek döntenek, a sofőrnek szinte reflexszerűen, a tudatosság szintje alatt kell reagálnia. A megfelelő beállítás és kormányfogás gyakorlatilag egyfajta izommemóriát biztosít, amely lehetővé teszi a gyors és pontos beavatkozást. Nézzük meg, hogyan segít a helyes technika a leggyakoribb és legveszélyesebb vészhelyzetekben.
Hirtelen akadály kikerülése (Moose Test)
A hirtelen akadály elkerülése (népszerű nevén „jávorszarvas teszt”) a leginkább igénybe veszi a kormányzási képességet. Ez a manőver rendkívül gyors, nagy amplitúdójú kormányelfordítást igényel, amit azonnali ellenkormányzás követ. A 9 és 3 óra pozíció és a toló-húzó technika elengedhetetlen a sikerhez.
Ha a kormányt túl szorosan vagy egy kézzel fogjuk, a gyors beavatkozás szinte lehetetlen. A megfelelő, lazább fogás lehetővé teszi a gyorsabb elfordítást, a karok hajlított állapota pedig a teljes mozgástartomány kihasználását. A kikerülés során a sofőrnek nem szabad túlzottan feszülnie, mert ez túlzott kormányelfordításhoz vezethet, ami a jármű instabilitását okozhatja.
Aquaplaning (vízen futás)
Az aquaplaning akkor következik be, amikor a gumiabroncsok nem képesek elvezetni a vizet, és az autó gyakorlatilag a vízrétegen siklik. Ilyenkor a kontroll megtartása kulcsfontosságú. A leggyakoribb hiba, hogy a sofőr pánikba esik, és hirtelen kormánykorrekciót hajt végre. Ez katasztrofális következményekkel jár, amikor az autó visszanyeri a tapadást.
Helyes kormányfogással, finom és minimális korrekciókkal kell próbálkozni. A kezeknek érezniük kell a kormány visszajelzését, ami aquaplaning esetén szinte teljesen megszűnik. Amikor a tapadás visszatér, a kormányt azonnal egyenesbe kell hozni. A helyes ülésbeállítás és a kétkezes fogás stabilizálja a felsőtestet, így a sofőr képes a finom, de határozott beavatkozásokra.
Defekt nagy sebességnél
A defekt, különösen az első tengelyen nagy sebességnél, az egyik legijesztőbb és legnehezebben kezelhető vészhelyzet. Az autó hirtelen és drasztikusan az érintett kerék felé húz. Ebben az esetben a kormány erős megtartása létfontosságú.
Ha a sofőr csak egy kézzel, vagy lazán fogja a kormányt, az autó azonnal elrántja azt, és a vezető elveszíti az irányítást. A kétkezes, határozott 9 és 3 óra fogás biztosítja a szükséges nyomatékot ahhoz, hogy ellen tudjunk tartani a hirtelen húzásnak, és fokozatosan lassítsunk a járművel. A modern autók stabilitásszabályozó rendszerei (ESP) sem képesek minden esetben kompenzálni a vezetői hiba miatti kontrollvesztést.
A légzsák és a kormány fogásának geometriája
Mélyebben megvizsgálva a légzsák működését, világossá válik, miért az ergonómiailag helyes kéztartás az egyetlen elfogadható biztonsági megoldás. A légzsákot úgy tervezték, hogy a mellkas és a fej mozgását csillapítsa, amikor a sofőr előre lendül az ütközés ereje miatt.
Ha a kezek a 10 és 2 óra pozícióban vannak, vagy ennél is magasabban (például a kormány tetején), a légzsák aktiválódásakor a kezek a sofőr feje vagy arca felé csapódnak. Ez nemcsak a karok sérülését okozza, de megakadályozhatja a légzsák optimális működését is, mivel a kezek akadályozzák a felfúvódást.
A hüvelykujj biztonsági zónája
A legtöbb modern kormánykerék tervezésénél már figyelembe veszik ezt a biztonsági szempontot. A 9 és 3 óra pozícióban található mélyedések, ívek (thumb rests) nem véletlenek. Ezek a pontok segítik a sofőrt abban, hogy a hüvelykujját a kormány peremén tartsa, de ne szorítsa azt körbe. Ezzel biztosítva van, hogy a kezek a légzsák robbanásának síkján kívül maradjanak.
Ha a kezek a kormánykerék belső oldalán, a küllőkön pihennek (ez a legrosszabb pozíció), a légzsák robbanása a karokat a kormánykerékhez szorítja, ami rendkívül súlyos töréseket eredményezhet. A kormányfogás nem pusztán a kontrollról szól, hanem arról is, hogy a sofőr hogyan tudja minimalizálni a modern biztonsági rendszerek által okozott másodlagos sérüléseket.
A vezetés pszichológiája és a fizikai beállítások
A helyes ülésbeállítás és kormányfogás nem csak mechanikai előnyökkel jár, hanem jelentősen befolyásolja a vezető pszichológiai állapotát és koncentrációs képességét is. Az ergonómia és a biztonság kéz a kézben járnak.
Ha a sofőr kényelmetlenül ül, a hát, a nyak és a vállak izmai feszülnek. Ez a feszültség hosszú távon fáradtsághoz, figyelemeltereléshez és lassabb reakcióidőhöz vezet. Egy rosszul beállított ülés azt eredményezi, hogy a sofőr az ideálisnál messzebb ül a kormánytól, vagy túl közel van hozzá, ami mindkét esetben rontja a finom mozgások pontosságát.
A kontrollérzet pszichológiai szempontból is fontos. Amikor a sofőr érzi, hogy teljes mértékben uralja a járművet, magabiztosabbá válik, de nem túlzottan magabiztossá. A 9 és 3 óra pozíció egyfajta „készenléti állapotot” kódol a sofőrbe, jelezve, hogy bármikor szükség lehet azonnali beavatkozásra. Ez a tudatosság elengedhetetlen a defenzív vezetéshez.
A feszültség és a kormány szorítása
Tapasztalt vezetőknél megfigyelhető, hogy stresszes helyzetekben hajlamosak túlzottan szorítani a kormányt. Ez a túlzott szorítás eltorzítja a visszajelzést az útról, és paradox módon csökkenti a kontrollt. A feszült izmok nem tudnak gyorsan reagálni a hirtelen irányváltozásokra.
A helyes technika gyakorlása során el kell sajátítani a lazább fogást, amely lehetővé teszi a finom mozdulatokat. Gondoljunk arra, mintha egy madarat tartanánk a kezünkben: elég erősen ahhoz, hogy ne repüljön el, de ne szorítsuk össze annyira, hogy megfulladjon. Ez a metafora tökéletesen leírja a kormányfogás ideális intenzitását.
Gyakori hibák elemzése és korrekciója
Számos rossz szokás rögzül a vezetőkben az évek során, amelyek nemcsak kényelmi, hanem biztonsági kockázatot is jelentenek. Ezek a hibák gyakran a kényelem elsőbbségéből fakadnak, felülírva a biztonsági szempontokat.
1. Egykezes vezetés és a könyök pihentetése az ablakon
Az egyik leggyakoribb hiba. Bár kényelmesnek tűnhet, az egykezes vezetés (különösen a 12 óra pozícióban, a kormány tetején) szinte garantálja a kontroll elvesztését vészhelyzetben. Gyakorlatilag a rendelkezésre álló korrekciós erő felét azonnal elveszítjük. Továbbá, a könyök pihentetése az ablakkereten megakadályozza a vállak háttámlához való nyomását, rontva a törzs stabilitását.
2. A váltókarra helyezett kéz
Kézi váltós autókban gyakran megfigyelhető, hogy a vezető a kezét a sebességváltó karon pihenteti. Ez két okból is veszélyes: egyrészt ez is egykezes vezetés, másrészt a kéz súlya felesleges terhelést ró a váltó mechanizmusára, ami hosszú távon károsíthatja azt. A kéznek mindig a kormányon kell lennie, kivéve a tényleges sebességváltás pillanatát.
3. Túl közel ülés a kormányhoz
Kisebb sofőrök vagy azok, akik bizonytalanok a jármű méreteit illetően, gyakran túl közel ülnek a kormányhoz. Ez nemcsak a légzsák aktiválásakor jelent életveszélyt (a 25 cm alatti távolság miatt), hanem rontja a karok mozgásterét is. Ha a könyök túl élesen hajlított, a kormányzás nehézzé válik, és a gyors, teljes fordulatok kivitelezése szinte lehetetlen.
4. A kormányzás előkészítésének hiánya
A sofőrök hajlamosak arra, hogy csak kanyarodás közben mozdítsák a kezüket a kormányon. A profi technika megköveteli, hogy még a kanyar előtt, vagy a manőver elején a kezünket a 9 és 3 óra pozícióban tartsuk, és a toló-húzó módszerrel kezdjük a mozgást. Ez biztosítja, hogy a manőver teljes időtartama alatt maximális kontroll álljon rendelkezésre.
A fejtámla beállítása: a passzív biztonság kritikus eleme
Bár a fejtámla nem közvetlenül kapcsolódik a kormányfogáshoz, az ülésbeállítás szerves része, amely passzív biztonsági funkciójával kiegészíti az aktív vezetéstechnikát. A fejtámla célja, hogy minimalizálja az ostorcsapás (whiplash) sérülés kockázatát hátulról jövő ütközés esetén.
A fejtámlát nem kényelmi célra tervezték, hanem a fej hirtelen hátrafelé mozgásának megakadályozására. A helyes beállítás elengedhetetlen: a fejtámla tetejének egy vonalban kell lennie a fejünk tetejével (vagy legalábbis a fülünk felső pontjával), és a távolságnak a fej és a fejtámla között minimálisnak kell lennie, maximum 5 centiméternek.
Ha a fejtámla túl alacsonyan van, ütközéskor a fej a támla fölött hátra lendül, súlyos nyaki sérüléseket okozva. A fejtámla megfelelő beállítása tehát része annak az átfogó biztonsági pozíciónak, amelyet minden sofőrnek el kell sajátítania, mielőtt elindul az úton.
A biztonságos vezetés egy láncreakció: a helyes ülésbeállítás stabilizálja a törzset, a stabil törzs lehetővé teszi a precíz kormányfogást, ami pedig garantálja a gyors és hatékony vészhelyzeti reakciót.
A kormánykerék anyaga és az érzékelés
A modern autókban a kormánykerék anyaga is befolyásolja a fogás minőségét és a biztonságot. A perforált bőr, az Alcantara vagy a speciális gumi bevonatok célja, hogy maximális tapadást biztosítsanak még izzadt vagy nedves kéz esetén is. A régi, sima műanyag kormánykerekek sokkal hajlamosabbak voltak a csúszásra, ami csökkentette a kontrollt.
A vezetés közbeni érzékelés rendkívül fontos. A sofőr a kormányon keresztül kapja a legfontosabb visszajelzéseket az útról: a tapadás mértékéről, az útfelület minőségéről és az autó stabilitásáról. A túl szoros fogás elnyomja ezeket a finom visszajelzéseket, míg a laza, de határozott 9 és 3 óra pozíció lehetővé teszi, hogy a sofőr „érezze” az autót.
Ez az érzékelés kritikus fontosságú például jeges úton vagy laza talajon. A tapadás elvesztése először a kormánykerékben érezhető finom könnyebbségként jelentkezik. Ha a sofőr nem figyel erre a visszajelzésre (például azért, mert a kezét nem tartja a megfelelő pozícióban), akkor már csak akkor fog reagálni, amikor a jármű már megcsúszott.
Összefoglaló a vészhelyzeti beállításokról
Ahhoz, hogy az autó a kiterjesztett végtagunkká váljon, és vészhelyzetben a lehető leggyorsabban reagáljunk, szükséges a fizikai és mentális felkészültség. A helyes kormányfogás és ülésbeállítás egy olyan személyi védőfelszerelés, amelyet minden sofőrnek gondosan be kell állítania minden egyes út előtt.
A 9 és 3 óra pozíció, a hajlított karok, a stabilizált törzs és a 25–30 cm távolság a légzsáktól nem csupán elméleti ajánlások, hanem életmentő szabályok, amelyek a modern autók biztonsági rendszereinek optimális működését garantálják. A vezetés közbeni hanyag testtartás nem lazaság, hanem tudatlanságból fakadó kockázatvállalás, amely a legváratlanabb pillanatban fizettetheti meg a legmagasabb árat.
A tapasztalt sofőr ismételten ellenőrzi a beállításait, még akkor is, ha csak rövid útra indul. A biztonságos vezetés egy folyamatosan fejlesztendő képesség, amelynek alapja a jármű és a vezető közötti tökéletes fizikai harmónia. A kormányfogás nem egy statikus állapot, hanem egy dinamikus, folyamatosan korrigáló mozgássorozat, amelynek alapja a 9 és 3 óra pozícióból indul ki, és a toló-húzó technikával valósul meg a mindennapi forgalomban és a kritikus szituációkban egyaránt. A vezetés felelősség, és a felelősség a kezünkben kezdődik.
