A megújuló energiaforrások felé történő globális elmozdulás egyik leglátványosabb és egyben legvitatottabb eleme a szélenergia hasznosítása. Ahogy egyre több szélturbina park épül a világ különböző pontjain, úgy erősödnek azok a hangok is, amelyek a turbinák környezetre és elsősorban az emberi egészségre gyakorolt potenciális negatív hatásaira figyelmeztetnek. A vita középpontjában a zajterhelés, az alacsony frekvenciájú hangok és az úgynevezett szélturbina szindróma (WTS) áll.
Ezek a félelmek komoly társadalmi diskurzust generálnak, gyakran szembeállítva a klímavédelmi célokat az egyének életminőségével. A kérdés megválaszolásához elengedhetetlen, hogy különválasszuk a tényeket a széles körben terjedő mítoszoktól, és a rendelkezésre álló független tudományos kutatások eredményeit vegyük alapul.
A szélenergia létjogosultsága vitathatatlan a fenntartható jövő szempontjából, de ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a helyi közösségek aggodalmait. A komplex probléma megértéséhez mélyen bele kell ásnunk magunkat az akusztika, a pszichológia és a népegészségügy metszéspontjába, különös tekintettel az infraszonikus zaj rejtélyes világára.
A szélturbina szindróma: egy vitatott diagnózis
A szélturbina szindróma (WTS) egy olyan elméleti állapot, amelyet először Nina Pierpont gyermekorvos írt le 2009-ben megjelent könyvében. A szindróma tünetegyüttesét a szélturbinák közelében élő embereknél tapasztalt, nem specifikus egészségügyi panaszok összességeként definiálta. A leírás szerint a tünetek főként a turbinák által kibocsátott, alacsony frekvenciájú hangok és infraszonikus zajok hatására jelentkeznek.
A WTS tünetei rendkívül széles skálán mozognak, és magukban foglalják az alvászavarokat, a fejfájást, a szédülést, a fülzúgást (tinnitus), a koncentrációs nehézségeket, valamint a szorongást és az ingerlékenységet. Pierpont elmélete szerint az infraszonikus zajok közvetlenül hatnak a belső fülben található egyensúlyi szervre, a vesztibuláris rendszerre, ami ezeket a neuropszichológiai és fiziológiai zavarokat okozza.
A tudományos közösség azonban rendkívül megosztott a WTS létezésével kapcsolatban. A legtöbb vezető orvosi és akusztikai szervezet, beleértve a WHO-t (Egészségügyi Világszervezet) is, nem ismeri el a WTS-t hivatalos diagnózisként. Ennek fő oka, hogy az elméletet alátámasztó bizonyítékok nagyrészt anekdotikusak, és hiányzik a megfelelő kontrollcsoporttal végzett, független, peer-review-zott kutatás.
Számos epidemiológiai vizsgálat, amely a szélturbinák közelében élő populációt vizsgálta, nem talált közvetlen, ok-okozati összefüggést a turbinák jelenléte és a specifikus, fizikailag mérhető egészségügyi problémák között. A kutatások inkább arra a következtetésre jutottak, hogy a tünetek megjelenése sokkal inkább a nocebo hatással, a zajra vonatkozó személyes érzékenységgel és a turbinák vizuális zavaró hatásával magyarázható.
A szélturbina szindróma tudományos elismerésének hiánya nem jelenti azt, hogy a lakosság által tapasztalt panaszok ne lennének valósak. A tünetek megélése és a fizikai valóság közötti szakadék megértése kulcsfontosságú.
A zajterhelés fizikai valósága: hallható és nem hallható spektrum
Amikor a szélturbinák zajáról beszélünk, két fő kategóriát kell megkülönböztetnünk: az akusztikus, hallható zajt, valamint az alacsony frekvenciájú és infraszonikus zajt, amely az emberi hallástartomány alatt helyezkedik el.
Az akusztikus zaj (hallható tartomány)
A szélturbinák működése során keletkező hallható zaj főként két forrásból ered: a lapátok aerodinamikai mozgásából és a gépészeti egységek (generátor, hajtómű) mechanikai működéséből. A modern turbinák tervezésénél a zajszint csökkentése elsődleges szempont. Általában 40-50 dB(A) zajszintet bocsátanak ki a turbinák tövében mérve.
Fontos azonban, hogy a zajszint a távolsággal drámaian csökken. Egy átlagos, 2 MW-os turbina zajszintje 350-400 méteres távolságban általában már 40 dB(A) alá esik, ami egy csendes lakóövezet éjszakai háttérzajának felel meg. 500 méter felett a zajszint gyakran 35 dB(A) alá süllyed, ami már nehezen különböztethető meg a természetes háttérhangoktól, mint például a szél susogása a fák között.
A hallható zajterhelés leginkább az alvásminőségre lehet negatív hatással, különösen az éjszakai órákban. A zajra érzékeny egyéneknél még az alacsony, 40 dB(A) körüli zajszint is okozhat ébredéseket, ami hosszú távon krónikus alvásmegvonáshoz, és ebből adódóan más egészségügyi problémákhoz vezethet.
Az infraszonikus zaj: a láthatatlan fenyegetés mítosza
Az igazi vita az infraszonikus zaj (20 Hz alatti frekvencia) körül forog. A szélturbinák a lapátok forgása miatt jelentős mennyiségű alacsony frekvenciájú hangot bocsátanak ki. Mivel ezek a frekvenciák az emberi hallásküszöb alatt vannak, nem halljuk őket a szó szoros értelmében, de az elmélet szerint a szervezet mégis érzékelheti.
Az infraszonikus zajról szóló aggodalmak a feltételezésen alapulnak, miszerint ez a rezgés képes befolyásolni a belső szerveket, az agyi hullámokat vagy a vesztibuláris rendszert. A valóságban azonban az infraszonikus energia szintje a lakott területeken, a turbináktól megfelelő távolságban, általában rendkívül alacsony.
A kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a szélturbinák által kibocsátott infraszonikus zaj szintje a legtöbb lakóövezetben nem haladja meg azokat a szinteket, amelyeket más természetes vagy mesterséges források (pl. óceáni hullámok, szél, közlekedés, légkondicionáló rendszerek) is produkálnak. Sőt, a városi környezetben mért infraszonikus zajszint gyakran magasabb, mint a szélturbina parkok közelében mért értékek.
A tudomány jelenlegi állása szerint nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a modern szélturbinák által kibocsátott, lakóterületeken mérhető infraszonikus zajszint olyan erősségű lenne, amely közvetlen, fizikai károsodást vagy a szélturbina szindrómában leírt specifikus tüneteket okozna.
Epidemiológiai kutatások eredményei: mit mond a tudomány?
Az elmúlt évtizedben számos nagyszabású, független kutatás zajlott a világban (Kanada, Ausztrália, Dánia, Egyesült Államok), amelyek célja az volt, hogy objektíven mérjék fel a szélturbinák egészségügyi hatásait. Ezek a tanulmányok általában nagy mintán, kontrollcsoportok alkalmazásával vizsgálták a zajszint, a távolság és a bejelentett egészségügyi panaszok közötti kapcsolatot.
A kanadai kutatás (Health Canada Study)
Az egyik legátfogóbb vizsgálatot a kanadai Egészségügyi Minisztérium (Health Canada) végezte el 2014 és 2015 között, több mint 1200 házban élő embert bevonva. A kutatók részletesen elemezték az alvásminőséget, a stressz-szintet, a szív- és érrendszeri mutatókat, valamint a bejelentett betegségeket a szélturbinák közelében élőknél.
Az eredmények kimutatták, hogy bár létezett egy statisztikailag szignifikáns, bár gyenge kapcsolat a növekvő zajszint és a lakosság által bejelentett zavaró hatások között, nem találtak bizonyítékot a zajszint és a klinikai egészségügyi mutatók (pl. magas vérnyomás, stresszhormonok, szívbetegségek) között. Az alvászavarok esetében is inkább az észlelt zavaró hatás, mintsem a zajszint önmagában játszotta a fő szerepet.
Ausztrál és dán metaanalízisek
Hasonló eredményekre jutottak az ausztrál (National Health and Medical Research Council) és a dán (Danish Centre for Environmental Assessment) kutatások is. Mindkét országban a szélturbinákra vonatkozó egészségügyi panaszok főként a zaj irritáló jellegével és az életminőség szubjektív romlásával függtek össze, nem pedig közvetlen, mérhető biológiai károsodással.
A dán tanulmányok kiemelték, hogy a zajterhelés érzékelése és az abból fakadó stressz nagymértékben függ az egyéni zajérzékenységtől, valamint attól, hogy az érintett lakosság mennyire érezte magát bevonva a projekt tervezésébe. A társadalmi elfogadás (vagy annak hiánya) rendkívül erős prediktornak bizonyult a bejelentett panaszok szempontjából.
| Kutatási terület | Tudományos konszenzus | Kiemelt tényező |
|---|---|---|
| Szélturbina Szindróma (WTS) | Nincs hivatalos elismerés, hiányzik a klinikai bizonyíték. | Nocebo hatás, pszichológiai stressz. |
| Hallható zaj (40 dB felett) | Okozhat alvászavart és irritációt érzékeny egyéneknél. | Távolság, háttérzaj szintje. |
| Infraszonikus zaj | A lakott területeken mért szint általában alacsonyabb, mint más forrásoké, és nem okoz közvetlen egészségkárosodást. | Frekvencia, energia sűrűség. |
| Egészségügyi mutatók (vérnyomás, szívritmus) | Nincs közvetlen, ok-okozati összefüggés a zajszint és a klinikai betegségek között. | Stressz és szorongás közvetett hatásai. |
A nocebo hatás szerepe: a pszichológiai terhelés
A szélturbinák egészségügyi hatásairól szóló vitában a nocebo hatás az egyik legfontosabb, de gyakran félreértett tényező. Míg a placebo hatás a pozitív elvárások révén javítja az egészségi állapotot, a nocebo hatás a negatív elvárások, a félelem és a szorongás révén vált ki valós, fizikai tüneteket.
Amikor az emberek folyamatosan hallják a médiában és a közösségi vitákban, hogy a szélturbinák zajosak, veszélyesek, és egészségügyi problémákat okoznak, ez a tudás önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy a normális, de nehezen azonosítható testi érzeteket (pl. egy enyhe belső fül nyomás, vagy egy éjszakai ébredés) a turbinák káros hatásának tulajdonítsák. Ez a folyamat stresszt, szorongást és végül valós, megélt tüneteket generál.
Kutatások igazolták, hogy azok az emberek, akiket előzetesen tájékoztattak a szélturbinák potenciális negatív hatásairól, szignifikánsan több egészségügyi panaszt jelentettek, mint azok, akik nem rendelkeztek ezzel az információval, függetlenül attól, hogy milyen messze éltek a turbináktól. Ez azt jelzi, hogy a kognitív beállítás és a projekt elfogadása erősebb prediktor, mint maga a fizikai zajszint.
A nocebo hatás nem azt jelenti, hogy a panaszos emberek képzelik a tüneteiket. A fejfájás, az alvászavar és a szédülés valós fizikai megélések. A különbség abban rejlik, hogy a kiváltó ok nem közvetlenül a szélturbina által kibocsátott fizikai energia, hanem az energia forrásával kapcsolatos krónikus stressz és a negatív attribúció.
A nocebo hatás megértése kulcsfontosságú a közösségi konfliktusok kezelésében. Ha a lakosság úgy érzi, hogy a befektetők és a kormányzat nem veszi figyelembe az érdekeiket, a stressz és az elutasítás mértéke felerősíti az észlelt zajterhelést.
A távolság szerepe és a szabályozási korlátok
A szélturbinák okozta zajterhelés kezelésének leghatékonyabb módja a megfelelő védőtávolság meghatározása. A legtöbb országban jogi előírások rögzítik, hogy milyen minimális távolságra telepíthetők a turbinák a lakott területektől, de ezek a szabályozások országonként és régiónként jelentősen eltérnek.
Az akusztikai mérnökök konszenzusa szerint a zajterhelés elfogadható szintre csökkentéséhez általában 400 és 800 méter közötti távolság szükséges. Ez a távolság biztosítja, hogy a hallható zajszint a legtöbb esetben 35-40 dB(A) alá essen, ami a WHO ajánlásainak megfelelően az alvásminőséget nem veszélyeztető szint.
A 10x rotor átmérő szabály
Egyes országok, különösen Németország és az Egyesült Államok egyes államai, szigorúbb szabályokat alkalmaznak, gyakran a turbina magasságán vagy a rotor átmérőjén alapulva. Az úgynevezett 10x rotor átmérő szabály (10H) azt jelenti, hogy ha egy turbina rotorjának átmérője 100 méter, akkor a minimális távolság a lakóépületektől 1000 méter (1 km) kell, hogy legyen. Ez a szabályozás főként a vizuális hatások és az árnyékhatás (shadow flicker) minimalizálására irányul, de jelentősen csökkenti a zajterhelést is.
A távolsági korlátozások bevezetése nemcsak a zajszint fizikai csökkentését szolgálja, hanem pszichológiai biztonságot is nyújt a lakosság számára. Ha az emberek tudják, hogy a szabályozás szigorú és az egészségük védelmére irányul, az csökkenti a nocebo hatás kialakulásának esélyét.
A zajszint mérésénél az Lden mutató (Day-Evening-Night level) alkalmazása a legelterjedtebb, amely figyelembe veszi, hogy az esti és éjszakai zajterhelés érzékenyebb. A WHO környezeti zajra vonatkozó iránymutatása szerint az éjszakai zajszintet 40 dB(A) alatt kell tartani a krónikus alvászavar kockázatának minimalizálása érdekében.
Alvászavarok és krónikus stressz
A szélturbinák zajterhelésének leginkább igazolt negatív hatása az alvásminőség romlása. Bár a zajszint alacsony lehet, a monoton, lüktető hang, különösen csendes éjszakai környezetben, zavaró lehet, és megnehezítheti az elalvást vagy a mély alvási fázisok elérését.
A szélturbinák zaját gyakran jellemezték úgy, mint egy „mély, lüktető” hangot, amely a frekvenciaingadozás miatt különösen zavaróvá válhat. Ez a jelenség a modulált zaj néven ismert, és sokkal irritálóbb lehet, mint egy állandó, azonos decibelszintű hang.
A krónikus alváshiány vagy a rossz minőségű alvás hosszú távon súlyos egészségügyi következményekkel járhat, függetlenül attól, mi okozza azt. Az alvászavarok növelik a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás és a depresszió kockázatát. Így, bár a turbina nem okoz közvetlenül szívbetegséget, az általa kiváltott alvásmegvonás közvetetten ronthatja az általános egészségi állapotot.
A kutatások arra mutatnak rá, hogy a leginkább veszélyeztetettek azok, akik már eleve zajérzékenyek, vagy akiknek nehézségeik vannak az alvással. Ezen egyének védelme érdekében a jogi szabályozásnak a legérzékenyebb csoportok egészségügyi határértékeire kellene összpontosítania.
A vizuális és árnyékhatások (Shadow Flicker)
A zaj mellett a szélturbinák vizuális hatásai is hozzájárulnak a lakosság stressz-szintjéhez. A turbinák mérete és a tájban való dominanciája önmagában is kiválthat elutasítást és a vizuális szennyezés érzetét.
Az egyik leggyakrabban említett vizuális probléma a Shadow Flicker (árnyékhatás). Ez akkor következik be, amikor a forgó turbinalapátok árnyéka áthalad egy közeli lakóépület ablakán, pulzáló, stroboszkópszerű hatást keltve. Bár ritka, hogy ez a jelenség epilepsziás rohamot váltson ki, a folyamatosan pulzáló fény pszichológiailag rendkívül zavaró és irritáló lehet, és közvetlenül hozzájárulhat a fejfájás és a szorongás érzetéhez.
A Shadow Flicker hatásának minimalizálására a turbinák telepítésénél figyelembe veszik a nap járását és a lakóházak elhelyezkedését. A legtöbb szabályozás előírja, hogy az árnyékhatás évente csak meghatározott óraszámban (pl. 30 óra/év) érintheti az adott ingatlant.
Az infraszonikus zaj méréstechnikai kihívásai
Az infraszonikus zaj vizsgálatát nehezíti, hogy mérése sokkal összetettebb, mint a hallható zajé. A méréshez speciális, mikrobarométereknek nevezett eszközökre van szükség, amelyek képesek rögzíteni a rendkívül alacsony frekvenciájú nyomásingadozásokat anélkül, hogy a környezeti turbulencia vagy a szélzaj befolyásolná az eredményt.
A kutatók gyakran alkalmaznak A-súlyozású szűrőket a zajmérésnél (dB(A)), amelyek a mérést az emberi fül érzékenységéhez igazítják. Mivel az emberi fül nagyon érzéketlen az alacsony frekvenciákra, az A-súlyozás gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja az infraszonikus tartományt.
A WTS támogatói gyakran érvelnek azzal, hogy az A-súlyozás használata alábecsüli az infraszonikus zaj valós hatását. Alternatívaként javasolják a G-súlyozású mérést (dB(G)), amely kifejezetten az infraszonikus tartományra fókuszál. Azonban még a G-súlyozású mérések sem mutattak ki olyan szinteket a lakott területeken, amelyek meghaladnák a klinikai határküszöböket.
Egy 2017-es, a Massachusettsi Műszaki Intézet (MIT) által végzett átfogó tanulmány megerősítette, hogy bár a szélturbinák infraszonikus zajt bocsátanak ki, a lakóhelyeken mért szint jóval alacsonyabb, mint az a szint, amely fiziológiai reakciókat (például hányingert, szédülést) váltana ki. A belső fülre gyakorolt hatás csak rendkívül nagy amplitúdójú, azaz nagyon erős infraszonikus nyomás esetén következne be, ami a szélturbinák esetében távolságtól függően nem áll fenn.
A technológiai innovációk és a zajcsökkentés
A gyártók és a kutatók folyamatosan dolgoznak azon, hogy minimalizálják a szélturbinák környezeti hatásait, különös tekintettel a zajra. A modern turbinák jelentősen csendesebbek, mint a korábbi modellek, köszönhetően az aerodinamikai és mechanikai fejlesztéseknek.
Lapátok kialakítása és az aerodinamika
A zaj nagy része a lapátok hegyénél keletkező turbulenciából származik. A legújabb turbinalapátok ún. fogazott hátsó élekkel (serrated trailing edges) rendelkeznek, amelyek utánozzák a baglyok tollazatának zajcsökkentő mechanizmusát. Ezek a fogazatok csökkentik a légáramlás örvénylését, ami akár 2-3 dB(A) zajszint csökkenést is eredményezhet.
Ezen túlmenően, a lapátok anyagának és felületének optimalizálása, valamint a forgási sebesség szabályozása is hozzájárul a zaj minimalizálásához. Egyes turbinákban zajérzékelő rendszereket építenek be, amelyek automatikusan lassítják a lapátok forgását, ha a szélirány vagy a hőmérsékleti viszonyok miatt a zajszint meghaladná az előírt határértéket a lakott területeken.
A gépészeti zaj csökkentése
A gépházban lévő zajforrások (hajtómű, generátor) szigetelése is folyamatosan fejlődik. A modern turbinák gyakran használnak folyadékhűtéses rendszereket a léghűtés helyett, ami csökkenti a ventilátorok zaját. Továbbá, a zajt elnyelő burkolatok és speciális rezgéscsillapító alapozások alkalmazása minimalizálja a mechanikai zaj átterjedését a toronyra és a környezetre.
Ezek az innovációk azt eredményezik, hogy az új generációs turbinák nagyobb teljesítmény mellett is csendesebbek tudnak lenni, mint a 10-15 évvel ezelőtti társaik. Ez kulcsfontosságú a társadalmi elfogadás szempontjából, mivel a zajterhelés csökkentésével a panaszok száma is arányosan csökken.
A szélenergia és a közegészségügy komplex mérlege
Amikor a szélturbinák egészségügyi hatásait vizsgáljuk, elengedhetetlen, hogy a lehetséges negatív hatásokat összevessük a szélenergia alkalmazásának pozitív közegészségügyi előnyeivel.
A fosszilis tüzelőanyagok elégetése jelentős mennyiségű légszennyező anyagot (szálló por, nitrogén-oxidok, kén-dioxid) bocsát ki, amelyek bizonyítottan okoznak légzőszervi megbetegedéseket, szív- és érrendszeri problémákat, és növelik a korai halálozás kockázatát. A légszennyezés évente több millió ember haláláért felelős globálisan.
A szélenergia, mint tiszta energiaforrás, közvetlenül hozzájárul a légszennyezés csökkentéséhez, különösen a sűrűn lakott területeken. A szélturbinák telepítése révén elkerült egészségügyi költségek és halálesetek messze meghaladják azokat a bizonytalan és kevésbé igazolt egészségügyi kockázatokat, amelyeket a zajterhelés okozhat.
A közegészségügyi mérleg tehát azt mutatja, hogy makroszinten a szélenergia nagymértékben hozzájárul az emberi egészség javításához. A kihívás abban rejlik, hogy mikroszinten, a turbinák közvetlen közelében élő lakosság életminőségét is garantálni kell, megfelelő zajszabályozással és védőtávolságokkal.
Az elkerülhetetlen konfliktus kezelése
A szélturbina projektek körüli konfliktusok gyakran nem pusztán a zajról szólnak. A konfliktusok gyökere gyakran a hatalom és a kontroll elvesztésének érzésében rejlik. Amikor egy külső vállalat vagy állami szerv dönt egy nagyszabású projektről, amely megváltoztatja a helyi tájat és életmódot, a lakosság ellenállása természetes. Ez az ellenállás gyakran a zajban és az egészségügyi panaszokban manifesztálódik.
A sikeres projektfejlesztéshez elengedhetetlen a proaktív kommunikáció és a helyi közösségek bevonása a tervezési szakaszba. A befektetőknek átláthatóan kell tájékoztatniuk a zajszintekről, a vizuális hatásokról, és kompenzációs mechanizmusokat kell kínálniuk a potenciálisan érintett lakosok számára.
Ha a közösség úgy érzi, hogy meghallgatják őket, és részesülnek a projekt előnyeiből (pl. helyi adóbevételek, olcsóbb energia), a negatív pszichológiai hatások és a nocebo reakciók valószínűsége jelentősen csökken.
A jövőbeli kutatások iránya
Bár a tudományos konszenzus szerint nincs közvetlen bizonyíték a szélturbinák által okozott súlyos klinikai betegségekre, a kutatás nem állt meg. A jövőbeli vizsgálatoknak a következő területekre kell összpontosítaniuk a teljes kép megértése érdekében:
- Objektív alvásmérés: A szubjektív kérdőívek helyett objektív adatok gyűjtése (pl. aktigráfia, poliszomnográfia) a zajszint és az alvás minősége közötti pontosabb összefüggések feltárására.
- Egyedi zajérzékenység: A genetikai és pszichológiai tényezők vizsgálata, amelyek meghatározzák, hogy egyes emberek miért sokkal érzékenyebbek a szélturbinák zajára, mint mások.
- Hosszú távú infraszonikus expozíció: Annak vizsgálata, hogy a tartós, alacsony szintű infraszonikus zajnak van-e kumulatív hatása az emberi szervezetre, még akkor is, ha az aktuális szintek a klinikai küszöb alatt vannak.
A tudományos integritás megköveteli, hogy a megújuló energiák fejlesztése során ne söpörjük a szőnyeg alá a lakosság aggodalmait. A szélturbinák egészségügyi hatásainak vizsgálata nem a szélenergia létjogosultságát kérdőjelezi meg, hanem a felelős és fenntartható telepítési gyakorlatot segíti elő.
A szélturbinák zajterhelése okozta panaszok valósak, de a tudományos eredmények azt mutatják, hogy ezek a panaszok elsősorban a stressz, az alvászavar és a nocebo hatás révén érvényesülnek, és nem a közvetlen, fizikailag káros infraszonikus sugárzás miatt. A megfelelő távolságok betartása, a zajcsökkentő technológiák alkalmazása és az átlátható kommunikáció a kulcsa annak, hogy a szélenergia a környezetvédelem és a közegészségügy szempontjából is sikeres legyen.
Az a tény, hogy a modern technológia képes minimalizálni a turbinák zaját, és hogy a szabályozás egyre szigorúbb védőtávolságokat ír elő, reményt ad arra, hogy a jövőben a megújuló energiaforrások fejlesztése és a helyi közösségek életminősége közötti egyensúly megteremthető. A tiszta energia jövője nem lehet csendes, de lehet elfogadhatóan csendes és egészséges.
A legfontosabb, hogy a szakmai döntéshozók és a fejlesztők ne csak a decibeleket, hanem a közösségi bizalmat is mérjék. A bizalomhiány ugyanis sokkal nagyobb zajt generál a társadalomban, mint bármelyik turbina a mezőn.
