A globális gazdaság soha nem látott mértékű vagyonkoncentrációt mutat. Miközben a világ lakosságának jelentős része a mindennapi megélhetésért küzd, egy szűk elit kezében halmozódik fel az emberiség történetének legnagyobb magánvagyona. Ez a helyzet azonban egy különös jelenséget is magával hozott: a szupergazdagok egyre növekvő csoportja dönt úgy, hogy vagyonuk oroszlánrészét nem örököseikre hagyja, hanem jótékony célra, a világ legégetőbb problémáinak megoldására fordítja. Ők az adakozó milliárdosok, akik nemcsak pénzügyi hatalmukkal, hanem az általuk választott filantróp stratégiákkal is formálják a 21. századot.
A kérdés nem csupán az, hogy mennyit adnak, hanem az, hogy hogyan. A modern filantrópia már nem csupán a hagyományos adományozásról szól, hanem a stratégiai befektetésről, az adatokra alapozott hatékonyságról és a rendszerszintű változások előidézéséről. Ezen jótékonysági alapítványok és magánkezdeményezések ereje vetekszik egyes nemzetállamok éves költségvetésével, ami óriási felelősséget és egyben kritikai vitát is generál.
A filantrópia fogalmának evolúciója: Az adakozástól a stratégiai befektetésig
A jótékonyság gondolata évezredek óta létezik, de a modern, nagyszabású, intézményesített filantrópia gyökerei a 19. század végének Amerikájába, az úgynevezett aranykorba (Gilded Age) nyúlnak vissza. Ekkor tűntek fel azok az iparmágnások, mint Andrew Carnegie és John D. Rockefeller, akik a felhalmozott óriási vagyon felelősségét hirdették. Carnegie híres esszéje, A vagyon evangéliuma (The Gospel of Wealth, 1889) lefektette az alapjait annak az elvnek, miszerint a gazdagoknak életük során kell elosztaniuk vagyonukat, mégpedig olyan módon, amely segíti a rászorulókat abban, hogy önmagukon segítsenek.
Carnegie úgy vélte, hogy a vagyon felhalmozása jelenti a gazdasági fejlődés motorját, de a vagyon felügyelete és elosztása egyfajta „szent kötelezettség”. Az ő és Rockefeller alapítványai (pl. Carnegie Corporation of New York, Rockefeller Foundation) már nem egyszerűen pénzt osztogattak, hanem hosszú távú megoldásokra koncentráltak: könyvtárakat építettek, orvosi kutatásokat finanszíroztak és oktatási intézményeket hoztak létre.
A 20. század második felében a filantrópia módszerei finomodtak, de a 21. században a technológiai és pénzügyi szektor robbanásszerű növekedésének köszönhetően az adományozás mértéke és sebessége is radikálisan megnőtt. A mai adakozó milliárdosok gyakran a magánszektorban alkalmazott kockázatvállalási, adatelemzési és hatékonysági elveket igyekeznek átültetni a jótékonysági szférába. Ez a megközelítés, amelyet gyakran filantrokapitalizmusnak is neveznek, az eredményeket, a mérhető hatást és a skálázhatóságot helyezi előtérbe.
„Az emberi élet célja nem a vagyon felhalmozása, hanem az, hogy azt bölcsen és méltósággal ossza szét.”
A Giving Pledge: Kötelezettségvállalás a vagyon átadására
A modern filantrópia talán legfontosabb szervező ereje a Giving Pledge, azaz „Az Adakozás Fogadalma”. Ezt a kezdeményezést 2010-ben indította el Bill Gates és Warren Buffett, azzal a céllal, hogy a világ leggazdagabb embereit rávegyék arra, hogy vagyonuk legalább felét jótékony célokra ajánlják fel életük során, vagy végrendeletükben.
A Giving Pledge nem jogilag kötelező szerződés, hanem egy erkölcsi ígéret, egy nyilvános elköteleződés. Ez a mechanizmus egyrészt nyomást gyakorol a többi szupergazdagra, másrészt egy olyan közösséget hoz létre, ahol a résztvevők megoszthatják egymással a filantrópiai tapasztalataikat és stratégiáikat. A kezdeti 40 aláíró után mára már több mint 240 milliárdos és milliárdos házaspár csatlakozott a kezdeményezéshez, képviselve a világ legkülönbözőbb iparágait és régióit.
A fogadalom jelentősége abban rejlik, hogy normalizálja azt a gondolatot, miszerint a rendkívüli vagyonhoz rendkívüli felelősség társul. A csatlakozók között megtalálhatóak olyan nevek, mint Michael Bloomberg, Elon Musk, Mark Zuckerberg és Sara Blakely, akik mind írásban is nyilatkoztak arról, milyen elvek mentén tervezik a vagyonuk átadását.
A Giving Pledge mechanizmusa és hatása
Az aláírók a fogadalommal együtt egy levelet is közzétesznek, amelyben elmagyarázzák, miért döntöttek az adakozás mellett. Ezek a levelek betekintést nyújtanak a vagyonátruházás mögötti személyes és etikai megfontolásokba. Néhányan az oktatást, mások a globális egészségügyet, ismét mások a klímaváltozás elleni küzdelmet jelölik meg fő prioritásként. Ez a transzparencia növeli a kezdeményezés hitelességét, bár a kritikusok rámutatnak, hogy a felajánlás mértéke és a tényleges kifizetések üteme között jelentős eltérések lehetnek.
A Giving Pledge nemcsak a pénz átadását ösztönzi, hanem elősegíti egy olyan kultúra kialakulását, ahol a gazdagok versenyeznek a leginkább hatásos adományozási stratégiák megtalálásában. Ez a verseny pedig komoly forrásokat terel olyan területekre, amelyeket a kormányok vagy a hagyományos nonprofit szektor nem tud, vagy nem akar finanszírozni.
A filantróp óriások: Bill Gates és Warren Buffett
Kétségtelen, hogy a 21. századi filantrópia történetét Bill Gates és Warren Buffett határozza meg. Az ő megközelítésük, a Microsoftból származó technológiai és a Berkshire Hathaway-ből származó befektetési logika ötvözése, új mércét állított fel a jótékonysági tevékenységben.
Bill és Melinda Gates Alapítványa: Adatvezérelt megoldások
A Bill és Melinda Gates Alapítvány (Bill & Melinda Gates Foundation, BMGF) a világ legnagyobb magánkézben lévő jótékonysági szervezete, amelynek célja a globális egyenlőtlenségek csökkentése, elsősorban az egészségügy és a fejlesztés területén. Gatesék megközelítése rendkívül pragmatikus és tudományos alapú. Nem elégednek meg a tüneti kezeléssel; a gyökérokokat akarják megszüntetni.
Az alapítvány fő területei:
- Globális Egészség: Vakcinák fejlesztése és terjesztése, fertőző betegségek (malária, AIDS, tuberkulózis) felszámolása.
- Globális Fejlesztés: Mezőgazdasági innovációk támogatása a szegény régiókban, pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása.
- Oktatás: Az amerikai oktatási rendszer reformja, a digitális oktatási eszközök fejlesztése.
A BMGF az adakozó milliárdosok közül talán a leginkább kritizált, éppen hatalmas mérete miatt. Működését gyakran hasonlítják egy globális kormányzati szervhez, amely képes befolyásolni az Egészségügyi Világszervezet (WHO) döntéseit és a nemzeti egészségügyi prioritásokat. A kritika ellenére a szervezet jelentős eredményeket ért el, például a gyermekbénulás elleni küzdelemben és a malária visszaszorításában.
„A filantrópia célja nem az, hogy pénzt adjunk, hanem az, hogy olyan rendszert építsünk ki, amely a pénz nélkül is fenntartható. A mi célunk a problémák végleges megoldása.”
Bill Gates
Warren Buffett: A hosszú távú befektetői gondolkodás
Warren Buffett, az „omahai orákulum”, vagyonának jelentős részét szintén a jótékonyságra szánja. Az ő megközelítése azonban egyedülálló: ahelyett, hogy saját nagy alapítványt hozott volna létre, 2006-ban bejelentette, hogy vagyonának nagy részét a Gates Alapítványra és családtagjai kisebb alapítványaira ruházza át. Ez a döntés a rendkívüli bizalom és a hatékonyság iránti elkötelezettség jele.
Buffett érvelése egyszerű: a Gatesék már rendelkeznek a szükséges infrastruktúrával, szakértelemmel és globális hálózattal. Miért pazarolná az erőforrásokat egy párhuzamos szervezet felépítésére? Ez a stratégia hangsúlyozza, hogy a hatásos jótékonyság nem feltétlenül igényli a saját brand építését, hanem a már meglévő, jól működő platformok támogatását is jelentheti. Buffett éves adományai dollármilliárdokban mérhetők, ezzel is biztosítva a Gates Alapítvány hosszú távú pénzügyi stabilitását.
Mackenzie Scott: A diszruptív adakozó
A 2020-as évek egyik legmeghatározóbb filantróp jelensége Mackenzie Scott, Jeff Bezos volt felesége. Scott vagyonát a válás során szerezte, és a világ egyik leggazdagabb nőjeként azonnal a jótékonyságra összpontosított. Az ő adakozási módszere radikálisan eltér a hagyományos alapítványok lassú, bürokratikus folyamataitól.
A nagy, feltétel nélküli adományok korszaka
Mackenzie Scott stratégiája a „Trust-Based Philanthropy” (Bizalomra Alapozott Filantrópia) elveire épül. Ahelyett, hogy hosszas pályázati folyamatokat és szigorú feltételeket írna elő, Scott és tanácsadói gyorsan azonosítanak olyan szervezeteket, amelyek az egyenlőtlenségek csökkentésén dolgoznak (pl. kisebbségi egyetemek, élelmezési bankok, jogvédő szervezetek).
A legfontosabb elem a feltétel nélküliség. Scott hatalmas, gyakran több tízmillió dolláros támogatásokat nyújt, amelyeket az adományozott szervezet tetszőlegesen, saját belátása szerint használhat fel. Ez a megközelítés:
- Gyorsaság: A pénz azonnal eljut oda, ahol szükség van rá.
- Alacsony adminisztráció: Csökkenti a nonprofit szervezetek adminisztratív terheit.
- Felhatalmazás: A helyi szervezetek kapják meg a döntési jogot, nem a távoli alapítvány.
Scott néhány év alatt több mint 14 milliárd dollárt adományozott, és a sebesség, amellyel ezt tette, példátlan a modern filantrópia történetében. Ő az egyik legfontosabb példája annak, hogyan térnek el az új adakozó milliárdosok a hagyományos, lassú, de kontrollt igénylő modelltől.
A rendszerszintű változások támogatója: George Soros
Nem minden filantrópia irányul az egészségügyre vagy a szegénység enyhítésére. Számos szupergazdag dönt úgy, hogy a társadalmi és politikai rendszerek átalakítását célozza meg, amelynek talán legmarkánsabb képviselője George Soros és az általa alapított Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations, OSF).
Soros, aki a pénzügyi piacokon szerzett vagyonát, a nyitott társadalom elvének feltétlen híve, amelyet Karl Popper filozófiája inspirált. Az OSF célja a demokratikus intézmények, az emberi jogok, a jogállamiság és a véleményszabadság erősítése világszerte. Ez a fajta filantrópia gyakran politikai viták kereszttüzébe kerül, mivel közvetlenül befolyásolja a politikai folyamatokat és a társadalmi normákat.
Az OSF támogatja a civil szervezeteket, a független médiát és az oktatási programokat. Mivel célja a hatalmi struktúrák megkérdőjelezése és a sérülékeny csoportok támogatása, tevékenysége gyakran ütközik az autoriter rendszerek érdekeivel. Soros filantrópiája élesen rámutat arra, hogy a nagyszabású adakozás soha nem lehet politikamentes, hiszen a pénz elosztása alapvetően befolyásolja a társadalom működését.
Az új generáció: Tech-milliárdosok és a filantrokapitalizmus
A technológiai szektor robbanásszerű növekedése új hullámát hozta magával az adakozó milliárdosoknak. Ők jellemzően fiatalabbak, és a jótékonysági tevékenységükben is a technológiai szektorban megszokott gyorsaságot, skálázhatóságot és diszrupciót keresik.
Mark Zuckerberg és Priscilla Chan: A CZI modell
Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és felesége, Priscilla Chan, 2015-ben kötelezték el magukat, hogy vagyonuk 99%-át jótékony célra fordítják. Az ő eszközük azonban nem egy hagyományos nonprofit alapítvány, hanem a Chan Zuckerberg Initiative (CZI), amely egy korlátolt felelősségű társaság (LLC) formájában működik.
Miért az LLC? A hagyományos alapítványok (501(c)(3) státuszúak az Egyesült Államokban) szigorú szabályozás alá esnek, és nem támogathatnak politikai célokat vagy profitot termelő vállalkozásokat. Az LLC struktúra viszont lehetővé teszi a CZI számára, hogy befektessen magáncégekbe, lobbizzon politikai döntéshozóknál, és támogasson nonprofit szervezeteket is. Ez a rugalmasság a filantrokapitalizmus legtisztább megnyilvánulása, amely a piac és a nonprofit szféra határait mossa el.
A CZI fő területei a tudományos kutatás (különösen a betegségek gyógyítása és megelőzése) és a személyre szabott oktatás. A céljuk a radikális, hosszú távú, tudományos áttörések finanszírozása, amelyek évtizedek múlva hoznak eredményt.
Jeff Bezos és a környezetvédelem
Jeff Bezos, az Amazon alapítója, viszonylag későn lépett be a nagyszabású filantrópia világába, de azonnal a globális klímaválságra összpontosított. A Bezos Earth Fund 10 milliárd dolláros induló tőkével jött létre, kifejezetten a klímaváltozás elleni küzdelemre és a természetvédelemre.
Bezos, akit gyakran kritizálnak az Amazon környezeti hatásai és munkakörülményei miatt, a világ egyik legnagyobb magánfinanszírozójává vált a klíma területén. Az alap támogatja a technológiai megoldásokat, a természetvédelmi projekteket és a politikai kezdeményezéseket, amelyek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célozzák. Ez a példa is mutatja, hogy az adakozó milliárdosok egyre inkább a globális, rendszerszintű fenyegetésekre koncentrálnak, ahol a kormányzati akciók lassúnak vagy elégtelennek bizonyulnak.
A filantrópiai hatékonyság mérése: Effective Altruism
Ahogy a vagyonok mértéke nő, úgy nő az igény is arra, hogy a jótékonysági dollárok a lehető legnagyobb hatást érjék el. Ezt a gondolkodásmódot testesíti meg a Hatásos Jótékonyság (Effective Altruism, EA) mozgalma, amely a filozófiát, a racionális gondolkodást és a közgazdaságtant ötvözi a jótékonysági döntések meghozatalában.
Az EA képviselői (akik közé sok tech-milliárdos, például Sam Bankman-Fried is tartozott, bár az ő története azóta csődbe ment) azt kérdezik: Hol tudom a lehető legtöbb jót tenni a pénzemmel? Ez gyakran azt jelenti, hogy a leginkább költséghatékony beavatkozásokat keresik a legszegényebb régiókban, ahol egy dollár sokkal nagyobb életminőség-javulást eredményezhet, mint a fejlett világban.
A módszertan a Költség-Hatékonysági Analízist (Cost-Effectiveness Analysis) használja. Például, ha egy alapítvány célja az emberi életminőség javítása, akkor megvizsgálják, hogy melyik beavatkozás (pl. szúnyogháló osztása, vitaminpótlás, féregtelenítés) eredményezi a legtöbb Életminőségben Korrigált Évet (Quality-Adjusted Life Years, QALY) a legkisebb költséggel.
Ez a rendkívül racionális megközelítés vonzó a mérnökök és adatelemzők számára, de kritikája is van: gyakran figyelmen kívül hagyja a kulturális érzékenységet, és hajlamos a könnyen mérhető, de nem feltétlenül a legfontosabb problémákra koncentrálni (pl. a rendszerszintű rasszizmus, vagy a politikai korrupció nehezebben mérhető).
A kritika súlya: Adókedvezmények, hatalom és felelősség
A adakozó milliárdosok tevékenysége nem mentes a kritikától. Sokan megkérdőjelezik, hogy a magánvagyon ilyen mértékű koncentrációja és az abból fakadó hatalom milyen hatással van a demokráciára és a társadalmi egyenlőségre.
Az adóelkerülés vádja
Az Egyesült Államokban a jótékonysági alapítványok létrehozása és finanszírozása jelentős adókedvezményekkel jár. A milliárdosok a vagyonuk egy részét adómentesen átruházhatják alapítványaikba, csökkentve ezzel a jövedelem- és örökösödési adó fizetésének kötelezettségét. Ez a jelenség azt a kritikát váltja ki, hogy a jótékonyság valójában egy kifinomult vagyonmegőrzési és adóoptimalizálási stratégia.
Különösen aggasztó a Donor Advised Fund (DAF) nevű eszköz térnyerése. A DAF-ok lehetővé teszik a milliárdosok számára, hogy azonnal adókedvezményt érvényesítsenek a befizetett összeg után, de nincs jogi kötelezettségük arra, hogy a pénzt azonnal el is költsék. Így hatalmas összegek ülhetnek évekig a DAF-okban, miközben a közösségek azonnali segítségre szorulnának.
| Kritika területe | Probléma jellege |
|---|---|
| Demokratikus felelősségre vonhatóság | A filantrópok nem választott tisztségviselők, mégis hatalmas befolyással bírnak a közpolitikára és a tudományos kutatás irányára. |
| Adókedvezmények | A jótékonysági alapítványok adókedvezményei csökkentik az állami bevételeket, átruházva a közjó finanszírozásának felelősségét a magánszektorra. |
| Gyökérokok figyelmen kívül hagyása | A filantrópok gyakran a tüneteket kezelik (pl. éhezés), de nem foglalkoznak a vagyonkoncentrációt és az egyenlőtlenséget okozó rendszerszintű problémákkal. |
| Filantrokapitalizmus | A magánszektor logikájának alkalmazása a jótékonyságra torzíthatja a nonprofit szféra prioritásait a mérhető, rövid távú eredmények felé. |
A magánhatalom veszélye
Amikor egyetlen alapítvány (például a BMGF) hatalmas összegeket fektet be a globális egészségügybe, azzal akaratlanul is meghatározza, mely betegségek kapnak figyelmet, és melyek nem. A kritikusok szerint ez a „donor-diktátum” aláássa a demokratikus döntéshozatalt és a helyi közösségek autonómiáját. Az adakozó milliárdosok így akaratlanul is a globális kormányzás szerepét töltik be, de anélkül, hogy a választók felelősségre vonhatnák őket.
A filantrópia révén gyakorolt hatalom különösen élesen jelentkezik az oktatás és a kutatás területén. Amikor a magánalapítványok finanszírozzák a tudományos kutatást, ők dönthetnek arról, mely területek kapnak támogatást, és melyek rekednek pénz nélkül. Ez a tendencia megkérdőjelezi a kutatás függetlenségét és objektivitását.
A vagyonátruházás gazdasági és társadalmi hatásai
A vagyonátruházás, amelyet a szupergazdagok kezdeményeznek, nemcsak a kedvezményezett szervezetekre van hatással, hanem alapvetően formálja a globális gazdaságot és a társadalmi struktúrákat is.
A kockázatvállalás szerepe
A magánalapítványok egyik legnagyobb előnye az állami vagy nemzetközi szervezetekkel szemben, hogy képesek nagyobb kockázatot vállalni. A kormányok gyakran vonakodnak a hosszú távú, bizonytalan kimenetelű kutatások finanszírozásától, vagy olyan politikai érzékenységű projektek támogatásától, mint a tűcsere programok vagy a drogpolitika reformja.
A adakozó milliárdosok alapítványai viszont képesek „magvető” szerepet betölteni: olyan innovatív és diszruptív ötleteket finanszíroznak, amelyek sikere esetén később a kormányok vagy a piac átvehetik és skálázhatják a megoldást. Ez különösen igaz a technológiai alapú megoldásokra, ahol a kezdeti befektetés rendkívül magas, de a potenciális megtérülés (társadalmi szempontból) óriási.
A globális egyenlőtlenségek kezelése
A legtöbb filantróp tevékenység a globális délen zajlik, ahol a legégetőbb a szükség. A nagyszabású adakozás révén jelentős mértékű pénzügyi forrás áramlik a fejlődő országokba, segítve az infrastruktúra fejlesztését, a járványok leküzdését és az oktatási színvonal emelését.
Ugyanakkor a kritikusok rámutatnak, hogy a jótékonysági pénzek áramlása is egyfajta neokolonialista struktúrát erősíthet. A nyugati alapítványok pénzével gyakran nyugati megoldásokat exportálnak, amelyek nem mindig illeszkednek a helyi kulturális és gazdasági viszonyokhoz. A fenntartható fejlődés eléréséhez elengedhetetlen, hogy az adományozók a helyi partnerekkel szoros együttműködésben dolgozzanak, és támogassák a helyi kapacitások építését.
Esettanulmányok: A vagyonkezelés különböző útjai
A adakozó milliárdosok stratégiái rendkívül változatosak. Néhányan a tudományra fókuszálnak, mások a művészetekre, ismét mások a szociális igazságosságra.
Chuck Feeney: A „vagyonátadás titokban”
Chuck Feeney, az Atlantic Philanthropies alapítója, egy különleges példa: ő a „titkos milliárdos” volt, aki évtizedekig anonim módon adakozott. Az ő célja az volt, hogy vagyonának utolsó dollárját is elköltse, még életében. Feeney 2020-ban érte el célját, miután több mint 8 milliárd dollárt adományozott oktatási, egészségügyi és emberi jogi célokra. Az ő története rávilágít arra, hogy a filantrópia lehet öncélú, a személyes elismeréstől mentes etikai döntés is.
Michael Bloomberg és a közegészségügy
Michael Bloomberg, a médiavállalkozó és volt New York-i polgármester, a közegészségügyre és a klímaváltozásra fókuszál. A Bloomberg Philanthropies a városi innováció, a dohányzás elleni küzdelem és a közúti biztonság területén aktív. Bloomberg a Gates Alapítványhoz hasonlóan a mérhető eredményeket és a nagyszabású, globális beavatkozásokat részesíti előnyben. Az ő hozzájárulása a globális dohányzás visszaszorításához például jelentősnek mondható, mivel pénzt és politikai nyomást is mozgósít a szigorúbb szabályozás érdekében.
Elon Musk és a jövőbeli kockázatok
Elon Musk, bár aláírta a Giving Pledge-et, filantróp tevékenysége gyakran koncentrál a jövőbeli, egzisztenciális kockázatokra. A Musk Alapítvány (Musk Foundation) az emberi intelligencia fejlesztésére, a megújuló energiákra és az űrkutatásra összpontosít. Ez a megközelítés eltér a hagyományos szegénység- vagy egészségügyi fókuszú jótékonysági alapítványoktól, és a technológiai szektorban megszokott, hosszú távú, spekulatív befektetések logikáját követi.
Musk adományozása, bár jelentős, gyakran kevésbé átlátható és nehezebben követhető, mint Gatesé vagy Scotté. Ez ismét felveti a kérdést: a rendkívüli vagyonnal járó rendkívüli hatalomnak mennyire kell átláthatónak lennie a közösség felé?
A filantrópia jövője: A vagyonátadás dinamikája
Ahogy a globális vagyonkoncentráció folytatódik, úgy fog nőni a adakozó milliárdosok szerepe a társadalmi problémák megoldásában. Előre látható, hogy a filantrópia egyre inkább a következő területekre fog fókuszálni:
1. Klímaváltozás és Fenntarthatóság: Mivel a klímakatasztrófa egyre sürgetőbb, a milliárdosok egyre nagyobb összegeket fognak a zöld technológiákba, a természetvédelembe és az adaptációs projektekbe fektetni. A Bezos Earth Fund és a Gates Alapítvány klímával kapcsolatos befektetései ennek a trendnek az élén járnak.
2. Rendszerszintű változások: A Scott-féle modell térnyerése azt jelzi, hogy a filantrópia egyre inkább a szociális igazságosságra, a rasszizmus elleni küzdelemre és a demokratikus intézmények erősítésére fog koncentrálni, gyakran politikai vagy aktivista jellegű támogatások formájában.
3. Technológiai és biológiai áttörések: A CZI modell mutatja, hogy a vagyonátadás jelentős része a hosszú távú tudományos kutatás finanszírozására fordítódik, amelyek célja az emberi élettartam növelése vagy a súlyos betegségek felszámolása.
A következő évtizedekben a vagyonátruházás mértéke soha nem látott összegeket érhet el, ahogy a Giving Pledge aláírói és más tech-milliárdosok elkezdenek nagyobb léptékben adományozni. Ez a pénzáramlás forradalmasíthatja a nonprofit szektort, de egyúttal megköveteli a nyilvánosságtól, hogy szigorúan kövesse és bírálja a filantrópok döntéseit. A cél nem az, hogy a kormányok helyett a milliárdosok oldják meg a világ problémáit, hanem az, hogy a magánforrások stratégiailag támogassák a közösségi és állami erőfeszítéseket, különösen ott, ahol a legnagyobb szükség van a kockázatvállalásra és az innovációra. Az adakozó milliárdosok öröksége végső soron nem a vagyonuk méretében, hanem annak felhasználásának bölcsességében és hatékonyságában rejlik.
