Ahogy a nappalok rövidülnek és a levegő egyre harapósabbá válik, a kertész számára elérkezik az év legfontosabb, de talán legkevésbé látványos időszaka: a téliesítés. Ez nem csupán annyit jelent, hogy elpakoljuk a kerti székeket, hanem egy komplex stratégiai felkészülés a fagyra, a hóra és a zord időjárási körülményekre. Ha ezt a kritikus fázist elhanyagoljuk, vagy nem megfelelően végezzük el, a tavasz ahelyett, hogy a megújulás és a bőséges virágzás örömét hozná, keserű csalódást okozhat a kifagyott, legyengült növények látványa miatt.
A sikeres téliesítés kulcsa a megfelelő időzítés és a gondos tervezés. Meg kell értenünk, hogy a növényeknek is időre van szükségük ahhoz, hogy felkészüljenek a téli pihenőre, lelassítsák életfunkcióikat és megerősítsék sejtjeiket a fagyveszély elkerülésére. Ennek a folyamatnak a siettetése vagy éppen késleltetése is végzetes lehet. A cél, hogy a kert minden szeglete – a gyep, a dísznövények, a kerti tó és a technikai berendezések is – túléljék a hideg hónapokat, és tavasszal robbanásszerűen indulhasson újra az élet.
Mikor kezdjük el a téli felkészülést? Az időzítés kritikus pontja
Sok kertész hajlamos az első fagyok közeledtéig várni a téliesítéssel, ami súlyos hiba. A felkészülés nem egyetlen hétvégi munka, hanem egy folyamat, amely ideálisan már szeptember végén elkezdődik. Ekkor kezdjük el fokozatosan csökkenteni a nitrogénben gazdag műtrágyák adagolását, helyette a foszfort és káliumot tartalmazó, úgynevezett őszi műtrágyákra váltva.
Ezek a tápanyagok segítik a növényeket a gyökérrendszer megerősítésében és a sejtstruktúra stabilizálásában, ami elengedhetetlen a fagyállóság szempontjából. A növényeknek időre van szükségük ahhoz, hogy ezeket a tápanyagokat felvegyék és beépítsék, ezért a késő októberi trágyázás már nem hozza meg a kívánt hatást. A legkritikusabb munkafázisok, mint például az öntözőrendszer víztelenítése vagy a takarás, általában a tartós fagyok beállta előtt, de az első éjszakai fagyok után következnek.
A talaj előkészítése szintén elengedhetetlen. A tél előtt érdemes a veteményes ágyásokat szerves anyaggal, komposzttal gazdagítani. Bár a talaj felső rétege megfagy, a mélyebb rétegekben zajló biológiai folyamatok segítenek a tápanyagok lebontásában, ami tavasszal azonnal elérhetővé válik a fiatal növények számára.
A téliesítés nem a védelemről szól, hanem az előkészítésről. A növényeket nem csak be kell takarni, hanem fel kell készíteni a pihenésre, hogy energiát gyűjtsenek a tavaszi robbanáshoz.
A 10 bevált tipp a kert sikeres téliesítéséhez
A tíz legfontosabb lépés lefedi a kert teljes spektrumát, a gyep ápolásától egészen a dézsás növények teleltetéséig. Ezek a tippek nem csak a túlélést garantálják, hanem azt is, hogy a kert tavasszal a lehető legjobb formában térjen vissza.
1. A gyep megfelelő téli előkészítése: A fagy előtti utolsó nyírás
A gyep téliesítése az egyik leggyakrabban elhanyagolt terület, pedig a fűszálak sebezhetőek a téli gombás megbetegedésekkel és a hópenésszel szemben. A legfontosabb lépés az utolsó nyírás megfelelő magassága.
Sokan túl rövidre vágják a füvet tél előtt, abban a reményben, hogy lassabban nő. Ez azonban gyengíti a gyökérnyakat, és sebezhetővé teszi a tövet a fagy ellen. Mások túl hosszúra hagyják, ami viszont ideális környezetet teremt a hópenész számára a hótakaró alatt. Az ideális magasság 4–5 centiméter körül mozog, amely elegendő védelmet nyújt, de nem túl sűrű a szellőzés szempontjából.
Elengedhetetlen a gyep alapos szellőztetése (vertikálás) és a gyeptrágyázás. Az őszi, magas káliumtartalmú műtrágya megerősíti a fűszálak sejtfalát, ezzel növelve a fagyállóságot és a betegségekkel szembeni ellenállást. A téliesítés utolsó lépése a lehullott lomb eltávolítása. A vastag, nedves lombok alatt a gyep befülled, gombásodik, és tavaszra foltos, sárga területek alakulnak ki.
2. Az öntözőrendszer szakszerű víztelenítése
Technikai szempontból ez a legkritikusabb feladat, amit nem szabad halogatni. A csővezetékekben vagy a szelepekben maradt víz a fagy hatására kitágul, ami súlyos, akár több százezer forintos kárt okozhat a rendszerben. A víztelenítésnek teljesnek és szakszerűnek kell lennie.
A víztelenítés két fő módszere a gravitációs leengedés (ha a rendszer kialakítása lehetővé teszi) és a kompresszoros kifúvatás. Utóbbi az elterjedtebb és biztonságosabb. Fontos, hogy a kompresszor nyomását szigorúan a gyártó előírásainak megfelelően állítsuk be. Túl nagy nyomás tönkreteheti a szelepeket és a szórófejeket, míg a túl alacsony nyomás nem távolítja el maradéktalanul a vizet a mélyebb részekből.
Ne feledkezzünk meg a kerti csapokról sem! A külső csapokat zárjuk el, a csöveket engedjük le, és ha lehetséges, a csaptestet is szigeteljük. A legtöbb fagyásos kár a nem megfelelően víztelenített kerti csapoknál jelentkezik.
3. A fák és cserjék védelme a téli naptól és fagytól
A fák és cserjék esetében a téliesítés nem csak a fagy elleni védelemről szól, hanem az úgynevezett fagyrepedések megelőzéséről is. Ezek a repedések a fatörzs déli vagy délnyugati oldalán alakulnak ki, ahol a téli napsütés nappal felmelegíti a kérget, majd az éjszakai gyors lehűlés miatt a külső kéreg összehúzódik és megreped.
A fiatal, vékonyabb kérgű fák esetében elengedhetetlen a törzsvédelem. Ezt megvalósíthatjuk speciális nádszövet, juta vagy akár fehérre festett törzzsel. A fehér szín visszaveri a napsugarakat, minimalizálva a hirtelen hőmérséklet-ingadozást. A fagyrepedések bejárati pontot jelentenek a kórokozók és kártevők számára, ezért megelőzésük kulcsfontosságú a fa hosszú távú egészségéhez.
A örökzöld cserjéket, mint például a buxus vagy a rododendron, óvni kell a téli szárító széltől és a hótól. A hótakaró súlya letörheti az ágakat, ezért a magasabb, érzékenyebb példányokat érdemes laza kötözéssel összekötni, hogy jobban ellenálljanak a terhelésnek. A gyökérzóna takarása is létfontosságú, különösen a frissen ültetett vagy sekély gyökerű fajoknál.
A fagyrepedés a leggyakoribb téli sérülés a fiatal fáknál. A törzs fehérre meszelése nem csak esztétikai, hanem életmentő lépés is lehet.
4. A rózsák takarása és a fagy elleni védelem
A rózsák a magyar kertek királynői, de különleges figyelmet igényelnek a tél beállta előtt. A téliesítésüket csak a tartós fagyok beállta előtt, általában november közepén kezdjük meg. Ekkor már a növények leállították a növekedést, és megkezdték a pihenő fázist.
A leggyakoribb hiba, amit elkövetnek, az a túl korai metszés. A rózsákat tél előtt csak annyira szabad megmetszeni, hogy az nehezítse a takarást (kb. 40-50 cm magasságig). A fő metszést tavasszal végezzük el. A korai metszés serkentheti az új hajtások növekedését, amelyek a fagyban azonnal kifagynak.
A leghatékonyabb védelem a feltöltés és a takarás. A rózsatövek tövét 20-30 cm magasan fel kell tölteni komposzttal, érett trágyával vagy földdel. Ez a réteg védi a gyökérnyakat és a legfontosabb rügyeket. Ezt kiegészíthetjük fenyőgallyakkal vagy szalmával, amelyek szellőznek, de szigetelnek. A vékony műanyag fóliát kerülni kell, mert alatta a növény befülledhet és elrothadhat.
5. A mediterrán növények sikeres teleltetése
A dézsás növények, mint a leander, a citrusfélék vagy a fukszia, nem bírják a magyar telet, ezért be kell vinni őket. A teleltetés legfontosabb szempontja a fény, a hőmérséklet és a nedvesség hármas egyensúlyának megteremtése.
A teleltető helyiség hőmérséklete kulcsfontosságú. Ideális esetben ez 5°C és 10°C között van. A túl meleg helyen (pl. fűtött lakásban) a növények vegetálni kezdenek, elvesztik pihenőidejüket, és tavasszal legyengülve kerülnek ki a szabadba, ráadásul sokkal érzékenyebbé válnak a kártevőkre (pl. pajzstetű, takácsatka).
A fényigény is eltérő. A legtöbb mediterrán növény a hűvös, de világos helyet kedveli. A teleltetés alatt minimálisra kell csökkenteni az öntözést, csak annyi vizet adjunk nekik, amennyi megakadályozza a gyökérlabda teljes kiszáradását. A fagyos éjszakák előtt a cserepeket alaposan ellenőrizzük kártevők szempontjából, és szükség esetén végezzünk permetezést, hogy ne vigyünk be fertőzést a teleltetőbe.
6. A kerti tó és az élővilág védelme
A kerti tó téliesítése kritikus feladat, különösen, ha halak is élnek benne. A tó befagyása esetén a víz alatt felgyűlő bomlástermékek és gázok (metán, szén-dioxid) megmérgezhetik az élővilágot, mivel a jég elzárja a gázcserét.
Először is, a tó körüli növényeket és a vízbe lógó ágakat távolítsuk el. A víz felszínéről merjük le a lehullott leveleket és a vízinövények elhalt részeit. Ha ez a szerves anyag a tó aljára süllyed, rothadni kezd, ami rontja a víz minőségét. A mélyebb tavak (80 cm felett) általában nem fagynak be teljesen, így a halak áttelelhetnek. A szivattyúkat, szűrőket és UV-lámpákat ki kell venni a vízből, alaposan meg kell tisztítani és fagymentes helyen tárolni.
A gázcsere biztosítására jégmentesítőket (fűtőszálak, levegőztetők) használhatunk. TILOS a jeget baltával vagy nehéz tárggyal feltörni, mert az ezzel járó nyomáshullámok károsíthatják a halak belső szerveit. Használjunk speciális, hővel működő jégolvasztót vagy levegőztető rendszert.
7. Kártevők és rágcsálók elleni megelőző védekezés
A tél nem jelenti azt, hogy a kártevők eltűnnek. Sőt, sok rágcsáló és rovar a védett, téli takarás alá húzódik be, ahol nagy kárt tehet a növényekben. A téli lemosó permetezés az egyik leghatékonyabb megelőző lépés.
A lemosó permetezést a lombhullás után, de még a tartós fagyok előtt kell elvégezni. Ez a kezelés elpusztítja a fák és cserjék kérgén, rügyeiben megbúvó kártevőket (pl. pajzstetű, atkák tojásai) és a gombaspórákat. Használjunk réz- vagy kéntartalmú szereket. Ez a védekezés megalapozza a tavaszi egészséges növekedést.
A rágcsálók, különösen a pockok és egerek, télen előszeretettel rágják meg a fák és cserjék gyökérnyakát és kérgét, különösen, ha a téli takarás (szalma, mulcs) alá bújnak. A törzsek körül elhelyezett fémháló vagy speciális rágcsálóriasztó elengedhetetlen a fiatal gyümölcsfák védelmében. A téli nyúl- és őzvédelem is fontos, különösen vidéki területeken, ahol a vadállatok a kéreg rágásával okozhatnak visszafordíthatatlan károkat.
8. A kerti szerszámok és bútorok karbantartása, tárolása
A gépek és eszközök téliesítése nem közvetlenül a növények túlélését segíti, de elengedhetetlen a kertész tavaszi munkájának sikeréhez és a beruházások értékének megőrzéséhez. A szerszámok elhanyagolása jelentős pénz- és időveszteséget okozhat.
A benzines gépek (fűnyíró, láncfűrész, sövényvágó) esetében a legfontosabb a üzemanyag eltávolítása. A benzin télen lebomlik, és ragacsos lerakódásokat hagy a karburátorban, ami tavasszal indítási problémákat okoz. Vagy teljesen ki kell üríteni a tankot, vagy speciális üzemanyag-stabilizátort kell használni. Az akkumulátorokat teljesen fel kell tölteni, majd fagymentes, száraz helyen kell tárolni.
A kéziszerszámokat (metszőollók, kapák) alaposan meg kell tisztítani, fertőtleníteni (a betegségek terjedésének megakadályozására), élezni, majd olajjal bevonni a rozsdásodás elkerülése érdekében. A kerti bútorokat tisztán és szárazon, védett helyen tároljuk, hogy megóvjuk őket a téli nedvességtől és a penészedéstől.
9. A veteményeságyások pihentetése és a talajtakarás előnyei
Még ha a veteményes már üres is, a talaj védelme kritikus a következő szezon sikere szempontjából. A csupasz talaj télen ki van téve az eróziónak, a tápanyagok kimosódásának, és a fagy megtörheti a talaj szerkezetét.
A legjobb megoldás a takarnövények (zöldtrágya) vetése, mint például a mustár vagy a rozs. Ezek a növények gyökerükkel megtartják a talajt, megkötik a tápanyagokat, és tavasszal bedolgozva kiváló szerves anyagot biztosítanak. Ahol ez nem lehetséges, ott vastag őszi mulcsréteget (szalma, komposzt) terítsünk az ágyásokra.
A talajtakarás nem csak a talaj hőmérsékletét stabilizálja, hanem segíti a talajban élő hasznos mikroorganizmusok munkáját is. A talaj takarása létfontosságú az egészséges talajélet fenntartásához, ami a következő szezon bőséges termésének alapja.
10. A téli szárazság veszélye és a fagymentes öntözés
Sokan azt gondolják, hogy télen nincs szükség öntözésre. Ez súlyos tévedés, különösen az örökzöldek esetében. A téli szárazság (fagyott talaj melletti párolgás) az egyik fő oka annak, hogy az örökzöldek tavasszal elbarnulnak, vagy elpusztulnak.
Mivel az örökzöldek télen is párologtatnak a leveleiken keresztül, de a fagyott talajból nem tudnak vizet felvenni, kiszáradnak. Kritikus fontosságú, hogy a tél beállta előtt, a tartós fagyok előtt alaposan felitassuk a talajt vízzel. Ha hosszabb ideig tartó, fagymentes időszak van, érdemes megismételni az öntözést, különösen a frissen ültetett fáknál és cserjéknél.
A téli öntözést mindig a napközbeni, enyhe időszakban végezzük, hogy a víznek legyen ideje beszívódni, mielőtt az éjszakai fagy beáll. A túlöntözés viszont kerülendő, mert a pangó víz a gyökerek kifagyását okozhatja.
A leggyakoribb téliesítési hibák, amik tönkretehetik a tavaszi virágzást
A kertészek gyakran a legjobb szándékkal követnek el hibákat, amelyek a tél végén derülnek ki. A sikeres tavaszi indulás érdekében ezeket a buktatókat el kell kerülni.
A túl korai és túl vastag takarás veszélyei
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a növényeket túl korán takarják be, vagy túl vastag, nem szellőző anyagot használnak. Ha a takarás (pl. buborékfólia, nem szellőző geotextil) alatt a hőmérséklet emelkedik, a növények idő előtt vegetálni kezdhetnek, vagy ami még rosszabb, befüllednek és gombásodnak. A nedves, rosszul szellőző környezet ideális táptalaj a penésznek és a rothadásnak.
A takarásra csak a tartós fagyok megérkezésekor, vagy az érzékeny növények esetében az első komoly fagyok után kerüljön sor. Mindig olyan anyagokat használjunk, amelyek engedik a levegő áramlását: juta, nádszövet, fenyőgallyak. Ezek szigetelnek, de megakadályozzák a páralecsapódást.
A nitrogén műtrágya használata késő ősszel
Ahogy korábban említettük, a növényeknek fel kell készülniük a pihenésre. A nitrogén viszont a hajtásnövekedést serkenti. Ha késő ősszel még nitrogénben gazdag tápanyagot adunk a növényeknek, azok új, puha hajtásokat hoznak, amelyeknek nincs idejük megfásodni, és az első fagyban azonnal elpusztulnak. Ez nem csak a hajtásokat pusztítja el, hanem legyengíti az egész növényt.
A kálium a tél királya: ez a tápanyag felelős a sejtfalak megerősítéséért és a vízháztartás szabályozásáért, ami növeli a fagyállóságot. Szeptembertől kizárólag kálium- és foszfortartalmú őszi műtrágyát használjunk.
A metszés időzítésének hibái
Számos cserjét és fát (pl. rózsát, levendulát, nyári orgonát) nem szabad drasztikusan visszametszeni tél előtt. A metszés sebeket ejt a növényen, amelyen keresztül könnyen bejuthatnak a kórokozók, és ami még fontosabb, a metszés serkenti az új növekedést. A tél előtti metszés helyett csak a sérült, beteg vagy a takarást akadályozó ágakat távolítsuk el. A fő metszést hagyjuk tavaszra, amikor már elmúlt a fagyveszély.
Kivételt képeznek a gyümölcsfák, ahol a téli nyugalmi metszés megengedett, de ezt is inkább a január-február hónapokra időzítsük, és soha ne végezzük nagy fagyban.
Az örökzöldek téli árnyékolásának elhanyagolása
Sokan csak a fagy ellen védekeznek, de elfelejtik a téli nap erejét. A téli napsütés, különösen a kemény fagyokkal párosulva, súlyos károkat okozhat az örökzöldekben (tuja, fenyők, tiszafa). A probléma nem a meleg, hanem a fent említett téli szárazság és a párolgás.
A napos, déli fekvésű helyeken álló örökzöldeket érdemes árnyékoló hálóval vagy jutaszövettel védeni. Ez lefogja a közvetlen napsütést, csökkenti a párolgást, és stabilizálja a tűlevelek hőmérsékletét, megakadályozva a kiégést és a kiszáradást.
A talajélet fenntartása és az őszi komposztálás szerepe
A téliesítés nem csak a növények mechanikus védelméről szól, hanem a talaj egészségének biztosításáról is. A talaj, mint élő rendszer, télen is folyamatosan dolgozik, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára.
A komposzt kritikus jelentőségű. Az ősszel beérett komposzt beforgatása a veteményesbe vagy a díszágyásokba nem csak tápanyagot ad, hanem javítja a talaj szerkezetét, növeli a víztartó képességét, és védi a talajban élő hasznos mikroorganizmusokat a fagy ellen. A komposzt vastag rétege szigetel is, megakadályozva a talaj teljes átfagyását.
A talaj pihentetése során ne hagyjuk azt csupaszon. A talajtakarás (mulcs, szalma, fakéreg) egyfajta takaróként funkcionál, amely stabilizálja a hőmérsékletet és megakadályozza a tápanyagok kimosódását a téli esőzések és hóolvadás során. A csupasz talaj tavasszal sokkal tömörebb, nehezebben megmunkálható lesz, mint a takart talaj.
A kerti hulladék helyes kezelése: A kórokozók teleltetése
A téliesítés során rengeteg elhalt növényi anyag keletkezik: lemetszett ágak, elszáradt egynyáriak, lehullott levelek. Fontos, hogy ezeket a hulladékokat megfelelően kezeljük. A beteg, gombás vagy kártevőkkel fertőzött növényi részeket TILOS a komposztba tenni! Ezek a kórokozók áttelelnek a komposztban, és tavasszal visszafertőzik a kertet.
Az egészséges növényi részek mehetnek a komposztálóba, a beteg részeket pedig el kell égetni (ahol ez megengedett) vagy a zöldhulladék gyűjtőbe kell helyezni. A lehullott lombok vastag rétege, ha a gyepen marad, kárt okoz, de a fák alatt, vastag mulcsként terítve, kiváló téli takaróanyag.
A dézsás növények teleltető stratégiái
A teleltető helyiség megválasztása nagyban függ attól, hogy milyen típusú növényekről van szó, és mennyi fényt igényelnek a téli nyugalmi időszakban. Három fő kategóriát különböztetünk meg:
| Növény típusa | Ideális hőmérséklet | Fényigény | Öntözés |
|---|---|---|---|
| Trópusi/Szubtrópusi (Pl. Citrusfélék) | 5°C – 10°C | Világos, napos | Nagyon minimális, csak a kiszáradás ellen |
| Mérsékelt övi (Pl. Leander, Fuchsia) | 0°C – 5°C | Hűvös, de kevés fény is elég | Szinte teljesen szüneteltetve |
| Pozsgások/Kaktuszok | 5°C – 10°C | Világos, száraz | Teljesen szüneteltetve |
A leggyakoribb hiba a teleltetés során a túlzott öntözés. A növények télen pihennek, és sokkal kevesebb vizet igényelnek. A túl sok víz gyökérrothadáshoz vezet, ami a növény pusztulását okozza, még akkor is, ha a hőmérséklet ideális.
A teleltető helyiség szellőztetése szintén kulcsfontosságú. A pangó levegő kedvez a gombás fertőzések terjedésének. Ha az időjárás engedi, a teleltetőt időnként, különösen a napközbeni órákban, szellőztessük át, de ügyeljünk arra, hogy ne érje huzat a növényeket.
A teleltető helyiségben a hőmérséklet és a fény viszonya a legfontosabb. Ha a hely túl meleg, de kevés a fény, a növények felnyurgulnak, legyengülnek és rovarok támadják meg őket.
A kerti építmények és a vízvezetékek fagyvédelme
A növények mellett a kerti infrastruktúra védelmére is nagy hangsúlyt kell fektetni. A fagyás okozta károk a legköltségesebbek lehetnek.
A kerti csapok és a kültéri vízvezetékek szigetelése
Még ha az öntözőrendszer víztelenítve is van, a kerti csapok gyakran maradnak kint. A fagymentes csapok kialakítása ideális, de ha ez nem áll rendelkezésre, a csapokat le kell zárni a fővezetékről, és teljesen le kell üríteni. A csaptestet speciális szigetelő anyaggal (pl. polisztirol borítás) takarjuk be.
A kerti kutak és a mélyebben elhelyezett szivattyúk esetében győződjünk meg arról, hogy a víz nem tud pangani a csövekben. A legtöbb szivattyú rendelkezik leeresztő szeleppel, amelyet télen nyitva kell hagyni.
A kerti tavak fagyveszélyei és a technika kimenekítése
A tóból eltávolított szivattyúkat, szűrőket és UV-lámpákat nem csak ki kell venni, hanem meg is kell tisztítani a lerakódott vízkőtől és algától. Szárazon és fagymentes helyen tároljuk őket. A szűrőanyagokat (szivacsok, biológiai töltetek) vagy ki kell dobni, vagy alaposan ki kell mosni és szárazra kell tenni.
Ha a tó mélysége nem elegendő (80 cm alatt), vagy ha rendkívül hideg tél várható, érdemes a halakat ideiglenes belső medencében teleltetni. A tóban hagyott halak esetében a levegőztetés és a jégmentesítés elengedhetetlen, mivel a gázcsere hiánya okozza a legtöbb halpusztulást.
A téli díszítés szerepe a kertben
Bár a tél a pihenés időszaka, a kertnek nem kell teljesen kihaltnak lennie. Az őszi és téli felkészülés során hagyhatunk olyan elemeket, amelyek vizuálisan gazdagítják a tájat.
A díszfüvek (pl. Miscanthus fajok) magszárait ne vágjuk le ősszel! Ezek a fagyos időben is gyönyörűen mutatnak, különösen, ha dér borítja őket, és kiváló téli menedéket nyújtanak a hasznos rovaroknak. A magszárak levágását hagyjuk tavaszra, amikor már elmúlt a fagyveszély.
A madáretetés szerves része a téli kertápolásnak. A madarak etetése segít nekik túlélni a zord időszakot, és tavasszal meghálálják a gondoskodást a kártevők pusztításával. A madáretetőt fagymentes, védett helyre tegyük, és gondoskodjunk a folyamatos utántöltésről.
A téli kár elleni védekezés utolsó pillanatai
Mielőtt végleg lezárjuk a kertet a télre, végezzünk egy utolsó, alapos ellenőrzést. Nézzük át a takarásokat, ellenőrizzük a rágcsálócsapdákat, és győződjünk meg arról, hogy minden szerszám és gép a helyén van.
A téli felkészülés során a türelem a kertész legjobb barátja. Ne siettessük a folyamatokat, de ne is halogassuk a kritikus lépéseket. A jól felkészített kert nem csupán túléli a telet, hanem a pihenőidő alatt erőt gyűjt, hogy tavasszal a legszebb virágokkal és a leggazdagabb terméssel ajándékozza meg gondozóját.
A téliesítés egy befektetés a jövőbe, amely garantálja, hogy a tavaszi első meleg sugarak hatására a kertünk azonnal életre keljen, elkerülve a téli károk helyreállításával járó felesleges munkát és csalódást.
