A modern fogyasztói társadalom egészségtudatos hulláma egyértelmű igényt teremtett az olyan élelmiszerek iránt, amelyek ígéretet tesznek a bűntudatmentes élvezetre. Ezt a piaci rést a gyártók előszeretettel töltik ki a „cukormentes”, „hozzáadott cukrot nem tartalmazó” vagy „diabetikus” címkékkel. Bár ezek a jelölések első pillantásra megnyugtatóak lehetnek, a valóság gyakran sokkal bonyolultabb. A vásárlók többsége abban a hitben veszi le a polcról ezeket a termékeket, hogy ezzel megtette az első lépést az egészségesebb életmód felé, de a gondos címkeolvasás nélkül könnyen beleeshetnek a marketing csapdájába.
A „cukormentes” szó szinte mágikus vonzerővel bír, de a definíciója szigorúan jogi és kémiai keretek közé szorított. Az Európai Unióban a jogszabályok szerint egy termék akkor nevezhető cukormentesnek, ha 100 grammban vagy 100 milliliterben kevesebb mint 0,5 gramm cukrot tartalmaz. Ez a definíció azonban csak a szabadon hozzáférhető mono- és diszacharidokra (glükóz, fruktóz, szacharóz, laktóz) vonatkozik, és nem veszi figyelembe azokat a komplex, ám kalóriadús szénhidrátokat, vagy a mesterséges alternatívákat, amelyekkel a cukrot helyettesítik. A rejtett cukrok elkerülése tehát nem csupán a cukor nevű összetevő figyelmen kívül hagyásáról szól, hanem az élelmiszer-kémia mélyebb megértését igényli.
A cukormentes ígéret csapdája: Miért nem jelenti a nulla cukor a nulla kalóriát?
Amikor a gyártók kivonják a cukrot egy receptből, azzal nemcsak az édes ízt, hanem a termék textúráját, tömegét és tartósító képességét is megváltoztatják. A cukor kiváló töltőanyag, és hozzájárul a pékáruk barnulásához, a krémek selymességéhez. Ennek pótlására a cégek gyakran olyan összetevőkhöz nyúlnak, amelyek nem számítanak cukornak a jogi értelemben, de kalória- és szénhidráttartalmuk jelentős lehet.
Gyakori jelenség, hogy a cukor elhagyása után a termék ízprofilját magasabb zsírtartalommal vagy finomított keményítőkkel próbálják visszaállítani. Egy „cukormentes” csokoládé vagy keksz éppen ezért lehet ugyanolyan, vagy akár több kalóriát tartalmazó, mint a hagyományos megfelelője. Például, ha a cukrot zsírokkal helyettesítik, a termék energiatartalma nem csökken, sőt, emelkedhet. Ez a jelenség különösen megtévesztő lehet azok számára, akik a cukormentes termékek fogyasztásával a súlycsökkentést célozzák.
A cukor elhagyásával a termék textúrája és ízprofilja megváltozik. Ennek visszaállítására a gyártók gyakran növelik a zsír- vagy a finomított szénhidrátok arányát, ami a kalóriaszám szempontjából zsákutca.
A szénhidrátok teljes mennyiségének vizsgálata elengedhetetlen. A címkéken különbséget kell tenni az „összes szénhidrát” és a „melyből cukrok” sorok között. A cukormentes termékeknél a „melyből cukrok” szám alacsony lehet, de az „összes szénhidrát” magas maradhat, ha az összetevők között sok a keményítőalapú töltőanyag (pl. maltodextrin, módosított keményítő).
A kémia titkai: Az édesítőszerek labirintusa
A modern élelmiszeripar egyik legnagyobb vívmánya, vagy éppen átka, az a képesség, hogy a cukrot rendkívül édes, alacsony kalóriatartalmú vegyületekkel helyettesítse. Ezek az édesítőszerek teszik lehetővé, hogy a „cukormentes” üdítőitalok és édességek megtartsák az intenzív édes ízt. Azonban az édesítőszerek világa nem egységes; három fő kategóriába sorolhatók, mindegyiknek megvan a maga élettani hatása és potenciális buktatója.
Mesterséges édesítőszerek: Az e-számok mögötti erő
Ezek azok a szintetikus vegyületek, amelyek sokszorosan édesebbek a cukornál, és gyakorlatilag nulla kalóriát tartalmaznak. Bár a hatóságok (EFSA, FDA) biztonságosnak minősítik őket a megengedett napi beviteli határértéken (ADI) belül, a hosszú távú hatásukról és a bélflórára gyakorolt lehetséges negatív befolyásukról folyamatosan zajlanak a viták.
Néhány gyakori mesterséges édesítőszer, amelyet a címkéken fel kell ismerni:
- Aszpartám (E951): Kb. 200-szor édesebb a cukornál. Gyakori szénsavas üdítőkben és rágógumikban. Hőérzékeny, ezért sütéshez nem használható. Fontos figyelmeztetés: fenilketonuriában szenvedőknek kerülniük kell.
- Szukralóz (E955): Kb. 600-szor édesebb. Magas hőstabilitása miatt széles körben alkalmazott, pékárukban is.
- Aceszulfám-K (E950): Gyakran használják más édesítőszerekkel kombinálva a kellemetlen utóíz elkerülése érdekében.
- Szacharin (E954): Az egyik legrégebbi mesterséges édesítőszer.
A mesterséges édesítőket tartalmazó termékek vásárlásakor érdemes tudatosítani, hogy bár elkerülik a hozzáadott cukrot, a szervezetünk továbbra is intenzív édes ízhez szokik hozzá. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a mesterséges édes ízek fogyasztása fokozhatja a későbbi cukor- és szénhidrátéhséget, ami paradox módon megnehezítheti a hosszú távú cukorfogyasztás csökkentését.
A polialkoholok (cukoralkoholok) kettős természete
A polialkoholok vagy cukoralkoholok (pl. xilit, eritrit, szorbit, maltit) a cukormentes élelmiszerek, különösen a cukorkák, csokoládék és diétás péksütemények alappillérei. Ezek kémiailag a cukrok és az alkoholok hibridjei, de nem tartalmaznak etanolt, így nem okoznak részegséget. Kalóriatartalmuk alacsonyabb a cukorénál (kb. 0,2–3 kcal/g), és a legtöbbjük nem emeli meg drasztikusan a vércukorszintet.
Azonban a polialkoholok nem szívódnak fel teljes mértékben a vékonybélben. Ez a tulajdonság adja az alacsony kalóriatartalmukat és a vércukorszint-stabilitást, de egyben a fő mellékhatásukat is: a vastagbélbe jutva a bélbaktériumok fermentálják őket, ami puffadást, gázképződést és hashajtó hatást okozhat. A címkéken gyakran megtalálható a figyelmeztetés: „Túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet.”
| Édesítőszer | E-szám | Édesség (szacharózhoz képest) | Kalória (kcal/g) | Vércukorszint-emelő hatás (GI) |
|---|---|---|---|---|
| Eritrit (Erythritol) | E968 | 60–80% | 0,2 | Nagyon alacsony (0) |
| Xilit (Xylitol) | E967 | 100% | 2,4 | Alacsony (7–13) |
| Maltit (Maltitol) | E965 | 90% | 2,1 | Közepes (35–52) |
Különösen a maltitolra érdemes odafigyelni. Bár a cukoralkoholok közé tartozik, glikémiás indexe (GI) jelentősen magasabb, mint az eritrité vagy a xilité. Az ezzel édesített termékek fogyasztása a vártnál nagyobb vércukorszint-emelkedést okozhat, különösen diabéteszesek számára, ami megkérdőjelezi a „cukormentes” címke hasznosságát ezen a téren.
Természetes, de nem mindig ártatlan: Stevia és szerzetesgyümölcs
A fogyasztók egyre inkább igénylik a „természetes” megoldásokat, ami a stevia (Steviol-glikozidok, E960) és a szerzetesgyümölcs (Monk fruit) térnyerését eredményezte. Ezeket növényi eredetűnek tekintik, és rendkívül édesek, gyakorlatilag nulla kalóriával és nulla GI-vel. Széles körben biztonságosnak tekintik őket, és sokan kedvelik, mert nem emelik a vércukorszintet.
Azonban még a „tiszta” stevia vagy szerzetesgyümölcs kivonatok is ritkán állnak magukban a bolti termékekben. Gyakran keverik őket maltodextrinnel, dextrózzal vagy eritrittel, hogy növeljék a tömegüket és javítsák az ízprofiljukat. Így a vásárló azt hiheti, hogy 100%-ban természetes édesítőszert vásárol, miközben jelentős mennyiségű töltőanyagot is fogyaszt.
A rejtett cukrok szinonimái: A címkeolvasás mesterkurzusa
A legravaszabb megtévesztés abban rejlik, hogy a gyártók a cukrot nem egyszerűen helyettesítik, hanem más néven tüntetik fel, elrejtve ezzel a teljes cukortartalmat az összetevők hosszú listájában. Ha egy élelmiszercímke első három összetevője között szerepel valamilyen cukorforma, az azt jelenti, hogy az a termék egyik fő alkotóeleme. A vásárlónak meg kell tanulnia felismerni a cukor több tucatnyi álnevét.
A leggyakoribb fedőnevek, amelyeket kerülni kell
Bármilyen összetevő, ami a „-óz” végződésre végződik, nagy valószínűséggel cukor:
- Dextróz, Glükóz, Fruktóz, Szacharóz, Maltóz
De számos más, kevésbé ismert kifejezés is cukrot takar, vagy olyan koncentrált szirupot, amelynek hatása a tiszta cukoréval azonos:
- Kukoricaszirup (Corn syrup): Egy olcsó, magas glikémiás indexű cukorforrás.
- Glükóz-fruktóz szirup (GFCS) vagy Izocukor: Az egyik legvitatottabb rejtett cukor. Olcsó, könnyen előállítható, és számos feldolgozott élelmiszerben, üdítőben, joghurtban megtalálható. Magas fruktóztartalma miatt különösen terheli a májat.
- Maltodextrin: Bár technikailag keményítőszármazék, rendkívül magas a glikémiás indexe (néha magasabb, mint a tiszta glükózé), és gyorsan felszívódik. Gyakran használják töltőanyagként és sűrítőként.
- Méz, Agávé szirup, Juharszirup: Bár „természetesek”, kémiailag ezek is koncentrált cukrok, főleg fruktóz és glükóz.
- Barnarizsszirup (Rice syrup): Kevésbé ismert, de magas maltóztartalmú, ami gyorsan emeli a vércukorszintet.
- Melasz, Karamell szirup.
A gyártók gyakran alkalmazzák azt a trükköt, hogy egyetlen nagy mennyiségű cukor helyett, több, kisebb mennyiségű, de különböző nevű cukorforrást használnak. Így egyik sem kerül be az összetevőlista élére, de a termék teljes cukortartalma mégis magas marad. Például, a címkén szerepelhet:
Összetevők: Búza, Víz, (1.) Glükóz-fruktóz szirup, (2.) Dextróz, Növényi olaj, (3.) Melasz, Só.
Ebben az esetben, ha összeadjuk a három cukorforrást, valószínűleg a második vagy harmadik legfőbb összetevő lenne a cukor. Ez a szétválasztás az egyik legfontosabb példája annak, hogy a címkeolvasás miért igényel detektívi munkát.
A glükóz-fruktóz szirup elterjedtsége a feldolgozott élelmiszerekben az egyik legnagyobb kihívás a rejtett cukrok elkerülésében. Nemcsak az édességekben, hanem kenyerekben, szószokban és felvágottakban is megtalálható.
Az összetevők sorrendje: A kvantitatív információ rejtett ereje
Az élelmiszercímkék összeállítását szigorú jogszabályok írják elő, amelyek kimondják, hogy az összetevőket tömeg szerint csökkenő sorrendben kell feltüntetni. Ez a szabály az egyik legerősebb fegyver a fogyasztó kezében.
Ha egy termék címkéjét nézzük, és a cukor vagy valamelyik szinonimája szerepel az első három összetevő között, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a termék jelentős része cukor. Ha egy termék első összetevője a liszt, a második a cukor, a harmadik a növényi olaj, az egyértelműen jelzi, hogy az adott termék nem a legideálisabb választás a cukorbevitel csökkentésére.
Fontos megvizsgálni a termékek címkéin a tápérték táblázatot is, különös tekintettel a „Szénhidrátok – melyből cukrok” sorra. Ez a szám adja meg az összes mono- és diszacharid mennyiségét, beleértve a természetesen előfordulókat (pl. laktóz a tejben) és a hozzáadott cukrokat is. A legtöbb dietetikus azt javasolja, hogy 100 gramm termékben maximum 5 gramm cukor legyen, ha alacsony cukortartalmú terméket keresünk. Ha ez a szám 15 gramm fölött van, az már magas cukortartalomnak számít.
A százalékos jelölések fontossága
Az EU-s szabályozás előírja, hogy az összetevőket, amelyek kiemelt szerepet játszanak a termék nevében vagy a képen, százalékban is fel kell tüntetni. Bár ez a szabály nem közvetlenül a cukrokra vonatkozik, segít megérteni a termék összetételét. Például, ha egy gyümölcsjoghurt azt ígéri, hogy „tele van eperrel”, de az eper csak 3%-ot tesz ki, a maradék édes ízt valószínűleg hozzáadott cukrok vagy édesítőszerek adják.
A „természetes” édesítők mítosza: Méz, agavé, datolya és a valóság
Sok fogyasztó cseréli le a finomított kristálycukrot „természetes” alternatívákra, mint a méz, a juharszirup vagy az agávészirup, abban a hitben, hogy ezek lényegesen egészségesebbek. A marketing gyakran hangsúlyozza a bennük lévő minimális vitamin- és ásványi anyag tartalmukat, ami eltereli a figyelmet arról, hogy kémiailag ezek is koncentrált cukrok.
A méz valóban tartalmaz antioxidánsokat és kis mennyiségű nyomelemet, de 80-85%-ban glükózból és fruktózból áll. Egy teáskanál méz kalóriatartalma magasabb, mint a kristálycukoré, és a szervezet ugyanúgy metabolizálja a benne lévő cukrot. A juharszirup hasonlóan viselkedik, főként szacharózból áll.
Agávészirup: A fruktózcsapda
Az agávészirup különösen megtévesztő, mivel alacsony glikémiás indexszel (GI) rendelkezik, ami miatt sokan egészséges alternatívának tartják. Az alacsony GI oka az, hogy az agávészirup rendkívül magas, akár 90%-os fruktóztartalommal bír. A fruktóz lassabban emeli a vércukorszintet, mint a glükóz, mivel a májnak kell feldolgoznia.
A magas fruktóztartalmú édesítőszerek (mint az agávészirup és a glükóz-fruktóz szirup) túlzott bevitele közvetlenül hozzájárulhat a zsír májban való elraktározásához, növelve a nem alkoholos zsírmáj kockázatát.
Bár a fruktóz nem igényel inzulint a kezdeti felszívódáshoz, a májban történő túlzott feldolgozása zsírszintézishez (lipogenezis) vezethet, ami hosszú távon inzulinrezisztenciát és zsírmájat okozhat. Így az agávészirupot használó „cukormentes” vagy „természetes” termékek nem feltétlenül jelentenek egészségesebb választást a metabolikus egészség szempontjából, mint a hagyományos cukorral édesítettek.
A tejtermékek és gyümölcsök belső cukortartalma: Amit nem adtak hozzá, de ott van
A címkeolvasás során meg kell tanulnunk különbséget tenni a termékben természetesen előforduló cukrok és a hozzáadott cukrok között. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú, különösen tejtermékek és gyümölcsök esetében.
Laktóz: A tej természetes cukra
A tej és a tejtermékek (joghurt, túró) természetesen tartalmaznak laktózt, vagyis tejcukrot, amely egy diszacharid (glükóz + galaktóz). Egy pohár tejben (2 dl) kb. 10 gramm laktóz található. Amikor egy natúr joghurt címkéjét olvassuk, és a „melyből cukrok” sorban 4–5 gramm cukrot látunk 100 grammonként, az szinte teljes egészében a laktóz. Ez a cukor beletartozik a „cukormentes” definícióba, de nem számít hozzáadott cukornak.
A probléma akkor kezdődik, amikor a natúr joghurtból gyümölcsjoghurt lesz. A gyártók gyakran tesznek hozzá koncentrált gyümölcslevet (ami fruktóz és glükóz), vagy közvetlenül kristálycukrot, hogy javítsák az ízét. Egy átlagos gyümölcsjoghurt cukortartalma így könnyen elérheti a 15–20 grammot/100 grammot, ami azt jelenti, hogy a laktóz mellett jelentős mennyiségű rejtett cukrot is tartalmaz.
Gyümölcsök és a fruktóz: A koncentráció veszélye
A gyümölcsök természetesen tartalmaznak cukrot, főként fruktózt. Bár a teljes gyümölcs fogyasztása (rosttal együtt) egészséges, a probléma a gyümölcskoncentrátumokkal és a gyümölcslevekkel van. Ezekből a rost eltávolításra kerül, így a cukor koncentrált formában, gyorsan felszívódva jut be a szervezetbe. A „cukormentes” feliratú gyümölcsitalok gyakran tartalmaznak gyümölcsből származó koncentrátumokat, amelyek cukortartalma megegyezik, vagy meghaladja a hagyományos cukros üdítőét.
Amikor egy termék összetevői között szerepel a „gyümölcslé-koncentrátum” vagy a „szőlőlé-koncentrátum”, az a rejtett cukrok egyik leggyakoribb formája. Ez egy marketingfogás, amely egészségesebbnek tünteti fel a terméket, holott a koncentrátumok glikémiás válasza hasonlóan gyors lehet, mint a finomított cukoré.
A cukormentes kategória buktatói: Diétás ételek elemzése
A „cukormentes” címke körüli félreértések különösen hangsúlyosak bizonyos termékkategóriákban, ahol a vásárlók eleve egészségesebb választást várnak.
Cukormentes édességek és csokoládék
Ezek a termékek szinte kizárólag polialkoholokat (eritrit, maltit, xilit) használnak édesítésre. A vásárlónak itt két dologra kell figyelnie:
- A zsír és a kalóriatartalom: Ahogy korábban említettük, a cukormentes csokoládéban gyakran magasabb a kakaóvaj vagy más zsírok aránya, így a kalóriatartalom nem feltétlenül alacsonyabb.
- A maltitol jelenléte: A maltitollal édesített termékek vércukorszint-emelő hatása jelentős lehet, és a gyomorpanaszok kockázata is magas. Ha diabetikus étrendet követünk, érdemes az eritrittel vagy steviával édesített termékeket előnyben részesíteni.
Salátaöntetek és szószok
Az egyik leggyakoribb meglepetés a tudatos vásárlók számára a sós ételek cukortartalma. A bolti salátaöntetek, ketchupok, BBQ szószok és majonézek jelentős mennyiségű glükóz-fruktóz szirupot vagy más rejtett cukrot tartalmaznak. A cukor itt nem az édesítés, hanem az íz kiegyensúlyozása és a tartósítás miatt szükséges.
Például egy átlagos ketchup 100 grammjában 20-25 gramm cukor is lehet. Egy „light” vagy „alacsony zsírtartalmú” öntet esetében a zsírtartalom csökkentése érdekében a gyártók gyakran növelik a cukor mennyiségét, hogy megőrizzék a termék ízletességét. Ezért a salátaöntetek és szószok címkéjének olvasása kritikus fontosságú a rejtett cukrok elkerüléséhez.
A szószok vásárlásánál a cél az, hogy olyan terméket találjunk, amelyben 100 grammonként kevesebb mint 5 gramm cukor van, és az összetevők között a cukor a lista legvégén szerepel.
Gyakorlati útmutató a vásárláshoz: Hogyan döntsünk a polcok előtt?
A tudatos vásárlás nem a termék elején lévő csábító címkék elolvasásával kezdődik, hanem a hátoldalon található apró betűs rész elemzésével. A rejtett cukrok elkerüléséhez a következő háromlépéses ellenőrzési folyamatot kell alkalmazni:
1. Az összetevők teljes listájának szkennelése
Keresse a cukor szinonimáit. Ha az első öt összetevő között több cukorforrás is szerepel, tegye vissza a terméket a polcra. Különösen figyeljen a koncentrátumokra és a szirupokra (pl. datolyaszirup, rizsszirup, glükóz-fruktóz szirup).
Ha a termék édesítőszerrel készült, azonosítsa az édesítőszer típusát. Ha a cél a bélrendszeri panaszok elkerülése, kerülje a nagy mennyiségű szorbitot, maltitolt és xilitet. Ha a cél a kalóriamentesség, akkor a stevia, eritrit vagy mesterséges édesítők lehetnek a megoldások, de tudatosítsa a lehetséges utóízeket és a hosszú távú hatásokat.
2. A 100 grammos szabály alkalmazása
Ne az adagonkénti tápértéket nézze, mert az adagméret gyakran kicsi, és könnyen félrevezető lehet. Mindig a 100 grammra vagy 100 milliliterre vonatkozó tápértéket hasonlítsa össze. Ez lehetővé teszi a különböző márkák és termékek valódi összehasonlítását.
A 100 grammra vonatkozó „melyből cukrok” érték alapján használja a következő iránymutatásokat:
- Alacsony cukortartalmú: 5 gramm vagy kevesebb / 100g.
- Közepes cukortartalmú: 5–15 gramm / 100g.
- Magas cukortartalmú: 15 gramm vagy több / 100g.
Ez a szabály segít abban, hogy a természetes cukrokat tartalmazó termékek (pl. tejtermékek) esetében is megalapozott döntést hozhasson.
3. Az adagméret és a valóság összevetése
A gyártók gyakran manipulálják az adagméretet, hogy a tápérték táblázatban alacsonyabb számok szerepeljenek. Egy „cukormentes” keksz csomagolásánál az adag lehet 2 keksz, de valószínűleg a vásárló az egész csomagot elfogyasztja. Számolja ki, hogy az egész csomagban mennyi a hozzáadott cukor vagy a polialkohol, és mérlegelje, hogy a bevitel mennyire illeszkedik a napi céljaihoz.
Cukor és függőség: Miért nehéz elengedni az édes ízt?
A feldolgozott élelmiszerekben lévő rejtett cukrok elkerülése nem csupán a címkeolvasás technikai kihívása, hanem az ízlelőbimbóink újraprogramozását is igényli. Az intenzív édes íz dopamin felszabadulást okoz az agyban, hasonlóan más addiktív anyagokhoz. Ez a jutalmazási rendszer gyorsan hozzászokik a magas cukorkoncentrációhoz.
Amikor a fogyasztó átvált a hagyományos termékekről a „cukormentes” változatokra, de azok mesterséges édesítőszerekkel vagy polialkoholokkal vannak tele, az agy továbbra is megkapja az intenzív édes íz stimulációját. Ennek következtében az édesség iránti vágy nem csökken, sőt, egyes kutatások szerint növekedhet is, mivel a test megkapja az édes ízt, de nem kapja meg a hozzá kapcsolódó kalóriát, ami zavarja a jóllakottsági jelzéseket.
A valódi megoldás a cukormentes életmódra való áttérésben az, ha fokozatosan csökkentjük az édes íz intenzitását, legyen az akár cukorból, akár édesítőszerből származó. A teljes, feldolgozatlan élelmiszerek (zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek) előtérbe helyezése segít abban, hogy az ízlelőbimbóink ismét érzékennyé váljanak a természetes ízekre.
A marketing szaknyelve és a jogi kiskapuk miatt a „cukormentes” címke sajnos nem garancia az egészséges választásra. Csak a következetes, részletes élelmiszercímke elemzés biztosítja, hogy elkerüljük a rejtett cukrok és a felesleges kalóriák csapdáit, és valóban a tudatos táplálkozás útjára lépjünk.
***
A folyamatos édes íz keresése az emberiség történelmének szerves része. Azonban az ipari forradalom és a tömeggyártás korában a cukor és annak származékai olyan mértékben váltak hozzáférhetővé és olcsóvá, hogy beépültek szinte minden feldolgozott élelmiszerbe. A „cukormentes” ígéret csupán a legújabb fejezet a cukorral való komplex kapcsolatunkban, ahol a tudatosság hiánya könnyen az egészségünk rovására mehet.
A tudatos fogyasztónak ezért nem csak azt kell megtanulnia, hogy mit jelent a cukormentes felirat, hanem azt is, hogy mit takar a hiánya. A cukor kivonása automatikusan más összetevők hozzáadását jelenti, amelyek lehetnek egészségesebbek, de lehetnek éppen olyan metabolikus terhelést jelentő vegyületek is, mint az eredeti cukor. A cél nem a cukor helyettesítése, hanem a szükségességének megkérdőjelezése.
Az egészségünk érdekében tett legjobb lépés gyakran a feldolgozott termékek teljes elkerülése, függetlenül attól, hogy azok cukormentesek-e vagy sem. Ha azonban elkerülhetetlen a csomagolt áruk vásárlása, a részletes címkeolvasás és a rejtett cukrok szinonimáinak ismerete marad az egyetlen megbízható védelem a megtévesztő marketing ellen.
A kulcs a mennyiségekben és az összetevők minőségében rejlik. Egy termék, amelyben az eritritol van az édesítőszerek közül előnyben részesítve, és a zsír- és kalóriatartalma is mérsékelt, jobb választás lehet, mint egy maltitollal édesített, magas zsírtartalmú alternatíva. A végső döntés mindig a vásárló kezében van, de csak akkor, ha rendelkezik a szükséges kémiai és jogi ismeretekkel a címkék megfejtéséhez.
A jövőben várható, hogy a jogszabályok tovább szigorodnak, és talán kötelezővé teszik a hozzáadott cukrok elkülönített feltüntetését a természetes cukroktól, ami jelentősen megkönnyítené a fogyasztók dolgát. Addig is, a tudásunk a legerősebb fegyverünk a rejtett édes csapdák ellen.
