Az emberi szexualitás a létezésünk egyik alapvető dimenziója, amely nem csupán a fajfenntartás, hanem az intimitás, az öröm és az önkifejezés elengedhetetlen forrása is. Amikor ez a forrás elapad, vagy az élményt felváltja a kényszer, a frusztráció vagy az apátia, az mélyen érinti az egyén mentális egészségét és a párkapcsolat minőségét. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a szexuális vágy hullámzása normális, és ez így is van, ám ha a tartós libidócsökkenés vagy a fizikai együttlét elutasítása állandósul, az már figyelmeztető jel lehet, ami mögött komolyabb okok húzódhatnak meg.
A szexuális élet megromlása ritkán egyetlen tényező eredménye; általában a biológiai, pszichológiai és kapcsolati szálak összetett hálózata vezet oda, hogy az egykor izgalmas és felszabadító tevékenység terhessé válik. Ahhoz, hogy visszanyerjük az intim örömöt, először meg kell értenünk azokat a rejtett mechanizmusokat, amelyek elvették tőlünk a spontaneitást és a vágyat.
A szexuális apátia csendes válsága: Miért tűnik el a vágy?
A szexuális apátia, vagy a szexuális érdeklődés tartós hiánya, egy olyan jelenség, amelyet gyakran félreértelmeznek, és még gyakrabban söpörnek a szőnyeg alá. Nem pusztán arról van szó, hogy valaki fáradt, vagy épp nincs kedve; a tartós apátia mögött gyakran a test és a lélek segélykiáltása rejlik. A modern élet tempója, a folyamatos teljesítménykényszer és az elvárások súlya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szexualitás, ami eredendően játékos és könnyed kellene, hogy legyen, felkerüljön a kötelezően elvégzendő feladatok listájára.
Amikor a szex már nem az önfeledt kapcsolódás eszköze, hanem egy újabb tétel a „jó házastárs” vagy a „sikeres ember” szerepkörében, az elkerülhetetlenül megöli a spontán vágyat. A cikkünkben bemutatott öt fő ok pontosan ezt a mechanizmust járja körül, segítve az olvasót abban, hogy felismerje, melyik területen szükséges a változtatás.
1. Pszichológiai terhek: A stressz és a teljesítménykényszer romboló ereje
Az egyik leggyakoribb és legösszetettebb ok, amiért a szexuális élet megromlik, a mentális terheltség. Az agyunk a legnagyobb szexuális szervünk, és ha ez a szerv túlterhelt, szorong, vagy krónikus stressz alatt áll, az azonnal visszaveti a libidót. A stressz a túlélésért felelős reakciókat aktiválja, a szexualitás pedig luxusnak számít a szervezet számára, ha épp „harcolni vagy menekülni” kellene.
A kortizol, a stresszhormon tartósan magas szintje közvetlenül gátolja a nemi hormonok termelődését, különösen a tesztoszteronét, amely mindkét nemnél a vágyért felel. Ha valaki folyamatosan a munkahelyi határidők, a pénzügyi gondok vagy a családi konfliktusok súlya alatt él, az idegrendszere krónikus riasztási állapotban van. Ilyenkor a test egyszerűen nem engedi meg magának az ellazulást, ami a szexuális élvezethez elengedhetetlen.
A szorongás és az elme csapdái
A szorongás, legyen szó általános szorongásos zavarról vagy a szexuális helyzethez kötődő specifikus szorongásról, hatékonyan blokkolja az örömszerzést. A teljesítménykényszer, különösen a férfiaknál, de egyre gyakrabban a nőknél is, az egyik legerősebb vágyölő tényező. Az a gondolat, hogy „meg kell felelnem”, „el kell érnem az orgazmust”, vagy „bizonyítanom kell a partneremnek”, azonnal kivonja az embert a pillanatból, fókuszát a belső érzetekről a külső értékelésre helyezi.
A szexuális teljesítménykényszer paradoxonja az, hogy minél jobban akarjuk az élvezetet, annál kevésbé tudjuk elérni. A görcsös akarás szorongássá alakul, ami fizikai és mentális blokkot eredményez.
A szexuálterápiás megközelítések gyakran a fókusz áthelyezését javasolják: ne a cél (orgazmus, erekció) legyen a lényeg, hanem az út, a közös felfedezés és az érzéki élmények. A szorongás oldásához gyakran szükség van relaxációs technikák elsajátítására és a belső kritikus hang elhallgattatására.
Traumák és negatív tapasztalatok feldolgozatlansága
Súlyosabb esetben a szexuális apátia hátterében korábbi szexuális traumák, negatív tapasztalatok vagy elfojtott érzelmek állhatnak. Ha a testünk a szexuális érintkezést a fájdalommal, szégyennel vagy kényszerrel azonosítja, a tudatalatti védekezési mechanizmusokat aktivál. Ez a védekezés gyakran a vágy teljes kiiktatásában nyilvánul meg. Ilyenkor elengedhetetlen a szakképzett pszichológus vagy szexuálterapeuta segítsége, aki biztonságos környezetet teremt a feldolgozáshoz.
| Mechanizmus | Fizikai hatás | Pszichológiai hatás | 
|---|---|---|
| Kortizol szint emelkedése | Tesztoszteron és ösztrogén gátlása, erekciós zavar. | Libidócsökkenés, fizikai fáradtság. | 
| Szimpatikus idegrendszer túlműködése | Véráramlás csökkenése a nemi szervekben. | Szorongás, képtelenség az ellazulásra. | 
| Fókuszvesztés | Nehezebb izgalmi állapot elérése. | Teljesítménykényszer, a pillanat élvezetének hiánya. | 
2. Kapcsolati dinamikák: Amikor a hálószoba a konfliktusok színtere
A szexuális vágy és élvezet mélyen összefügg a partnerkapcsolat minőségével. Ha a szövetség, a bizalom és a kommunikáció megrendül, az szinte kivétel nélkül megjelenik a hálószobában is. A szexuális apátia gyakran nem az egyén problémája, hanem a kapcsolat tünete. A meg nem oldott viták, a felgyülemlett sérelmek és a kommunikációs hiányosságok a legintimebb pillanatokban is ott lebegnek a levegőben, megmérgezve az élményt.
A szex mint a kapcsolat barométere működik: ha a párok a mindennapokban eltávolodnak egymástól, ha hiányzik a minőségi együtt töltött idő, vagy ha a szeretetnyelvek eltérőek, a fizikai intimitás is háttérbe szorul. Senki sem vágyik arra, hogy egy olyan emberrel ossza meg a legintimebb pillanatait, akire haragszik, vagy akivel nem érzi magát biztonságban.
Az intimitás hiánya a fizikai érintkezésen túl
Sok pár esik abba a hibába, hogy az intimitást kizárólag a szexuális aktusra korlátozza. Holott az érzelmi intimitás, a nyílt kommunikáció és a sebezhetőség megélése a valódi alapja a szexuális vágynak. Ha napközben nincs gyengédség, nincs elismerés, és a partner érzelmi igényei kielégítetlenek maradnak, miért várnánk el, hogy este hirtelen felébredjen a fizikai vágy?
A szexuális apátia gyakran a nemi szerepek merevvé válásával is összefügg. A gyereknevelés, a háztartási feladatok egyenlőtlen elosztása, vagy az egyik fél állandó alárendelt szerepe mind olyan tényezők, amelyek kioltják a vágyat. A szexuálisan aktív élethez egyenlő partneri viszonyra, kölcsönös tiszteletre és a terhek igazságos elosztására van szükség.
A monotónia és az unalom felülírása
Hosszú távú kapcsolatokban a rutin és a kiszámíthatóság válik az intimitás legnagyobb ellenségévé. Amikor a szexuális script állandóan ugyanaz, ugyanott és ugyanúgy történik, az agyunk megszokja, és a „jutalom” érzése elmarad. A szexuális unalom nem a partner hibája, hanem a kreativitás hiányáé.
A megoldás gyakran a közös felfedezésben, az újdonság bevezetésében rejlik, amely nem feltétlenül jelent radikális változásokat, hanem apró lépéseket: új helyszínek, új időpontok, vagy a fantáziák megosztása. Az a képesség, hogy nyíltan beszéljünk a vágyainkról és a szexuális preferenciáinkról, kritikus fontosságú. Ha a párok nem mernek beszélni a szexről, hogyan várhatják el, hogy az élvezetes maradjon?
„A szexuális vágy az intimitás és a szövetség tükörképe. Ha a kapcsolat falai repedeznek, a hálószoba is hideg marad.”
3. Biológiai és hormonális ingadozások: A test kémiája

Bármennyire is szeretnénk a szexualitást pusztán érzelmi vagy pszichológiai kérdésként kezelni, a biológiai háttér elengedhetetlen. A hormonális egyensúly rendkívül érzékeny, és számos tényező képes azt felborítani, ami közvetlenül befolyásolja a libidót és a szexuális működést.
A legfontosabb szexuális vágyért felelős hormon a tesztoszteron, amely mind a férfiak, mind a nők szervezetében jelen van. Bár a nőknél sokkal kisebb mennyiségben, a női vágy fenntartásában is kulcsszerepet játszik. A tesztoszteron szintjének csökkenése, amely a kor előrehaladtával természetes folyamat, jelentős mértékben járul hozzá a libidó csökkenéséhez.
A tesztoszteron szerepe mindkét nemnél
Férfiaknál a tesztoszteron szintje a 30-as évek közepétől fokozatosan csökken. Ez a csökkenés nemcsak a szexuális vágyra, hanem az energiára, az izomtömegre és a hangulatra is hatással van. Ha a szint kórosan alacsony (hipogonadizmus), az erekciós zavarokhoz és szexuális apátiához vezethet. Az andropauza, bár vitatott fogalom, a férfiak hormonális változásainak időszaka, ami gyakran igényel orvosi beavatkozást, például hormonpótló terápiát (HRT), amennyiben a tünetek súlyosak és a laboreredmények alátámasztják.
Nőknél a tesztoszteron szintjét befolyásolja a fogamzásgátlók szedése, a stressz (mint fentebb említettük) és az életkor. Bizonyos típusú fogamzásgátló tabletták növelhetik a szexhormon kötő fehérje (SHBG) szintjét, ami csökkenti a szervezetben keringő szabad tesztoszteron mennyiségét, ezáltal drámaian lecsökkentve a női libidót. Ebben az esetben a gyógyszer váltása jelentheti a megoldást.
Menopauza, andropauza és a változás kora
A nők életében a menopauza (általában 45-55 éves kor között) jelentős hormonális átrendeződést hoz. Az ösztrogén és a progeszteron szintjének csökkenése nemcsak hőhullámokat és hangulatingadozást okoz, hanem a hüvely szárazságához (atrófiához) is vezethet. A diszpareunia (fájdalmas közösülés) azonnal összekapcsolja a szexet a fájdalommal, ami természetesen kiöli a vágyat.
A megoldás itt gyakran a helyi ösztrogénpótlás, megfelelő síkosítók használata és a Vaginális Lézerkezelés (Vaginal Laser Therapy) lehet, amely javítja a szövetek rugalmasságát és nedvességtartalmát, így a szex ismét fájdalommentessé és élvezetessé válhat. A hormonális változások miatti szexuális problémák kezelése mindig endokrinológus vagy nőgyógyász szexuálmedicinai szakember bevonását igényli.
4. Krónikus betegségek és gyógyszeres kezelések hatása
A szexuális egészség szorosan összefügg az általános fizikai egészséggel. Számos krónikus betegség és az ezek kezelésére szedett gyógyszerek mellékhatásai közvetlenül befolyásolják a szexuális működést és a vágyat. Ilyenkor a szexuális apátia nem a partnerhez fűződő viszony, hanem a betegség fizikai következménye.
A cukorbetegség és a szív-érrendszeri problémák
A cukorbetegség (diabetes mellitus) az egyik leggyakoribb krónikus betegség, amely jelentős szexuális diszfunkciót okoz. A tartósan magas vércukorszint károsítja az idegeket (neuropátia) és az ereket (angiopátia). Férfiaknál ez gyakran súlyos erekciós zavarhoz vezet, mivel az erek nem képesek elegendő vért pumpálni a péniszbe. Nőknél a neuropátia csökkent érzékenységet okozhat a klitoriszon és a hüvelyben, ami megnehezíti az izgalmi állapot elérését és az orgazmust.
A szív-érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, érelmeszesedés) hasonlóan rontják a véráramlást a nemi szervek felé. Sokan tévesen azt hiszik, hogy a szexuális aktivitás veszélyes a szívre nézve, holott a legtöbb esetben a szexuális együttlét fizikai megterhelése nem nagyobb, mint egy gyors séta vagy lépcsőzés. A félelem azonban önmagában is gátló tényező lehet.
A szexuális funkció zavarai gyakran a szív-érrendszeri betegségek korai előrejelzői lehetnek. Az erekciós zavar például sok esetben évekkel előzi meg a szívinfarktust.
Antidepresszánsok és a szexuális mellékhatások dilemmája
Az egyik legnehezebben kezelhető probléma a pszichotróp gyógyszerek, különösen a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI) okozta szexuális mellékhatások. Bár ezek a gyógyszerek hatékonyan kezelik a depressziót és a szorongást (amelyek önmagukban is vágyölők), gyakran jelentősen csökkentik a libidót, késleltetik vagy teljesen gátolják az orgazmust (anorgazmia).
Ezt a mellékhatást nevezik PSSD-nek (Post-SSRI Sexual Dysfunction), és sajnos a tünetek néha a gyógyszer abbahagyása után is fennmaradhatnak. A páciensek dilemmája óriási: javul a mentális állapotuk, de elveszítik az intimitás örömét. A megoldás itt a kezelőorvossal való nyílt kommunikáció és a gyógyszeres kezelés finomhangolása lehet. Néha a gyógyszer dózisának csökkentése, a szexuális életet kevésbé befolyásoló más típusú antidepresszánsra való átállás (pl. bupropion) vagy kiegészítő gyógyszerek alkalmazása segíthet.
Egyéb gyógyszerek, amelyek befolyásolhatják a szexuális működést:
- Vérnyomáscsökkentők (különösen a béta-blokkolók).
 - Koleszterinszint-csökkentők (sztatinok – ritkán, de előfordulhat).
 - Gyomorégés elleni gyógyszerek (egyes H2-blokkolók).
 - Opiát tartalmú fájdalomcsillapítók (hosszú távon csökkentik a tesztoszteronszintet).
 
5. Életmódbeli tényezők: Az önsorsrontás finom mechanizmusai
A szexuális vágy és teljesítmény nagymértékben függ az általános fizikai és mentális energiaszinttől. A rossz életmódbeli döntések hosszú távon aláássák a szervezet vitalitását és hormonális egyensúlyát, ami elkerülhetetlenül a libidó csökkenéséhez vezet.
Az alváshiány és a fáradtság ördögi köre
A krónikus alváshiány a modern társadalom egyik legsúlyosabb problémája, amely közvetlen hatással van a szexuális egészségre. A tesztoszteron termelésének nagy része az éjszakai alvás REM fázisában történik. Ha valaki rendszeresen kevesebb mint 7 órát alszik, a tesztoszteron szintje csökken, ami nemcsak a vágyat, hanem a fizikai energiát is befolyásolja.
A fáradtság nem csak biológiai, hanem pszichológiai tényező is. Ha valaki annyira kimerült, hogy alig várja, hogy ágyba kerüljön, a szexuális aktivitás helyett a pihenést választja. Ebben az esetben a megoldás nem a szexuális segédeszközök keresése, hanem az alvás higiéniájának rendbetétele és a pihenés prioritássá tétele.
Elhízás, mozgásszegény életmód és a testkép zavarai
A túlsúly és a mozgásszegény életmód kétirányú hatással van a szexuális életre. Biológiailag a túlzott zsírszövet (különösen a hasi zsír) aromatizálja a tesztoszteront, azaz ösztrogénné alakítja át, ami csökkenti a férfiak libidóját és erekciós képességét. A fizikai aktivitás hiánya rontja a keringést, ami szintén hozzájárul az erekciós és izgalmi problémákhoz.
Pszichológiai szempontból a negatív testkép óriási gát. Ha valaki szégyelli a saját testét, nem szívesen mutatja meg azt a partnerének, ami elkerülésekhez és az intimitás csökkenéséhez vezet. A testkép elfogadása, a rendszeres mozgás és az egészséges táplálkozás javítja az önbecsülést és növeli az energiaszintet, ami az egyik leghatékonyabb természetes libidónövelő.
Alkoholfogyasztás és dohányzás
A krónikus és túlzott alkoholfogyasztás károsítja az idegrendszert és a májat, ami a hormonháztartás felborulásához vezet. Bár egy pohár bor oldhatja a gátlásokat, a rendszeres, nagy mennyiségű alkohol csökkenti a tesztoszteronszintet és rontja a teljesítményt. A dohányzás pedig a vérerek szűkítésével azonnal rontja a véráramlást a nemi szervekben, ami hosszú távon jelentős erekciós zavarok fő oka lehet, és csökkenti a nők érzékenységét is.
A diagnózis felállítása: Mikor forduljunk szakemberhez?
A szexuális apátia kezelése a pontos diagnózissal kezdődik. Mivel a problémák forrása rendkívül sokrétű, multidiszciplináris megközelítésre van szükség. Fontos, hogy ne csak a szexuálterápiára gondoljunk, hanem először zárjuk ki a fizikai okokat.
Az orvosi kivizsgálás jelentősége
Ha a libidócsökkenés tartós és hirtelen jelentkezik, az első lépés a háziorvos vagy endokrinológus felkeresése. Egy átfogó laborvizsgálat (hormonpanel) fényt deríthet a biológiai okokra.
Laborvizsgálatok, amelyekre szükség lehet:
- Tesztoszteron szint (összes és szabad).
 - Prolaktin szint (magas prolaktin gátolja a libidót).
 - Pajzsmirigy funkció (TSH, T3, T4 – a pajzsmirigy alulműködése gyakran jár libidócsökkenéssel).
 - Vércukorszint és inzulinrezisztencia vizsgálata (HOMA-IR).
 
Amennyiben a fizikai okok kizárásra kerültek, vagy a probléma gyökere egyértelműen a párkapcsolati vagy pszichológiai területen van, a következő lépés a szexuálterapeuta vagy párterapeuta bevonása.
A megoldások tárháza: Terápiás utak és beavatkozások

A szexuális öröm visszaszerzése aktív munkát igényel, amely magában foglalja a pszichológiai, kapcsolati és fizikai beavatkozásokat.
Szexuálterápia: A script újraírása
A szexuálterápia célja, hogy segítse az egyéneket vagy párokat a szexuális problémák gyökerének feltárásában és a diszfunkció kezelésében. A terapeuta nem a hálószobában van jelen, hanem strukturált feladatokat és kommunikációs technikákat ad a pároknak. Az egyik legfontosabb módszer a sensate focus (érzéki fókusz), amelyet Masters és Johnson fejlesztettek ki.
Ez a módszer arra koncentrál, hogy a párok újra felfedezzék az érintés örömét, kizárva a szexuális aktust és a teljesítménykényszert. A feladatok fokozatosan épülnek fel, a puszta érintéstől a szexuális izgalomig, ezzel megtörve a szorongás és a kudarc ördögi körét. A szexuálterápia segít a szexuális mítoszok (pl. „a férfinak mindig készen kell állnia”) lebontásában is.
Párterápia: A kommunikációs hidak építése
Ha a szexuális apátia a kapcsolati konfliktusok eredménye, a párterápia elengedhetetlen. A terapeuta segít a pároknak abban, hogy hatékonyan kommunikálják a sérelmeiket, igényeiket és elvárásaikat. A harag és a bizalmatlanság oldása a hálószobán kívül teremti meg az alapot a fizikai intimitás újraélesztéséhez.
Különösen fontos a vágyak közötti különbségek kezelése. Gyakori, hogy az egyik félnek magasabb, míg a másiknak alacsonyabb a libidója. A párterápia segít megtalálni az egyensúlyt, a kompromisszumot, és azt az „ablakot”, ahol mindkét fél komfortosan érezheti magát az intimitás terén.
A szexuális vágykülönbség nem feltétlenül probléma, ha a pár képes erről nyíltan, ítélkezésmentesen beszélni, és közösen kialakítani a mindenki számára elfogadható intimitási forgatókönyvet.
Orvosi beavatkozások és hormonpótlás
Ha a probléma hormonális eredetű, az orvos javasolhat célzott beavatkozásokat:
- Tesztoszteron pótlás: Férfiaknál injekció, gél vagy tapasz formájában, ha a szint klinikailag alacsony. Nőknél is alkalmazható alacsony dózisban, bár ennek hosszú távú hatásairól még folynak kutatások.
 - Ösztrogénpótlás (helyi): Menopauza utáni hüvelyszárazság és diszpareunia esetén elengedhetetlen a hüvelyi krémek vagy gyűrűk alkalmazása.
 - Erekciós diszfunkció kezelése: PDE5-gátlók (pl. Sildenafil, Tadalafil) segítenek abban, hogy a férfiak visszanyerjék a fizikai képességüket, ami csökkenti a teljesítménykényszer okozta szorongást.
 
Fontos hangsúlyozni, hogy a gyógyszerek csak a fizikai tüneteket kezelik, de a mögöttes pszichológiai és kapcsolati problémákat nem oldják meg. A valódi, tartós öröm visszaszerzéséhez a gyógyszeres kezelés mellett mindig szükséges a pszichológiai munka.
Életmódváltás, mint alapvető gyógymód
A szexuális vitalitás visszanyeréséhez vezető út gyakran az egészséges életmódban gyökerezik. Ezek a változtatások nemcsak a libidóra, hanem az általános életminőségre is pozitív hatással vannak.
A tudatos jelenlét (mindfulness) az intimitásban
A modern élet egyik legnagyobb ellensége a szexben a diszkonnektivitás. A telefonok, a munka gondolatai, vagy a teljesítményre való fókusz megakadályozza, hogy az ember valóban jelen legyen a partnerével és a saját érzeteivel. A mindfulness gyakorlatok, amelyek a jelen pillanatra való koncentrálást célozzák, segítenek abban, hogy a figyelmet a külső elvárásokról a belső érzéki élményekre tereljük.
Ez magában foglalja a lassítást, a légzésre való fókuszálást és a partner érintésének tudatos érzékelését. Amikor a szexuális élményt nem a cél (orgazmus) határozza meg, hanem az út, a nyomás azonnal csökken, és a spontán vágy könnyebben felébred.
A fizikai aktivitás és a táplálkozás szerepe
A rendszeres, mérsékelt intenzitású testmozgás (pl. futás, súlyzós edzés) bizonyítottan növeli a tesztoszteronszintet, javítja a vérkeringést és oldja a stresszt. A szexuális egészség szempontjából különösen fontos a medencefenék izmainak erősítése (Kegel-gyakorlatok), amelyek mindkét nemnél fokozzák az izgalom intenzitását és segítik a kontrollt.
A táplálkozás terén a krónikus gyulladást csökkentő étrend (sok zöldség, teljes kiőrlésű gabona, omega-3 zsírsavak) támogatja a hormonális egyensúlyt. Bizonyos táplálékkiegészítők, mint például a cink, a D-vitamin és a magnézium, hozzájárulnak az optimális hormonszint fenntartásához, bár ezek szedése előtt mindig javasolt a konzultáció szakemberrel.
A szexuális script felülvizsgálata
Ha a szex már nem öröm, az gyakran azt jelenti, hogy a régi „script” (forgatókönyv) már elavult. A pároknak újra kell tanulniuk, hogyan játsszák el az intimitást, és hogyan építsenek be új elemeket a rutinba. Ez lehet a szexuális játékok, szerepjátékok, vagy akár az erotikus irodalom bevonása. A lényeg a közös, ítélkezésmentes felfedezés és a kíváncsiság fenntartása.
A vágy nem mindig spontán módon ébred fel (ez a „spontán vágy modellje”). Hosszú távú kapcsolatokban gyakran a „reagáló vágy modellje” működik: az izgalom nem előzi meg az érintést, hanem a fizikai intimitás kezdetekor, a gyengédség hatására ébred fel. Ennek tudatosítása segít abban, hogy a párok ne várják a „nagy vágyat”, hanem merjenek kezdeményezni anélkül, hogy azonnal maximális libidót éreznének.
A szexuális jóllét fenntartása: Hosszú távú stratégia
A szexuális jóllét nem egy egyszeri állapot, amelyet elérünk, hanem egy folyamatosan karbantartandó terület. Ehhez a hosszú távú stratégia része a folyamatos önismeret és a partnerrel való nyílt kommunikáció.
A pároknak rendszeresen „check-in”-eket kell tartaniuk, ahol megbeszélik, mi működik és mi nem, anélkül, hogy ez a beszélgetés konfliktushoz vezetne. A szexuális egészség megőrzése magában foglalja a határok tiszteletben tartását és annak elfogadását, hogy a vágy ingadozik az élet különböző szakaszaiban (gyermekvállalás, karrier stressz, betegségek).
Az a képesség, hogy elfogadjuk a sebezhetőségünket és merünk segítséget kérni, amikor a szex már nem öröm, hanem teher, a legnagyobb erő jele. A szexualitás célja az öröm, a kapcsolódás és a felszabadultság kell, hogy legyen. Ha ezt az érzést elveszítjük, az azt jelenti, hogy valahol az életünkben egyensúlytalanság állt be, amit helyre kell állítani.