Egy otthon, amely már nem a nyugalom és a biztonság szigete, hanem egy átláthatatlan, tárgyakkal teli labirintus. Folyosók, amelyeken csak oldalazva lehet közlekedni, szobák, amelyek elvesztették eredeti funkciójukat, és egy mindent elborító teher, amely nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is nyomasztja a lakóját. Ez a kép sokak számára a halmozási zavar, vagy angol nevén hoarding disorder szívszorító valósága. Ez a jelenség sokkal több, mint egyszerű rendetlenség vagy a gyűjtőszenvedély egy túlzó formája; egy komplex, önálló mentális zavar, amely súlyos következményekkel jár az érintett és környezete életére is.
A gyűjtögetés önmagában egy teljesen természetes emberi tevékenység. Gyűjtünk bélyeget, könyveket, emlékeket, vagy éppen olyan tárgyakat, amelyek egy napon „még jók lehetnek valamire”. A határvonal a hobbi és a kóros állapot között akkor mosódik el, amikor a tárgyak felhalmozása kényszeressé, kontrollálhatatlanná válik, és a felgyülemlett holmi már ellehetetleníti a normális életvitelt. A halmozási zavarban szenvedő személy képtelen megválni a birtokában lévő tárgyaktól, függetlenül azok valós értékétől. Számára minden egyes darabhoz érzelmi kötelék, egy jövőbeli lehetőség vagy egy mélyen gyökerező félelem kapcsolódik.
A halmozási zavar nem lustaság vagy jellembeli gyengeség kérdése. Ez egy valós pszichológiai állapot, amelynek hátterében összetett neurobiológiai és érzelmi okok állnak.
A társadalom gyakran megbélyegzi az érintetteket, lustának, igénytelennek vagy egyszerűen csak „furcsának” tartva őket. Azonban a felszín alatt mély szorongás, döntésképtelenség és egyfajta bénító perfekcionizmus húzódik meg. A tárgyaktól való megválás gondolata fizikai és érzelmi fájdalmat okoz, mintha saját maguk egy darabját kellene kidobniuk. Ez a cikk arra tesz kísérletet, hogy mélyebben megvilágítsa a halmozási zavar természetét, feltárja a mögötte rejlő pszichológiai mechanizmusokat, és utat mutasson a megértés és a segítségnyújtás felé.
A gyűjtögetéstől a diagnózisig: mit jelent pontosan a halmozási zavar?
A halmozási zavar (Hoarding Disorder) hivatalosan is elismert mentális betegség, amelyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének ötödik kiadása (DSM-5) önálló kórképként határoz meg. Korábban a kényszerbetegségek (OCD) egyik altípusának tartották, de a kutatások kimutatták, hogy a háttérben meghúzódó agyi mechanizmusok és a kezelésre adott válaszok is eltérőek.
A diagnózis felállításához több kulcsfontosságú kritériumnak kell teljesülnie. Ezek nem csupán a rendetlenség mértékére vonatkoznak, hanem a viselkedés mögötti pszichológiai mozgatórugókra és a következmények súlyosságára is rávilágítanak.
Az első és legfontosabb tünet a tárgyaktól való megválás tartós nehézsége, függetlenül azok tényleges értékétől. Ez a nehézség nem a lustaságból fakad, hanem egy mélyen gyökerező, szinte zsigeri szükségletből, hogy a tárgyakat meg kell őrizni. Az érintett személy intenzív szorongást, gyászt vagy dühöt él át, ha a tárgyak kidobására kényszerül, vagy akár csak gondol erre a lehetőségre.
A második kritérium az, hogy ez a megválási képtelenség a tárgyak olyan mértékű felhalmozódásához vezet, amely ellehetetleníti vagy jelentősen korlátozza az életterek rendeltetésszerű használatát. A konyha alkalmatlanná válik a főzésre, az ágyban nem lehet aludni, a fürdőszoba használhatatlan. Ha a terek mégis tiszták, az gyakran csak egy harmadik fél (családtag, takarító) beavatkozásának köszönhető.
A halmozó számára egy régi újság nem szemét, hanem információforrás; egy törött csésze nem hulladék, hanem egy emlék vagy egy jövőbeli javítási projekt alapanyaga.
Végül a harmadik diagnosztikai pont, hogy a halmozás klinikailag jelentős szenvedést vagy károsodást okoz a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működési területeken. Ez magában foglalja az egészségügyi és biztonsági kockázatokat is, mint például a tűzveszély, a botlásveszély vagy a higiéniai problémák. A társas kapcsolatok megromlanak, az érintett elszigetelődik, szégyelli otthonát, és kerüli a vendégek fogadását.
Fontos megkülönböztetni a halmozási zavart a gyűjtőszenvedélytől. Míg a gyűjtő büszkén mutatja be kollekcióját, rendszerezi és karbantartja azt, addig a halmozó gyakran szégyelli a felgyülemlett tárgyakat, a halmok pedig jellemzően kaotikusak és rendezetlenek. A gyűjtemény örömforrás, a felhalmozott tárgytömeg pedig szorongás és teher forrása.
A tárgyak fogságában: a halmozás pszichológiai háttere
A halmozási zavar megértéséhez le kell ásnunk a felszín alá, és meg kell vizsgálnunk azokat a komplex pszichológiai és neurokognitív folyamatokat, amelyek ezt a viselkedést irányítják. Nem egyszerűen a „dolgok szeretetéről” van szó. A tárgyak a halmozó számára szimbolikus jelentéssel bírnak, és alapvető érzelmi szükségleteket elégítenek ki, még ha ez a megoldás hosszú távon diszfunkcionális is.
Az egyik legfontosabb tényező az információfeldolgozási nehézség. A kutatások kimutatták, hogy a halmozási zavarral küzdő emberek agya másképp működik, különösen a végrehajtó funkciók területén. Nehézségeik vannak a következőkkel:
- Döntéshozatal: Minden egyes tárggyal kapcsolatban bénító döntésképtelenséget élnek át. „Kidobjam? Megtartsam? Mi van, ha később szükségem lesz rá? Mi van, ha rossz döntést hozok?” Ez a bizonytalanság olyan nyomasztó, hogy a legkönnyebb megoldásnak a döntés elhalasztása, azaz a tárgy megtartása tűnik.
- Kategorizálás: Nehezen tudják a tárgyakat logikus csoportokba rendezni. Számukra minden tárgy egyedi és különleges, ami lehetetlenné teszi a szelektálást és a rendszerezést.
- Figyelem és fókusz: Könnyen elterelődik a figyelmük, ami megnehezíti a rendrakási folyamatokat. Egy-egy tárgy a kezükbe kerülve emlékek, gondolatok és asszociációk lavináját indítja el, eltérítve őket az eredeti céltól.
A másik kulcsfontosságú terület az érzelmi kötődés a tárgyakhoz. A halmozók számára a tárgyak nem csupán élettelen dolgok, hanem sokkal többek annál:
Biztonság és kényelem: A tárgyak halmaza egyfajta fizikai és érzelmi „fészket”, egy erődítményt képez a külvilág fenyegetéseivel szemben. A tárgyak jelenléte megnyugtató, a hiányuk pedig szorongást keltő.
Identitás és emlékek: Sok tárgy az élettörténetük egy-egy darabját képviseli. Egy koncertjegy, egy régi levél, egy elnyűtt ruhadarab mind-mind emlékeket őriz. Ezen tárgyak kidobása olyan érzés, mintha a múltjukat, az identitásukat törölnék ki.
Felelősségérzet: Erős felelősséget éreznek a tárgyak „sorsa” iránt. Úgy gondolják, pazarlás lenne kidobni valamit, ami még használható, vagy ami valaki másnak még hasznos lehet. Ez a felelősségérzet gyakran kiterjed a legjelentéktelenebb dolgokra is, például egy üres joghurtos pohárra vagy egy reklámújságra.
A halmozó ember elméjében minden tárgy egy lehetőség. A lehetőség, hogy megjavítsák, felhasználják, elajándékozzák, vagy egyszerűen csak szükség lesz rá a jövőben. A tárgyak elengedése ezen lehetőségek elengedését jelenti.
Gyakran áll a háttérben valamilyen traumatikus életesemény is, például egy szeretett személy elvesztése, válás, anyagi nehézségek vagy bántalmazás. A halmozás egyfajta megküzdési mechanizmussá válhat, egy kísérlet a kontroll visszaszerzésére egy olyan világban, amely kaotikusnak és kiszámíthatatlannak tűnik. A tárgyak megszerzése és birtoklása pillanatnyi örömet és kontrollérzetet ad, ami átmenetileg enyhíti a mélyebben fekvő fájdalmat és szorongást.
A halmozás típusai és a leggyakrabban gyűjtött tárgyak
Bár a köztudatban a halmozás leginkább a régi újságok és a kacatok felgyülemlésével kapcsolódik össze, a valóság ennél sokkal árnyaltabb. A halmozott tárgyak köre rendkívül széles lehet, és gyakran tükrözi az egyén személyes történetét, érdeklődési körét vagy éppen a félelmeit. A felhalmozott dolgok jellege sokat elárulhat a zavar mögötti motivációkról.
A leggyakoribb kategóriák közé tartoznak az olyan hétköznapi tárgyak, amelyeket a legtöbb ember hulladéknak tekint. Ide sorolhatók a reklámújságok, levelek, csomagolóanyagok, üres dobozok és flakonok. A halmozó ezekben is potenciális értéket vagy felhasználási lehetőséget lát. „Jó lesz még becsomagolni valamit”, „Ebből a dobozból lehetne tárolót készíteni” – hangzanak a tipikus indokok.
Egy másik nagy csoportot képeznek a ruhák, cipők és kiegészítők. Az érintett gyakran olyan ruhákat is őrizget, amelyek már évtizedek óta nem jók rá, divatjamúltak vagy szakadtak. A megválás nehézségét itt is az érzelmi kötődés („Ezt viseltem az első randin”) vagy a jövőbeli lehetőség („Majd belefogyok”, „Egyszer még divatba jön”) magyarázza.
A következőkben egy táblázat segítségével foglaljuk össze a legjellemzőbb tárgykategóriákat és a hozzájuk kapcsolódó lehetséges pszichológiai motivációkat.
| Tárgykategória | Példák | Lehetséges háttérmotiváció |
|---|---|---|
| Papíralapú anyagok | Újságok, magazinok, levelek, számlák, szórólapok, könyvek | Információ elvesztésétől való félelem, a tudás birtoklásának illúziója, emlékek megőrzése |
| Ruházat és textíliák | Ruhák, cipők, táskák, ágyneműk, függönyök | Identitáshoz, emlékekhez való kötődés, jövőbeli tervek („majd jó lesz”), „jó üzlet” volt |
| Konyhai eszközök és élelmiszerek | Lejárt szavatosságú élelmiszerek, üres tárolóedények, törött poharak | Félelem a nélkülözéstől, pazarlástól való iszony, „még jó lehet valamire” gondolat |
| „Értéktelen” tárgyak (kacat) | Csomagolóanyagok, műanyag zacskók, törött tárgyak, alkatrészek | Kreatív felhasználás lehetősége, perfekcionizmus (meg kell javítani), felelősségérzet |
| Digitális adatok | E-mailek ezrei, letöltött fájlok, fotók, böngésző lapok | Digitális halmozás, információvesztéstől való félelem, rendszerezési képtelenség |
Különösen súlyos és veszélyes formája a halmozásnak az állathalmozás (animal hoarding). Ebben az esetben az illető a képességeit és lehetőségeit messze meghaladó számú állatot tart, gyakran borzasztó körülmények között. Bár szándékuk szerint szeretetet és menedéket nyújtanak, a valóságban nem tudják biztosítani az állatok alapvető szükségleteit (megfelelő élelem, tiszta víz, higiénikus környezet, orvosi ellátás). Az állathalmozók gyakran nincsenek tisztában a helyzet súlyosságával, és meg vannak győződve arról, hogy ők mentik meg az állatokat. Ez a forma komoly állatvédelmi és közegészségügyi problémákat vet fel.
Az utóbbi években egy új jelenség is megjelent: a digitális halmozás. Ez a több tízezer olvasatlan e-mail, a merevlemezeket megtöltő, soha újra meg nem nézett fotók és letöltött fájlok, vagy a több száz megnyitott böngészőfül formájában nyilvánul meg. Bár fizikailag nem foglal helyet, a mentális terhelés és a digitális káosz hasonlóan nyomasztó lehet, mint a fizikai tárgyak felhalmozása.
Amikor más betegségek is társulnak: a halmozás és a komorbiditás
A halmozási zavar ritkán jelentkezik önmagában. Az esetek többségében más mentális egészségügyi problémák is társulnak hozzá, amelyeket a szaknyelv komorbiditásnak nevez. Ezek a társuló betegségek bonyolítják a diagnózist és a kezelést, de a felismerésük kulcsfontosságú a hatékony terápia szempontjából. A halmozás gyakran csak a jéghegy csúcsa, egy tünet, amely mélyebben fekvő problémákra hívja fel a figyelmet.
A leggyakrabban társuló állapotok a következők:
Major depressziós zavar: A halmozási zavarral küzdők több mint 50%-a szenved élete során depressziótól. A lehangoltság, az örömtelenség, az energiahiány és a reménytelenség érzése tovább rontja a helyzetet. A depressziós személynek nincs ereje és motivációja a rendrakáshoz, a kaotikus környezet pedig tovább mélyíti a depressziós tüneteket, létrehozva egy ördögi kört.
Szorongásos zavarok: A generalizált szorongás, a szociális fóbia és a pánikzavar szintén gyakori kísérői a halmozásnak. A halmozó folyamatosan aggódik a jövő miatt, fél a rossz döntésektől, és szorong a társas helyzetektől, részben a lakása állapota miatti szégyenérzet okán. A tárgyak felhalmozása egyfajta (rosszul működő) öngyógyítási kísérlet lehet a szorongás enyhítésére.
Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD): Jelentős átfedés van az ADHD és a halmozási zavar tünetei között, különösen a végrehajtó funkciók zavara terén. A szervezetlenség, a halogatás, a döntéshozatali nehézségek és a figyelem könnyű elterelhetősége mindkét állapotra jellemző. Egy ADHD-s személy számára a rendrakás és a szelektálás monumentális feladatnak tűnhet, ami könnyen vezet a káosz felhalmozódásához.
Sok esetben a halmozás egyfajta látható megnyilvánulása egy láthatatlan belső káosznak, amelyet más mentális zavarok, például a depresszió vagy az ADHD okoznak.
Obszesszív-kompulzív zavar (OCD), azaz kényszerbetegség: Bár a halmozást ma már különálló kórképként kezelik, a betegek egy részénél (kb. 20%) továbbra is fennáll az OCD diagnózisa is. Fontos különbséget tenni: az OCD-s betegek kényszergondolatai (obszessziói) általában énidegenek, szorongást keltenek, a kényszercselekvések (kompulziók) pedig ennek a szorongásnak az enyhítésére szolgálnak. Ezzel szemben a halmozáshoz kapcsolódó gondolatok és viselkedések gyakran én-azonosak (ego-szintonikusak), a tárgyak megszerzése örömet okoz, és a megválás váltja ki a szorongást.
Ezen társbetegségek felismerése azért létfontosságú, mert a kezelési tervnek minden fennálló problémára ki kell terjednie. Hiába kezelik a halmozási viselkedést, ha a háttérben meghúzódó súlyos depresszió vagy kezeletlen ADHD továbbra is fenntartja a problémát. Egy átfogó, integrált terápiás megközelítésre van szükség, amely egyszerre célozza a tüneteket és a kiváltó okokat.
A káosz következményei: a halmozás hatása az életminőségre
A halmozási zavar messze túlmutat a zsúfolt szobák problémáján. Ez egy mindent átható állapot, amely az élet minden területére súlyos, gyakran pusztító hatással van. A következmények fizikai, érzelmi, szociális és anyagi síkon is jelentkeznek, drasztikusan rontva az érintett és családja életminőségét.
Egészségügyi és biztonsági kockázatok: A felhalmozott tárgyak komoly veszélyforrást jelentenek.
- Tűzveszély: A papírhalmok, textíliák és egyéb gyúlékony anyagok felgyülemlése rendkívül tűzveszélyes. A kijáratok eltorlaszolása pedig megnehezíti a menekülést vészhelyzet esetén.
- Botlás- és esésveszély: A padlón tornyosuló tárgyak miatt a közlekedés nehézkes és veszélyes, ami különösen az idős érintetteknél növeli a súlyos sérülések kockázatát.
- Higiéniai problémák: A zsúfoltság lehetetlenné teszi a takarítást, ami kedvez a por, a penész és a kártevők (csótányok, rágcsálók) elszaporodásának. Ez allergiás reakciókhoz, légúti megbetegedésekhez és egyéb fertőzésekhez vezethet.
- Strukturális károk: Extrém esetekben a felhalmozott tárgyak súlya akár az épület szerkezetét is károsíthatja.
Szociális elszigetelődés: A halmozással küzdő emberek gyakran mély szégyent és bűntudatot éreznek otthonuk állapota miatt. Ez ahhoz vezet, hogy kerülik a társas kapcsolatokat, nem hívnak át magukhoz senkit – sem barátokat, sem családtagokat, de még a szükséges javításokat végző szakembereket sem. Ez a viselkedés fokozatosan teljes társadalmi izolációhoz vezethet, ami tovább rontja a mentális állapotukat és a depressziós tüneteket.
Az otthon, ami a menedéknek kellene lennie, börtönné válik. A falakat nem téglák, hanem a felhalmozott tárgyak és a szégyen emeli.
Családi konfliktusok: A halmozás soha nem csak egyetlen ember problémája. A családtagok, akik együtt élnek a halmozóval, vagy látják annak állapotát, tehetetlenséget, frusztrációt, dühöt és aggodalmat élnek át. A folyamatos viták a rendetlenségről, a sikertelen takarítási kísérletek és a helyzet miatti aggodalom rendkívül megterhelik a kapcsolatokat. A gyerekek különösen sérülékenyek, hiszen egy ilyen környezetben felnőni komoly érzelmi és fejlődési nehézségeket okozhat.
Pénzügyi nehézségek: A halmozás gyakran együtt jár a kényszeres vásárlással. Az érintett folyamatosan újabb és újabb tárgyakat szerez be, gyakran feleslegesen, vagy olyan dolgokat, amilyenekből már rengeteg van otthon. Ez komoly adósságokhoz vezethet. Emellett a káoszban elveszett csekkek, fizetési felszólítások miatt késedelmi díjak halmozódhatnak fel, tovább rontva az anyagi helyzetet.
A következmények súlyossága miatt a halmozási zavart nem lehet félvállról venni. Ez nem egy ártalmatlan különcség, hanem egy komoly mentális betegség, amely aktív beavatkozást és szakszerű segítséget igényel.
Kiút a labirintusból: a halmozási zavar kezelési lehetőségei
Bár a halmozási zavar egy makacs és nehezen kezelhető állapot, a gyógyulás nem lehetetlen. A megfelelő terápiás megközelítéssel, türelemmel és támogató környezettel jelentős javulás érhető el. A kezelés célja nem csupán a lakás kitakarítása, hanem a halmozó viselkedés mögött rejlő gondolkodási minták és érzelmi problémák megváltoztatása. A „nagytakarítás” önmagában nem megoldás; ha a mélyben gyökerező okok kezeletlenül maradnak, a tárgyak rövid időn belül újra felhalmozódnak.
A leghatékonyabbnak bizonyult kezelési módszer a kognitív viselkedésterápia (CBT), amelyet kifejezetten a halmozási zavarra specializáltak. Ez a terápia több pilléren nyugszik:
- Pszichoedukáció: Az első lépés, hogy a páciens megértse a saját állapotát. A terapeuta segít felismerni, hogy a halmozás egy betegség, nem pedig jellemhiba, és elmagyarázza a háttérben zajló pszichológiai folyamatokat.
- Motivációs interjú: Sok halmozó ambivalens a változással kapcsolatban. A motivációs interjú technikái segítenek feltárni és megerősíteni a változás melletti belső elköteleződést, ahelyett, hogy külső nyomást helyeznének rá.
- Kognitív átstrukturálás: A terápia kulcsfontosságú része a tárgyakhoz és a birtokláshoz kapcsolódó diszfunkcionális hiedelmek azonosítása és megkérdőjelezése. Ilyen hiedelmek lehetnek például: „Ha ezt kidobom, elveszítek egy fontos emléket”, vagy „Felelőtlen pazarlás lenne ettől megválni”. A terapeuta segít reálisabb és egészségesebb gondolkodási sémákat kialakítani.
- Készségfejlesztés: A terápia gyakorlati készségeket is tanít a döntéshozatal, a problémamegoldás, a szelektálás és a rendszerezés területén. A páciens megtanulja, hogyan hozzon döntéseket a tárgyak sorsáról anélkül, hogy lebénítaná a szorongás.
- Expozíció és válaszmegelőzés: A terápia során a páciens fokozatosan, a terapeuta segítségével néz szembe a legnehezebb feladattal: a tárgyaktól való megválással. Megtanulja elviselni az ezzel járó szorongást anélkül, hogy visszatérne a régi, halogató viselkedéshez. A gyakorlatok mindig kis lépésekben, a legkevésbé félelmetes tárgyakkal kezdődnek.
A gyógyszeres kezelés szerepe a halmozási zavar esetében még nem teljesen tisztázott. Bár önmagában a gyógyszer ritkán hatékony, a társuló betegségek, mint a depresszió vagy a szorongás kezelésére használt antidepresszánsok (különösen az SSRI-k) segíthetnek. Ha a páciens hangulata javul és szorongása csökken, nyitottabbá és motiváltabbá válhat a pszichoterápiás munkára.
A terápia mellett a támogató csoportok és a speciálisan képzett professzionális rendszerezők (professional organizers) is sokat segíthetnek. Egy támogató csoportban az érintettek megoszthatják tapasztalataikat másokkal, akik pontosan tudják, min mennek keresztül, ami csökkenti a szégyent és az elszigeteltséget. A professzionális rendszerező pedig gyakorlati segítséget nyújt a szelektálásban és a rendrakásban, mindig a kliens tempójában és az ő döntéseit tiszteletben tartva.
Hogyan segíthetünk? Útmutató családtagoknak és barátoknak
Szeretettünk halmozási zavarával szembesülni rendkívül fájdalmas és frusztráló élmény. A tehetetlenség, a düh és az aggodalom érzései teljesen természetesek. Azonban a rosszul megválasztott segítségnyújtási kísérlet többet árthat, mint használ. A legfontosabb a türelem, az empátia és a megfelelő kommunikáció.
Íme néhány tanács, mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha egy halmozó embernek szeretnénk segíteni:
AMIT NE TEGYÜNK:
- Ne takarítsunk ki a tudta és beleegyezése nélkül! Ez a leggyakoribb és legsúlyosabb hiba. Bár jó szándék vezérel, a halmozó ezt egy erőszakos támadásnak, a magánszférája megsértésének éli meg. Mély bizalomvesztéshez vezet, és a tünetek felerősödését okozhatja, mivel a jövőben még görcsösebben fog ragaszkodni a tárgyaihoz, hogy megvédje őket.
- Ne kritizáljuk, ne szégyenítsük meg! A „Hogy tudsz ilyen koszban élni?” vagy a „Miért nem dobod már ki ezt a szemetet?” típusú mondatok csak a védekezést és a szégyenérzetet erősítik. A halmozó már amúgy is szégyelli magát, a további kritika csak mélyíti az izolációját.
- Ne vitatkozzunk a tárgyak értékéről! Felesleges arról vitatkozni, hogy egy adott tárgy „szemét” vagy „értékes”. Az ő számára érzelmi értéke van, és ezt a nézőpontot tiszteletben kell tartani, még ha nem is értjük.
- Ne várjunk azonnali eredményeket! A változás egy hosszú és lassú folyamat, amely tele van visszaesésekkel. A türelmetlenség csak nyomást helyez a halmozóra, és aláássa az önbizalmát.
AMIT TEHETÜNK:
Tájékozódjunk a betegségről! Minél többet tudunk a halmozási zavar pszichológiai hátteréről, annál könnyebb lesz megérteni a szerettünk viselkedését. Ez segít az empátia kialakításában és a frusztráció csökkentésében.
Beszéljünk az érzéseinkről és aggodalmainkról! A kritizálás helyett fókuszáljunk a saját érzéseinkre és a konkrét, objektív problémákra. Például: „Aggódom érted, mert félek, hogy elesel a folyosón lévő dobozokban”, vagy „Szomorú vagyok, mert már nem tudunk leülni a nappaliban beszélgetni”.
Fókuszáljunk a biztonságra! Ahelyett, hogy a teljes rendrakást erőltetnénk, kezdjük a legfontosabbal: a biztonság megteremtésével. Tegyünk javaslatot a menekülési útvonalak megtisztítására, a tűzhely körüli gyúlékony anyagok eltávolítására. Ez egy konkrét, belátható cél, ami kevésbé ijesztő.
A cél nem a tökéletes rend, hanem a biztonságos és funkcionális élettér. A segítségnyújtás kulcsa a bizalomépítés és a kis, közösen elért sikerek ünneplése.
Bátorítsuk a szakember felkeresésére! Finoman és ítélkezésmentesen vessük fel a professzionális segítség lehetőségét. Kínáljuk fel, hogy segítünk terapeutát keresni, vagy akár el is kísérjük az első alkalomra. Hangsúlyozzuk, hogy ez egy betegség, és van rá segítség.
Ismerjük el a saját határainkat és kérjünk mi is segítséget! Egy halmozó családtagjának lenni érzelmileg rendkívül megterhelő. Fontos, hogy mi is kapjunk támogatást, akár egyéni terápia, akár családtagoknak szóló támogató csoport formájában. Nem tudjuk egyedül megmenteni a másikat, de mellette állhatunk a gyógyulás útján.
