Van-e nagyobb öröm egy kertész számára, mint amikor a saját keze munkája nyomán valami teljesen új születik? Az emberi történelem során a növénynemesítés mindig is a mezőgazdaság és a kertészet legizgalmasabb, legtitokzatosabb területei közé tartozott. Sokan azt gondolják, hogy az új virágfajta létrehozása kizárólag professzionális botanikusok és genetikusok kiváltsága. Ez azonban tévedés. A virágok keresztezésének, a hibridizációnak a művészete és tudománya bárki számára elérhető, aki rendelkezik türelemmel, precizitással és egy nagy adag kíváncsisággal.
Képzelje el, hogy az Ön kertjében nyíló rózsa nem csak egy új árnyalatot vagy formát ölt, hanem ellenállóvá válik egy olyan betegséggel szemben, amely eddig tönkretette a régi fajtákat. Vagy egy olyan liliom, amelynek illata és színe soha nem látott kombinációban pompázik. Ez a cikk a virágok keresztezésének titkait tárja fel lépésről lépésre, megmutatva, hogyan válhat a hobbi kertészből is egy új virághibrid megálmodója és alkotója.
Miért érdemes saját virágfajtát keresztezni? A nemesítés mögötti motiváció
A virág nemesítés nem csupán tudományos kísérlet; ez egyfajta művészi önkifejezés, amely ötvözi a biológiát, az esztétikát és a hosszú távú gondolkodást. A keresztezésekkel új, eddig nem létező tulajdonságokat kombinálhatunk, vagy régi, elveszettnek hitt jellemzőket erősíthetünk meg.
A legfőbb motivációk között szerepelhet a betegségekkel szembeni ellenállás növelése. Egy gyönyörű, de érzékeny fajta keresztezése egy kevésbé mutatós, ám robusztus őssel segíthet olyan hibridet létrehozni, amely minimális vegyszeres kezeléssel is egészséges marad. Ez nemcsak időt és pénzt takarít meg, hanem a környezetet is védi.
Ezen túlmenően ott van az esztétikai cél. A kertészek gyakran keresnek olyan színkombinációkat, szirmformákat vagy növekedési szokásokat, amelyek hiányoznak a jelenlegi kínálatból. A virágok keresztezése lehetőséget ad arra, hogy kitörjünk a megszokottból és valóban egyedi, piaci rést betöltő növényeket hozzunk létre.
A növénynemesítés a türelem művészete. Egy új, stabil fajta létrehozása évekig tarthat, de a legelső virág megnyílása, amely az Ön elképzeléseit tükrözi, felejthetetlen pillanat.
A genetikai alapok: Mendel öröksége a virágok világában
Mielőtt belevágnánk a gyakorlati lépésekbe, elengedhetetlen a virágok genetikájának alapvető megértése. Gregor Mendel, a genetika atyja, a borsónövényeken végzett kísérleteivel fektette le az öröklődés törvényeit, amelyek minden virágra érvényesek. A keresztezés során valójában a szülői növények genetikai információit, azaz a géneket kombináljuk.
Minden tulajdonságot (szín, magasság, szirmok száma) allélok irányítanak. Ezek lehetnek dominánsak (D) vagy recesszívek (r). Amikor keresztezünk két növényt, az első generációban (az ún. F1 generációban) a domináns tulajdonságok fognak megjelenni. Ha például egy piros (domináns) és egy fehér (recesszív) virágot keresztezünk, az F1 utódok nagy valószínűséggel pirosak lesznek.
A valódi izgalom az F2 generációban kezdődik. Amikor az F1 hibrideket egymással keresztezzük (vagy önmagukat porozzák be), a recesszív tulajdonságok újra megjelennek, gyakran a klasszikus 3:1 arányban (Mendel első törvénye). Ez az a pont, ahol a legváratlanabb és legkülönlegesebb kombinációk születhetnek, és ahol a nemesítő elkezdheti kiválasztani a „győzteseket”.
A domináns és recesszív tulajdonságok megértése
A sikeres hibridizáció kulcsa abban rejlik, hogy előre meg tudjuk becsülni, milyen tulajdonságok jelenhetnek meg. Ha olyan tulajdonságot keresünk, amely csak recesszív formában létezik (például egy különleges sárga árnyalat), akkor valószínűleg legalább az F2 generációig várnunk kell a megjelenésére. A domináns tulajdonságok (például a nagy virágméret vagy bizonyos betegségekkel szembeni rezisztencia) általában már az F1 generációban láthatóak.
A nemesítőnek érdemes részletes jegyzeteket vezetnie a szülők ismert tulajdonságairól, vagy ha lehetséges, olyan fajtákat választania, amelyeknek ismert a genetikai háttere. Ez segít minimalizálni a zsákutca kísérleteket és felgyorsítja a kívánt eredmény elérését.
A megfelelő szülők kiválasztása: A hibridizáció stratégiai része
A sikeres virágkeresztezés 90%-a a gondos tervezésen múlik. Nem elég csak két szép virágot kiválasztani; biztosítani kell, hogy azok kompatibilisek legyenek, és hogy a keresztezés valóban a kívánt célt szolgálja. Ezt a folyamatot hívjuk szülői vonalak kiválasztásának.
Fajon belüli és fajok közötti keresztezés
Kezdőként a legbiztonságosabb és legkönnyebb út a fajon belüli keresztezés (intraspecifikus hibridizáció). Például két különböző színű, de azonos fajhoz (pl. két különböző Rosa rugosa fajta) tartozó rózsa keresztezése általában termékeny magokat és életképes utódokat eredményez.
A fajok közötti keresztezés (interspecifikus hibridizáció) sokkal izgalmasabb, de sokkal nehezebb is. Gondoljunk csak az orchideákra vagy a liliomokra, ahol a különböző fajok keresztezésével jönnek létre a legkülönlegesebb hibridek. Azonban itt gyakran felmerül a sterilitás problémája, mivel a kromoszómaszámok eltérhetnek, megakadályozva a zigóta kifejlődését. Ezért fontos előzetesen tájékozódni a választott fajok kompatibilitásáról.
| Keresztezés típusa | Siker esélye | Példa | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Fajtán belüli (azonos faj) | Magas (90%+) | Két különböző tulipán fajta (pl. ‘Darwin’ és ‘Triumph’) | A legegyszerűbb, kezdőknek ajánlott. |
| Fajon belüli (azonos nemzetség) | Közepes (50–80%) | Két különböző Lilium faj, pl. L. longiflorum x L. speciosum (L.A. hibridek) | Gyakran termékeny utódokat eredményez. |
| Nemzetségek közötti | Alacsony (5–30%) | Pl. X Fatshedera lizei (Hedera és Fatsia hibridje) | Speciális technikákat vagy kromoszóma manipulációt igényelhet. |
A szülői célok meghatározása
Mielőtt megkezdené a pollenátvitelt, tisztán kell látnia, mi a célja. Ne csak a színt nézze! Egy sikeres nemesítő a következő tulajdonságokat veszi figyelembe:
- Választott tulajdonság (Anya): Pl. Nagy virág, erős szár.
- Kiegészítő tulajdonság (Apa): Pl. Betegség-ellenállóság, ritka szín.
- Környezeti adaptáció: Pl. Hidegtűrés, szárazságtűrés.
- Virágzási idő: Kívánatos-e korábbi vagy későbbi virágzás.
A legfontosabb szempont a virág egészsége. Csak tökéletesen egészséges, erős, betegségektől mentes szülőket válasszon, mivel a genetikai gyengeségek hajlamosak öröklődni. A nemesítés célja gyakran nem a legszebb, hanem a legéletképesebb növény létrehozása.
Virágok anatómiája: Ismerd meg a porzást
A virágok keresztezésének gyakorlati lépéseihez elengedhetetlen a virág reproduktív részeinek pontos ismerete. A virágok szexuális szervei a porzók (hím) és a termő (női).
A reproduktív szervek
A porzó (stamen) a hím rész, amely a portokból (anther) és a porzószálból (filament) áll. A portok tartalmazzák a pollen szemcséket, amelyek a hím ivarsejteket hordozzák. A porzók száma és elhelyezkedése fajtától függően eltérő lehet.
A termő (pistil) a női rész, amely a bibéből (stigma), a bibeszálból (style) és a magházból (ovary) áll. A bibeszál köti össze a ragadós bibét a magházzal. A beporzás akkor történik meg, amikor a pollen a ragadós bibére kerül, majd a bibeszálon keresztül eljut a magházban lévő petesejtekhez, ahol a megtermékenyítés megtörténik.
A sikeres hibridizáció alapja, hogy megakadályozzuk a nem kívánt pollen bejutását, és csak a választott apanövény pollenjét juttassuk el a bibére.
Önporzás vagy keresztezés?
Sok virágfajta – különösen a kerti haszonnövények – hajlamos az önporzásra (autogámia). Ez azt jelenti, hogy a virág saját pollenje termékenyíti meg önmagát, mielőtt más pollen érné. Ha új hibridet szeretnénk létrehozni, ezt az önporzást meg kell akadályozni. Ez a folyamat az emaszkuláció.
A precíz emaszkuláció a kulcsa annak, hogy garantáltan az Ön által választott apanövény genetikája kerüljön át az utódba. A legkisebb hiba is tönkreteheti a több hónapos munkát.
Lépésről lépésre útmutató a virágok keresztezéséhez
A virágok keresztezése egy négy szakaszból álló, gondosan időzített folyamat, amely a virágok érettségétől függően néhány napot vesz igénybe.
1. Az emaszkuláció (a hím részek eltávolítása)
Az emaszkuláció célja az önporzás megakadályozása, vagyis a kiválasztott anyanövény porzóinak eltávolítása. Ezt a műveletet a virág kinyílása előtt, de már a bimbó érett állapotában kell elvégezni, még mielőtt a portokok felnyílnának és kiszóródna a pollen.
Szükséges eszközök: Finom hegyű csipesz (sterilizált!), nagyító, kis olló, alkoholos törlőkendő.
- Időzítés: Válasszon ki egy bimbót az anyanövényen, amely a következő 24–48 órában nyílna ki. A bimbónak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy hozzáférjen a porzókhoz.
- Sterilizálás és eltávolítás: Fertőtlenítse a csipeszt. Óvatosan nyissa fel a bimbót, és a csipesz segítségével távolítsa el az összes portokot (a porzó szálakat is, ha lehetséges). Ügyeljen arra, hogy a bibe (a női rész) sértetlen maradjon.
- Védelem: Az emaszkulált virágot azonnal takarja be egy kis papírzacskóval (vagy speciális tüllhálóval). Ez megakadályozza, hogy a méhek, rovarok vagy a szél más, nem kívánt pollent vigyenek rá.
2. Pollen gyűjtése és előkészítése
Ezzel párhuzamosan készítse elő az apanövényt. A pollen akkor a legéletképesebb, amikor friss, közvetlenül azután, hogy a portok felnyílt.
- Gyűjtés: Válasszon ki egy teljesen kinyílt virágot az apanövényen. A pollen gyűjtésére használhat kis ecsetet, fültisztító pálcikát vagy akár a sterilizált csipesz végét. Egyes fajoknál (pl. liliom) a portokot levágják, és egy darab papíron hagyják megszáradni, hogy a pollen kiszóródjon.
- Tárolás (rövid távú): A pollennek száraznak és hűvösnek kell lennie. Ha nem használja fel azonnal, tárolja egy kis kapszulában vagy fóliában a hűtőben. Bár a friss a legjobb, egyes fajok pollenje (pl. rózsa) napokig életképes marad.
- Életképesség ellenőrzése: A tapasztalt nemesítők néha mikroszkóp alatt ellenőrzik a pollen vitalitását, de kezdőknek elegendő, ha vizuálisan meggyőződnek arról, hogy a pollen sárga, száraz és porzó állagú.
3. A pollenátvitel (maga a keresztezés)
A pollenátvitel a kritikus lépés. Ezt akkor kell elvégezni, amikor az anyanövény bibéje befogadóképes, azaz „érett”. Ezt a bibeszál ragadós, nedves megjelenése jelzi (ez a „stigma receptivitása”). Ez általában 1–3 nappal az emaszkuláció után következik be.
- A védelem eltávolítása: Vegye le a papírzacskót az emaszkulált virágról.
- Az átvitel: A fültisztító pálcika vagy ecset segítségével vigye át a friss pollen bőséges mennyiségét közvetlenül a ragadós bibére. Győződjön meg róla, hogy a pollen egyenletesen fedi a bibe felületét.
- Újra védelem: Tegye vissza azonnal a papírzacskót, hogy megakadályozza a méhek vagy a szél általi újabb, nem kívánt beporzást. Hagyja a zacskót rajta 24–48 órán keresztül, amíg a pollen el nem kezdi a bibeszálon lefelé haladni.
4. Címkézés és dokumentáció
A dokumentáció a nemesítés legfontosabb, de gyakran elhanyagolt része. Ha nem tudja, melyik virág volt az anya és melyik az apa, az egész kísérlet értelmét veszti.
Minden keresztezett virágra helyezzen egy kis, vízálló címkét. A címkének tartalmaznia kell a következő információkat:
- Anya (♀) fajta neve.
- Apa (♂) fajta neve.
- A keresztezés dátuma.
- A kísérlet azonosító száma (pl. Rózsa 2024-001).
A jegyzetfüzetében rögzítse a szülők tulajdonságait, a keresztezés célját és a naplózott eseményeket (pl. időjárás, megerősített magképződés).
A várakozás időszaka: Magház fejlődése és betakarítás
A sikeres pollenátvitel után a bibe elhervad, és a magház (ovary) elkezd duzzadni. Ez a megtermékenyítés jele. Ha a magház nem duzzad meg, vagy leesik, a keresztezés sikertelen volt, és újra kell próbálkozni.
A magház gondozása
A magház fejlődése fajtától függően hetekig vagy hónapokig tarthat. A rózsáknál (csipkebogyó) ez 3–4 hónap, míg egyes liliomoknál csak néhány hét. Ez idő alatt biztosítsa a növény számára a megfelelő öntözést és tápanyagellátást. A növény energiáját most a magok fejlesztésére fordítja.
A magház érése akkor következik be, amikor a külső burka elkezd sárgulni, barnulni vagy repedezni. Fontos, hogy ne szedje le túl korán, mert az éretlen magok nem csíráznak ki.
Magok betakarítása és tisztítása
Amikor a magház már teljesen érett, óvatosan vágja le. Nyissa fel a magházat, és távolítsa el a magokat. A magokat meg kell tisztítani a környező gyümölcshústól vagy belső burkoktól, mivel ezek gátolhatják a csírázást vagy penészesedést okozhatnak. A magokat egy papírtörlőn szárítsa meg, és tegye egy felcímkézett papírzacskóba.
A csíráztatás kihívásai: A stratifikáció szükségessége
Sok virágfajta, különösen azok, amelyek mérsékelt égövön élnek (rózsa, írisz, liliom), rendelkeznek a nyugalmi időszak (dormancia) jelenségével. Ez azt jelenti, hogy a magok nem hajlandóak kicsírázni, amíg át nem estek egy hideg, nedves időszakon, amely utánozza a telet. Ezt a folyamatot hívják stratifikációnak.
Hideg stratifikáció lépései
A stratifikáció a sikeresség szempontjából kritikus, és a hidegkezelés időtartama fajtánként eltérő lehet (általában 40–120 nap).
- Előkészítés: Keverje össze a magokat egy steril, nedves közeggel (pl. perlit, vermikulit vagy tőzegmoha). A közegnek nedvesnek, de nem vizesnek kell lennie.
- Tárolás: Helyezze a keveréket egy lezárt, felcímkézett műanyag zacskóba.
- Hűtés: Helyezze a zacskót a hűtőszekrénybe (nem fagyasztóba!), ahol a hőmérséklet 1–5 °C között van.
- Monitoring: Rendszeresen ellenőrizze a zacskót, hogy megelőzze a penészesedést. Ha penész jelenik meg, vegye ki a magokat, tisztítsa meg, és helyezze át friss, sterilizált közegbe.
Amikor a stratifikációs időszak letelt, vagy amikor a magok elkezdenek csírázni a hűtőben, vegye ki őket, és ültesse el a szokásos módon, laza, jó vízelvezetésű palántaföldbe. Ez a hibrid magoncok, az F1 generáció kezdete.
Az F1 generáció: Az első virágok és a szelekció
Ez a legizgalmasabb szakasz: az F1 hibridek virágzásának megfigyelése. Az F1 generáció minden tagja azonos genetikai hátteret hordoz (heterozigóta), de a domináns tulajdonságok miatt általában nagyon hasonlítanak egymásra, és gyakran erősebbek, mint a szülők (ez az ún. hibrid vigor).
A szelekciós nyomás alkalmazása
A nemesítő munkája most kezdődik. A cél az, hogy kiválassza azokat a növényeket, amelyek a leginkább megfelelnek az eredeti célkitűzésnek. Ez az ún. szelekció.
Ne ragaszkodjon minden egyes magonchoz! A legtöbb F1 növényt el kell távolítani (culling), hogy csak a legjobb genetikai anyag maradjon fenn. A szigorú szelekció elengedhetetlen a fajta stabilitásához.
Mire figyeljen az F1 növényeknél:
- Virágminőség: Szín, forma, méret, szirmok száma.
- Növekedési habitus: Kompakt vagy szétterülő, erős szár.
- Egészség: Betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállás.
- Termékenység: Képes-e a növény magot hozni a további keresztezésekhez (F2).
Ha a cél egy új, stabil fajta létrehozása, ne válasszon ki túl sok növényt. Koncentráljon néhány, kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező egyedre.
Az F1 generációban a virágok megmutatják a szülők kombinált ígéretét. Az F2 generációban tárul fel a valódi genetikai potenciál, a rejtett recesszív tulajdonságok teljes skálája.
Stabilizálás az F2 és F3 generációban: A virágfajta rögzítése
Az F1 generáció növényei hibridek, de genetikailag nem egységesek. Ha az F1 növényeket hagyjuk önporozni vagy keresztezzük őket egymással, az utódok (az F2 generáció) hatalmas változatosságot mutatnak majd. Itt jön elő a Mendeli 3:1 arány, és itt jelennek meg a legtöbb nemesítő által keresett, ritka recesszív tulajdonságok.
Az F2 generáció kezelése
Az F2 generációban a növények 25%-a fogja hordozni a recesszív tulajdonságokat homozigóta formában. Ez azt jelenti, hogy ha önmagukat porozzák be, az utódaik is ezt a tulajdonságot fogják hordozni – ez a stabilitás kulcsa. Az F2 generációban ezért még szigorúbb szelekcióra van szükség, és csak azokat a növényeket kell megtartani, amelyek a kívánt tulajdonságot mutatják.
A nemesítés célja a homozigóta vonal létrehozása. Egy homozigóta növény minden utódja genetikailag azonos lesz önmagával, így az új fajta tulajdonságai rögzülnek.
Visszakeresztezés (Backcrossing)
Néha a nemesítő eléri a kívánt színkombinációt, de a növény gyenge növekedési habitusú vagy érzékeny a betegségekre. Ilyenkor alkalmazható a visszakeresztezés: a hibridet visszakeresztezik az egyik eredeti szülővel (általában a robusztusabb, de kevésbé szép szülővel) annak érdekében, hogy visszahozzák a kívánt ellenállóképességet, miközben megtartják a hibrid esztétikai tulajdonságait.
Ez a folyamat több generációt vehet igénybe, de elengedhetetlen a kereskedelmi forgalomba hozható, megbízható fajták létrehozásához. Általában az F3, F4, sőt az F5 generációig is el kell jutni a teljes stabilitás eléréséhez.
Speciális technikák és növénycsoportok
Bár a fenti lépések általános érvényűek, bizonyos növénycsoportok speciális megközelítést igényelnek a hibridizáció során.
Rózsák keresztezése
A rózsák keresztezése népszerű a hobbi nemesítők körében. A rózsa virágai viszonylag nagyok, de a porzók száma sok, és a bimbó felnyitása (emaszkuláció) nagy precizitást igényel. A rózsák esetében a megtermékenyített magház (csipkebogyó) 3–4 hónap alatt érik be. A magoknak hosszú (90–120 napos) hideg stratifikációra van szükségük a csírázáshoz.
A rózsáknál a legnagyobb kihívás a poliploidia (többszörös kromoszómaszám) megértése. A legtöbb modern rózsa tetraploid (négy kromoszómasorozat), de az ősrózsák diploidok. A különböző kromoszómaszámú szülők keresztezése gyakran steril utódokat eredményez.
Íriszek és a pollenátvitel
Az íriszek (Iris) virágai speciális szerkezetűek. A bibe lapos, csuklyás szerkezetű, amely közvetlenül a portok felett helyezkedik el. A pollenátvitelhez egyszerűen gyűjtsük össze a pollent, és kenjük rá a bibe belső, ragadós felületére. Az íriszmagoknak is stratifikációra van szükségük.
Egyszikűek és kétszikűek különbségei
A keresztezés technikája alapvetően megegyezik, de az időzítés és az anatómia eltér. Például a liliomok (egyszikűek) bibéje általában vastag, háromkaréjos, és gyakran csak néhány órára fogadja be a pollent. A tulipánoknál és liliomoknál a magházak gyorsan fejlődnek, de a magok általában kisebbek és érzékenyebbek a penészre a stratifikáció során.
Környezeti tényezők és a siker maximalizálása
A virágok hibridizációja nem csak genetika, hanem környezeti menedzsment is. A külső tényezők drámaian befolyásolhatják a megtermékenyítés sikerességét és a magok életképességét.
Hőmérséklet és páratartalom
A pollen életképessége nagymértékben függ a hőmérséklettől. A legtöbb virág esetében a túl magas hőmérséklet (30 °C felett) csökkenti a pollen vitalitását és a bibe befogadóképességét. A keresztezéseket ideális esetben a reggeli vagy esti órákban, hűvösebb időben kell elvégezni.
A magas páratartalom is problémát okozhat, mivel elősegíti a penészedést a pollenen, vagy megakadályozza a portokok megfelelő felnyílását. A keresztezés napján a száraz, nyugodt idő a legideálisabb.
Tápanyagellátás és növényi erőnlét
A magház fejlesztése hatalmas energiát igényel a növénytől. A szülői növényeknek a keresztezés idején csúcsformában kell lenniük. Kerülje a túlzott nitrogénellátást, amely a vegetatív növekedést támogatja a reproduktív szervek rovására. A megfelelő kálium- és foszforellátás segíti a magok egészséges fejlődését.
Gyakori hibák és problémák a kezdő nemesítők körében
A virág nemesítés tele van buktatókkal. Azonban a hibák megértése segít a gyorsabb tanulásban.
1. Rossz időzítés
A leggyakoribb hiba, hogy a nemesítő túl későn végzi el az emaszkulációt, amikor a portok már kiszórta a pollent, vagy túl korán porozza be a bibét, amikor az még nem befogadóképes. A receptivitás pontos meghatározása (a bibe ragacsossága) elengedhetetlen.
2. Sterilitás és inkompatibilitás
A fajok közötti keresztezés során gyakran előfordul, hogy a magház megduzzad, de a magok sterilek, vagy a zigóta fejlődése megáll. Ha egy keresztezés többszöri próbálkozásra is sikertelen, valószínűleg a szülők genetikailag inkompatibilisek. Ilyenkor érdemes más szülőket keresni.
3. Dokumentáció hiánya
Ha valaki több tucat keresztezést végez, és nem címkézi fel azokat pontosan, az F1 generációban már nem fogja tudni, melyik utód melyik szülőpártól származik. A gondos naplózás nem opcionális, hanem kötelező része a folyamatnak.
4. Túl sok utód megtartása
A kezdők hajlamosak minden csíranövényt megtartani. Ez azonban szétforgácsolja az erőforrásokat, és megnehezíti a szigorú szelekciót. A nemesítés a könyörtelen selejtezés művészete; csak a legígéretesebb egyedeket szabad továbbvinni az F2 generációba.
Az új fajta jogi védelme: Növényfajta oltalom (PBR)
Amikor sikerül létrehoznia egy valóban egyedi, stabilizált és ismételhető új virágfajtát (ez az F3-F5 generációban következik be), felmerülhet a kérdés, hogyan védheti meg azt a jogi úton. A növényfajta oltalom (Plant Breeder’s Rights, PBR) biztosítja, hogy Ön, mint nemesítő, kizárólagos jogot kapjon a fajta szaporítására és kereskedelmi forgalmazására.
Ahhoz, hogy egy fajta oltalom alá kerülhessen, meg kell felelnie a DUS kritériumoknak:
- Különbözőség (Distinctness): A fajtának egyértelműen különböznie kell minden ismert fajtától.
- Egyneműség (Uniformity): A szaporított növényeknek azonos tulajdonságokat kell mutatniuk.
- Állandóság (Stability): A fajtának meg kell őriznie a tulajdonságait az egymást követő szaporítások során.
Bár a hobbi nemesítők nagy része nem a kereskedelmi sikert tűzi ki célul, a tudat, hogy Ön hozta létre azt az egyedi növényt, felbecsülhetetlen értékű. A virágok keresztezése egy hosszú távú elkötelezettség, amely a természettel való mély, kreatív párbeszéd eredménye, és amelynek gyümölcsei generációkon keresztül gyönyörködtethetnek.
