A kerttervezés egyik legnagyobb kihívása gyakran nem a bőség, hanem a hiány: a napfény hiánya. Sok kerttulajdonos szembesül azzal a problémával, hogy a nagy fák, épületek vagy magas kerítések miatt jelentős területek maradnak állandóan árnyékban. Ezek a sötét zugok első ránézésre sterilnek tűnhetnek, mintha a növekedés és a színek birodalma itt véget érne. Pedig a természet tele van olyan fajtákkal, amelyek nemcsak elviselik, hanem kifejezetten igénylik a szűrt fényt és a hűvösebb környezetet. Az árnyéktűrő növények ismerete a kulcs ahhoz, hogy a kert minden szeglete élettel teljen meg, és a napfénytelen részek ne a kert szégyenfoltjai, hanem elegáns, zöld oázisai legyenek.
A sikeres árnyékkert kialakításához először is meg kell értenünk, milyen típusú árnyékkal állunk szemben. Nem minden árnyék egyforma, és a növények fényigénye is rendkívül sokrétű. A megfelelő fajta kiválasztása a fényviszonyok pontos felmérésével kezdődik. Csak így érhetjük el, hogy a növények ne csak túléljenek, hanem valóban virágozzanak és a legszebb oldalukat mutassák.
Az árnyék rétegei: Teljes árnyék, félárnyék és szűrt fény
Mielőtt belemerülnénk a konkrét fajtákba, elengedhetetlen a helyszín alapos vizsgálata. A „teljes árnyék” (mélyárnyék) a legnehezebb körülmény, ahol a terület a nap nagy részében, vagy akár egész nap árnyékban van, és nem kap közvetlen napfényt. Ez gyakran északra néző falak tövében, vagy sűrű örökzöldek alatt fordul elő. Itt a legkevesebb fényhez szokott növényekkel kell dolgoznunk.
A félárnyék (vagy részleges árnyék) jóval kedvezőbb. Ez azt jelenti, hogy a terület naponta 3–6 óra közvetlen napfényt kap, általában a reggeli vagy késő délutáni órákban, amikor a nap ereje gyengébb, vagy a nap nagy részében szűrt fényt kap. A legtöbb árnyéktűrő fajta valójában a félárnyékot preferálja, mivel a teljes sötétségben a virágzás elmaradhat, vagy a levelek színe fakóvá válhat.
A harmadik kategória a szűrt fény, vagy más néven mozgó árnyék. Ez a legideálisabb árnyékkörnyezet, melyet általában a lombhullató fák koronája alatt találunk. A napfény átszűrődik a leveleken, folyamatosan mozgó, gyenge megvilágítást biztosítva. Ez a környezet a leginkább hasonlít az erdei aljnövényzet természetes élőhelyére, és a legtöbb virágzó árnyéktűrő növény itt érzi magát a legjobban.
A kert sötét zugait nem kudarcként, hanem lehetőségként kell kezelni. Itt érvényesülhet igazán a levélformák és textúrák finom játéka, amelyek a tűző napon elmosódnának.
Az évelők birodalma: A megbízható alap
Az évelő növények képezik az árnyékkert gerincét. Évről évre visszatérnek, és megfelelő gondozással egyre erősebb, látványosabb foltokat képeznek. A legnépszerűbb és leginkább elterjedt árnyéktűrő évelők között találunk igazi klasszikusokat, amelyek gyakorlatilag minden fényviszony mellett megállják a helyüket, feltéve, hogy a talaj megfelelő.
Hosta (Árnyékliliom): A levélkontraszt mestere
Ha az árnyéktűrő növényekről beszélünk, a Hosta (árnyékliliom) az első, amit meg kell említenünk. Bár virágai is szépek (gyakran lila vagy fehér harangok), igazi értékét a levelei adják. A Hosta a textúra és a színkontraszt megteremtésének elengedhetetlen eszköze.
A fajták sokasága lehetővé teszi, hogy pusztán Hostákból is izgalmas, változatos ágyásokat hozzunk létre. Képesek a teljes árnyékot is elviselni, de a legtöbb tarka és sárga levelű fajta a félárnyékos, reggeli napos helyet kedveli, mert a mélyárnyékban a színeik elhalványulnak. A kék levelű fajták (pl. ‘Blue Angel’, ‘Halcyon’) viszont kifejezetten a mélyebb árnyékot igénylik, mert a közvetlen napfény megégeti a viaszos, kék réteget.
Gondozási tipp: A Hosta igényli a nedves, humuszban gazdag talajt. Fontos a csigák elleni védekezés, különösen a vékony levelű fajtáknál. A vastag, bőrszerű levelű fajták, mint a ‘Sum and Substance’ vagy a ‘Sieboldiana Elegans’, ellenállóbbak a kártevőkkel szemben.
Astilbe (Tollbuga): Szín a sötétben
Az Astilbe az egyik legszebb virágzó évelő az árnyékos kertbe. A nyár közepén hozza látványos, tollszerű virágfüzéreit, amelyek lehetnek fehérek, rózsaszínek, pirosak vagy lilák. Az Astilbe nemcsak a virágai miatt értékes, hanem a finoman szeldelt, páfrányszerű levélzete miatt is, amely még virágzás nélkül is dekoratív.
A Tollbuga a félárnyékot, sőt, a mélyárnyékot is elviseli, de a virágzás intenzitása csökkenhet a sötétben. Kulcsfontosságú számára a folyamatosan nedves talaj. Ha kiszárad, levelei gyorsan megbarnulnak. Ezért ideális választás patakpartra vagy olyan helyre, ahol a talaj nedvességtartalma magas.
Dicentra spectabilis (Szívvirág): Tavaszi romantika
A Szívvirág a tavasz egyik legkorábbi és legelbűvölőbb virágzója. Különleges, szív alakú, rózsaszín vagy fehér virágai teszik azonnal felismerhetővé. A Dicentra a hűvös, árnyékos helyeket kedveli, de a nyári hőség beálltával hajlamos visszahúzódni, levelei elsárgulnak és eltűnnek. Ezt a jelenséget tudomásul kell vennünk, és olyan növényekkel kell kombinálnunk, amelyek nyáron veszik át a szerepét, például Hostákkal vagy Páfrányokkal.
Brunnera macrophylla (Kaukázusi nefelejcs): Ezüstös fény
A Brunnera egy alacsony, terjedő tövű évelő, amely a tavaszi kék virágai mellett a leveleivel hódít. Különösen a tarka levelű fajták (pl. ‘Jack Frost’, ‘Silver Heart’) teszik ragyogóvá az árnyékos zugokat. A nagy, szív alakú levelek ezüstös bevonata szinte világít a sötét háttér előtt. A Brunnera a nedves, humuszos talajt és a félárnyékot kedveli. Kitűnő talajtakaró árnyékba, mivel sűrű lombozata elnyomja a gyomokat.
A következő táblázat összefoglalja a leggyakoribb árnyéktűrő évelők igényeit:
| Növény | Fényigény | Talajigény | Fő díszítőérték |
|---|---|---|---|
| Hosta (Árnyékliliom) | Félárnyék – Teljes árnyék | Nedves, humuszos | Levélforma, levélszín |
| Astilbe (Tollbuga) | Félárnyék – Szűrt fény | Folyamatosan nedves, savanyúbb | Virágzat, textúra |
| Brunnera | Félárnyék | Nedves, gazdag | Tavaszi virágok, ezüstös levelek |
| Epimedium (Püspöksüveg) | Teljes árnyék | Jól vízáteresztő | Talajtakaró, tavaszi virágok |
| Pulmonaria (Tüdőfű) | Félárnyék | Nedves, meszes | Tarka levelek, korai virágzás |
A textúra királynői: Páfrányok és díszfüvek az árnyékban
Az árnyékkertben a színek gyakran háttérbe szorulnak, és a hangsúly a textúrára, valamint a formára kerül. A páfrányok és néhány speciális fűféle a legfontosabb eszközök ennek a kifinomult, zöld textúrának a megteremtésében. A páfrányok ősi eleganciát kölcsönöznek, és a legtöbb fajta a mélyárnyékot is kiválóan viseli.
Dryopteris (Édesgyökerű páfrány) és Athyrium (Hölgypáfrány)
A páfrány fajták között a Dryopteris filix-mas (erdei pajzsika) és az Athyrium niponicum ‘Pictum’ (Japán ezüstpáfrány) a legnépszerűbbek. Az erdei pajzsika hatalmas, sötétzöld, felálló leveleivel erdei hangulatot teremt, míg az Ezüstpáfrány finoman szeldelt, ezüstös-bordó árnyalatú leveleivel igazi fénypont a sötét sarokban. Az ezüstös árnyalat segít „felkapcsolni a villanyt” az árnyékban, visszaverve a kevés rendelkezésre álló fényt.
A páfrányok általában a savanyúbb, humuszban gazdag, folyamatosan nedves talajt szeretik, de a pangó vizet nem tűrik. Kiválóan alkalmasak fa alatti területek beültetésére, ahol a gyökerek versenyeznek a nedvességért.
Ophiopogon planiscapus ‘Nigrescens’ (Fekete gyöngyköles)
Bár nem igazi fű, a fekete gyöngyköles, megjelenésében a díszfüvekre hasonlít. Ez a növény drámai kontrasztot teremt. Tűszerű, szinte fekete levelei a legvilágosabb zöldek és ezüstök mellett is kiemelkednek. Lassan terjedő, sűrű szőnyeget képez, és a félárnyékot, illetve a szűrt fényt kedveli. A fekete szín vizuálisan elmélyíti az árnyékot, ami még inkább kiemeli a körülötte lévő világosabb árnyéktűrő növényeket.
Talajtakarók: A zöld szőnyeg az árnyék alatt
Az árnyékos területek gyakran hajlamosak a gyomosodásra, vagy egyszerűen csak üresen, csupaszon maradnak. A talajtakaró növények kulcsszerepet játszanak a kert esztétikai egységének megteremtésében, a talaj nedvességtartalmának megőrzésében és a gyomok elnyomásában. Az árnyéktűrő talajtakarók sokszor örökzöldek, így télen is zöld borítást biztosítanak.
Vinca minor (Kis télizöld)
A Vinca minor az egyik legkeményebb és legmegbízhatóbb árnyéktűrő talajtakaró. Gyorsan terjedő, örökzöld levelei sűrű szőnyeget alkotnak, amelyet tavasszal apró, lila vagy fehér virágok díszítenek. Jól tűri a száraz árnyékot is, ami különösen hasznos, ha fák alatt kell beültetni, ahol a gyökerek elszívják a nedvességet.
Ajuga reptans (Indás ínfű)
Az Ajuga szintén kiváló választás. Bár nem olyan gyorsan terjed, mint a Vinca, sok fajtája (pl. ‘Black Scallop’, ‘Burgundy Glow’) gyönyörű, bronzos vagy bordó lombozatot kínál, ami színt visz a sötétebb részekre. Kék virágtüskéi tavasszal jelennek meg. Félárnyékban a legszebb a levélszíne, túl mély árnyékban zöldebbé válhat.
Pachysandra terminalis (Japán pázsitfű)
Bár a neve megtévesztő, a Pachysandra egy örökzöld, alacsony növésű cserje. Rendkívül sűrű, fényes, sötétzöld lombozata azonnal elnyom minden gyomot. Ez a fajta a teljes árnyékot is kiválóan viseli, és ideális választás a nehezen kezelhető, északi fekvésű területekre.
A talajtakarók szerepe az árnyékos ágyásban nem csupán esztétikai. Stabilizálják a talaj hőmérsékletét, csökkentik a párolgást, és megakadályozzák a talaj erózióját a meredekebb, árnyékos lejtőkön.
Cserjék és fák: A függőleges struktúra kialakítása
Az árnyékkertnek szüksége van magasságra és struktúrára. A megfelelő cserjék és kisebb fák biztosítják a téli látványt és a lombozat rétegződését, ami elengedhetetlen a vizuális mélységhez. Sok népszerű cserje, amelyet gyakran napos helyen látunk, a félárnyékot is tolerálja, sőt, egyes esetekben jobban is érzi magát ott.
Taxus baccata (Közönséges tiszafa)
A Tiszafa az örökzöld árnyéktűrő cserjék királya. Rendkívül lassan nő, de hihetetlenül jól formázható és tűri a metszést. A Tiszafa a legmélyebb árnyékot is elviseli, és kiválóan alkalmas sövénynek vagy szoliter növénynek, ahol sötét, tömör hátteret biztosít a világosabb árnyéktűrő évelők számára.
Hydrangea (Hortenzia): Virágzás az árnyékban
Bár sok Hortenzia fajta szereti a napot, a Hydrangea macrophylla (Nagy levelű hortenzia) és a Hydrangea quercifolia (Tölgyfalevelű hortenzia) a félárnyékos, szűrt fényes helyeket kedveli. A déli tűző nap könnyen megégeti a leveleiket. A reggeli nap és a délutáni árnyék a legideálisabb a bőséges virágzáshoz.
A Tölgyfalevelű hortenzia különösen értékes, mivel nagyméretű, tölgyre emlékeztető levelei ősszel gyönyörű bordó színűre váltanak, ezzel is színt visznek a borús őszi árnyékkertbe.
Rhododendron és Azalea (Rododendron és Azálea)
A Rododendronok és Azáleák a savanyú talajt kedvelő, látványosan virágzó cserjék, amelyek a szűrt fényt és a félárnyékot preferálják. A sűrű, örökzöld lombozatuk egész évben textúrát biztosít. Fontos, hogy a talaj soha ne száradjon ki teljesen, és a gyökérzóna mulccsal legyen takarva, mivel sekélyen gyökereznek.
Acer palmatum (Japán juhar)
A Japán juharok közül a vörös levelű fajták (pl. ‘Bloodgood’, ‘Atropurpureum’) a napot részesítik előnyben, de a zöld levelű és finoman szeldelt fajták (pl. ‘Seiryu’) kiválóan érzik magukat a félárnyékban, ahol a leveleik nem égnek meg. A Japán juharok légies, finom struktúrájukkal és élénk őszi színeikkel a kert fókuszpontjává válhatnak.
Egynyári csodák: Folyamatos színpompáért
Az évelők és cserjék adják az árnyékkert alapját, de az egynyári árnyéktűrő növények biztosítják a folyamatos nyári virágzást, különösen a konténerekben és az ablakládákban. Az évelők virágzása gyakran korlátozott ideig tart, míg az egynyáriak a fagyokig ontják a virágaikat.
Impatiens walleriana (Vízifukszia) és Begonia (Begónia)
A Vízifukszia (sajnos a peronoszpóra miatt manapság kevésbé elterjedt, mint régen) és a Begónia (különösen a gumós begónia, Begonia tuberhybrida) a legfontosabb színforrások az árnyékban. A gumós begóniák hatalmas, élénk színű virágai szinte trópusi hangulatot teremtenek. A teljes árnyékot is elviselik, de a félárnyékban virágoznak a legbőségesebben. Fontos számukra a jó vízelvezetés, mivel a túlöntözés könnyen a gumók rothadásához vezet.
Fuchsia (Fukszia)
A Fukszia, vagy más néven a „könnyező szerelem”, ideális választás függőkosarakba vagy magas edényekbe, ahol csüngő virágai érvényesülhetnek. A hűvös, árnyékos helyeket kedveli, és gyönyörű, két színű virágai a nyár nagy részében díszítenek. A közvetlen napfény gyorsan megégeti a leveleit, ezért a keleti fekvésű teraszok és erkélyek a legmegfelelőbbek számára.
A függőleges dimenzió: Árnyéktűrő kúszónövények
Ha a kert függőleges felületeit – északra néző falakat, kerítéseket vagy fák törzsét – szeretnénk beborítani, speciális kúszónövényekre van szükségünk. Ezek a fajták képesek felfelé terjeszkedni, ezzel is növelve a lombozat mennyiségét és a vizuális érdeklődést az árnyékos területeken.
Hedera helix (Közönséges borostyán)
A Borostyán az egyik legszívósabb és leginkább árnyéktűrő kúszónövény. Örökzöld lombozata egész évben zöld borítást biztosít. Bár a Borostyán képes a mélyárnyékban is megélni, fontos figyelembe venni, hogy erős növekedésű, és rendszeres metszést igényelhet, különösen ha épületekre futtatjuk. A tarka levelű fajták (pl. ‘Goldheart’) a félárnyékot kedvelik, ahol a színes mintázatuk jobban érvényesül.
Hydrangea anomala petiolaris (Kúszó hortenzia)
A Kúszó hortenzia egy lenyűgöző, fás szárú kúszónövény, amely a tapadó léggyökerei segítségével képes magas falakra felkapaszkodni. Bár lassú növekedésű, teljesen télálló, és nyáron nagy, csipkés, fehér virágfejekkel díszít. Ideális választás nagy, északi falak beborítására, ahol a Borostyán túl agresszív lenne.
Gondozási alapelvek az árnyékkertben
Az árnyéktűrő növények gondozása eltér a napos kertrészekétől. Az árnyékos területeken gyakran két ellentétes probléma is felmerül: a túl sok nedvesség és a talaj kiszáradása a fák gyökerei miatt.
A talaj előkészítése és a gyökérverseny kezelése
A fák alatt lévő árnyékban a legfőbb kihívás a fák sekély gyökérzete, amely elszívja a vizet és a tápanyagokat. Ilyen területeken a növények ültetésekor nem szabad mélyen ásni, hogy ne sérüljenek a fagyökerek. Ehelyett a talajt komposzttal és érett trágyával kell dúsítani, és a növényeket a meglévő talajszintre kell ültetni. A humuszban gazdag talaj megtartja a nedvességet, miközben megfelelő vízelvezetést biztosít.
Mulcsozás: Az árnyékkertben a mulcsozás különösen fontos. Egy vastag (5–8 cm) rétegnyi fakéreg, faforgács vagy komposzt segít megtartani a talaj nedvességét, hűvösen tartja a gyökereket és fokozatosan javítja a talaj szerkezetét. A mulcs emellett egységes, sötét hátteret biztosít a lombozat számára.
Öntözés és páratartalom
Bár az árnyékos területeken kisebb a párolgás, a növényeknek mégis szükségük van elegendő vízre. A Hosta, az Astilbe és a páfrányok különösen érzékenyek a szárazságra. Az öntözést reggel végezzük, és figyeljünk arra, hogy a víz ne álljon meg a talajban, különösen télen, mert ez gyökérrothadáshoz vezethet. Az árnyékos helyek általában párásabbak, ami kedvez a gombás fertőzéseknek, ezért biztosítsunk megfelelő légáramlást a növények között.
A megfelelő talajelőkészítés az árnyékkertben nem opció, hanem kritikus szükséglet. A fák gyökerei által elszívott tápanyagot és vizet folyamatosan pótolni kell.
Tervezési tippek: Hogyan hozzunk fényt a sötétbe?
Az árnyékkert tervezésekor a cél nem az, hogy a napos kertet utánozzuk, hanem hogy kiaknázzuk a hűvös, zöld környezetben rejlő lehetőségeket. A fény hiányát vizuális trükkökkel kompenzálhatjuk.
Színválasztás és fényvisszaverés
Az árnyék optikailag elnyeli a színeket. Ezért érdemes kerülni a sötét, mély színeket (pl. mély bordó, sötét lila) azokon a helyeken, ahol a fény nagyon kevés. Ehelyett használjunk világos levélszínű növényeket:
- Fehér és krémszínű virágok: A fehér virágok, mint a fehér Astilbe vagy a fehér virágú Begónia, szinte világítanak a sötétben, különösen este.
- Sárga és világoszöld lombozat: A Hosta sárga és chartreuse (sárgászöld) fajtái, vagy a Heuchera (Tűzeső) világos fajtái vizuálisan tágítják a teret és növelik a fényérzetet.
- Ezüstös és tarka levelek: A Brunnera ‘Jack Frost’ vagy a Japán Ezüstpáfrány ezüstös bevonata visszaveri a fényt, felderítve a legsötétebb zugokat is.
Textúra és forma kontrasztja
A változatos levélformák és textúrák használata elengedhetetlen. A nagyméretű, sima levelek (pl. Hosta) kontrasztot alkotnak a finoman szeldelt, tollas levelekkel (pl. Páfrány, Astilbe). Ez a kontraszt megakadályozza, hogy az ágyás egységes, unalmas zöld masszává váljon.
Ügyeljünk a magasság rétegzésére is. Helyezzük hátulra a magas cserjéket (Hortenzia, Tiszafa), középre a közepes magasságú évelőket (Hosta, Astilbe), és előre az alacsony talajtakarókat (Vinca, Ajuga). Ez a rétegződés mélységet ad a kertnek.
Konkrét fajtajavaslatok különböző árnyéktípusokhoz
A választás megkönnyítése érdekében érdemes különbséget tenni a teljes árnyékot és a félárnyékot preferáló növények között.
Növények teljes árnyékhoz (mélyárnyék)
Ezek a fajták a leginkább tűrőképesek, és alig igényelnek közvetlen napfényt. Ideálisak északra néző, zárt udvarokba vagy sűrű lombkorona alá.
- Páfrányok (Dryopteris, Athyrium): A legtöbb fajta igazi árnyéklakó.
- Pachysandra terminalis (Japán pázsitfű): Örökzöld talajtakaró.
- Epimedium (Püspöksüveg): Kiválóan tűri a száraz árnyékot.
- Hosta (Kék levelű fajták): Pl. ‘Blue Angel’, ‘Elegans’.
- Vinca minor (Kis télizöld): Képes megélni a fák alatti száraz talajban is.
Növények félárnyékhoz (szűrt fény)
Ezek a fajták igénylik a napi néhány órányi szűrt vagy reggeli fényt a bőséges virágzáshoz és az élénk levélszín megtartásához.
- Astilbe (Tollbuga): Intenzív virágzás érdekében.
- Brunnera macrophylla (Tarka levelű fajták): Színük a félárnyékban a legélénkebb.
- Heuchera (Tűzeső): Különösen a sárga, narancs és borostyán színű fajták.
- Dicentra (Szívvirág): Tavaszi virágzáshoz.
- Hortenzia (Hydrangea macrophylla): Reggeli nap és délutáni árnyék ideális.
- Impatiens és Gumós Begónia: Folyamatos nyári virágzáshoz.
A Heuchera és Heucherella: Színes levélpárnák
A Heuchera (Tűzeső) és a Heucherella (Tiarella és Heuchera hibridje) az elmúlt években váltak elengedhetetlen elemeivé az árnyékkertnek. Ezek a növények szinte végtelen színskálát kínálnak, a lime-zöldtől a mély narancson át a bordóig és az ezüstig. Növekedési formájuk alacsony, párnás, és apró, légies virágokat hoznak.
A Heuchera leginkább félárnyékban érzi jól magát. Ha túl sok napot kap, a levelei megéghetnek, ha túl mély az árnyék, a vibráló színek elhalványulnak. A sötétebb, bordós fajták jobban tűrik a napot, de a világosabb, sárgászöld fajták (pl. ‘Lime Marmalade’) kifejezetten a hűvös, szűrt fényt igénylik, hogy elkerüljék a perzselést.
A Heucherella általában jobban tűri az árnyékot, mint a Heuchera, és a Tiarella (Habvirág) tulajdonságait örökölve hajlamosabb a talajtakarásra. A Heucherella fajták gyakran szeldeltebb, csipkésebb levélformájúak, ezzel is gazdagítva a textúrát.
Ezek a növények kiválóan alkalmasak szegélynövénynek vagy konténerbe, ahol a levélszínek kontrasztját kihasználva fókuszpontot teremthetünk.
A tavaszi árnyékkert: Hagymások az ébredéshez
Az árnyékos kert tavasszal képes a leglátványosabb formáját hozni. Mielőtt a lombhullató fák levelei kizárnák a fényt, a talajra még bőségesen jut napfény. Ezt az időszakot kell kihasználni a korán virágzó hagymások elültetésével, amelyek a fák árnyékát kihasználva nyitják virágaikat.
- Galanthus nivalis (Hóvirág): Az első tavaszi hírnök, amely a még fagyos talajból is kibújik.
- Eranthis hyemalis (Téli sáfrány): Apró, sárga virágai a hóvirággal egy időben jelennek meg.
- Scilla siberica (Szibériai csillagvirág): Élénk kék virágok, amelyek gyorsan terjedő szőnyeget alkotnak.
- Narcissus (Nárcisz): Bár a legtöbb nárcisz szereti a napot, a korai, kisebb fajták jól érzik magukat a fák lombkoronája alatt, amíg a levelek ki nem fejlődnek.
Ezek a hagymások a nyári árnyéktűrő évelők (Hosta, Páfrány) alatt virágoznak, majd a nyár beálltával visszahúzódnak, átadva a helyet a nyári lombozatnak. Ez a rétegződés biztosítja, hogy a kert egész évben változatos és érdekes maradjon.
A pára és a moha szerepe az árnyékkertben
A hűvös, árnyékos környezet természetes velejárója a magas páratartalom és a moha megjelenése. Ahelyett, hogy harcolnánk a moha ellen, érdemes beépíteni a kerttervezésbe, különösen, ha japán vagy erdei stílusú kertet szeretnénk kialakítani.
A moha selymes, zöld borítást biztosít a köveken, sziklákon és a talajon. A páfrányok, Hosta és más árnyéktűrő évelők kiválóan mutatnak a mohával borított felületek mellett. A moha jelenléte azt jelzi, hogy a terület ideális a páratartalmat igénylő árnyéktűrő növények számára, mint például az Astilbe vagy a Kúszó hortenzia.
Az árnyéktűrő növények kiválasztásával és a megfelelő gondozási technikák alkalmazásával a kert sötét sarkai a kert legnyugodtabb és leglenyűgözőbb részeivé válhatnak. A hangsúly a textúrán, a formán és a finom levélszíneken van, amelyek egyedi, kifinomult hangulatot teremtenek, amit a tűző napon sosem érhetnénk el.
