A modern élelmiszeripar és a globális kereskedelem térnyerésével a szupermarketek polcai már nem egyszerűen csak árukat kínálnak, hanem egyfajta információs dzsungelt is jelentenek, ahol a fogyasztók gyakran elvesznek a termékek címkéin feltüntetett adatok tengerében. A tápérték táblázatok, az összetevőlisták és a mikroszkopikus betűméretű jelölések értelmezése még a tudatos vásárlóknak is kihívást jelenthet. Ebben a komplex környezetben született meg az igény egy egyszerűsített, azonnal értelmezhető rendszerre, amely segíti a gyors, egészségtudatos döntéshozatalt: ez a Nutri-Score címke.
A Nutri-Score egy olyan elülső csomagoláson (Front-of-Pack Labeling, FOPL) megjelenő, színekre és betűkre alapozott grafikus jelölés, amely A-tól (legegészségesebb) E-ig (legkevésbé egészséges) skálán értékeli az élelmiszereket. Bár célja nemes – a közegészségügy javítása és az elhízás elleni küzdelem –, bevezetése óta folyamatosan vita tárgyát képezi. Szakértők, élelmiszeripari szereplők és a fogyasztók is éles kritikát fogalmaznak meg vele szemben, ami felveti a kérdést: vajon a túlzott egyszerűsítés nem vezet-e félreértésekhez, és hogyan olvassuk okosan a tápértékeket, ha egyetlen betűre nem támaszkodhatunk teljes mértékben?
Miért van szükség egyszerűsített élelmiszerjelölésre? A fogyasztói teher
Ahhoz, hogy megértsük a Nutri-Score létjogosultságát, először is fel kell mérnünk a hagyományos tápértékjelölés korlátait. A jogszabályok által előírt táblázatok, amelyek a kalóriát, a zsírokat, a szénhidrátokat, a cukrokat és a sót grammokban, 100 grammra vagy egy adagra vetítve mutatják, rendkívül pontosak, de szinte soha nem alkalmasak a gyors összehasonlításra. A vásárlók többsége néhány másodperc alatt hozza meg döntését a boltban, és kevés időt szán arra, hogy két hasonló termék táblázatát grammról grammra elemezze.
A kognitív teher, amelyet a részletes tápérték-információk feldolgozása jelent, gyakran ahhoz vezet, hogy a fogyasztók egyszerűen figyelmen kívül hagyják azokat. Ez különösen igaz a stresszes vagy időhiányos vásárlási helyzetekben. Az egyszerűsített FOPL rendszerek, mint amilyen a Nutri-Score is, éppen ezt a problémát igyekeznek áthidalni: egy pillantással megmutatni, hogy az adott termék táplálkozási szempontból kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb választás-e a kategóriájában.
A Nutri-Score bevezetése mögött meghúzódó tudományos konszenzus szerint a vizuális, színkódolt rendszerek hatékonyan befolyásolják a vásárlói magatartást, ösztönözve az embereket arra, hogy a zöldebb (A és B) kategóriájú termékeket válasszák. Ezzel párhuzamosan az élelmiszergyártókat is arra sarkallja, hogy reformulálják termékeiket – csökkentsék a só, a cukor és a telített zsírok tartalmát –, hogy jobb besorolást kapjanak, növelve ezzel piaci versenyképességüket.
A Nutri-Score alapvető célja az volt, hogy a táplálkozási tudatosságot ne a dietetikusok és táplálkozástudományi szakemberek kiváltsága legyen, hanem mindenki számára könnyen hozzáférhetővé tegye az egészséges választás lehetőségét.
A Nutri-Score mechanikája: Pontozás és képlet
A Nutri-Score rendszere egy meglehetősen összetett matematikai képleten alapul, amely a termék 100 grammjára vagy 100 milliliterére vetítve számítja ki a pontszámot. Ez a módszer úgynevezett tápanyagprofil-modellezésen alapul, és két fő kategóriába sorolja a tápanyagokat: a kerülendő (negatív) és az előnyös (pozitív) összetevőkre.
A negatív (kerülendő) pontok
A pontszám kiszámításánál a rendszer pontokat ad (azaz rontja a besorolást) a következő tápanyagok magas tartalmáért:
- Energiasűrűség (kalória)
- Cukrok (egyszerű szénhidrátok)
- Telített zsírsavak
- Nátrium (só)
Minél több pontot gyűjt egy termék ezekből az összetevőkből, annál közelebb kerül az E besoroláshoz. A rendszer logikája szerint ezek azok az összetevők, amelyek túlzott fogyasztása növeli a krónikus betegségek kockázatát.
A pozitív (előnyös) pontok
Ezzel szemben a rendszer pontokat von le (azaz javítja a besorolást) azokért az összetevőkért, amelyek hozzájárulnak egy kiegyensúlyozott étrendhez:
- Rosttartalom
- Fehérjetartalom
- Gyümölcs, zöldség, hüvelyesek és olajos magvak aránya (beleértve az olíva-, repce- és dióféléből származó olajokat)
A végső Nutri-Score pontszám a negatív és a pozitív pontok különbségéből adódik. A pontszám alapján a termék az öt színkódolt kategória valamelyikébe kerül (A – sötétzöld, B – világoszöld, C – sárga, D – narancssárga, E – piros). A rendszer egyszerűnek tűnik, de a kritika jelentős része éppen a képlet merevségéből és a táplálkozástudományi nüanszok figyelmen kívül hagyásából fakad.
A kritika első vonala: A holisztikus szemlélet hiánya és a zsírok dilemmája
A Nutri-Score címke legfőbb és leggyakrabban hangoztatott kritikája, hogy túlságosan redukcionista. Nem az élelmiszer egészét, annak feldolgozottsági szintjét, mikrotápanyag-tartalmát vagy az elkészítés módját értékeli, hanem kizárólag a 100 grammra vetített makrotápanyag-összetételt veszi alapul. Ez a megközelítés súlyos hibákhoz vezethet, különösen bizonyos teljes értékű élelmiszerek esetében.
Az egyik leggyakoribb példa, amely a Nutri-Score rendszer ellentmondásait illusztrálja, az olívaolaj esete. Az extra szűz olívaolaj, amelyet a mediterrán étrend sarokkövének tekintenek, rendkívül gazdag egyszeresen telítetlen zsírsavakban és polifenolokban, amelyek kardioprotektív hatásúak. Mivel azonban a Nutri-Score rendszer a zsírtartalmat (akár egészséges, akár telített) negatív tényezőként kezeli az energiatartalom miatt, az olívaolaj gyakran csak C vagy D besorolást kap, mivel 100 grammja rendkívül magas kalóriatartalmú (kb. 900 kcal).
Ezzel szemben, egyes erősen feldolgozott, alacsony kalóriatartalmú és zsírszegény, de magas cukor- és adalékanyag-tartalmú termékek – például bizonyos édesített gabonapelyhek vagy mesterségesen édesített üdítők – könnyen elérhetik a B vagy akár az A besorolást is, mivel az 100 grammra vetített kalória, zsír és cukor aránya alacsonyabb. Ez a jelenség azt sugallja, hogy a Nutri-Score a feldolgozottság mértékét figyelmen kívül hagyja, ami a modern táplálkozástudomány egyik legfontosabb szempontja.
Ha egy rendszer az olívaolajat D-vel, míg a diétás kólát vagy egy cukrozott, de zsírszegény joghurtot A-val jelöli, az nem a tudatos táplálkozást, hanem a táplálkozástudományi alapelvek félreértelmezését segíti elő.
A zsír paradoxona: Melyik zsír a „jó” és melyik a „rossz”?
A Nutri-Score kritikájának központi eleme az is, hogy nem tesz érdemi különbséget a zsírok minősége között, csak a telített zsírsavakra ad extra büntetőpontot. Bár a telítetlen zsírsavak (mint a halakban, magvakban és olajokban található omega-3 zsírsavak) pozitív pontot adhatnak a "gyümölcs, zöldség, olajos magvak" kategórián keresztül, a rendszer nem súlyozza eléggé a zsírforrásokat. Egy magas zsírtartalmú, de táplálkozási szempontból értékes élelmiszer (pl. avokádó, diófélék) rosszabb besorolást kaphat, mint egy alacsony zsírtartalmú, de tápanyagokban szegény termék.
A Nutri-Score ezen hiányossága különösen aggasztó az olyan országokban, ahol a hagyományos étrend szerves részét képezik a magas zsírtartalmú, de egészséges élelmiszerek, mint például a minőségi sajtok vagy a fermentált tejtermékek. Ezek az élelmiszerek a magas telített zsírtartalom miatt automatikusan C, D vagy E kategóriába kerülnek, holott a teljes étrendbe illesztve jelentős tápértékkel bírnak, különösen a kalcium és a fehérje szempontjából.
Termékkategóriák torzítása: A sajtok, húsok és a mikrotápanyagok
A Nutri-Score rendszerét úgy tervezték, hogy az azonos kategórián belüli összehasonlításra ösztönözze a fogyasztókat (pl. két különböző reggeli gabonapehely között). A gyakorlatban azonban a vásárlók hajlamosak minden Nutri-Score címkét összehasonlítani, függetlenül a termék jellegétől, ami komoly torzításokhoz vezet.
A sajt-dilemma és a teljes értékű élelmiszerek
A sajt az egyik leggyakrabban kritizált élelmiszer a Nutri-Score rendszerben. Mivel a legtöbb kemény sajt magas telített zsírtartalommal és nátriumtartalommal bír, jellemzően D vagy E besorolást kapnak. Ez a besorolás figyelmen kívül hagyja azonban a sajt rendkívül magas fehérje- és kalciumtartalmát, amelyek pozitív tápanyagok. Bár a rendszer ad pontokat a fehérjére, a zsírok és a só büntetőpontjai gyakran felülírják ezeket az előnyöket.
Ezzel szemben, egy zsírszegény, de feldolgozott, ízesített sajtkészítmény, amely kevesebb kalciumot és fehérjét tartalmaz, de alacsonyabb a zsír- és sótartalma, jobb besorolást kaphat. Ez a jelölés azt sugallhatja a fogyasztónak, hogy a tápanyagokban gazdag, hagyományos terméket kerülje, és helyette válasszon egy kevésbé tápláló, de "zöldebb" alternatívát.
A Nutri-Score nem arra való, hogy eldöntse, egy sajt egészséges-e vagy sem. Arra való, hogy megmutassa, melyik sajt tartalmaz 100 grammonként kevesebb telített zsírt és sót a piacon lévő többi sajthoz képest.
A víz és a folyadékok besorolása
A folyadékok esetében a Nutri-Score külön kategóriát alkalmaz, de itt is felmerülnek problémák. A víz és az ízesítetlen tea kapja az egyetlen automatikus A besorolást. Azonban a gyümölcslevek besorolása különösen vitatott. Bár a 100%-os gyümölcslé tartalmaz vitaminokat és ásványi anyagokat, magas a természetes cukortartalma, ami miatt általában C besorolást kap. Ezzel szemben, a mesterséges édesítőszerekkel készült, hozzáadott cukrot nem tartalmazó üdítők gyakran B besorolást kapnak.
Táplálkozástudományi szempontból a szakemberek régóta figyelmeztetnek arra, hogy a gyümölcslevek fogyasztását korlátozni kell a magas cukortartalom miatt, de egy B besorolású, mesterséges üdítő és egy C besorolású, természetes gyümölcslé közötti különbségtétel félrevezetheti azokat, akik a természetes összetevőket keresik. A Nutri-Score itt a cukor elkerülését helyezi előtérbe, figyelmen kívül hagyva az édesítőszerek esetleges hosszú távú hatásait és a gyümölcslében lévő mikrotápanyagokat.
Az adagméret elhanyagolása: A 100 gramm mint mércéje
A Nutri-Score pontozási rendszere kizárólag a 100 grammra (vagy 100 milliliterre) vetített értékekkel dolgozik. Bár ez biztosítja a termékek közötti standardizált összehasonlíthatóságot, figyelmen kívül hagyja azt, hogy valójában mekkora adagot fogyasztunk el az adott élelmiszerből. Ez a probléma különösen a magas energiatartalmú, de kis mennyiségben fogyasztott termékek esetében jelentkezik.
Gondoljunk csak az olyan fűszerekre, mint a sózott ízesítők, vagy a sütőolajok. Egy adag olívaolaj (kb. 10-15 ml) kalória- és zsírtartalma elenyésző egy teljes napi étrendben, de 100 grammra vetítve a magas pontszám miatt rossz besorolást kap. Ezzel ellentétben, egy alacsony D-besorolású snack, amit a fogyasztó egy ültő helyben elfogyaszt (pl. 200 gramm), sokkal több kalóriát, sót és telített zsírt juttat a szervezetbe, mint egy kis adag E besorolású olívaolaj.
Ez a kritika rávilágít arra, hogy a táplálkozástudományi kontextus elengedhetetlen. A Nutri-Score a termék inherent minőségét próbálja mérni, de nem képes kezelni a mértékletesség és az adagkontroll kérdését. A fogyasztónak továbbra is szüksége van arra a tudásra, hogy miként illessze be az adott terméket egy kiegyensúlyozott étrendbe, függetlenül a címkén szereplő betűtől.
Az európai vita és az élelmiszeripari lobbi ellenállása
A Nutri-Score címke, bár Franciaországban és néhány más uniós tagállamban (például Belgium, Spanyolország) hivatalosan is támogatott, nem vált egységesen elfogadottá az Európai Unióban. Az EU harmonizációra törekszik egy közös FOPL rendszer bevezetésével, de a Nutri-Score számos tagállam – különösen Olaszország, Görögország, Csehország és Románia – erős ellenállásába ütközik.
Ennek az ellenállásnak több oka is van, amelyek közül az egyik legfontosabb a tradicionális élelmiszerek védelme. Olaszország például azzal érvel, hogy a Nutri-Score hátrányosan megkülönbözteti az olasz élelmiszer-örökség kulcsfontosságú termékeit: a parmezán sajtot, a pármai sonkát és az extra szűz olívaolajat. Ezek a termékek, bár magas tápértékkel bírnak és az olasz étrend szerves részei, a Nutri-Score pontozás szerint gyenge besorolást kapnak a magas zsír- és sótartalom miatt.
Az olasz kormány és az élelmiszeripari lobbi szerint a Nutri-Score egy olyan északi-európai szemléletet tükröz, amely nem veszi figyelembe a mediterrán étrend egészségügyi előnyeit, ahol a zsírok minősége a mennyiségénél is fontosabb. Az olasz alternatíva, a Nutrinform Battery, egy akkumulátor-szerű grafikon, amely azt mutatja meg, hogy az adott adag tápanyagtartalma mennyiben járul hozzá a napi ajánlott bevitelhez. Ez a rendszer az adagméretet helyezi előtérbe, szemben a Nutri-Score 100 grammos alapjával.
A versenyjogi aggályok és a globális piac
Az ellenállás másik oka a gazdasági versenyképesség. Ha a Nutri-Score kötelezővé válik, az iparágaknak jelentős reformokat kell végrehajtaniuk, ami költséges. Azok a cégek, amelyek termékei D vagy E besorolást kapnak, hátrányba kerülnek a piacokon, különösen a tudatos fogyasztók körében. Ezért az élelmiszeripari lobbi jelentős erőfeszítéseket tesz a rendszer kritizálására és alternatívák támogatására.
A vita nem csupán az EU-n belül zajlik, hanem globális szinten is. A Nutri-Score támogatói szerint a rendszer ösztönzi az ipari innovációt és a termékreformot. A kritikusok szerint viszont a Nutri-Score arra ösztönzi a gyártókat, hogy olyan mesterséges megoldásokat alkalmazzanak (pl. édesítőszerek, zsírpótlók), amelyekkel javítják a pontszámot, de nem feltétlenül javítják a termék valódi táplálkozási minőségét.
A végső uniós döntés a közös FOPL rendszerről még várat magára, de egyre valószínűbb, hogy a Nutri-Score lesz a bázis, amelyet esetleg finomítanak a déli tagállamok igényeinek megfelelően, különös tekintettel a feldolgozatlan élelmiszerekre, mint az olívaolaj és a sajt.
A Nutri-Score mint ipari reformmotor: Az előnyök elismerése
Bár a kritikák jogosak és alapvető táplálkozástudományi dilemmákat vetnek fel, fontos elismerni a Nutri-Score azon pozitív hatását, amelyet az élelmiszergyártókra gyakorol. A rendszer bevezetése egyértelműen arra kényszerítette a vállalatokat, hogy újraértékeljék termékeik összetételét.
A Nutri-Score egyfajta "verseny az egészségért" mechanizmust indított el. Amikor két azonos terméktípus közül az egyik C, a másik B besorolást kap, a C-s termék gyártója azonnal motivált lesz a receptúra megváltoztatására. Ez a reformuláció leggyakrabban a só, a hozzáadott cukor és a telített zsírok csökkentését jelenti, ami összességében pozitív közegészségügyi hatásokkal jár.
A kutatások azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol a Nutri-Score-t alkalmazzák, a fogyasztók valóban hajlamosabbak a magasabb besorolású termékeket választani, és ez a kollektív döntés hosszú távon hozzájárulhat a lakosság táplálkozási szokásainak javításához. A Nutri-Score tehát nem egy abszolút egészségügyi mérce, hanem egy eszköz, amely megkönnyíti a jobb döntést két feldolgozott termék összehasonlításakor.
A Nutri-Score alapvető erőssége az egyszerűsítésben rejlik. Egy feldolgozott élelmiszerekkel teli piacon a fogyasztónak szüksége van egy gyors szűrőre, amely megmutatja, hol rejtőzik a legtöbb só vagy cukor.
Hogyan olvasd okosan a tápértékeket? Túl a színeken és betűkön
A Nutri-Score címke önmagában nem elegendő a táplálkozástudatos döntéshozatalhoz. A szakértők egyetértenek abban, hogy a címke csak az első szűrő, amelyet további információkkal kell kiegészíteni. A tudatos vásárló nem elégszik meg az A-E betűkkel, hanem a teljes képet keresi.
1. Az összetevőlista: A feldolgozottság mértéke
A legfontosabb információforrás továbbra is az összetevőlista. A Nutri-Score ugyanis nem veszi figyelembe az élelmiszer feldolgozottsági szintjét (NOVA-klasszifikáció). A tudatos vásárlónak mindig azt kell vizsgálnia, hogy a termék mennyi természetes alapanyagot tartalmaz, és mennyi adalékanyagot, mesterséges színezéket vagy aromát. Minél rövidebb az összetevőlista, annál jobb a termék minősége.
Ha egy termék Nutri-Score besorolása A, de az összetevőlistán hosszú sorban szerepelnek a módosított keményítők, édesítőszerek és emulgeálószerek, akkor a táplálkozási minősége megkérdőjelezhető. Ezzel szemben, ha egy sajt D besorolást kap, de az összetevőlistán csak tej, só, oltó és kultúra szerepel, az a feldolgozottság szempontjából sokkal jobb választás lehet.
2. A tápérték táblázat kontextusban: A 100 gramm és az adag összehasonlítása
Ne feledkezzünk meg a hagyományos tápérték táblázatról sem. A Nutri-Score a 100 grammra vetített értékeket használja, de nekünk kell értelmeznünk, hogy ez mit jelent a ténylegesen elfogyasztott adagunkra nézve. Különösen a magas zsírtartalmú termékeknél (pl. olajos magvak, krémek) érdemes megnézni, hogy a napi referencia beviteli érték (RI) hány százalékát fedezzük az elfogyasztott adaggal.
A magas kalóriatartalmú, de tápanyagokban gazdag élelmiszereket (pl. diófélék, avokádó) nem szabad kizárni az étrendből csak a Nutri-Score miatt, hanem a mértékletesség elvét kell alkalmazni. Egy marék mandula (kb. 30 gramm) kiváló B besorolású lenne, ha a rendszer az adagot venné alapul, de 100 grammra vetítve a magas zsír- és kalóriatartalom miatt rosszabb pontszámot kap.
3. Telített zsírok vs. Összes zsír
Amikor a zsírokat vizsgáljuk, ne csak az összes zsírt nézzük, hanem a telített zsírsavak mennyiségét. A Nutri-Score pontozás a telített zsírokat bünteti. Ha egy termék magas zsírtartalmú, de a telített zsírsavak aránya alacsony (pl. magas omega-3 tartalmú halak), akkor ez a táplálkozási szempontból értékes zsírok jelenlétét jelenti. A tápanyagforrás minősége mindig felülírja a mennyiséget.
A Nutri-Score finomhangolása és a jövőbeli kihívások
A Nutri-Score kritikusai és támogatói egyaránt elismerik, hogy a rendszer fejlesztésre szorul. A francia tudományos bizottság, amely a Nutri-Score-t felügyeli, rendszeresen felülvizsgálja az algoritmust. 2022-ben például már bejelentettek módosításokat, amelyek célja a rendszer pontosságának növelése a zsírok és az édesítőszerek tekintetében.
Ezek a módosítások igyekeznek kezelni a kritikus pontokat: például az olívaolaj és a halak jobb besorolását, valamint a mesterséges édesítőszerekkel készült termékek pontszámának szigorítását. A cél az, hogy a Nutri-Score jobban tükrözze a táplálkozástudomány legújabb eredményeit, különösen az élelmiszer-mátrix és a feldolgozottság szerepét.
A jövő kihívása az, hogy az EU képes legyen konszenzusra jutni egy olyan FOPL rendszerrel kapcsolatban, amely egyszerre egyszerű, tudományosan megalapozott és tiszteletben tartja a különböző tagállamok hagyományos étrendjét. A Nutri-Score, mint az egyik legelterjedtebb és leginkább kutatott rendszer, valószínűleg a vita középpontjában marad, de a fogyasztóknak meg kell tanulniuk használni azt a helyes kontextusban: mint egy gyors, de nem kizárólagos útmutatót.
A végső tanulság a tápérték címkék olvasásában az, hogy nem létezik egyetlen, tökéletes mutató. A tudatos táplálkozás a Nutri-Score, az összetevőlista és a hagyományos tápérték táblázat együttes értelmezését igényli, figyelembe véve az adagméretet és az adott termék szerepét a teljes étrendben. Csak így kerülhető el, hogy az egyszerűsített jelölések félrevezessék az egészségükért aggódó fogyasztókat.
A Nutri-Score és a mikrotápanyagok: Egy figyelmen kívül hagyott dimenzió
A Nutri-Score rendszerének egyik legnagyobb hiányossága, hogy szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a mikrotápanyagok (vitaminok és ásványi anyagok) tartalmát. Bár a gyümölcsök és zöldségek arányát figyelembe veszi, a pontszámot jelentősen befolyásolja a fehérje, rost, só, cukor és zsír mennyisége, de nem jut szerephez például a D-vitamin, a vas, a magnézium vagy a jód.
Ez a szempont különösen problémás lehet olyan termékek esetében, amelyek bár magasabb zsírtartalommal bírnak, létfontosságú vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak. Például a vörös húsok, amelyek D vagy E besorolást kaphatnak a telített zsírok miatt, kiváló vas- és B12-vitamin források. A Nutri-Score pusztán a makrotápanyagokra fókuszálva nem ad teljes képet az élelmiszer táplálkozási sűrűségéről.
A fogyasztóknak éppen ezért elengedhetetlen, hogy a Nutri-Score színein túl a hagyományos táblázat alján lévő vitamin- és ásványianyag-információkat is ellenőrizzék, különösen, ha bizonyos tápanyagok pótlására törekszenek (pl. kalcium a tejtermékekből, vas a húsokból). A Nutri-Score célja az, hogy a "rossz" dolgokat csökkentse, de nem mutatja meg, mely élelmiszerek a tápanyagokban leggazdagabbak.
A Nutri-Score és az egészséges étrend összképe
A táplálkozástudományi szakemberek folyamatosan hangsúlyozzák, hogy az egészség kulcsa nem egyetlen élelmiszerben, hanem a teljes étrendben rejlik. A Nutri-Score abban segíthet, hogy a heti bevásárlás során optimalizáljuk a választásainkat, de nem szabad elfelejteni, hogy egy E besorolású termék (pl. egy kis adag vaj vagy egy szelet szalámi) is beleférhet egy kiegyensúlyozott étrendbe, ha mértékkel fogyasztjuk, és az étrend többi része tele van A és B besorolású élelmiszerekkel (gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák).
A rendszer legnagyobb tévedése az, ha a fogyasztó azt hiszi, hogy egy A besorolású termék fogyasztása korlátlan lehet. Egy A kategóriás, de mesterségesen édesített üdítő nagy mennyiségben történő fogyasztása éppúgy nem része az egészséges életmódnak, mint egy kis adag D kategóriás minőségi sajt. A változatosság és a mértékletesség a Nutri-Score-tól függetlenül is a legfontosabb táplálkozási alapelv marad.
Végső soron a Nutri-Score egy hasznos eszköz a termékek gyors összehasonlítására, de a felelősség továbbra is a fogyasztónál marad. Az okos olvasás azt jelenti, hogy a színeket csak kiindulópontnak tekintjük, és mindig áttekintjük az összetevőlistát, valamint a tápérték táblázatot az adagméretek kontextusában. A tápérték címke kritikus értelmezése nélkülözhetetlen, hogy valóban egészséges döntéseket hozzunk a szupermarketben.
