Amikor a konyhai kamrában felejtett burgonyák apró, halvány csírákat eresztenek, a legtöbben azonnal a kukához nyúlnak. Ez a reakció érthető, hiszen a csírázás a burgonya minőségének romlását és potenciális toxicitását jelzi fogyasztás szempontjából. Pedig ez a jelenség nem más, mint a természet hívása: a burgonya készen áll arra, hogy új életet hozzon létre. Ahelyett, hogy kidobnánk ezt az értékes alapanyagot, használjuk fel arra, amire a természet szánta: ültessük el, és gazdagodjunk saját, friss, vegyszermentes burgonyaterméssel.
A kicsírázott krumpli ültetése nem csupán pénztárcabarát megoldás, hanem egy rendkívül kielégítő kertészeti projekt is. Ráadásul a burgonya az egyik legmegbocsátóbb zöldség, amelyet még a kezdő kertészek is sikerrel termeszthetnek. Ahhoz azonban, hogy a konyhai maradékból bőséges termés legyen, ismernünk kell a burgonyatermesztés alapvető szabályait, a csíra előkészítésétől egészen a betakarításig.
A csírázás jelensége: Miért történik és mit jelez?
A burgonya gumója valójában egy módosult szár, amely tele van tápanyaggal, és arra szolgál, hogy átvészelje a telet, majd a megfelelő körülmények között új növényt hozzon létre. A "szemek" vagy rügyek a gumó felszínén lévő apró mélyedések, amelyekből a csírák fejlődnek ki. Ez a folyamat akkor indul be, amikor a burgonya kikerül a nyugalmi állapotból, jellemzően a meleg, párás környezet hatására.
A csírázás egyértelmű jele annak, hogy a burgonya biológiailag aktív. Ez a folyamat azonban kétélű kard. Fogyasztás szempontjából a csírázás során megnőhet a burgonyában lévő természetes méreganyag, a szolanin koncentrációja. Ez a vegyület védi a növényt a kártevőktől és a betegségektől. Míg a normál burgonya szolanin szintje alacsony, a zöldülő vagy erősen csírázó részekben a koncentráció veszélyes szintre emelkedhet. Éppen ezért, ha a burgonya már mélyen csírázik, a konyhában már nem ajánlott felhasználni, de ültetésre tökéletes.
A csírázás a burgonya természetes reprodukciós stratégiájának része. A konyhában már nem kívánatos, de a kertben ez a természetes indíték jelenti az új termés alapját.
A burgonya nyugalmi állapota és a tárolás szerepe
A betakarított burgonya egy ideig nyugalmi állapotban van, ami azt jelenti, hogy még ideális körülmények között sem csírázik ki azonnal. Ez a nyugalmi időszak fajtától függően változik. A kereskedelmi tárolás során a hőmérsékletet és a páratartalmat szigorúan szabályozzák (jellemzően 4–6 °C), hogy a burgonya a lehető leghosszabb ideig nyugalmi állapotban maradjon. Amikor a burgonya a konyhánkba kerül, ahol a hőmérséklet jóval magasabb (18–22 °C), a nyugalmi állapot megszűnik, és beindul a csírázás. A fény és a magas hőmérséklet együttese gyorsítja ezt a folyamatot, ezért is javasolt a burgonya tárolása hűvös, sötét helyen.
A csírázott burgonya előkészítése az ültetésre
A konyhában talált, megnyúlt csírájú burgonya nem azonnal ültethető el. Szükséges egy előkészítő fázis, amelyet a kertészek előhajtatásnak vagy csíráztatásnak hívnak. Bár a burgonya elültethető anélkül is, hogy előhajtanánk, ez a módszer jelentősen megnöveli a terméshozamot és felgyorsítja a növekedést, mivel a növény már aktív állapotban kerül a földbe.
Az előhajtatás (chitting) lépései
Az előhajtatás célja, hogy erős, zömök, sötétzöld csírákat fejlesszünk a burgonyán, ellentétben azokkal a hosszú, halvány, törékeny csírákkal, amelyek a kamrában alakultak ki. A folyamat ideális esetben 4–6 héttel az utolsó fagyok utáni ültetés előtt kezdődik.
- Válogatás: Csak az egészséges, rothadásmentes, legalább tojás méretű burgonyákat válasszuk ki. A túl kicsi gumók kevesebb energiát biztosítanak az induláshoz.
- Elhelyezés: Tegyük a gumókat egy rétegben tojástartókba vagy sekély tálcákra. Fontos, hogy a legtöbb rügyet tartalmazó vége (a "korona") nézzen felfelé.
- Környezet: Helyezzük őket világos, de nem tűző napos, hűvös helyre. Ideális a 10–15 °C közötti hőmérséklet, például egy télikert vagy egy világos garázs. A fény megakadályozza a hosszú, halvány csírák kialakulását és erőssé teszi azokat.
- Várjunk: Körülbelül 4–6 hét alatt erős, 1–2 cm hosszú, zöld vagy lila színű csírák fejlődnek ki. Ezek az ideális ültetőanyagok.
A gumók darabolása: mikor és hogyan?
Ha a krumpli nagy, gazdaságosabb lehet feldarabolni. Ezt érdemes közvetlenül az ültetés előtt megtenni, vagy legfeljebb 2-3 nappal korábban, hogy a vágási felület beszáradjon. Minden darabnak legalább két-három erős csírát kell tartalmaznia, és a darab méretének legalább 50 grammnak kell lennie, hogy elegendő tápanyagot biztosítson a kezdeti növekedéshez.
A vágás során ügyeljünk a higiéniára. Mindig használjunk tiszta kést, hogy elkerüljük a vírusok vagy betegségek átvitelét a burgonyák között. A beszáradt, megkérgesedett vágási felület segít megvédeni a gumót a talajban lévő rothadást okozó gombáktól. Ezt a kérgesedést angolul "suberization"-nak hívják.
A burgonya botanikája és a fajtaválasztás jelentősége
Bár a konyhában talált, csírázó burgonya fajtáját valószínűleg nem ismerjük, ha tudatosan vásárolunk vetőburgonyát, a fajtaválasztás kulcsfontosságú. A burgonya (Solanum tuberosum) a burgonyafélék családjába tartozik, rokona a paradicsomnak, paprikának és padlizsánnak. Ez a rokonság a vetésforgó megtervezésénél kritikus tényező.
Burgonyafajták csoportosítása és érési ideje
A fajtákat három fő csoportba sorolhatjuk az érési idejük alapján. Ha a saját burgonyát szeretnénk a lehető leghamarabb fogyasztani, korai fajtát válasszunk. A késői fajták jobb tárolhatóságot biztosítanak.
| Kategória | Érési idő (ültetéstől) | Jellemzők | Ajánlott felhasználás |
|---|---|---|---|
| Korai (Első vetésű) | 60–80 nap | Kisméretű, gyorsan betakarítható, kevésbé tárolható. | Friss fogyasztás, újkrumpli. |
| Középérésű | 90–110 nap | Jó terméshozam, közepesen tárolható. | Általános konyhai felhasználás. |
| Késői (Fő vetésű) | 120–150 nap | Legmagasabb terméshozam, kiválóan tárolható. | Téli eltartás, burgonyapüré. |
A kulináris felhasználás szerinti csoportosítás
A magyar konyha szempontjából a burgonya keményítőtartalma szerint három fő kategóriába sorolható, ami jelentősen befolyásolja, mire használhatjuk fel a termést:
- A típus (Saláta burgonya/Főzési típus): Alacsony keményítőtartalmú, főzéskor nem esik szét. Ideális salátákhoz, tepsis burgonyához.
- B típus (Általános felhasználású): Közepes keményítőtartalmú, kissé szétfő. Leggyakoribb fajta, alkalmas pörköltekhez, levesekhez, sütéshez.
- C típus (Püré burgonya/Lisztos): Magas keményítőtartalmú, főzéskor könnyen szétesik. Tökéletes pürékhez, tésztafélékhez, nudlihoz.
Ha a konyhában csírázott burgonyát ültetünk, valószínűleg egy B típusú, általános felhasználású fajtával dolgozunk, mivel ezek a legelterjedtebbek a boltokban.
A tökéletes talaj titka: Krumpli igényei és a vetésforgó
A burgonyatermesztés sikerének 70%-a a megfelelő talajelőkészítésen múlik. A burgonya nem szereti a kötött, agyagos, rosszul vízelvezető talajt, amelyben a gumók megfulladhatnak vagy rothadásnak indulhatnak. A laza, homokos vagy közepesen nehéz, jó vízelvezetésű talaj az ideális.
Talajelőkészítés és tápanyagpótlás
A burgonya nagymértékben igényli a szerves anyagot. A talajt ősszel vagy kora tavasszal mélyen, legalább 30 cm mélységig fel kell ásni vagy lazítani. Ebben a fázisban érdemes nagy mennyiségű érett komposztot vagy jól elérett istállótrágyát bedolgozni a talajba.
A burgonya különösen igényli a káliumot és a foszfort a gumóképzéshez, míg a nitrogénre a kezdeti levélfejlődéshez van szükség. Kerüljük a friss trágya használatát közvetlenül az ültetés előtt, mivel az túlzott nitrogéntartalma serkenti a lombozat növekedését a gumóképzés rovására, ráadásul növelheti a varasodás (Streptomyces scabies) kockázatát.
A burgonyának laza, levegős talajra van szüksége ahhoz, hogy a gumók akadálytalanul fejlődhessenek. A talaj szerkezetének javítása kritikusabb, mint bármelyik műtrágya.
A vetésforgó (rotáció) elengedhetetlen
A burgonya egyetlen helyen történő ismételt termesztése gyorsan kimeríti a talaj tápanyagait, és ami még fontosabb, felhalmozza a talajban a burgonyát támadó kórokozókat és kártevőket, különösen a burgonyacisztaképző fonálféreg (Globodera spp.) petéit és a gombás betegségeket (pl. fitoftóra). Ezért a vetésforgó szigorú betartása elengedhetetlen.
A burgonyát soha ne ültessük ugyanarra a területre két évnél hamarabb, de ideális esetben 4–5 évnek kell eltelnie. Ezenkívül, mivel a burgonya a burgonyafélék családjába tartozik, ne kövesse a paradicsomot, paprikát vagy padlizsánt a vetésforgóban. Ideális elővetemények a hüvelyesek (bab, borsó), amelyek nitrogénnel dúsítják a talajt, vagy a gabonafélék.
A burgonya ültetési technikái: Árok, bakhát és konténeres módszer
A burgonya ültetési ideje Magyarországon általában március végétől május közepéig tart, attól függően, hogy mikor múlik el a fagyveszély. A talaj hőmérsékletének el kell érnie legalább a 7 °C-ot, de ideális a 10 °C körüli hőmérséklet. A csírázott burgonyát többféle módszerrel is elültethetjük.
Hagyományos árokba ültetés és bakhátolás
Ez a legelterjedtebb és leghatékonyabb módszer a nagyobb terméshozam eléréséhez.
- Ásás: Ássunk egy 10–15 cm mély árkot. A sorok közötti távolság legyen 60–75 cm, hogy a bakhátoláshoz elegendő hely maradjon.
- Elhelyezés: Helyezzük a csíráztatott gumókat (vagy a vágott darabokat) az árokba, a csírákkal felfelé. A tőtávolság a fajtától függően 30–45 cm legyen. A korai fajták ültethetők sűrűbben.
- Betemetés: Takarjuk be a burgonyákat kb. 5–7 cm vastag laza talajréteggel.
- Indulás: Amikor a növények elérik a 15–20 cm magasságot, elkezdődik a bakhátolás, amely a burgonyatermesztés legfontosabb lépése.
A konténeres és zsákos burgonyatermesztés
Ha nincs nagy kertünk, a kicsírázott krumpli elültethető nagyméretű konténerekben, vödrökben vagy speciális burgonyazsákokban is. Ez a módszer különösen alkalmas a korai fajták termesztésére, és lehetővé teszi a tiszta, kártevőmentes termesztést.
A konténeres ültetés során az aljára tegyünk 10–15 cm vastag jó minőségű, komposztban gazdag földet. Helyezzünk rá 3-4 db csíráztatott burgonyát. Ahogy a növény növekszik, fokozatosan töltsük fel a konténert földdel vagy komposzttal, mindig csak a felső levélpárt hagyva szabadon. Ez a módszer helyettesíti a bakhátolást, és arra kényszeríti a növényt, hogy a szár mentén folyamatosan új gumókat képezzen.
A bakhátolás művészete és a növény gondozása
A bakhátolás (földdel való feltöltés) célja kettős: egyrészt megvédi a fejlődő burgonyagumókat a fénytől, másrészt több helyet biztosít a növénynek újabb gumók képzésére a föld alatt. A fénynek kitett burgonya ugyanis bezöldül, és a szolanin tartalom miatt mérgezővé válik.
Mikor és hogyan bakhátoljunk?
A bakhátolást általában kétszer, esetleg háromszor végezzük el a tenyészidőszak alatt:
- Első alkalom: Amikor a növények 15–20 cm magasak. Húzzuk fel a talajt a növények köré úgy, hogy csak a felső 5–7 cm-es csúcs látszódjon ki.
- Második alkalom: Körülbelül 3-4 héttel később, amikor a növények ismét 15–20 cm-t nőttek. Ismételjük meg a folyamatot.
- Harmadik alkalom (opcionális): Ha a növények nagyon erőteljesen fejlődnek, érdemes még egyszer feltölteni a sort, különösen a késői fajtáknál.
A bakhátoláskor keletkezett dombocskák segítenek a víz elvezetésében is, de biztosítják, hogy a gumók mindig mélyen, sötétben maradjanak. Ez a technika elengedhetetlen a saját burgonyatermés maximalizálásához.
Öntözés és tápanyag-utánpótlás
A burgonya vízigénye a gumóképzés idején a legmagasabb, ami általában a virágzás kezdetét jelenti. Ebben az időszakban a talajnak folyamatosan nedvesnek kell lennie. A vízhiány ebben a kritikus fázisban torz gumókat eredményezhet, vagy másodlagos növekedést indíthat el, ami rontja a minőséget.
Ha a talaj jól előkészített volt komposzttal, további tápanyagpótlásra kevésbé van szükség. Szükség esetén a virágzás kezdetén adhatunk káliumban gazdag folyékony trágyát, például hígított csalánlét vagy algakivonatot. Kerüljük a túl sok nitrogént a tenyészidőszak közepén, mert az csak a leveleket növeszti, a burgonyát nem.
Kártevők és betegségek elleni védekezés természetes módszerekkel
A burgonyatermesztés legnagyobb kihívását a kártevők és a betegségek jelentik. Mivel az otthoni kertészek általában kerülik a vegyszereket, a természetes védekezési módszerek és a megelőzés kulcsfontosságúak.
A rettegett burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata)
A burgonyabogár a burgonyatermesztők rémálma. Mind a kifejlett bogarak, mind a lárvák hatalmas károkat okoznak a lombozatban, ami jelentősen csökkenti a terméshozamot. A természetes védekezés a rendszeres ellenőrzésen és a manuális eltávolításon alapul.
A burgonyabogár elleni védekezés nem lehet passzív. A lárvák és a bogarak rendszeres, akár napi kézi gyűjtése a leghatékonyabb biológiai védekezési módszer a kiskertekben.
A kora tavaszi megjelenéskor azonnal kezdjük meg a gyűjtést. A lárvák narancssárga petéit a levelek fonákján találjuk, ezeket érdemes összenyomni vagy eltávolítani. Szükség esetén a biokertészetben engedélyezett készítmények, mint például a Bacillus thuringiensis bizonyos törzsei is hatékonyak lehetnek a fiatal lárvák ellen.
Gombás betegségek: a fitoftóra (Phytophthora infestans)
A fitoftóra vagy burgonyavész a legpusztítóbb gombás betegség, különösen párás, meleg nyarakon. Ez a kórokozó képes néhány nap alatt tönkretenni az egész lombozatot, és a spórák a talajba jutva megfertőzik a gumókat is. A megelőzés a kulcs:
- Válasszunk ellenálló fajtákat (ha lehetséges).
- Biztosítsuk a jó légáramlást a növények között (ne ültessünk túl sűrűn).
- Kerüljük a lombozat felülről történő öntözését, különösen este.
- A fertőzés első jeleinél (barna foltok a leveleken) azonnal távolítsuk el a beteg részeket, és használjunk réz alapú készítményeket, ha a fertőzés terjed.
A betakarítás időzítése és a termés kiemelése
A kicsírázott krumpliból nevelt termés betakarítása a legnagyobb öröm a kertész számára, de a megfelelő időzítés kritikus a minőség és a tárolhatóság szempontjából.
Az újkrumpli betakarítása (Korai fajták)
Az újkrumpli általában 8–10 héttel az ültetés után szedhető. A növények még zöldek, de már megkezdődött a gumók képzése. Az újkrumpli betakarításának legjobb jele a virágzás kezdete, vagy a növény enyhe sárgulása. Ezek a burgonyák vékony héjúak, és azonnali fogyasztásra a legalkalmasabbak, tárolásra kevésbé.
Az újkrumpli szedéséhez óvatosan nyúljunk be a bakhát oldalába, és csak annyi gumót vegyünk ki, amennyire szükségünk van, meghagyva a növényt a további termelésre. Ezt nevezik „lopásnak”.
A tárolásra szánt burgonya betakarítása (Késői fajták)
A téli tárolásra szánt burgonyát csak akkor takarítsuk be, amikor a növény lombozata teljesen elszáradt és elhalt. Ez a jel azt mutatja, hogy a növény az összes energiáját a gumókba pumpálta, és azok héja megvastagodott, megerősödött.
A betakarítás előtt 2-3 héttel vágjuk le a lombozatot a talajszint felett. Ez a lépés segít elkerülni, hogy a lombozatról esetlegesen a gumókra kerülő betegségek (pl. fitoftóra) megfertőzzék a termést, és elősegíti a héj megerősödését.
A kiemelés technikája
A burgonyát száraz időben, óvatosan ássuk ki. Használjunk burgonyavillát vagy egy lapátot, és kezdjük az ásást a bakhát szélén, távolabb a növény szárától, hogy elkerüljük a gumók megsértését. A sérült burgonyák nem tárolhatók hosszú ideig, mert könnyen rothadásnak indulnak.
Hosszú távú tárolás: Hogyan őrizzük meg a burgonya minőségét?
A saját termesztésű burgonya igazi értéke a téli hónapokban mutatkozik meg. A hosszú távú tároláshoz azonban szükség van egy fázisra, az úgynevezett utóérlelésre vagy gyógyításra (curing).
Az utóérlelés lépései
Közvetlenül a betakarítás után a burgonyákat ne mossuk meg. Helyezzük őket egy sötét, jól szellőző, viszonylag magas páratartalmú helyre 10–14 napra. Az ideális hőmérséklet 10–15 °C. Ez a folyamat lehetővé teszi a kisebb sérülések begyógyulását, és a héj további megvastagodását, ami létfontosságú a kórokozók behatolásának megakadályozásához.
Ideális tárolási körülmények
Az utóérlelés után a burgonyákat át kell helyezni a hosszú távú tárolóhelyre. A burgonya három fő ellensége a fény, a meleg és a szárazság.
- Hőmérséklet: Az ideális tárolási hőmérséklet 4–6 °C. A pincék, hűvös garázsok vagy föld alatti tárolók tökéletesek. A fagypont alatti hőmérséklet tönkreteszi a burgonyát, míg a túl meleg (10 °C felett) újraindítja a csírázást.
- Fény: A tárolóhelynek teljesen sötétnek kell lennie. A fény hatására zöldül a burgonya és megnő a szolanin tartalom.
- Páratartalom: A viszonylag magas páratartalom (85–95%) segít megakadályozni a burgonya kiszáradását és ráncosodását.
A burgonyákat soha ne tároljuk alma vagy más gyümölcsök közelében, mivel az alma által kibocsátott etiléngáz felgyorsíthatja a burgonya csírázását.
A burgonya kultúrtörténete és gasztronómiai jelentősége
A kicsírázott krumpli elültetésével nem csupán egy zöldséget termesztünk, hanem egy olyan növényt is, amely alapvetően formálta a modern emberiség történelmét és táplálkozását. A burgonya a dél-amerikai Andokból származik, ahol már évezredek óta termesztik. Európába a spanyol konkvisztádorok hozták be a 16. században.
A burgonya útja a nemesi udvaroktól a népélelmezésig
Kezdetben Európában a burgonyát szkeptikusan fogadták, sőt, mérgezőnek tartották (mivel a föld feletti része valóban mérgező). Az áttörés a 18. században következett be, főként Antoine-Augustin Parmentier francia agronómusnak köszönhetően, aki XIV. Lajos udvarában népszerűsítette a gumót.
Magyarországon a burgonya a 18. században terjedt el szélesebb körben, különösen a nagy éhínségek idején bizonyult életmentőnek. Azóta a magyar konyha egyik alappillére lett, gondoljunk csak a paprikás krumplira, a tócsnira, vagy a híres szabolcsi töltött káposztára, amely elmaradhatatlan kísérője a tört burgonya.
A gasztronómiai sokszínűség
A burgonya hihetetlenül sokoldalú. Attól függően, hogy milyen keményítőtartalmú fajtát termesztünk, számtalan étel alapját képezheti. A saját kertben termesztett saját burgonya íze és textúrája sokszorosan felülmúlja a szupermarketekben kapható, hosszú tárolású változatokét.
Ha a konyhában csírázott krumplit ültetünk, valószínűleg egy olyan fajtát nevelünk, amelynek semleges íze és közepes keményítőtartalma miatt alkalmas sütésre, főzésre és pürék készítésére is, biztosítva a sokoldalú felhasználást a betakarítás utáni időszakban.
Gyakran ismételt kérdések a házikerti burgonyatermesztésről
A kicsírázott krumpli elültetése során felmerülhetnek speciális kérdések, különösen a betegségek és a gumó minősége kapcsán.
1. Lehet-e akármilyen csírázott krumplit elültetni?
Elméletileg igen, de van egy komoly kockázat: a bolti burgonyák gyakran hordoznak vírusokat. A kereskedelmi vetőburgonyát szigorúan ellenőrzik a vírusmentesség szempontjából, ami garantálja a magasabb terméshozamot. Ha a bolti burgonya elültetése mellett döntünk, győződjünk meg róla, hogy a gumó egészséges, nincsenek rajta foltok, rothadás vagy varasodás jelei. A vírusos növények gyengén fejlődnek, és alacsony terméshozamot produkálnak.
2. Mi a teendő, ha a burgonya zöldül?
A burgonya zöldülése a fénynek való kitettség eredménye, és a szolanin felhalmozódását jelzi. Ha a gumó zöldül, azonnal takarjuk be földdel (bakhátoljuk). A már zöld részeket érdemes vastagon meghámozni fogyasztás előtt, mivel a zöld szín alatt található a méreganyag. Ültetés szempontjából a zöldülő gumó nem jelent problémát, sőt, a zöldülés megkeményíti a héjat és ellenállóbbá teszi.
3. Mikor van szükség kiegészítő öntözésre?
Amikor a növények virágoznak, és a gumók gyorsan nőnek. Általában ez június közepétől július végéig tart. Ha ebben az időszakban szárazság van, heti 1–2 alkalommal, bőségesen öntözzünk, hogy a talaj mélyen átnedvesedjen. A burgonya nem szereti a felületi öntözést, ami csak a sekély gyökereket ösztönzi.
4. Miért csak leveleket hoz a burgonya, és nincs gumó?
Ennek leggyakoribb oka a túlzott nitrogénbevitel. Ha túl sok friss trágyát vagy nitrogénben gazdag műtrágyát kap a növény a tenyészidőszak alatt, az a lombozat (szár és levél) növekedését részesíti előnyben a gumóképzéssel szemben. A bakhátolás hiánya szintén okozhatja, hogy a gumók nem tudnak megfelelően fejlődni.
A burgonya szaporításának alternatív módszerei
Bár a kicsírázott krumpli a leggyakoribb módja a házikerti burgonyatermesztésnek, érdemes megemlíteni néhány alternatív, haladó módszert is, amelyekkel még gazdaságosabban termelhetünk.
Szeletelés és szárdugványozás
A fentebb említett szeletelési módszerrel egyetlen nagyméretű gumóból akár 6-8 ültetőanyagot is nyerhetünk. Fontos, hogy minden darabnak legyen legalább két erős csírája, és hagyjunk időt a vágási felület kérgesedésére. Ez a módszer maximalizálja a konyhai maradékból származó vetőanyag mennyiségét.
Egy másik, haladó technika a szárdugványozás. A burgonyanövény föld feletti szárából vágott hajtásokat gyökereztetve teljesen vírusmentes növényeket nevelhetünk. Ez a módszer azonban több szakértelmet igényel, és inkább a kisüzemi vetőburgonya-termelésben elterjedt, mint a házikertben.
A burgonya magról vetése
A burgonya termése bogyó, amely apró magokat tartalmaz. Ezeket a magokat elvetve új burgonyafajtákat hozhatunk létre. Ez a módszer is ritka a házikertben, mivel a magról nevelt burgonya nem az anyanövény pontos mása lesz, és a terméshozam a kezdeti években alacsony lehet. Ugyanakkor ez az útja az új, ellenálló fajták kitenyésztésének.
Ökológiai szempontok: A kicsírázott krumpli, mint fenntartható forrás
A kicsírázott krumpli elültetése tökéletesen illeszkedik a fenntartható kertészkedés és a hulladékmentesség koncepciójába. Ahelyett, hogy egy élelmiszerhulladékot dobnánk ki, értékes erőforrást teremtünk belőle. Ez nem csupán gazdasági szempontból előnyös, de csökkenti a háztartás ökológiai lábnyomát is.
A saját kertben termesztett burgonya garantálja a vegyszermentességet. Míg a nagyüzemi burgonyatermesztés gyakran nagymértékben támaszkodik a növényvédő szerekre (különösen a fitoftóra elleni védekezésben), a házikertben a manuális védekezés, a helyes vetésforgó és a biológiai készítmények elegendőek lehetnek a bőséges termés eléréséhez.
A burgonyatermesztés a kertész számára folyamatos tanulási lehetőség. Megtanuljuk a talaj igényeit, a növény jelzéseit, és a természet ritmusát. A kicsírázott burgonya elültetése az első lépés ezen az úton, amely a konyhai pulttól egészen a bőséges, friss őszi termésig vezet.
